Egy népköltészeti vers margójára

Még mondja valaki, hogy a népköltészet nem élő! Ezt a “versecskét” egy barátunk találta, valahol a neten. Azt nem mondjuk, hogy nagy művészi értéket hordoz, de igazi népi költemény, s ha így nézzük, akkor bizony érték is. A valóságot mondja el, igyekezvén költeményformába öntve. Szerzője – hál’ Istennek – nem akarta nevét beírni a halhatatlanok könyvébe, de egyszerű emberként, a nép gyermekeként megörökített egy aktuális életképet. Talán mosolyogva olvassuk, de azért kicsit elszorult a szívem, amikor először átfutottam. Mese, játék, versecske ide-oda, mégis ez a szomorú valóság. Egy olvasást megér.

(NIF szerkesztő)

ÉN VAGYOK A BAJNAI  (népi vers)


Én vagyok a Bajnai …
Én vagyok a Bajnai,
Ti meg ország barmai.
Becenevem Libás Gordon,
Engem őriz minden kordon.
Utónevem azért Gordon,
Hogy rímeljen rá a kordon.
Vigyáznak rám három helyen,
Hogy ne verjétek szét a fejem.
Barátom a luciferi,
Jó ismerős: Gyurcsány Feri,
A zsebünk így pénzzel teli.
Nem fog rajtam semmi átok,
A magasból tojok rátok!
Kedvenc sün alakzat áll itt,
Tiltakozz és előállít.
Lelkiismeretem nincsen,
Ez nekem a legfőbb kincsem,
Nem lehet itt semmi gikszer,
Mert én lettem a főminiszter.
Korlátlan a mi jogunk,
Ezzel élni is fogunk.
Nektek viszont nincsen jog!
Megmondtam, hogy fájni fog!
Parlamentben dolgunk sok,
Mi vagyunk az okosok.
Bizony nagy a mi eszünk,
Tőled mindent elveszünk.
Nekünk semmi nem elég,
Ki nem haver: csőcselék.
Nem jött be a Pannon Puma?
Majd bejön egy másik duma!
És ha télen hideg lesz?
Hát megfagysz és megdöglesz!
Azt mondod, hogy meghalsz éhen?
Megtehetted volna régen!
Sírodra sem kapsz virágot,
Már eladtuk az országot!
Az országból mehettek!
Külföldön tán ehettek!
Helyetted majd lesz itt ember
Izraelből, mint a tenger.
Nem kell nektek szaporodni,
Azok fognak sokasodni.
A romákkal majd jóban lesznek,
Bajt, problémát elrendeznek.
Ezért mondom most neked,
Ránk szavazni érdeked!
Remélem, hogy ránk szavaztok!
Viszontlátásra, pajtások!