Egy kirekesztett fémmunkás antifasiszta életrajza


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Egy szép nagy folyó baloldali kanyarja mellett születtem abba az évbe, amikor a hatodik gyerek után másfélszeresére emelték a családi pótlékot. Ez annyiban volt segítség a családnak, hogy ezután másfélszer annyi ideig volt a kocsmában az ősöm, és addig sem minket vert a bicikli-lánccal. Mindig mondták a rokonok, hogy szakasztott mása vagyok az unokabátyámnak, aki sokszor segített a mamának fát hozni az erdőről, mikor a fater kóterben volt.

Később az ilyen pletykálkodóknak 4x-5x  beleütögettem a fejét a ciszternába, hogy megjöjjön az eszük, és miután ketten is ráálltunk a torkukra a legjobb barátommal, böhöm Dzsákomóval, szóval ezután elfelejtettek mindent és nagyon kedvesek lettek.

Népes kis rokonságunk körében töltöttem gyermekéveimet, de nehéz volt tartósan kötődnöm valakihez, mert nagyon véletlenszerű volt, hogy ki van éppen szabadlábon. Teljesen közművesítve volt a lakásunk: a villany az ablakon át volt bevezetve, a víz a tetőn keresztül folyt be, a telefont pedig két pofon után bármelyik magyar odaadta önként. Már nagyobbacska voltam, amikor a fatert valaki leütötte a kocsma előtt egy csavarkulccsal, ami az eddigi lappangó életmódját 90%-os rokkantra változtatta. Ez tiszteletreméltó rangot jelentett, hiszen állandó jövedelemmel járt. Forrásaink ilyetén emelkedése által családunk is növekedésnek indult. 13 és 14 éves nővéreim a következő 3 évben összesen hatszor szültek, ami által jólétünk is újra növekedett, hiszen a családi pótlék ezzel már horribilissé vált.

Mivel nemigen tudtak rám figyelni és az egyik rokon is rábeszélt, ezért eljártam az iskolába, ahol 17 éves koromra megtanultam olvasni és egy kicsit számolni is. Ez általános megrökönyödést váltott ki a telepen, miáltal tanulmányaimat a következő száz évre felfüggesztettem. 18 éves koromba megkérdeztem a nagymamámat, hogy mi lenne, ha elhordanánk a telepről ezt a sok hatalmas szemétkupacot, mert akkor talán a patkányok száma is lecsökkenne az eddigi egymillióról félmillióra. Azt válaszolta, hogy ugyan ezeket a számokat nem érti, de a kupacokhoz ne nyúljunk, mert azt a fasiszták hordták ide, vigyék is el ők. Ezt pedig én nem értettem, mert akkor még nem voltam politikailag képzett és nem nyúltam a kupacokhoz, mert nem akartam még egyszer felháborodást kelteni. Később azért a politikai tanulságokat levontam a dologból. Ha bármiben is engedünk a „parasztoknak”, akkor ezek dolgoztatni fognak minket, és elkorcsosul a nemzetségünk. Olyan rokkantak leszünk, mint a fater – bár neki ez egy csavarkulcs képében hátulról érkezett.

Magyarországon üldözik a romákokat. Most má abszolút egyértelmű. Ezt az Amneszti Internacionál Kft is jelentette külföldön élő egyívású elvtársainak. Mindenhonnan kirekesztenek bennünket – csak a kóterból nem. 12 éve, amikor leszedtem egy kis krapekot a biciklijéről és úgy döntöttem, hogy a mobiljára sincs szüksége, nos engem akkor kezdtek személyesen is üldözni politikailag. Akkor úgy döntöttem, hogy nem is fogok  előkerülni addig, amíg nem garantálják nekem a büntethetetlenség vélelmét, ami egy jogállamba minden regisztrált cigány maffiózónak alanyi jogon megjár. Később mégis elkaptak és koholt vádak alapján besuhintottak a kóterba, ahol néhány év alatt számos high-tech szakmát elsajátítottam.

A magyaroknak ez a mostani vajdája – a Viktor nevű, sokan azt mondják közülünk való – pedig azt mondta, hogy mi vagyunk ennek az országnak a tartalékja és a büszkesége. Hát ha így van, akkor becsüljenek is meg minket! Ezeket a leleplező sorokat csak azér hozom nyilvánosságra, hogy nehogy már a rasszistákok fújják itt a passzátszeleket a kárpátmedencébe. És egyébként is az az évi 140-150 darab hetven éven felüli nyugdijjas, akiknek a halálával kapcsolatosan minket próbálnak teljesen alaptalanul hirbe hozni,  egészen más tényállásokról mesélne – ha még felülről szagolnák az ibolyát.

Szó nincs arról, hogy mi itten 3 ezer forinté és 2 meleg sörér meggyilkolnánk embereket, ez teljes félreismerése a mi lágyszívű és empatikus lelki alkatunknak. Közvetlen helyszíni üzleti kiszállásokat mi 5 millión alul egyáltalán nem vállalunk, és amikor félreértési ügyekből adódóan lokálisan csupán némi aprópénzt találunk, akkor Dzsákómó testvérem sokáig szokta csavargatni a tippadó fejét mindkét irányba, amíg meg nem lazul kicsit a foglalatában.  Tehát az ilyen kisstílű rablógyilkolósdinak még a feltételezését is az összes cigány és liberál polgárjogi szervezet nevében visszautasítom.

Az igazság az, hogy a kisöregek kémhistóriába keveredtek, és a mai időkben ezért bizony bárki megütheti a bokáját. Megpróbálták kikémlelni, hogy ki járkál a hátsó szobában éjjel 2-kor… És a rendőrök mindig a mi nemzetségünk vas és rézipari beszerző munkatársait találják a helyszínen, amint megpróbálják fém-mentesíteni a környezetet, az akadálytalan helyszínelés érdekében. És az ellenünk szóló látszat miatt sok testvérünk előzetes letartóztatását jogerős büntetéssé változtatta ez a fasiszta kormányzat.

De mostanába kicsit változott a helyzet, mióta kijött hozzánk látogatóba egy polgárjogi antifasiszta MSZP-s partizán. Nagyon művelt kis szemüveges ember volt és azt mondta, hogyha bántani akarna minket valaki, akkor elintézi, hogy címlapba megjelenünk a Times-ban, mert itt tombol a fasizmus. Azt is mondta, hogy tudja, hogy a mi nagyszüleinket elhurcolták valami koncentrikus táborba és ott megfüstölték őket valami ciklongázba. Mondtam, hogy én úgy hallottam, hogy bár az öreg tényleg jó sokszor bemászott a gázcseretelepre, de igazán végzetes az volt az egészségére, amikor részegen beleesett a cséplőgépbe. Azt mondta ez majdnem ugyanaz, ne törődjek vele de ha az előbbit mondom azért lesz egy kis kárpótlás. Úgyhogy ezáltal mindannyian antifasiszták lettünk.

Mondtam neki, hogy mi politikailag hálásak lévén vállaljuk, hogy a legszűkebb 340 fős rokonságunkkal fém-mentesítjük hazánk bármely vármegyéjét 3 hónapos határidővel és szigorú kötbérfeltételekkel.

Csakhogy múltkor kis légy került a levesbe, mert miután Dzsákomó ötlete alapján rapid munkatempóban megkezdtük egy nagy épület tető-adóvevő berendezéseinek leszerelését, a gyorsan kiérkező kommandó közölte velünk, hogy az izraeli nagykövetségnél jobb ötletet is kitalálhattunk volna. Mondtam Dzsákónak, hogy ezért még beszorítom néhányszor a fejét a traktor-motorházba, de nem volt mit tenni. És ráadásul antifasiszta státuszunkat is elvesztettük. Pedig annál jobb foglalkozás nincs manapság, főleg ha valami holo-túléléssel is kombinálódik.  De ez engem úgyse érint, mert a cséplőgép korrekt munkát végzett a nagyfateron, és így a túlélési pótlék szóba sem jöhetett. És azt is mondta annak idején a szemüveges, hogy közvetlen lebukás esetén azonnal spontán alakítsunk meg a helyszinen egy polgárjogi szervezetet, mert az megbénít mindenféle rasszista cselekményt. Az izraeli nagykövetség tetején azonban ez valamiért nem működött.

Ebben a mostani büntetési periódusunkban nagy nyomás alatt vagyunk, mert új szelek fújdogálnak. Fasiszta módon dolgoztatni akarnak minket a börtönbe. Ez nálam és jó néhány rabtársamnál olyan heveny migrénes fejfájást okozott, hogy fájdalmunkba (és megszokásból is) leszaggattuk az összes vezetékeket a műhely faláról. Ráadásul Dzsákót valaki rávette, hogy olvasson el egy könyvet, amitől súlyosan személyiségzavaros lett. Nem tudom, hogy lesz-e még ember belőle valaha. Egyik borzalom a másik után ér bennünket. Egyelőre zárolom soraimat, de ha kijövök a kóterból, akkor politikailag rendbe hozom magamat. A további pofázást ezennel berekesztem.

Lakatos Jackson Ronáldínnyó

MÁV sínügyi szakértő, HÉV felsővezeték referens, köztéri bronzszobor restaurátor, valamint rézalapú vezető közegek elektronikai és privatizációs szakembere.

(Többi kvalitásaimat legközelebbi szabadulásom után teszem közzé, mivel számos új szakmát éppen most sajátítok el a váci kézművesipari akadémián. Lassan kezdek például tisztába jönni az árvizi fém zsilipkapuk turbo leszerelésének korszerű módszereivel, és az elhagyott fém vasúti hidak műholdas hely-meghatározásának kérdéseivel. De ezek egyelőre csak elméleti ismeretek)

Sz.P.

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

3 hozzászólás a(z) “Egy kirekesztett fémmunkás antifasiszta életrajza” bejegyzéshez

  1. Hú, de vicces!
    Sz.P. nagyot alkottál!
    Biztos, hogy e remekmű ennek a portálnak a profilja?
    Nagy Péter

  2. Nagyon jó!
    Csatlakozom az előttem szóló véleményéhez.ha te csípőből ilyet produkálsz tudsz te még többet is. Várjuk a következőt.Gratulálok.
    Fülöp Sándor

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A fedő alatt is politika fortyog
Ma tárgyalták a Dániel Péter elvbarátja által bántalmazott magyar asszony ügyét
Izraelben meghatározták a kóser okostelefont
Close