KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Egy diplomata elmagyarázta: Oroszország nem vállalt kötelezettséget Ukrajna területi integritásának védelmére

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Gyenyisz Lozinszkij, az ENSZ Közgyűlés 1. bizottságának (1) ülésén részt vevő orosz küldöttség vezetője kijelentette: Oroszország arra nem vállalt kötelezettséget, hogy Ukrajna egy részét, lakosságának akarata ellenére, arra kényszerítse, hogy az ország része maradjon.

A diplomata ezzel válaszolt Vlagyimir Lakomovnak, az ukrán külügyminisztérium nemzetközi biztonsági főosztálya vezetőjének arra a vádjára, hogy Moszkva, „a Krím megszállásával” kirívóan megsértette a budapesti Memorandumban foglaltakat. (2)

Mint Lozinszkij megjegyezte: ezek a vádak alaptalanok, és nem egyebek, mint „az oroszellenes propaganda megnyilvánulása”.

„A dokumentum rendelkezései nem vonatkoznak olyan esetekre, amelyek belpolitikai erők ténykedésének, illetve gazdasági, szociális tényezők hatására következnek be” – mondta.

A diplomata rámutatott: „amikor Ukrajnában elszabadultak a nacionál-radikális erők, illetve amikor az országban, külső támogatással (3) erőszakos hatalomátvétel történt, a Krím, illetve Szevasztopol (4) lakossága számára, legfontosabb létérdekei megvédésének az egyetlen lehetséges eszköze maradt, hogy élnek önrendelkezési jogukkal – aminek eredményeként csatlakoztak Oroszországhoz.

1994-ben Ukrajna, Oroszország, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia aláírták a Budapesti Memorandumot. E dokumentum alapján Kijev csatlakozott az atomsorompó egyezményhez, és felszámolta nukleáris fegyverkészleteit. Moszkva, Washington és London pedig szavatolták biztonságát. (5)

A 2014 márciusában megtartott népszavazás eredményeként (6) a Krím Oroszország része lett. Ukrajna továbbra is a saját, bár időlegesen megszállt területének tartja a félszigetet. Moszkvában nem egyszer kijelentették, hogy a kérdést egyszer s mindenkorra lezártnak tekintik.

Megjegyzések:

(1)  Az ENSZ Közgyűlésének nemzetközi biztonságpolitikai és leszerelési kérdésekkel foglalkozó bizottsága.

(2)  A Memorandum – miként a nevében is benne van (nyilatkozat, emlékeztető) – a tényeknek oroszellenes propagandacélokból történő meghamisítása. A MEMORANDUM NEM BÍR NEMZETKÖZI JOGI KÖTELEZETTSÉGGEL. Aláírói pusztán ELVI NYILATKOZATOT tesznek arról: megvédik a nukleáris fegyvereiről lemondó Ukrajnát, annak függetlenségét, biztonságát, a fennálló határain belüli szuverenitását, és területi sérthetetlenségét.

(3)  Az Egyesült Államok közvetlen szerepére való utalás. A törvényes ukrán elnök hatalma megdöntésének egyik célja volt, hogy a hatalomra juttatandó bábrezsim átengedje az Egyesült Államoknak a kiemelt stratégiai fontosságú szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontot. Washingtonban annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy az ottani lapokban már meg is jelent az amerikai közbeszerzési hivatal pályázati kiírása a támaszpontnak amerikai igények szerinti átépítésére. Putyin elnök mesteri húzással szinte már a zsebükből húzta ki a támaszpontot. Innen az azóta is tartó szankciós őrjöngés. Amerika máig nem tudja megemészteni ezt a kudarcát, és a leghajmeresztőbb provokációk szításától sem riad vissza, csakhogy a Krím hovatartozásának kérdését napirenden tarthassa, újra és újra előráncigálhassa.

Ez is érdekelheti:  Russia Today főszerkesztője: Ez nem ISIS támadás volt

(4)  Az ottani, kiemelt stratégiai fontosságú orosz haditengerészeti támaszpontra való tekintettel Szevasztopol városa mindig is különleges státuszt élvezett. Ez még a hat évtizedig tartó ukrán uralom alatt sem változott. Így 2014. március 18-án hárman írták alá a Krím visszatéréséről szóló szerződést: az orosz államfő, valamint a krími autonómia parlamentjének elnöke és az autonómia miniszterelnöke mellett a szerződést aláírta Szevasztopol polgármestere is. (A két nappal korábban megtartott népszavazás eredményeit is külön összesítették Szevasztopolban.)

A szerződés aláírását követően Oroszország – mint immár okafogyottat – szinte rögtön felmondta Ukrajnával a szevasztopoli támaszpont használatáról (eredetileg 2042-ig szóló) bérleti szerződést.

(5)  A 2014 februári erőszakos, alkotmányellenes hatalomátvétel nyomán hatalomra került rezsim legitimitása megkérdőjelezhető. Ami pedig Ukrajna biztonságának amerikai és angol részről történt szavatolását illeti: 2006-tól kezdve (noha Ukrajna elnöke akkor a Nyugat-barátként ismert Viktor Juscsenkó volt), észtországi NATO-támaszpontokon, AMERIKAI ÉS BRIT OKTATÓK RÉSZVÉTELÉVEL SZÉLSŐSÉGES NACIONALISTA FIATALOK FEGYVERES KIKÉPZÉSE FOLYT. Victoria Nuland akkori amerikai helyettes államtitkár (ma külügyminiszter-helyettes) 2014 elején maga tárta föl: AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYA, 2009 ÉS 2013 KÖZÖTT ÖTMIILLIÁRD DOLLÁRT KÖLTÖTT Viktor Janukovics törvényesen megválasztott (ám Nyugaton oroszbarátként elkönyvelt) UKRÁN ELNÖK HATALMÁNAK MEGDÖNTÉSÉRE. A Majdan néven elhíresült, három hónapig tartó erőszakos, véres zavargások során A KIJEVI AMERIKAI NAGYKÖVETSÉG TEVŐLEGES – IRÁNYÍTÓ – SZEREPET JÁTSZOTT AZ ESEMÉNYEKBEN, 50 és 300 dollár közötti napidíjat fizetett a zavargások minden egyes résztvevőjének, heti 20 ezer dollárt fordított a tüntetők ellátására, rendszeres katonai jellegű felkészítéseket, továbbképzéseket tartottak. Ugyanez vonatkozik a sajtó munkatársaira is.

Ha már Oroszország „jogsértésén” lovagolnak, akkor erre sem árt visszaemlékezni. Az, hogy a Budapesti Memorandum nemzetközi jogi érvényű dokumentum lenne, ugyanolyan arcpirító, szemenszedett hazugság, mint az, hogy Oroszországnak, a minszki megállapodások egyik szavatolójának VÉGRE KELLENE HAJTANIA az abban foglaltakat. Ez is, és „a Krím annektálásával végrehajtott nemzetközi jogsértés is” VALÓJÁBAN OROSZORSZÁG MEGBÉLYEGZÉSÉT, GAZDASÁGÁNAK GYENGÍTÉSÉT CÉLOZZA.

Ez is érdekelheti:  Varga Mihály: a tények világosan cáfolják a főpolgármestert

(6)  Egy igen lényeges momentum – valamiért – elsikkad. A 2014. március 16-i – világszerte „orosz annexiónak” rágalmazott referendum SZAVAZÓCÉDULÁIN ugyanis KÉT LEHETŐSÉG KÖZÜL LEHETETT VÁLASZTANI. Az egyik lehetőség volt az Oroszországhoz történő visszatérés. A MÁSIK LEHETŐSÉG AZONBAN AZ, HOGY A KRÍM (illetve Szevasztopol) MARADJON UKRAJNA RÉSZE.

Az annexió azt jelenti, hogy egy idegen állam elfoglal és magához csatol egy másik országot, vagy annak egy részét, A HELYI LAKOSSÁG MEGKÉRDEZÉSE NÉLKÜL, AKARATA ELLENÉRE. Itt azonban megkérdezték a lakosságot, ÉS AKI AKARTA, AZ KIFEJEZHETTE AZT AZ AKARATÁT, HOGY A FÉLSZIGET MARADJON UKRAJNA RÉSZE. Azok a nyugati hatalmak, akik a leghangosabban kárognak amiatt, hogy a Krím népe – hat évtizednyi, a korabeli szovjet alkotmány értelmében is törvénytelen, jogsértő elszakítottság után történelmi igazságot szolgáltatott önmagának – ha még maradt valami bennük az erkölcsösségből, a szégyenérzetből, jobban teszik, ha magukba szállnak. A németek, Merkel banyával az élen, mielőtt hetet-havat összehordanak a Krím orosz annektálásáról, ELŐBB ANNAK A (sosem volt) NÉPSZAVAZÁSNAK AZ EREDMÉNYÉT ISMERTETIK, AMELYEN AZ NDK LAKOSSÁGA MEGSZAVAZTA A GAZDAGABB ÉS SZERENCSÉSEBB TESTVÉRHEZ VALÓ BEOLVADÁST. Mert, ugye, a keletnémetek „vissza akartak térni” a többi némethez. Ha ez üdvözlendő, akkor miért bűn az, ha az Ukrajnának ajándékozott területen élő oroszok, a gyilkos mostohájukká váló országból visszamenekültek oda, ahonnan, pár évtizeddel korábban, AKARATUK ELLENÉRE, KISZAKÍTOTTÁK ŐKET?

Azok a nyugati hatalmak, a NATO pedig, akik LANKADATLAN BUZGALOMMAL DOLGOZNAK AZON, HOGY ROMÁNIA MÁSODSZOR IS – és végleg – BEKEBELEZHESSE MOLDOVÁT, azért felüthetnék a történelemkönyvet. Hogyan is zajlott Moldova (akkor: Besszarábia) román annektálása 1918. március 27-én, amely helyzet RESTAURÁLÁSÁN most dolgoznak. Vessék össze a Krím „orosz annexióját” azzal, ahogy a katonailag már megszállt Besszarábia önjelölt parlamentjének épületét azon a napon a román hadsereg – tankokkal, ágyúkkal – körbevette, az ülésterembe pedig román katonák nyomultak. És úgy kellett megszavazni a Romániával való „újraegyesülést”. (Öt parlamenti képviselőt pedig, akik erre nem voltak hajlandók, a falhoz állítottak és agyonlőttek.) Mindezt pedig azért, hogy a NATO-tag Romániához csatolandó tartományban azonmód NATO-támaszpontokat lehessen létesíteni, közelebb az orosz határokhoz.

Ez is érdekelheti:  1999: Miközben a NATO bombázta Jugoszláviát, a félelem hatalmába kerítette a koszovói szerbeket

Tehát, mint említettem, OTT VOLT A LEHETŐSÉG. A Krím lakossága, ha akarta volna, tömeges szavazataival, MEGAKADÁLYOZHATTA VOLNA A KRÍM „OROSZ ANNEXIÓJÁT”. A népszavazás eredményei azonban, százalékban kifejezve, így alakultak (zárójelben az Ukrajnára adott szavazatok aránya:  Krím: 96,66 (2,51)  Szevasztopol: 95,5 (3,38).

Hol itt a probléma akkor? AZ EMBEREKET MEGKÉRDEZTÉK, VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGET IS HAGYTAK NEKIK. Elsöprő többségük Oroszországot akarta. Hogy miért? – erről őket kéne megkérdezni. Tudnának mondani sok olyasmit, amitől a kétkedők szája tátva maradna – akik ilyesmiket eddig még csak el sem tudtak volna képzelni. Amikor két nappal később a Krím és Szevasztopol visszatért Oroszországhoz, CSAK AZ TÖRTÉNT, AMIT AZ EMBEREK KÖZÜL SZINTE MINDENKI AKART. Népszavazás volt. Márpedig a nép szava – Isten szava.

A kétkedőknek: 1. A krími tatárok 77 %-a is Oroszországra szavazott. 2. Két hónappal később a Donbassz lakosságának is mintegy 90 %-a az Ukrajnából való kiválásra szavazott (szavazott volna ott is Oroszországra, ha nincs Moszkvából, a kiismerhetetlenül és a kívülálló számára felfoghatatatlanul taktikázó orosz vezetés részéről az ellengőz). Pedig ott nem voltak orosz csapatok, a lakosság védtelen volt, az ukrán hadsereg büntetőexpedíciója már megindult, települések sorát pedig már el is foglalták. Krasznoarmejszk városába a népszavazás napjának kora reggelén nyomult be az ukrán hadsereg, akik géppisztolysorozatokkal kergették szét a népszavazásra már gyülekezőket. Kramatorszkba a nap folyamán törtek be pénzszállító páncélosokba rejtőzött ukrán fegyveresek, és nyitottak tüzet a szavazásra várókra: egy fiatalember életét vesztette, tucatnyi volt a sebesült. (Többek között ez is indokolta az orosz katonai jelenlétet a Krím-félszigeten.)

NewsFront

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük