Égető, megmagyarázhatatlan és érthetetlen dolgaink

A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

(POSTALÁDÁJÁBÓL)

I.

Elmaradt az ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk 55. évfordulójának méltó megünneplése! Hasonló „kiesés” még a szocialisták kormányzása alatt sem fordult elő, bár az igaz, hogy hamis „felhangokkal”, képmutató szónokokkal és primitív mutatványokkal „léptek” a nézők és/vagy a hallgatóság elé…

II.

Érthetetlen, hogy egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkön három „közjogi méltóság” volt külföldön, fontos meghívásaiknak vagy „bokros” programjaiknak eleget téve, amit aligha tennének meg  külföldi  vendéglátóik, ha  hasonló helyzetben lennének. Magyarázgatni lehet, elfogadni nem!

III.

Sajnálatos, hogy a sokak előtt még nem ismert, vagy  feledésbe ment ’56-os szovjet intervencióról is elfelejtkeztek a médiák. Szóba sem került, hogy Jelcin elnök is elítélte a szovjet agressziót és  megkövette a magyar népet. Ennek ellenére,  minden illetékes (55 éve!) szemérmesen hallgat arról, hogy az agresszor által okozott károkat jóvátétel címén  szokás rendezni…

Az már csak erjedt tejszínhab az emlékezés csipetnyi tortáján, hogy az ECHO TV-ben megemlékeztek  Stefka István ’56-os kitüntetéséről, bár érezhető gondot okozott érdemeinek bizonyítása. Alighanem (a nagy kapkodásban) elfelejtkeztek arról, hogy milyen szorgos munkát végzett ötvenhat kreált hőseivel (Király, Ábrahám, Bánkuty, Szalay) készült – tömény valótlanságokat tartalmazó – interjúk összeállításán és publikálásán, illetve a valós hősöket bitóra juttató Szabó Miklós  önigazoló „hypózásának” megjelentetésén.    „Szem nem maradt szárazon” az olvasásuk során…

IV.

Nem az ECHO TV „népszerűsítése” céljából, de szóvá kell tenni a hétfőn este (2011. 11. 14-én) sugárzott, Vámos György vezette műsort,-  Reiner Péter és Dániel Péter Wittner Máriát érintő „pengeváltásuk” tárgykörében, ahol a vastag(arc)bőrű, minden hájjal megkent ügyvéd,  ügyesen elterelte az alapkérdést a gyatrán felkészült partnere és a diskurzus vezetője elől. Kifejtette, hogy fasisztoid államban élünk és Horn Gyula volt messze a legjobb kormányfő, a rendszerváltozás utáni időszakban! Kijelentését Reiner és Vámos urak agyonhallgatással vettek tudomásul, elfelejtkezve arról, hogy nem az államforma vagy Horn minősítéséről van szó, hanem Wittner Máriáról, akit  a múltjában, a becsületében és  női önérzetében  ordenáré módon megsértett a nagy nyilvánosság előtt,   a prostituált utcalányokat jól ismerő, „mocskos szájú”  Dániel.

V.

Meddig lehet még eltűrni, hogy magyar-gyűlölők vagy rosszhírünket terjesztők szaladgáljanak az országban és külföldön, fórumot kapjanak, valamint jólfizetett állásokban (beosztásokban, pozíciókban) „tengessék” életüket?   Kimutatta már igazi énjét: Göncz Árpád, Göncz Kinga, Heller Ágnes, Esterházy Péter, Glatz Ferenc, Kertész Imre, Kertész Ákos, Tabajdi Csaba, Unger Klára, Gusztos Péter, Havas Szófia és hasonszőrű társaik bandája. Miért nem mennek oda, ahol szeretik őket, ha nem jönnek ki azokkal a „mimózalelkűekkel”, akik nem  tolerálják, ha sértegetik őket? Ennyi önérzet lehetne azokban, akik rasszisták, cionisták vagy egyszerűen annyira  szemellenzősök, mintha  a bukósisak fordítva lenne a  fejükön és 20 deka pillanatragasztóval rögzítették volna a koponyájukhoz.

VI.

Mi lehet az oka annak, hogy a FIDESZ 2/3-os parlamenti többséggel úgy viselkedik, mintha egy öt pontot éppen elért törpe párt lenne?  Permanens defenzívában van, és immáron másfél éve képtelen egy ország rontót, egy hazaárulót,  egy tömeggyilkosságban közreműködőt vagy egy terrorgépezetet működtetőt elítélni!

Csupán egy szemléltető példa: mit kell vizsgálgatni Biszku felelősségre vonásához, hiszen az 1957. decemberi 15-i MSZMP PB ülésén a következő (dokumentált)  nyilatkozatot tette: „A politikai jellegű bűncselekményeknél  sok az enyhe ítélet és viszonylag KEVÉS  A FIZIKAI MEGSEMMISÍTÉSEK SZÁMA”. Mondotta volt ezt,- a belügyminiszter!

Nincs a világon olyan állam, ahol ilyen „háttérrel”, kiemelt nyugdíjjal morzsolgathatná  piszkos életét, sőt  büszke arra, hogy az általa „ellenforradalomnak” tartott megmozdulást ellen volt, amelyből annyi  igaz, hogy a lakásán, a parlamentben, a Külkereskedelmi Minisztérium épületében és egy Hegedűs  Gyula utcai kégliben húzta meg magát a rettenthetetlen hős, aki azt is szóvá tette, hogy a Bem szobornál Sinkovics a „Talpra magyar” c. vers elszavalásávalszovjetellenes uszítást hajtott végre. A szovjetek iránti imádatát és IQ-jának értékét jellemzi, hogy ilyen című vers nincsen költőink listájában, próbálkozzon a NEMZETI DAL-ra koncentrálni, hátha emlékezteti valamire…

Biszku nem csak a törvénytelen kivégzésekért felelős, hanem hullagyalázás és az ismeretlen helyeken „elkapart” kivégzettek hozzátartozóinak lelki kínzása is a számláját terheli. Mi tagadás,- kiemelkedő szörnyetege volt a megtorlások irányítóinak.

VII.

Ami az eladósodás exponenciális növekedését illeti 2002-től 2010-ig, csupán a miniszterelnököt, az  NB elnökét a pénzügyminisztert és a kormány többi tagjait kellene megkérdezni. Ha nem tudják az okokat vagy megtagadják a választ, akkor beindulhat a felelősségre vonás, hiszen közvetlenül vagy közvetve, ők irányították („kormányozták”) az „ország szekerét”. Minden bizottságosdi csak időhúzást eredményez!  A jól felkészült szakembereket pedig az ügyészség és a bíróság  munkájába kell bevonni.

VIII.

Sokunk számára nem érthető, hogy egyes (jobb sorsra érdemes) művésznek tartott személyeink, miért alacsonyodnak le a gúnyolódás, a sértegetés, a gyűlöletkeltés és a trágárkodás szintjére?  A Heti-hetes „röhencsei” hétről hétre, „produkálják magukat”, hogy „jó pénzért” szítsák az ellentétet a társadalom rétegei között. Nehéz kiemelni közülük a legvisszataszítóbb figurát, bár Hajós András talán elvinné a babérkoszorút a „Talpra magyar” saját zenei kíséretében végrehatott kántálásáért.

Hajós ezzel a produkciójával nem csak világhírű költőnket (Petőfi Sándort) gúnyolta ki, hanem szembeköpte a magyar nemzetet, miközben undorító pózban és vonaglások közepette, a kéjelgéstől már-már elalélva, elégedetten   fogadta   perverz hajlamú hallgatóságának önfeledt tapsikolását.

IGEN!, IGEN!,- röhögő és visongó  (tiszteletet nem érdemlő) Hallgatóság! Ezért a kijelentésért megsértődhetnek, átkozódhatnak de akik azt a produkciót végignézték és  eltűrték, sőt  – közvetve – bátorították Hajóst az „ingerküszöb” átlépésére azok nem érdemelnek más melléknevet.

Akik tapsikolva fogadják a művésznő és a művészek szájából kiköpködött (Gálvölgyinél kiböfögött) emésztési végtermék akusztikai hangokkal történő megnevezését, valamint élvezettel hallgatják az emberi intim testrészek emlegetését, azok a kultúrától olyan messze állnak, mint  Bolygónk a Tejúttól.

És ez nem prüdéria, hanem a külteleki harmadosztályú kiskocsmában divatos beszédstílus használatának (terjesztésének) elutasítása!

IX.

Változatlanul elégedetlenek vagyunk azzal, hogy a Szabadság tér történelmi jellegének és szerepének  megcsonkítását  képtelenek helyreállítani  a 21 év óta regnáló kormányok. A Balti-államokban, Ukrajnában, Grúziában, Moldáviában  sőt  az Orosz Föderáció területén is megoldottak hasonló  problémás kérdéseket, csupán  nálunk tipródnak az illetékesek, álszent módon hivatkozva  az egykori nagy testvér érzékenységére.

A magyar nemzet érzékenységével nem számolnak? Minek? Miért?

Ereklyés országzászlónk  eltávolítása, valamint  Batthyány Lajos  kivégzési helyének megszentségtelenítése    (évtizedek óta)   tabu kérdésnek számit!

Vajon kinek jó az, ha mások szennyesét a szőnyegünk alá söpörjük és ott tároljuk? Évtizedeken át! Normálisnak mondható ez az állapot? Igazságosnak?

X.

Vita tárgyát nem képezi, hogy  mind a előző érában, mind pedig a jelenlegiben, a hazaárulás elítélendő  cselekmény. Horn Gyula hazaáruló volt, mert önként és dalolva csatlakozott a hazánkat megszálló szovjet csapatokkal együttműködő pufajkásokhoz, majd a hazaáruló kormány tagja lett (nem beszélve különféle extrém pártfunkcióiról), kapitális hazugságokkal és csalásokkal tévesztette meg  az állampolgárokat.  Miközben elitta az eszét és „pocsolya részegen” kórházba került, majd emlékezetkiesésben szenvedve VIP-es kezelést és ellátást kap immár negyedik éve. Joggal felvetődik a kérdés, hogy a humanizmus jegyeit is fenntartva, miért nem úgy  viszonyulnak hozzá, mint a pornép bármelyikéhez, mivel érdemelte ki a különleges elbánást,  és miért nem  részesül hasonló elbánásban egy ’56-os   forradalmár vagy egy vasesztergályos? A hazaárulással szerzett kiváltság jogfolytonossága időtálló és örökérvényű? A hungaristákra más törvény vonatkozott?

XI.

Úgy tűnik, hogy az ortodox kommunisták orcátlanságának nincsen határa! A minap lett közhírré lett téve, hogy Tihanyban készül a Lenin mauzóleum mása, hogy ne kényszerüljenek az elvtársaknak Moszkvába zarándokolni és sorba állni a múmia megtekintéséért. Azért nem Lenin múmiájáról van szó, mert sajnálattal kell tájékoztatni a tetem preparált maradványához sóvárgókat, hogy az eredeti „kiadású” Iljics földi maradványa már kb. 1949-óta nincsen a légkondicionált megőrzőben lévő üvegkalitkában.  NINCSEN!

Az időszakonként esedékes átvizsgáláskor a szakértő bizottság  ugyanis azt konstatálta, hogy további konzerválás lehetetlen, mert a szétbomlott anyagból nem lehet „restaurálni” a szifiliszes, szószátyár nagy vezér múmiáját.

Mivel Sztalin haragjától minden „testőrző” úgy reszketett, mint a miskolci kocsonyában a leveli béka, ezért „kerítettek” egy Lenin szerű alteregót, aki tiszta véletlenül szívgyengülésben „meghótt”,  és máris kész volt a friss alapanyag a mumifikáláshoz,   Sztalin és a mauzóleumot látogatók  mérhetetlen nagy örömére.

Mondani sem kell, hogy a múmiarestaurátorok milyen szörnyű napokat és heteket éltek át afrissítés befejezéséig, és ezt a történetet, csak Sztalin halála után merték suttogva terjeszteni, ezért a hitelességéért nem vállalható felelősség. Ha a sztori valótlannak bizonyul, akkor sem ér kár senkit, hiszen ennél sokkalta nagyobb hazugságokkal traktálták az emberek millióit évtizedeken át. Viszont a tihanyi mauzóleum-készítők hasznosítható tapasztalatokhoz juthattak felelősségteljes munkájuk sikeres biztosítására.  Jó lenne felgyorsítani a munkálatokat, mert Moszkva kuriózumának számító Lenin (vagy alteregója) múmiáját el akarják paterolni a Kreml „siratófalánál” nyugvó bolsevik nagyságok közé.  Mi lesz akkor a tihanyi Lenin mauzóleummal? Bár még nem biztos, hogy lesz olyan önkormányzati illetékes (elmeháborodott) tisztviselő, aki az építési engedély kiadja a Lenin hívőknek…

XII.

Befejezésként egy (esetleg) sokak nemtetszését kiváltó (eretnek) megjegyzés csomag felvetése következik.  Megítélésünk szerint a méregdrága luxuskocsik státus-szimbólumként való használata mellett, az ázsiai influenza terjedési sebességét meghaladó mértékben terjedt el a szóvivők és tanácsadók tömeges alkalmazása. Megkockáztatjuk kijelenteni, hogy a szóvivőkre annyi szükség sincsen, mint eszkimóknak a napolajra.

Ezek a jól fizetett személyek (önakaratukon kívül) a társadalom heréi, gyakran ácsorognak a „szógazda” mellett (a mikrofon előtt),  és figyelmesen hallgatják  főnökük „szóvitelét”.

Az adott szervezet felelős vezetőjének (durva kifejezéssel élve) „kutya kötelessége”,  hogy időt szakítson arra a max. 8-10 percre hetenként vagy kéthetenként, amikor  a szükséges dolgokról tájékoztatja a közvéleményt, és az ő szájából hitelesebbnek tűnik az információ közlése, mint az egyébként szimpatikus, csinos és/vagy elegáns szóvivőtől érkező, akinek az eligazítása nyílván a „szóbankár”  több idejét veszi igénybe, mint egy  „élő” adásra szükséges időtartam.

A tanácsadók tömeges elterjedése sem indokolt, ha az adott szervezet szakemberei képtelenek megoldani  az előttük álló problémákat, akkor le kell váltani őket és felcserélni a hozzáértő tanácsadókkal.

Lamperth Mónika például 16 (azaz tizenhat) tanácsadót is alkalmazott, mégsem volt képes hasznos munkát produkálni.

Más kérdés volt Medgyessy Péter  tanácsadókénti alkalmazása a Paksi  Atomerőműnél, mert őképes volt potom harminc millió HUF-ért hasznos szóbeli tanáccsal szolgálni,  az ország megbízható energia ellátása érdekében!

Mielőtt  még bárki is állást foglalna ezekben a kérdésekbe,  a bürokrácia  terjedésének ékes példájaként megemlítjük, hogy a  szóvivők mellett megjelentek a helyettes  szóvivők, de  a tanácsadók   még  nem érték el ezt az evolúciós folyamatot. De ha nem leszünk résen, akkor:“ami késik, az nem múlik”!

Lejegyezte:

 (Prof. Dr. Bokor  Imre)

 az MJB elnöke

(Nemzeti InternetFigyelő)