Dr. Torgyán József válasza a „Néhány gondolat a Független Kisgazdapárt szerepéről és múltjáról” című cikk egyes felvetéseire (III. rész)

A Független Kisgazdapárt jelenéről és jövőjéről!

(Dr. Torgyán József észrevételei a „Néhány gondolat a Független Kisgazdapárt szerepéről és múltjáról” című, a névtelenség homályába burkolózó személy cikkéhez.)

Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik látják, hogy mennyire hiányzik a magyar közéletből a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt. Ma ugyanis e legtörténelmibb és legmagyarabb párt csak a nevében létezik. Vezetői súlytalanok, eszmeiségük megkérdőjelezhető. Vak, aki nem látja, hogy a Független Kisgazdapártot bitorlók látszattevékenységükkel nem, hogy be tudnák vinni az FKgP-t az Országgyűlésbe, hanem napról-napra messzebb taszítják azt attól. Ennek igazságáról valamennyien kénytelenek leszünk meggyőződni 2014. április 6.-án.

A legmagyarabb pártnak ez a helyzete annál inkább elkeserítően elszomorító, mert az 1848-as szabadságharcunk eltiprását követő paraszti éhséglázadások kegyetlen leverésének folyományként jött létre hazánkban a kisgazda mozgalom, mely többször repítette kormányzati magasságba a Független Kisgazdapártot. Hiánya a mai magyar közéletből, szebb jövőnk elérésének lehetőségét vette el a magyarságtól. Ezért a Független Kisgazdapártot ismét vissza kell hozni a magyar közéletbe, sőt annak csúcsára!

E célkitűzés azonban nem érhető el egy rátermett, karizmatikus, eszmeiségében megkérdőjelezhetetlen és megingathatatlan vezető nélkül. A feladat nagysága elengedhetetlenné teszi, hogy az FKgP és a magyar haza új vezetője fedhetetlent előéletű, elsöprő lendületű, távlatokban is gondolkodni képes fiatal legyen. Jómagam elvárom, hogy a Független Kisgazdapárt új elnöke túlszárnyalja az eredményeimet. Mert igaz ugyan, hogy a közreműködésemre is szükség volt ahhoz, hogy a rendszerváltás kapcsán három alkalommal is az Országgyűlés kihagyhatatlan erejévé nőjük ki magunkat, azonban azt a nemzetellenes erők mégis meg tudták akadályozni, hogy mi, kisgazdák, nyerjük meg a választásokat. Pedig erre két lakalommal is reális esélyünk volt.

Az új vezetésnek mindent elölről kell kezdenie. Mert az én igaztalan bemocskolásommal lerombolták mindazt, amit a kisgazda eszmeiség szószólójaként el tudtam-tudtunk érni. Az I Orbán- kormány kisgazda elnökeként nem csak minisztereket, államtitkárokat és különböző vezető tisztségeket betöltő személyeket voltam jogosult delegálni (és visszahívni), hanem több mint ötven ország elnöke, miniszterelnöke, szenátusának és országgyűlésének elnöke, vagy más közjogi méltóságok meghívására képviseltem hazámat és a Független Kisgazdapártot, a világ számos országában. Ezek felidézése talán leveszi a hályogot még azok szemeiről is, akik eddig nem értették, hogy milyen bűn volt a legnemzetibb párt tagjaival és szimpatizánsaival szemben az én nemtelen ellehetetlenítésem. Vajon mikor tud az FKgP ilyen hazai és nemzetközi elismertséget kiváltó személyt kitermelni önmagából?

Pedig még szót sem ejtettem arról, hogy hány ezer országgyűlési felszólalásomban, nagygyűlési szónoklataimban, tv., rádió és újságok részére adott riportomban fejtettem ki mindazt kisgazdapárt szószólójaként, amit hazánk felemelkedése érdekébe – a kisgazda program értelmében – tennünk kellett volna. E megnyilvánulásaim folyományként jómagam és az általam képviselt FKgP is rendkívül népszerűek lettünk. A Független Kisgazdapártnak a vezetésem alatt kétezer-négyszázhetvennyolc aktív szervezete volt. helységekkel, infrastruktúrával ellátottan, önzetlen társadalmi munkásokkal. A kisgazdák népszerűségtét kellően érzékeltetheti, hogy a mezőkövesdi piacon „Torgyán csípős”-nek elnevezett kolbászt, Baranyában „Torgyán képviselőfánkot”, Zalában „Torgyán krémest”, szűkebb pátriámban pedig a 60 fokos, vagy annál erősebb pálinkát „Torgyán erős”-ként árulták.

Lehetetlen, hogy történelmünk tárgyilagos szemlélői ne látnák, hogy 1989 tavaszától széles körben meghirdetett programunk tekintélyes részét ma a Fidesz hirdeti saját programjaként. (Sajnos azt is többnyire csak verbálisan, vagy a lényegétől megfosztottan.) De az általam hirdetett kisgazda program nem egy elemével ma a Jobbik is ékeskedik.

Vajon figyelmen kívül lehet-e hagyni, hogy a bolsevizmus elleni harcom eredményeként a volt Antikommunista Világliga soros elnöke és magyar tagozata elnöke is lehettem, pártomat pedig bevittem a nyugati világ keresztény csúcsszervébe, az EDU-ba, majd az EU legerősebb tömörülésébe, a Néppártba.

Természetesen lehet sunyi módon utalgatni a pártból jól megélőkre, bár ezt annak kellene felvetni, aki alatt eltűnt a központi székházunkért kapott egymilliárd-háromszázmillió forint. De nehogy bárki engem e körbe sorolhasson, fel kell hívjam a figyelmét arra a tényre, hogy én a Független Kisgazdapárt szervezésében feláldoztam a magánvagyonom egy részét és mindhárom személygépkocsimat. (Ma egy sincs!) Több mint tizenkét éven át egy fillér javadalmazás nélkül láttam el a kisgazdapárt különböző vezető tisztségeit. Az FKgP elnöki tisztségét pedig azzal a közjegyzői okiratba foglalt kikötéssel vállaltam el, hogy még tíz Ft. utalványozási jogom se legyen. Ekként jártam el a Fradi elnöki tisztének elvállalásakor is. Ennek oka az volt, hogy kizárjam azt, hogy anyagiakkal rágalmazzanak. Mindent megtettem, megtettünk azért, hogy a Független Kisgazdapártot Magyarország vezető erejévé tegyük. Ennek érdekében évekig szinte megállás nélkül jártam hazánkat, a legkisebb településekre és tanyákra is bekopogtam, a történelmi egyházaink papjait is felkeresvén. Lelket öntve a gazdákba és az állampárti időkben szétvert egyházakba egyaránt.

Elnöki tevékenységem eredményként számos vidéki székházat vásároltunk, új személygépkocsikkal látva el a 19 megyei és a fővárosi szervezetünket is. Hó(l)nap címen havilapot, Magyar Vidék, Magyar Polgár és Független Újság néven hetilapokat hoztunk létre és juttatunk el tagjaink számára. A Brazíliában élő tulajdonosától megvettük és újraindítottuk híres újságunkat, a Kis Újságot. Kisgazda Kiskönyvek címen a dicsőséges múltunkat és küzdelmes jelenünket tárgyaló könyvsorozatot adtunk ki. Több éven át évenként kiadtuk – a legszebb hagyományainkat felújítva- a Kisgazda Kalendáriumot is. Falunapok sorozatát indítottuk el, felélesztvén legszebb nemzeti hagyományainkat. Szántó, kaszáló, főzőversenyeket rendeztünk, megmozgatván ezzel egész térségek lakosságát. Mérhetetlen számú, az egész térség lakosságát megmozgató olyan kisgazda gyűléseket tartottunk, melyeket több száz fős közösségi vacsorákkal fejeztünk be. Minden gyűlésünket ökumenikus istentisztelettel kezdtünk, az étkeinket pedig a magyar hagyományoknak megfelelő szóvirágokkal „vőfély”-ek vezették fel. A kisgazda múltnak megfelelően a kisgazdapárt történelmileg elnevezett „vezérének” felesége útján létrehoztuk a Független Kisgazdapárttól független, de a mi eszmeiségünket erősítő Független Női Szövetséget, melynek önmagában 36 ingatlana volt. Falvainkban u.n. „Teleházak” sorát hoztuk létre, hogy a falusi fiatalok számára is elérhetővé tegyük az internetezést. Néptáncosok, népi zenekarok, énekkarok tucatjait hoztuk létre. Ők teremtették meg rendezvényeink kulturális rangját. A bajbajutottakat mindenben támogattuk. „Téglajegyek”- kel, élelmiszercsomagokkal, pénzzel, az „iskolatej” akciónkkal, az u.n. „vízidisznók” felvásárlásával, hatósági ár bevezetésével, a „búzabomba” hatástalanításával, és sok egyébbel.

A többségi kormánypárttal együttműködve 1500 főre kívántuk felfejleszteni a falugazdász hálózatot, megbízván a Pécsi Janus Pannonius egyetemet azzal, hogy a falugazdászainkat részesítsék egyetemi térségmenedzseri képzésben, hogy állami költségen készítsék el az EU-s pénzek elnyeréséhez szükséges pályázatokat. A nagyüzemi gazdálkodással szemben mi álltunk ki az őstermelőkre és a családi gazdaságokra épülő agrárfejlesztések mellett! Mi harcoltuk ki, hogy a földjeiktől, eszköz és állatállományuktól megfosztott, téeszcsékbe bekényszerített paraszti társadalom (ha nem is úgy, amint szerettük volna) visszakapják földjeiket. Az MSZP és Fidesz álláspontja ezzel szemben az volt, hogy egy négyzetcentiméter föld sem adható vissza. Az SZDSZ pedig 10 ezer forintot adott volna a rablónak és áldozatának egyaránt. Az egész magyarság jóvátehetetlen tragédiájához vezetett az, hogy a mi ’47. december 31-i tulajdoni állapot visszaállítására vonatkozó programunkat az egész hatalmi elit, élükön a szövetségesünknek hitt Antall Józseffel, megtorpedózták. Ma már Dr. Drábik János és más nemzeti érzésű közgazdászok elismerik, ha az én tudásommal kidolgozott programunkat hajtotta volna végre a rendszerváltó magyar kormány, akkor nem lehetett volna szétlopni a nemzeti vagyon közel 94%-át és koldusbotra juttatni hazánkat. A mi programunk végrehajtása esetén a magyar vidéket rövid idő alatt fel lehetett volna virágoztatni, és a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart hazánk gazdasága lendítőkerekeként valamennyiünk javára működtetni. Mi harcoltuk ki a keresztény iskolák létrehozhatóságát és dolgoztuk ki azt az alternatív gazdasági programot, melyet ma unortodoxnak neveznek. Mi hirdettük meg a nemzetrablás elleni harcot éppúgy, mint a magyar nép által soha fel nem vett államadósság fizetése megtagadásának elvét. Mi figyelmeztettük a népet az „elmennek a tankok, de jönnek a bankok” (id. tőlem) veszélyeire. Országosan ismerté vált az a személy szerint hangoztatott követelésem, hogy „nem a bankokat, hanem a népet kell konszolidálni” (id. tőlem.)

Ha nem tudtak volna annyi ügynököt és MSZMP-st beépíteni a soraink közé, amint tették azt, úgy világszínvonalú gazdaságunk lenne!  Ezért ne csodálkozzanak azon, hogy látván a hatalmi elit liberális törekvéseit, a kezdeményezésemre szakítottunk Dr. Antall József, majd Dr. Orbán Viktor kormányával is. Nevezettek ugyanis megszegték a velünk kötött kormánykoalíciós megállapodásokat. Antall József vonatkozásában különösen sérelmeztük, hogy megtorpedózta a’47. December 31-i tulajdoni állapotok visszaállítását. Ekkor ugyanis egy személy tulajdonában legfeljebb 200 hold (mintegy 116 hektár) lehetett, gyárak és bankok pedig nem. Az általam kidolgozott időpontra és tartalomra vonatkozó program szerint a gyárainkat és bankjainkat nem lehetett volna állami tulajdonból magántulajdonba átjátszani, mert gyárat, vagy bankot csak zöldmezős beruházással lehetett volna létrehozni. Még nagyobb sérelemként éltem (éltük) meg azt, hogy noha Kárpátalja magyarsága a velünk szövetséges ruszinokkal összefogva 1991. december 1-jén elsöprő többséggel kimondta Kárpátalja autonómiáját. Antall József meghiúsította a magyar nép döntésének hatályosulását. Ugyanis öt nappal később, a sógorával együtt, elutazott Kijevbe ahol lemondott a magyarság évezredes jogairól. Ezt mi hazaárulásként éltük meg, amiért a Független Kisgazdapártot kiléptettem az Antall Józseffel kötött kormánykoalícióból.

Az 1998.-as országgyűlési választások első fordulójában a Horn Gyula miniszterelnök által vezetett baloldal, hozzávetőlegesen 200 ezer szavazattal vezetett. Ekkor a vezetésem alatt álló Független Kisgazdapárt 82 esélyes képviselőjelöltjét visszaléptette a Fidesz javára, hogy megakadályozza azt, hogy a magyar nép visszaszavazza önmaga hóhérait. Noha ezt nekem Orbán Viktor írásban is megköszönte, mégis, hogy egyedül maradhasson a jobb oldalon, a nemzetközi pénzügyi világ segítségével, a kilóra megvehető kisgazda árulók hathatós segítségével, kiiktatta pártunkat a politikai palettáról. Holott Ő és Dr. Kövér László, valamint az én aláírásommal olyan megállapodás jött létre a két párt között, hogy cikluson át közösen fogunk kormányozni. A közös miniszterelnököt az erősebb párt, az államelnököt pedig a gyengébbik párt adta volna. Ma az egykori árulók és szekértolóik azt vetik a szememre, hogy miért hívtam fel a tagságunkat arra, hogy 2014. április 6-án a Fideszt támogassák szavazataikkal. Pedig ennek oka kézenfekvő! Nemzeti tragédiát okozna, ha libajnai- meseházy-őszödi igazmondók kerülne Magyarországon hatalomra. Ezt a becsületes magyaroknak meg kell akadályozniuk

De visszatérve a vezetésem alatti kisgazda életre, Siófokon kétszintes nyaralót vettünk és üzemeltettünk, teljes ellátást és ingyenes nyaralást biztosítva legönzetlenebb tagjainknak. Visszavásároltuk az MSZMP által elkobzott archívumunkat és az FKgP feltámasztásától kezdve archiváltuk a jelenünket is. A magyar történelem egyik legcsodálatosabb gyűjteményét hoztuk létre. Felállítottuk és üzemeltettük az FKgP Tudománypolitikai Intézetét, ahol havi rendszerességgel magas szintű, a véleménynyilvánítás szabadságával járó oktatásban részesítettük tagjainkat.  A rászoruló, de arra érdemes gyermekeink részére (és egyes kisgazda érzelmű, FTC-ben sportoló fiatal részére) ösztöndíjat folyósítottunk. A legérdemesebbek számára még a külföldön való tanulás lehetőségét is biztosítottuk. Tevékenységünk részét képezte az ingyenes nyelvoktatás megvalósítása is. Az egykori dicsőségünk tárgyi emlékeit visszavásároltuk. Pld. korábbi kisgazda miniszterelnök teáskészletét, festményeket, stb. Tehát hihetetlen módon gyarapítottuk a párt vagyonát. Ezt az állításunkat fényesen bizonyítja, hogy megvásároltuk, felújítottuk, berendeztük és üzemeltettük Csokonyavisontán a Nagyatádi Szabó István Emlékházat. Itt működő kisgazda múzeumot rendeztünk be, mely valóságos zarándokhelyévé vált a kisgazdáknak. (Csokonyavisonta polgármesterének köszönhetjük, hogy megakadályozta azt, hogy a kisgazda árulók a relikviáinkat megsemmisítsék.)

A központi székházunkban közösséget erősítő rendezvényeket tartottunk. Itt működött az FKgP Politikai Akadémiája, melynek munkájában tömegek vettek részt. Magas színvonalú koncerteket rendeztünk a Zeneakadémia tanárainak, kiváló művészeinek közreműködésével. (Ehhez azt a zongorát vették igénybe, melyet a feleségemmel ajándékoztunk a Független Kisgazdapártnak. A zongoránk, festményeink, ötszáz kötetes könyvtárunk, számítógépeink, stb. az FKgP székházat fegyveresen elfoglalók prédájává vált!)   A máriapócsi, a szentkúti, a máriagyűdi és egyéb zarándoklatok és búcsúk méltó megrendezése elképzelhetetlen lett volna a Független Kisgazdapárt nélkül, éppúgy, mint az augusztus 20-ai Ópusztaszeri Nemzeti Parkban tartott méltóságteljes, látványos, kisgazda tömegdemonstrációk. A Szent Jobb körmenetek tömegeinek gerincét is a kisgazdák adták. Az ezt követő, a tűzijáték megtekintésével járó fogadásaink, a kisgazda vezetők, társadalmi munkások, a szövetségeseink és a diplomáciai képviseletek számára élményszámba mentek. Fogadásaink nagy népszerűségére jellemző, hogy arra a Magyarországra akkreditált diplomáciai testületek tagjai szinte egymással versengve jöttek el hozzánk. Még hosszasan lehetne sorolni mindazt, amit tettünk és elértünk. De a legitim, törvényes jogaitól megfosztott kisgazda vezetés kirekesztésével ebek harmincadjára jutott mindenünk. Mára csak az üres szavak maradtak! Meg azok gyalázása, akik európai mértékkel mérve is jelentékeny párttá szervezték a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Pártot.

Vajon elgondolkodott-e bárki is az engem igaztalanul gyalázók közül azok, azon, hogy ki, vagy kik rombolták le mindezt?! Ki fogja ezt újra felépíteni?! Az elrabolt, elherdált, eltüntetett vagyon még pótolható. A kapcsolati tőke elvesztegetése, a tekintélyünk lerombolása már semmiképpen!

Azonban mint a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt utolsó legitim elnöke (aki a politikai életbe visszatérni már nem kíván!) mégis kötelességemnek érzem a lehetetlent, az FKgP feltámasztását.

Ezért 2014. augusztus 20-napjának de. 11, órájára az Ópusztaszeri Nemzeti Parkba összehívom a Független Kisgazdapárt ország(os)gyűlését, hogy elindítsam a legmagyarabb pártnak tetszhalotti állapotából való felélesztését. Azért, hogy hazánknak ismét legyen megkérdőjelezhetetlenül magyar pártja, a magyar nép mentsvára!

Dr. Torgyán József

u.i. Tisztelt Internetezők!

Remélem, hogy e három részbe sűrített mondandómmal eleget tettem a „Szépe Áron” fedőnévvel megjelentetett, tehát a névtelenség mögé bújt történelemhamisításra adott válaszadási kötelezettségemnek. Azonban a névtelen politikai sárdobálók közé beállni nem kívánok. Ezért a mostani, háromrészes válaszommal az ügyet a magam részéről lezártnak tekintem, mert névtelen hazudozókkal vitázni nem kívánok, mert meggyőződésem az, hogy a névtelen rágalmazások a szemétkosárba valók.

Elbúcsúzván a Tisztelt internetezőktől:

Dr. Torgyán József

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: 

Néhány gondolat a Független Kisgazdapárt szerepéről és múltjáról
Dr. Torgyán József válasza a „Néhány gondolat a Független Kisgazdapárt szerepéről és múltjáról” című cikk egyes felvetéseire (I. rész)
Dr. Torgyán József válasza a „Néhány gondolat a Független Kisgazdapárt szerepéről és múltjáról” című cikk egyes felvetéseire (II. rész)