Dr. Polgárdy Géza: Nyuszifül
Tudod Nyuszifül, te évek óta a magyar közélet legszánalmasabb figurája vagy! Többek között ezért is nem kell leírnom a nevedet, így is tudja máris mindenki, hogy pontosan rólad van szó. Máris beazonosítottak téged itt, a mi oldalunkon.
Aztán te egy olyan bíróságokra rohangáló típus vagy, aki olykor, Justitiánál keresi a maga – vélt – igazságát, noha nem találod ott sem. Mondom olykor, hiszen nem minden esetben futkosol a bíróságra, ha sérelem ér. Például több alkalommal is leköptek már (!), juj, ez nem esztétikus, csúnya dolog, s – tudomásom szerint – ilyenkor te csupán letörölted az orcádat. Amelyen ilyenkor, mintha enyhe pír futott volna át. (Lehet azért, mert te is beláttad, hogy nagyon, de nagyon megérdemelted.) Ennek ellenére kiszámíthatatlan vagy, Nyuszifül, s az ember ugye nem akarja, hogy okosabb célra szánt, drága idejét, – esetleg – az általad kezdeményezett eljárás miatt, bíróságra rohangálásra kelljen fordítania. Meg azt sem, hogy a több évtized szocializmus által amúgy is megviselt idegeit, a veled való hadakozás tovább rongálja. Elég volt az ilyenekből, mint te, Nyuszifül, de nagyon!
Ám a tieid beszavaztak mégis az ország házába, ahová te egyáltalán nem vagy való! Mert hát, te Nyuszifül, itt az ország házában kifejezetten peches ember vagy! Hiszen széllel bélelt hordószónokként, az utóbbi, – mondjuk kétszáz év, de mondhatunk többet is! – legtehetségesebb politikusát véled a vetélytársadnak. Ez most feltételezés a részemről, de a múltban következetesen az Ő bokáját próbáltad megharapni, harapdálni! Mint egy nyomorult, csahos eb!
Vajon, miért?
Mindenekelőtt azért, mert irigy vagy rá! Hiszen jól tudod, hogy Ő egy kiváló, jeles államférfi, te meg csak egy hitvány kis politikuska vagy. (A politikus ugye csak magának kapar, – s te ilyen vagy, Nyuszifül,- az államférfi ellenben az országot szolgálja! Tudtad a különbséget? Ha meg még Churchillt is szeretném ebben az ügyben idézni, hát a politikus, (azaz te) mindig csak a következő választásig lohol, liheg. Ő meg a távoli jövőt is építi, mert messzebbre tekint! Ilyen egyszerű ez, – Nyuszifül.)
Szóval mondom, peches vagy! Választhattál volna magadnak, – persze alsóbb szinten, mondjuk egy falu polgármesterségéért harcolva, – gyengébb ellenfelet is. Ott még – talán, talán! – győzelmi eséllyel is…
Hogy miért kellett neked pont a legerősebb ellenfelet választani?! Kiérti ezt? Hiszen sokkal, de sokkal jobb nálad, mindenben! Szellemileg. Agyilag. Képességeit illetően. Erkölcsileg meg egyszerűen torony magasan feletted áll! Ha te a nagy magyar alföld vagy, úgy Ő a Mount Everest! Nem félsz, Nyuszifül, hogy a nagyságával, esetleg agyonnyom? Vele szemben te egy született, szánalmas kis vesztes vagy. Nem veszed észre? Ezért sajnállak is, nem kicsit, – nagyon! Pehelysúlyú versenyzőként választottál magadnak, – egy ólomsúlyút!
Aztán azért sem nevezlek az igazi, a valódi neveden Nyuszifül, mert most, hogy e sorokat írom, éppen nincs a kezem ügyében fogkrém, fogkefe, meg szájvíz! Márpedig ha téged Nyuszifül a neveden nevezlek, legalább öblögetnem kell!
Miközben már az emlegetésedtől is hányingerem van. (Nem csak nekem!)
Mégsem kell aggódnod, hogy az inkognitódat megőrződ: mindenki, aki ismer, réges – régen beazonosított már! Lehet, hogy a jövőben nem is szólítanak már téged az igazolványodban szereplő néven. Csak így: Nyuszifül! „Nézd, ott jön Nyuszifül!”
De hogy konkrétabb legyek: képes voltál Nyuszifül, hatalmi regnálásod idején, a határon kívüli magyarok kettős állampolgársága ellen kampányolni? Hát hogy lenne tele a bugyogód, te szerencsétlen! Később meg, a választások idején azért szólaltál fel, hogy a határontúliak ne szavazhassanak!
Hát nem szégyelled magad, Nyuszifül? Ezért téged sokan, – így én is! – hazaáru- lónak tartanak! Most meg, hogy a migránsjárás leprájának réme itt lebeg az országunk felett, minden jöttmentet bezzeg beengednél ide! Szóval mindenki jöhet Magyarországra, nyakló nélkül, – afgán, pakisztáni, bangladesi, fekete afrikai, – csak egyedül a határon túli magyar nem! Mármint szerinted! Hogy csinálnád magad össze, Nyuszifül!
Nem vagy te esetleg, – mint Hofi mondta volt – szabadkőmíves? Mert, bizony azok álltak így hozzánk magyarokhoz Trianon előtt, s mint Fejtő Ferenctől – párdon, Francois Fejtőtől – tudjuk, akinek ugye az apukája tényleges, aktív vakolókanalas volt, így közvetlen információk birtokában írta, amit írt, – ezek meglehetősen utáltak minket, magyarokat. El akartak minket veszejteni! Te is ezt akarod, Nyuszifül?
Tudod Nyuszifül, te egy kaki ember vagy -, hogy finom legyek. Márpedig, aki embernek szar, az magyarnak meg szemét!
Talán az a te mentséged, hogy te nem is vagy magyar, csak magyarországi! Tudod Nyuszifül, magyarnak lenni, az azért minőség! Te meg itt vagy egyetlen szál minőség nélkül… Te vagy Nyuszifül a minőség nélküli ember, a proli hazai mintapéldánya, prototípusa! Ezért is szavaznak rád a te elvtársaid, a prolik!
Elnéztelek, korábban, amikor még bejártál a parlamentbe, s nem szóltál egy kukkot sem, – tán jobb is! – kussoltál, gubbasztottál, mint az a szagos valami a fűben. Pedig, hatalmad csúcsán, láttál te szebb napokat is itt, az ország házában,
…Csak hát történt egy baj! Ajaj! Nagy baj, rettentően nagy baj! Az történt ugyanis, hogy téged Nyuszifül, a választók kiismertek. Ennél nagyobb baj veled nem is történhetett! Látták ám a választók, hogy belül üres vagy! Nem olyan, mint a lufi, mert abban legalább levegő van. S tessék, erre mit irattál egy ízben a pulpitusra tett mikrofontartódra? Ezt:
ORBÁNNAL NINCS ALKU!
Nyuszifül, te szánalmas alak! Te vagy az, aki nem akar Orbánnal alkut kötni? Valóban úgy érzed, hogy te alku pozícióban vagy, s ezt, az alkut te, diktálva, akár meg is tagadhatod?Ugyan, ne kacagtass már, Nyuszifül!
Hát honnan veszed, hogy szóba áll veled? Miből gondolod, hogy egyáltalán tudomást vesz arról, hogy te létezel, hogy egyáltalán a világon vagy?
Ja, és egy kérdés, amit a végére hagytam. Nem gondoltál még arra, hogy sorozatos átütő „sikereid”, eredményeid nyomán végleg kivonod magad a forgalomból? (S nem azt a kérdést teszem fel neked, amit az ismerőseim közül sokan feltesznek, azaz, hogy nem akarja-e, ez az alak, ez a Nyuszifül, végre felakasztani magát az első fára?) Nem, nem, dehogy! Én csak azt kérdezem, hogy nem hagysz-e fel végre a politizálással?
Nem való ez neked Nyuszifül! Ez neked árt, ez neked árt, ez neked árt!
Legyél inkább tűzoltó! Esetleg katona. Tán vadakat terelő juhász. De nem!
Te úgy akarsz bevonulni a történelembe, mint „a” szemkilövető! Ejnye, ejnye, Nyuszifül, te szerencsétlen proli vezér! Te legutáltabb magyarországi élőlény…
(A szerző jogász, közgazdász, szociológus, közíró)
Kapcsolódó:
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
