KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Dr. Polgárdy Géza: „Gyula diák”-ra emlékező sorok

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A két világháború közötti Magyarország egyik leismertebb és legolvasottabb írója volt vitéz Somogyváry Gyula, írói nevén „Gyula diák.” Azért csak ekkor, e két évtized alatt, mert – mint tudjuk, – a második világháborút követően kizökkentünk az idők normális futásából, megszakadt a megszokott magyar élet, s mert e torz időkben kificamodott minden, ami odáig működött és szuperált, mint a karikacsapás, innentől eltorzultak a dolgok! Országunkra rátelepedett a kommunisták földre szállt paradicsoma, s ennek egyik jeleként megkezdődött a polgári világ íróinak „elsüllyesztése” meg címkézése. Miként az 1965-ben megjelent Magyar Irodalmi Lexikon róla szóló szócikkben, csak úgy záporoztak Gyula diákra is a „soviniszta” a „nacionalista” meg a „militarista” jelzők pöröly csapásai!

Pedig hát Gyula diák egyik sem volt, csak egy hazáját mélyen szerető ember. Az viszont igaz, hogy lelkébe kitörölhetetlen fájdalommal vésetett be a gyalázatos, az országunkat szerteszét trancsírozó trianoni békediktátum! S mert tehetséges és jó író volt, ez az életét meghatározó iszonyat is, remekművek megalkotására késztette. Mindez igaz, s utóbbiak elégnek is bizonyultak ahhoz, hogy úgy az internacionalista, mint az ezt követő időszak liberális kozmopolita tévtanainak ige hirdetői száműzzék Gyula diák könyveit az olvasók kezéből. Most viszont, már évtizedekkel a rendszerváltás után, amikor lassan-lassan visszazökkenünk a normalitás világába, – legalább is reményeink szerint, – Gyulai diák könyvei is újra és ismét eljutnak az olvasókhoz. Tehát immár nem feledkezhetünk meg róla!

De ki is volt ő, honnan jött, s mi az a minimum, amit tudni illik róla?

Freissberger Gyula néven, 1895. április 21-én, a Sopron megyei Füles, – ma Nikisch, Burgenland) községben született, magyar érzelmű, ám német nevű gazdász család tizenkettedik gyermekeként. Ahogy egyik novellájában írta ”horvát szavú és magyar szívű faluból” származott, mely Trianonnal került Ausztriához. Édesapja 1903-ban bekövetkezett halálát követően özvegye gyermekeivel együtt Budapestre költözött. Miután Gyula iskolát befejezte, rövid ideig újságíró volt. Ám kitört az első világháború, s ő önként jelentkezett a frontra.

A háborút az elejétől a végéig végigküzdő jövendő író harcolt az olasz és az orosz hadszíntéren is. A harcok szüneteiben pedig, – hódolva egy kevésbe katonás tevékenységnek, – verseket írt. Bajtársai ezért a kedvesen csipkelődő „Fűzfa” becenevet ragasztották rá. Világháborús élményeiről regénytrilógiát írt. Az első kötet 1933-ban jelent meg Virágzik a mandula címmel, melyet követett a Ne sárgulj fűzfa! és a sort az 1919-es évet felidéző És Mihály harcolt zárta.

Ez is érdekelheti:  Nagypéntek: a nap, amikor Jézus meghalt érettünk

A főhadnagyként leszerelő jövendő sikeres írót lelke legmélyéig felháborította a gyalázatos trianoni békediktátum, s ez idő tájt kizárólag olyan verseket írt, amelyek a nemzeti önvédelemre, nemzeti ellenállásra buzdítottak! A trianoni ország csonkolás feletti fájdalom hatja át az 1920-ban megjelent Gyújtogatás című első verseskötete minden költeményét! Még ugyanebben az évben az MTI-hez került, majd a Rádiónál lett a prózai műsorokért felelős szerkesztő. Később dramaturg, még később igazgató.

Mint tudjuk, a vitézzé avatás (egyik) feltétele a magyar hangzású vezetéknév volt. S mert Freissinger Gyulát 1929-ben vitézzé avatják, ekkor felveszi gyermekkora egyik kedves színterének nevét. (Eszmélésének 3-tól 9. évéig terjedő idejét Széchenyi Imre somogyvári uradalmán töltötte, mert hogy édesapja itt volt számtartó.)

A Rádióban a 20-as évek végétől rendszeresen ő mondta el a nagy népszerű -ségnek örvendő szilveszteri, vagy újévi beszédeket. Az 1935-ös év pedig két vonatkozásban is nevezetes az életében. Ekkor jelenik meg A Rajna ködbe vész című nagy sikerű, saját családja történetét feldolgozó regénye, továbbá a Rádió akkori vezetőjének, régi katona ismerősének, Kozma Miklósnak az unszolására ekkor vesz részt az országgyűlési képviselői választáson. Mi több, az akkori kormánypárt, a Magyar Élet Pártja színeiben meg is választják a csornai választókerület képviselőjének.(A következő ciklusra szólóan pedig 1939-ben megerősítik.)

Ezzel beleártotta magát a politikába, amelytől, – szerintünk, – jobblett volna, ha tartózkodik. Politikai szereplése ugyanis korántsem volt olyan sikeres, mint az írói.

Történelmi regényei viszont egyértelmű sikereket hoztak számára! Így a soproni történelmi eseményeket megörökítő A város, meg a sárkány, továbbá a trianoni békediktátumot követő, nyugat-magyarországi küzdelmeket felidéző És  mégis élünk. Talán még ezek sikerét is túlszárnyalták 1848 körül játszódó trilógiájának kötetei: A pirossapkás kislány, majd a Hadtest hű marad, végül a Katonacsillag.

Művei olvasmányosak, cselekményfűzésük fordulatos, a bennük felmutatott erkölcsi értékek vonzóak. S ez nem csupán regényeire, de a Nemzeti Színházban 1933-ban bemutatott színműveire (A kitagadottak és a Hűség címűekre) is vonatkozik. Hazafias költeményei ünnepségek és rendezvények műsorain gyakran szerepeltek, nem volt hát meglepő, hogy a Petőfi Társaság 1939-ben tagjai közé választotta.

Az első világháború harcedzett katonája 1938-ban ismét mundért öltött, s századosi rendfokozatban egészen 1944-ig szolgálatot teljesített a Vezérkari Főnökségen. Közben aktív részese a Felvidék (1938) és Erdély egy része (1940) anyaországhoz való visszacsatolásának. Irányításával szervezték meg ezt követően a kassai magyar rádió adásait, és Somogyváry írta meg az erdélyi bevonulás katona nótájaként ismertté vált Erdélyi induló-t.

Ez is érdekelheti:  Levédia krónikása: Kompromisszumok

E múlhatatlan érdemei mellett irreális politikai álmokat melengetett. Magyar-ország szükségszerűen németbarát( MERTHOGY NEM A HOLDON ÉLTÜNK, HANEM ITT, A NÉMET BIRODALOM KÖZVETLEN SZOMSZÉDSÁGÁBAN)  külpolitikájának idején, Somogyváry németellenes politikai nézeteket hangoztatott. Ennek következménye az lett, hogy az ország elkerülhetetlen német megszállását követően a mauthauseni munkatáborba szállították, s ott egy évig és egy hónapot raboskodott. Csupán 1945. május 5-én szabadult, teljesen lesoványodva. úgy csupán hálni járt belé a lélek. Időközben, (1945. február 17-én) 23 éves lányát, Máriát, kétórás munkára hívták be bizonyos „felszabadítók” amiből a málenkij robot – nak „becézett” szörnyűség lett. Persze Szibériában, ahol 2 óra helyett 11 évet kellett lehúznia! Huszonegy éves Gyula fia pedig szovjet hadifogságba esett, s csak két és fél évvel később térhetett haza!

Somogyváryt 1945 végén igazolták ugyan a Rádiónál, de azonnal tilalmi listára is került, írásai pedig nem jelenhettek meg és a rádió műsoraiban sem szerepelhetett. Indoklás, – most kérem figyelni:

„Bűnös, mert egy bűnös rendszert kiszolgált, hiszen Horthy ellenforradalomra és különítményekre alapított uralmának volt szellemi alátámasztója.”

A Magyar Központi Híradó Rt. igazoló bizottsága végül 693-as határozata értelmében négy évre eltiltották minden nyilvános szerepléstől. A Rádiónál állását felmondtak, a jogosnál kisebb nyugdíjjal pedig nyugdíjazták!

Aztán elérkezett az 1950-es év áprilisa, amikor még csekélyke nyugdíját is megvonták, majd november 5-én az ÁVÓ letartóztatta. Ennek indoka egy rendszerellenes vers volt, amelyről stílusa alapján azt gondolták, hogy ő írta.

vitéz Somogyváry Gyula emléktáblája I. kerület Ybl Miklós tér 2. (Wikipédia)

Fő utca, Vác, majd Kistarcsa következett. Közben bebizonyosodott, hogy a kifogásolt verset nem ő írta, mivel elfogták annak valódi szerzőjét. Somogyváryt azonban mégsem engedték szabadon.(Miért is? – teszem fel a kérdést most én. De nem válaszolom meg, mert erre nincs épeszű magyarázat.)

Feleségét és fiát 1951 júniusában minden esetre kitelepítették Dombrádra. Gondolom a biztonság kedvvért! Mert  az, hogy nekik voltak-e bűneik és ha voltak, akkor azok mik voltak?- erre soha nem derült fény. Az író a mauthauseni raboskodás után súlyos szívbeteg lett, s ez persze Kistarcsára is elkísérte. Ezért felhozták Budapestre, a Keleti pályaudvar közeli, Mosonyi utcai AVH felügyelte rabkórházba. Itt hunyt el, 58 évesen, 1953. február 12-én. Halála után két nappal, földi maradványait elkaparták a rákoskeresztúri temető, akkoriban megnyitott 301-es parcellájában. Hogy melyik sírba, – azt senki sem tudta. A temető nyilvántartásában sem szerepelt! Özvegye, Irma asszony azonban soha nem nyugodott bele, hogy még azt sem tudhatja: hol alussza örök álmát a férje!

Ez is érdekelheti:  Stoffán György: Elkezdődött…

Évtizedek hiábavaló reménykedése után, végre 1990-ben felcsillant a remény. Az 1956-os, bolsevikok által tömegesen kivégzettek exhumálását irányító orvos-szakértők betekinthettek végre a Gyűjtőfogház titkos halott nyilvántartó könyvébe. Ennek első oldalán, az 5-ös sorszám alatt Somogyváry Gyula neve szerepelt, s e szerint nyughelye: 6. sor 5. sírhely! A teljes bizonyosságra azonban még mindig várni kellett. Ennek ideje csak 1992. január 7-én jött el, amikor az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetben az exhumálást követő azonosítási eljárás végeredményét dr. Susa Éva antropológus-biológus személyesen közölte az író unokájával, ifjú Somogyváry Gyulával. Azaz napra pontosan 39 évnek kellett eltelnie, hogy 1992. február 14-én végre sor kerülhessen vitéz Somogyváry Gyula immár emberhez méltó újratemetésére, az Új Köztemető 301-es parcellájában.

Ha pedig végigolvassuk e pár, „Gyula” diákra emlékező sort, okkal, joggal tehetjük fel magunknak a kérdést: végül is mi volt a bűne „Gyula” diáknak? Miért kellett ilyen rettenetes, ilyen golgotás, ilyen döbbenetes életutat meg-járnia?

Van válaszom rá!

A bűne az volt, hogy magyar volt! Méghozzá mélységesen magyar, s ez egy olyan „állapot” amit soha és semmikor nem lehetséges büntetlenül megélni! Mert megúszni kizárólag azt lehet, ha valaki magyar gyűlölő! Mert a magyar gyűlölőket, ezeket a torzszülötteket, ezeket a véglényeket még soha és senkinek nem sikerült megbüntetnie! Most, jelenleg sem sikerül! S noha e pár emlékező sor vitéz Somogyváry Gyuláról, a jelentős és nagy magyar íróról szólt, VAN MÁNAK SZÓLÓ ÜZENETE IS! Ám azt, hogy ez mi, remélem, hogy nem nekem kell kimondanom. Legyen elég annyi, hogy jövőre jönnek a választások…

A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. Közíró.

Forrás: Polgárdy Géza Blogja

Kiemelt kép: vitéz Somogyváry Gyula / Fortepan

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük