Dr. Eva Maria Barki: Halálbüntetés az Európai Unióban
Nagy a felháborodás az Európai Unióban, mert a magyar miniszterelnök a brutális gyilkosságok nyomán kibontakozott vitát a halálbüntetésről nem fojtja el, hanem úgy nyilatkozott, hogy a kérdést napirenden kell tartani.
Az EU ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy szóban újra elítélje Magyarországot, mindenek elött az EU Bizottságának elnökhelyettese, Franz Timmermanns akként nyilatkozott, hogy „egyetlen másodpercet sem fog késlekedni” a halálbüntetés magyarországi bevezetése esetén az EU-szerződés 7. cikkelye szerinti szankciós mechanizmus életbe léptetésével.
Az Európai Unió erkölcsi tekintélyét és értékeit hangsúlyozták: „A halálbüntetés nem egyeztethető össze Európa értékeivel. A halálbüntetés az EU-ban a múlté. Erről nem lehet tárgyalni.” (Manfred Weber, az Egységes Néppárt Frakció vezetője az Európai Parlamentben). „Orbánt rá kell kényszeríteni, hogy elhatárolódjon a halálbüntetéstől.” (Rebecca Harms, a zöldpárti frakció vezetője az Európai Parlamentben). „Magyarország megkérdőjelezi az európai értékeket.” (Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője).
Igaz, hogy a halálbüntetést és annak végrehajtását el kell utasítani, mert nem egyeztethető össze az emberi méltósággal. Arra sem alkalmas, hogy elrettentően hasson és bűncselekményeket akadályozzon meg. Azon kívül visszafordíthatatlan.
Nem igaz ugyanakkor, hogy a halálbüntetést az Európai Unióban eltörölték, épp ellenkezőleg. A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződéssel a halálbüntetést újra lehetővé tették, akárcsak az élettöl való megfosztást bírói ítélet nélkül felkelés vagy zavargás esetén.
A halálbüntetéssel kapcsolatos vita 1000 éves és Platónig nyúlik vissza. A vita tilalma nemcsak demokráciapolitikailag aggályos, hanem alapjogellenes is. Az alapvetö jogot az életre nem azzal kell megvédeni, hogy egyidejüleg egy másik alapvetö jogot, a véleménynyílvánítás jogát megsértjük. Az embereknek biztosítani kell a szabad véleménynyílvánítást, de az információhoz való korlátlan hozzáférést is. Az Európai Unió épp az utóbbit akadályozza meg.
A halálbüntetés újbóli bevezetésének lehetővé tétele „háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején” – valamint az élettöl való megfosztásnak bírósági ítélet nélkül zavargás vagy felkelés elfojtása céljából – úgy el van rejtve, hogy csak gyakorlott jogászok veszik észre, a legtöbben nyílvánvalóan nem.
A vonatkozó rendelkezést ugyanis nem az Alapjogi Charta 2. cikkének 2. bekezdésében találjuk, amely a halálbüntetést és a kivégzést megtiltja. Ezt a
-2-
rendelkezést a Magyarázatok az Alapjogi Chartához, kihírdetve 207.12.14. az Európai Unió Hivatalos Lapjában C 303/17, tartalmazza, amely átveszi az Emberi Jogok
Európai Egyezményének elöírásait, és melyeknek, a Charta 52. cikkelyének 3. bekezdése alapján, „tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni. Kifejezetten rögzítésre kerül: „Erre figyelemmel az EJEE-ben megjelenő „negatív” meghatározást úgyszintén a Charta alkotórészének kell tekinteni.”.
Ugyanakkor kifejezetten nem az EJEE-hez fűzött 2002. május 3-án kelt, 13. Kiegészítő Jegyzőkönyv tartalmát vették át, mely a halálbüntetést minden körülmények között, még háború esetére is eltörli, hanem az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez fűzött 6. Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkélyét vették át , mely így hangzik:
„Egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején”.
Ugyanakkor az élettöl való megfosztásnak bírói ítélet nélküli lehetösége is megteremtödik azzal, hogy utalás történik az EJEE 2. cikkely 2. bekezdése szerinti negatív meghatározásra, mely bekezdés c) pontja megengedi az élettöl való megfosztást zavargás vagy felkelés elfojtása céljából .
Hiányzik a definíció mit jelent a háború vagy a közvetlen háborús veszély, ugyanakkor mikor beszélhetünk zavargásról vagy felkelésröl, az értelmezésnek tehát tág tere nyílik.
Mindenesetre ezen elvek tükrében az 1956-os magyarországi forradalom erőszakos leverése jogszerü lenne, ahogy a halálos eröszak a Majdán esetén is.
Miként neves jogászok, különösen Prof. Dr. Schachtschneider, erre a taglalt jogi helyzetre többször rámutattak, a halálbüntetés újbóli bevezetésének, valamint felkelés, zavargás elfojtása céljából az élettöl való megfosztás bírói ítélet nélküli lehetösége továbbra is része az Európai Unió jogrendszerének. A legitim vita elítélése az életet védő európai értékekre való hivatkozással, egyidejűleg pedig az ellenkező tények elkendőzése, nevezetesen a halálbüntetés és a bírói ítélet nélküli emberölés jogi szentesítése olyan álszentség és kétszínűség, melyet nem lehet felülmúlni.
A halálbüntetést, ahogyan az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez fűzött 13. Kiegészítő Jegyzőkönyv kimondja, feltétel nélkül és minden körülmények között el kell törölni. Ugyanígy a negatív meghatározást is ki kell iktatni, mely szerint az élethez fűződő jog felkelés vagy zavargás esetén érvényét veszti.
A vitát nem szabad elnyomni, hanem a véleménynyilvánítás szabadságának figyelembevétele mellett azzal a céllal kell folytatni, hogy az élethez fűződő jog elengedhetetlen, feltétlen és korlátlan védelmet nyerjen.
Bécs, 2015 május 29.
Dr. Eva Maria Barki
A cikk eredetiben itt olvasható
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Szóval ha egy nagyszájú Uniós bakmajomnak gyilkolják meg a húsz éves kislányát akkor biztos botrány lepné el Európát –érdekes a mi kis hazánkat mindig mindennel megtalálják –ez már a disznóság munkamenete –(az igaz a baloldal benne van)