Dr. Bene Gábor S.: Jogvisszaszerzés vagy jogfeladás?


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!
A Batthyány-kormány tagjai. Névsor felülről lefelé és balról jobbra: Batthyány Lajos miniszterelnök, Szemere Bertalan belügyminiszter, Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter, Klauzál Gábor ipar- és földművelésügyi miniszter, Kossuth Lajos pénzügyminiszter, Mészáros Lázár hadügyminiszter, Széchenyi István közmunka és közlekedésügyi miniszter, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Deák Ferenc igazságügyi miniszter.

A magyar nemzet legnagyobb tavaszi ünnepe: március idusa. Gyermekkoromban nagyon nagy volt a készülődés, mert hetekkel előtte elkezdtem gondosan varrni a kokárdámat, átolvastam a nagy nap történetét, elábrándoztam Petőfi, Vasvári, Jókai mondatain, s szétnéztem a szegedi Klauzál Gábor téren, ahol a Kossuth szobor előtt szoktak koszorúzni. Persze én, csak egy szál virágot helyeztem el olyankor – gyermeki lelkesedéstől áthatottan -, a szobor talpazata elé, s újra és újra elolvastam a feliratot: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa!”

Akkoriban a gyermeki képzelet elém varázsolta azt, hogy lelép a talapzatról Kossuth Lajos és valóban apai módon – tehát: kardot rántva – elzavarja az ünnepségről a véreskezű bolsevikok helyi és országos nagykutyáit. Sajnos mindez, csak gyermeki képzelet maradt, de Kossuth szavai felnőttként is szíven ütnek, s szomorú aktualitásuk itt visszhangzik a lelkemben ma is:

„ A hol a ministerek nem idéztethetnek perbe hivatalos eljárásukért mindenki által, ki magát általuk jogaiban sértve találja (mint Angliában), hanem csakis a parlament képviselőháza által vonathatnak felelősségre, ott a miniszteri felelősség elmélete száz eset közül 99-ben olyanformán van, mint az egykori czigány rákja, amely a levélben megvolt, de az iszákból kimászott.” (1883. A megyei szervezetről)

Kossuth mondata a mai Magyarországon – amely már az Európai Egyesült Államok egy megyéje csupán – különös jelentőséget ad a mostani nemzeti ünnepnek. Tavaly ugyanis – a Lisszaboni Szerződés megszavazásával –, elveszett az a kicsi függetlenségünk is, amelyet a szovjet megszállók távozásával nyerhettünk volna vissza, ha a politikai osztálynak nevezett bűnbanda nem hódoltatta volna be az országunkat a pénzhatalmi megszállás – sokkal borzalmasabb és alattomosabb rémének.

A történelem megismételte önmagát. A Habsburg és a Kádár korszak simlis megalkuvói, kollaboránsai nem ismerték fel, azt az egyedüli utat, amely a magyar nemzet és a magyar államiság fennmaradásához vezethetett volna. Vagy ha fel is ismerték, akkor azt is jól tudták, hogy az nem hoz nekik gazdagságot. Akkor nem lesz egy forintért gyár, elvesznek a kitűnő külkereskedelmi kapcsolatok, nem szállítanak az oroszok üzemanyagot hónapokon át a fillérekért megvásárolt adósságért, stb. A történelem ismétli az 1867-et követő éveket, csak sokkal erkölcstelenebben és aljasabban.

Lehet azt mondani, hogy Kossuthnak nem volt igaza Széchenyivel szemben, lehet megvádolni őt a szabadságharc egyes hibás döntéseiért, lehet szemére vetni, hogy a keserű emigrációban belépett a szabadkőművesek közé, de nem lehet megvádolni azzal, hogy nem aggódott a magyar államiság megmaradásán.

A jelen politikai elitnek hívott bűnbanda nagy része pedig, még azt az érzést sem ismeri, hogy: aggodalom. Ezek elolvasás és megértés nélkül oda dobták az ezeréves államunkat, a pénzháttérhatalom lábaihoz. Deáknak legalább volt lelkiismeret furdalása. Deák legalább félrevonult a hatalomtól és imádkozott azért, hogy ne következzék be az a Kasszandra jóslat, amelyet Kossuth 1867. május 22.-én írt le, egy neki szóló levélben. Ám bekövetkezett, mert a Trianon kastélyban a Habsburg Birodalom temette maga alá a Magyar Királyságot. Trianon lett a közvetett eredménye annak kiegyezésnek, amelyben Deák Ferenc – túl sokat – engedett, a 48-ból. Amiről Kossuth Lajos is megállapította, hogy nem jogvisszaszerzés, hanem jogfeladás volt a javából. Fájdalmasan és aggódva én is megállapítom ugyanezt a Lisszaboni Szerződésről.

Napjaink jogfeladása azonban, már 1991-ben elkezdődött. Az utolsó szovjet katona távozásával nekünk – a 48-as és 56-os joghelyreállító küzdelmeink szellemében – az igazságos és méltányos magyar jogrendet kellett volna visszaállítanunk! Ám mi hallgattunk a politikai törpék parlamenti seregére.

Azt a jogrendet kellett volna visszaszereznünk, amelyért Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczi is fegyvert fogott és sikerrel is szerezték vissza a magyar alkotmányosságot. Mert az 1711-es Szatmári béke nem egy Habsburg diktátum volt, hanem a Szent Korona alkotmányosságának az elismerése volt annak ellenére, hogy később a Habsburgok igyekeztek kibújni alóla.

A kiegyezés azonban lényegesen többet csorbított az államiságunkon, alkotmányunkon. A Lisszaboni szerződés pedig – mindenféle médiahazugság ellenére – szinte teljesen meg is szüntette a magyar államot.

Március 15-én Petőfiről és a márciusi ifjakról illik sokat beszélni, de én – akit akarata és hite ellenére tettek egy romlott kereszténységű és gyarmatosító földrész polgárává – én most Kossuth aktuális szavait akarom idézni:

„Ilyenkor mond le Magyarország legbecsesebb állami jogairól és magát oly politikának eszközéül szerződtetve, amely szomszédinkat – úgy nyugat, mint kelet felé – ellenségeinké teszi:, a nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását, s a Horvátországgal kiegyezkedést lehetetleníti, a szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambitióknak czéltáblául tűzi ki.

És ha kérdem magamtól, mi hát az a mit nemzetünk ennyi feláldozásért jutalmul kap? Látom azt, hogy kapja az idegen érdekekérti katonáskodás kötelezettségét:, ezer néhányszáz millió forint államadósságot, s vele az elviselhetetlen tömérdek adók megörökítését, amelyeknek ily viszonyok mellett még csak legcsekélyebb enyhítésére sem lehet gondolni…. Lassan-lassan fellebben a fátyol a Béccseli alkudozások titkairól. Úgy látszik, mindez már kicsinált dolog, az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt registrálja. De én e tényben a nemzet halálát látom:, s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat:, nem a végett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak: Nézz körül magasb államférfiui tekintettel, s fontold meg a maradandó következményeket, amelyek felé vezeted a hazát, amelynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlottak:, a Hazát, amelyben nemcsak a jelen röppenő perczét, de a változhatlan múltat, s a közelgő jövőt is szeretnünk kell.

Ne vidd azon pontra a nemzetet, amelyről többé a jövőnek nem lehet mestere!”(1867. Deák Ferencnek)

Ezen gondolatai ma is érvényesek, csak nincs kinek leírni, mert nincsenek „deákok” a magyarnak hazudott politikai osztály tagjai között. A jövőbe látó Kossuth méltó módon zárta le – a Párizsban született levél -, gondolatait:

„Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, amelyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep.

De TE fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!”

Az igazi magyar sorskérdés tehát ma is ez: jogvisszaszerzés vagy a jogfeladás?

Nekem meggyőződésem, hogy 1848-ban szinte minden itt élő ember értette a magyar alkotmányosság jelentőségét. Értette, mert a hagyomány – szinte népmesei szinten – szájról-szájra adta az alkotmányt, s annak elvonatkozatásban megjelenő központi személyét: a Szent Koronát. Első királyunk és vértanú Szent István koronájáról úgy beszéltek még a jobbágyok is, mint az állam felett álló igazságos és méltányos jog letéteményeséről, az állam, valamint a főhatalom és az alkotmányosság foglalatáról.

Ma Magyarországon sajnos sokan nem értik a Szent Korona jelentőségét, sőt sokan gondolják azt, hogy 1848-49 éppen a királyság és a Szent Korona elleni harc volt, pedig Kossuth és a szabadságharc vezetőinek többsége nagyon is tudták, hogy mekkora jelentősége van, az államiságunk és jogrendünk legfőbb kifejezőjének, a főhatalom egyedüli birtokosának a Magyar Szent Koronának, tehát az ősi alkotmányosságunknak!

A magyar közjogi gondolkodás szerint: Nem a királynak van nemzete, hanem a nemzetnek van királya! A szuverenitását a nemzet önként, de a koronázási eskü és az ősi alkotmány megtartására tett ígéret után adta át a Szent Koronának, amelynek alattvalója a király is, mellérendeltségben a nemzettel. Kossuth, – a megyei szervezetekről elmélkedő írásában – kifejti, hogy:

”A magyar alkotmányos szabadság nem kegyadomány, hanem a magyar nemzet souverenitásának kifolyása. Ez a jelleg ősi öröksége a magyar nemzetnek a Vérszerződés óta. A nemzet adott felségi jogokat és hatalmi kört az államfőnek:, a nemzet adott neki és nem ő a nemzetnek:, midőn az 1741:11,t.czikk a királyi hatalmat akként jellemzi, hogy az ’’’engedélyezett hatalom’’’ azaz Concessa sibi suprema potestas, ezzel a magyar államjog ezer éves sarkalatos alapelvének adott kifejezést. De ez engedélyezéssel a magyar nemzet a souverenitását nem abdicálta, (arról le nem mondott) hanem részt tartott fenn az ősi magyar alkotmány a nemzet számára az államhatalom minden funktióiban, nemcsak a törvényhozásban, hanem a végrehajtás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás ellátásában is….Az egész népnek az alkotmányos életben részeltetését véve fel tehát kiindulási pontul:, múlhatatlanul szükségesnek tartottuk a népképviseleti alapra fektetett parlamentáris kormányrendszert:, nem mintha azt hittük volna, hogy annak nincsenek árnyoldalai, hanem mert eddig még más oly államszervezet nincs feltalálva, amelylyel a királyi elvet az alkotmányosság elvével csak ennyire is össze lehetne egyeztetni……….ám azon keserves benyomás alá jutottam, hogy Magyarországon a politikai közélet rohamos hanyatlásnak indult:, s az önkormányzati tér megszorításai, s a parlamentárizmus megdöbbentő visszásságaival kapcsolatban, a közügyek iránti érdeklődés megfogyatkozott.”

Erről kellene beszélnünk minden március 15-én, mert a joghelyreállító szabadságharcaink, soha nem öncélú lázadások voltak, hanem mindig az alkotmányosságban foglaltak betartatásáért fogott fegyvert a nemzet. Minden szabadságharcunk az Aranybulla 31§-a szerint a ”hűtlenség minden vétke nélkül”, azaz törvényesen történt, így pl. az aradi megtorlás volt törvénytelen.

Az 56-os joghelyreállító küzdelmünk és a 2006-os erkölcsi szabadságharcunk törvényes volt, s a vele szemben fellépő idegen hadsereg és hazai kiszolgálói, a hatalombitorló kormány, valamint a Gergényi parancsnoksága alatt működő és magyarnak hazudott rendőrség szadista fellépései voltak törvénytelenek! Ezt ma már számtalan bírósági ítélet is alátámasztja.

A magyar alkotmányosság tisztelete és Kossuth idevágó gondolatainak kellett volna vezérelnie a magyar politikai osztály tagjait 2006-ban, a rendszerváltásnak csúfolt időszakban, de ennek kellene dominálnia az áprilisi választásokat követő új kormány munkájában is. A valóban független és a történeti alkotmány jogelveit valló Közigazgatási Bíróság visszaállításával, meg lehetne valósítani azt az igazságos jogrendet, ahol a hatalom felelőssége megállapítható lenne, ha a bíráskodás joggyakorlata is a természetjog keretei közé kerülne vissza. Ám én nem hiszek alsóházi, pártos megoldásokban. Kossuth korában még különb volt a helyzet, de ma a politikusok sem fogják fel a valódi alkotmányunk óriási jelentőségét. Viszont kiszolgálói, s elkötelezettjei a pénzhatalomnak, amely ma már nyíltan tör a nemzetállamiság ellen, s mára már világossá válhatott mindenki számára az, hogy a kossuthi „népképviseleti alapra fektetett parlamentáris kormányrendszer” teljes mértékben lelepleződött és a pénz, s az abból táplálkozó pártoskodás foglyává vált.

Ma, csak a pártok által jelölt személyekből és csak a szűk pártvezetés által felállított listákból lehet választani. Hogyan érvényesül így a népszuverenitás? Csak papíron, s a gyakorlatban ez egy pártdiktatúra, ahol az a párt vagy pártszövetség vezető garnitúrája szolgálja ki a pénzháttérhatalom érdekeit, amelyik jobban tudja a szavazópolgárt megszédítő – divatos szóval: PR – technikát alkalmazni.(tehát többségbe került az alsóházban)

Ugye abban biztosak lehetünk, hogy Kossuth Lajos nem így gondolta?

Beszéljünk egy kicsit a nemzeti ünnepeinken a mesterségesen kialakított feszültségekről, amelynek távolabbi célja az új világrend – a globálbolsevik diktatúra – előkészítése, valamint az ellenállásra kapható nemzeti érzelmű lakosság pontos feltérképezése, nyilvántartásba vétele, valamint fokozatos megfélemlítése. A tavalyi ünnep kapcsán a rendőrség feladatait a BRFK 188-1/20/2009 Tük. számú úgy nevezett: Biztosítási Terv tartalmazta, amit dr. Tóth Gábor r. vezérőrnagy titkosított.

Vajon mit rejthet az anyag? Vajon miért lehet szükség egy nemzeti ünneppel kapcsolatos „jogszerű” intézkedések titkosítására? Vajon az idei tervben mi szerepelhet? Netán rendőri sortűz?

Egy idő óta tapasztalhatjuk, hogy a „közjogi méltóságokat” zavarja a nemzet megjelenése a nemzeti ünnepen, hiszen a rendőröket szinte uszítják a nemzeti zászlók, kokárdák tulajdonosai ellen.

Ráadásul a rendőri felszerelésben szerepeltetik ugyan a kokárdát, de a pisztolyt, a műanyagkötegelőt és a gázálarcot is. Lehetséges, hogy ezek a „közjogi méltóságok” joggal tartanak attól, hogy már felismerte a nemzet a kirablóit? Lehet, hogy már azt is tudják, hogy miért szavazta meg a törvénytelen alsóház ellenzékestől a titkosítások feloldásának a megszigorítását? Lehetséges, hogy eljött az idő, s minden magyar ember szájról-szájra adja majd az ősi magyar alkotmányosságnak a szükségességét? Elindul végre egy közjogi küzdelem, ahol a nemzet visszaköveteli a saját jogrendjét, ősi alkotmányát?

Mi lesz a válasz Petőfi soraira: Rabok legyünk vagy szabadok?

A választás előtt kérjük a Magyarok Istenét minden este, hogy tekintsen reánk!

S mondjunk el egy imát akkor is, ha nem hiszünk benne. Mert lelki nemességet, a tiszta gondolatok és az igazságban való hit mellett, a hagyományok tisztelete is kialakítja. Nekem minden ősöm hívő ember volt, s ha én ateista lennék, akkor is tisztelném az őseimet annyira, hogy elmondanék értük és a jövőért egy imát. Ha nem tudsz egy imát sem, vagy zavarna a vallási különbség, akkor mond el a hunok imáját! Ami így szól:

Mi atyánk, Istenünk! Bennünk van az országod.

Előttünk szent neved, s törvény akaratod!

Minden napunk gondját magadon viseled,

Bűneinket, mint mi másoknak, nekünk elengeded.

Te kezed vezet kísértéseken át,

s lefejté rólunk a gonosz jármát.

Tiéd a nagyvilág összhatalma, üdve,

mindöröktől fogva legyen mindörökre. ÁLDÁS!

Életünk csak akkor fog megváltozni, az áldás csak akkor jön, ha mi is akarjuk. Az igazságos jogrend, a magyar alkotmányosság akkor fog visszatérni, ha nem csak szebb jövőt, hanem az ősi alkotmányunk visszasegítését is kérjük az Istentől. Valamint, ha komolyan vesszük azt a magyar népi mondást is, hogy: Segíts magadon, az Isten is megsegít!

Köszönjünk tehát (2010. március 15.-től) minden nap így: alkotmányos, szebb jövőt akarok! De ne csak mondjuk, hanem akarjuk és tegyünk is érte!

Szeged, 2010.03.14.

Dr. Bene Gábor S.
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “Dr. Bene Gábor S.: Jogvisszaszerzés vagy jogfeladás?” bejegyzéshez

  1. Burkoltan, a színfalak mögött készülődik hazánk izraeli megszállása, a kormány jóváhagyásával és a nyilvánosság kizárásával. Az aljas hazaáruló hatalom tálcán kínálja országunkat a megszálló cionisták kezébe. Orbán, a Likud-al való testvéri kapcsolata révén, Izrael magyarországi helytartója akar lenni, illetve azzá szeretnék tenni. A parlamenti pártok megijedtek, hogy a Jobbik kormányra kerülését talán már semmilyen trükkel, elhallgatással és koalícióval nem tudják elkerülni, és ezzel a hatalmuk bukását és elszámoltatásukat sem, így az izraeli katonai beavatkozást kérik fel, kerül, amibe kerül. Akkor a magyar népnek, a magyar hazának végleg befellegzett. Vigyázzunk!
    Magyarország légterét, és szuverenitását két izraeli kémrepülőgép sértette meg. Törökországon, Bulgárián, és Románián áthaladva lépett be a mi légterünkbe. (hogy-hogy nem lőtték le sehol? Iráni légtérbe ment volna….) Aliza Bin-Noun, izraeli nagykövet kurva tagadja a tényt, Libajnai nem tud semmit, aztán hebegett valamit, de gyanítani lehet, hogy ennek a förtelemnek a végrehajtását csak azok rendelhették meg, akik adatokat akartak gyűjteni. Vagy egyenesen Izrael utasította erre a regnáló kormányt, amely készségesen fedezte az akciót. Ezek a gépek 100 kilométeres körzetben képesek rögzíteni minden elektronikus adatforgalmat, mobil telefonhívást, e-maileket. Izraeli kémrepülőgépek vajon kiknek a kérésére tapogatják le az éteri levelezést, ha nem a zsidó segg-nyaló kormány, és a zsidókkal testvériséget hirdető Orbán kérésére, vagy parancsba adott kussolásuk mellett. A légteret figyelő szervek is a kormány hatáskörébe tartoznak, de a libatolvaj Bajnai (lehetséges megrendelő), mint a sukorói botrány ügyében is vizsgálatot rendelt el (önmaguk ellen). A két repülőgép azért kellett, hogy a háromszögeléssel a pontos hely is meghatározható legyen, ahonnan egy e-mailt feladtak. Például egy Jobbik iroda. A libatolvaj azt mondta, hogy sok együttműködési szerződés lett kötve a izraeliekkel, és nem tudja, hogy ez a berepülés melyikhez köthető. Vajon milyen mocskos, és hazaáruló szerződések lehetnek érvényben a nemzet közvéleményének a tudta nélkül, és akarat ellenére. Tudjuk, hogy Orbán is, Qurcsány is gyakran szorongatja a mocskos zsidók tolvaj mancsait Tel-Avivban, meg egyéb palesztinoktól elrabolt helyeken.Várjuk a fejleményeket, bizonyos információk felbukkanását, amelyeket más módon nem lehetne megszereznie, ennek a velejéig romlott és mocskosul gátlástalan, izrael-barát MSZP-Fidesz koalíciónak. Más szervezetnek nem áll módjában egy ilyen hazaáruló megrendelést tenni. Várjuk a diplomáciai tiltakozást, és Aliza Bin-picsa kiutasítását hazánk területéről, e mérhetetlenül súlyos, és pofátlan izraeli terrorista akcióval szembeni tiltakozás jegyében. Az egymásnak ellentmondó hazugságokon átsejlik a valóság, csak észre kell venni a felelősség tologatását, az akció miértjének, céljának az elhallgatását. A hazát vigyázó erők remélem, megállapítják a fenti személyek felelősségét, hazaáruló cselekedetüket, és a Jobbik kormány április 11-e után megfelelő szankciókkal bünteti ezért a kellően még nem minősített izraeli kémkedésért felelős személyek, és szervezetek aljasságát.
    Minimum kötél!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Valódi ünnep együtt a Nemzettel
1848. március 15. – emlékezés a hősökre múltban és jelenben
Siklósi András: Szabad hazát, nemzeti újjászületést!
Close