KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Dr. Bene Gábor S.: Jog és igazság I.

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

„Programozott gondolkodású világunkban már, nincs önálló véleményalkotás!”

Manapság sokat beszélünk a jog és az igazság kapcsolatáról, az alkotmány szerepéről és az Alkotmánybíróság tevékenységéről. Ez utóbbit sokan védik, de egyre többen kritizálják a munkáját. Mi az igazság a kritikák kapcsán és mi a szerepe ennek a testületnek a magyar közjog rendszerében? Mi a jog és az igazság kapcsolata ma? Változni fog-e a helyzet, ha születik egy új alaptörvény, amelyet sajnos a hatalomban lévők helytelenül „alkotmánynak” fognak elnevezni? Megszűntetik-e végre a jogfolytonosságot azzal a Rákosi-kádár rendszerrel, amelynek reformjaként született meg a „békés átmenet”, s ezzel egy igen sikeres közvagyon eltüntető köztársaság? Mitől fog jobb belátásra térni az elmúlt 20 évben bejáratódott hazugságállam?

Ezen kérdésekre próbálok meg válaszolni a Jog és igazság c. sorozatban.

Az ál-alkotmány és az Alkotmánybíróság létrejötte.

Az 1989. évi XXXI. törvény átalakította az addigi egyetlen pártból álló hatalmi berendezkedést több pártira, s biztosította a békés átmenet kapcsán az egykori bolsevik bűnözőknek a lehetőséget a felelősségre vonás alóli kibújásra. Sőt a politikai hatalom elvesztésének esetére, biztosítja számukra a gazdasági hatalom megszerzésének lehetőségét is. Ezen ún. „alkotmányreform” azonban, nem adott elég biztosítékot arra, hogy az elvtársak maximális biztonságban érezhessék magukat. Szükség volt még, egy olyan ellenőrző és burkoltan uralkodó, de törvénymagyarázó hatalmi szervre is, amely teljes biztonságot adna arra a helyzetre is a kommunistáknak, ha véletlenül a politikai hatalom frontján olyan erős antikommunista erő jelenne meg a porondon, amely az elszámoltatást és a hatalomváltás teljességét szeretné megvalósítani. Erre az eshetőségre hozták létre a magyar közjogi hagyománytól teljesen idegen, de számukra nagyon is megfelelő Alkotmánybíróságot. Sokat elárul az is, hogy létrejöttét, közvetlenül az ál-alkotmányt követően szabályozták az 1989. XXXII. törvénnyel. Az akkoriban jól érzékelhetően – erkölcsileg és gazdaságilag – megbukott MSZMP rezsim, így fogalmazta meg az AB szükségességét a teljesen illegitim Országgyűlés által elfogadott ál-törvényben: „Az Országgyűlés a jogállam kiépítése, az alkotmányos rend és az Alkotmányban biztosított alapjogok védelme, a hatalmi ágak elválasztása és kölcsönös egyensúlyának megteremtése, az alkotmányvédelem legfőbb szervének felállítása érdekében a következő törvényt alkotja”

A hatalomban lévő elvtársak és az őket kiszolgáló jogi értelmiségnek azonban, éppen a saját önvédelme kapcsán kellett ezeket a jogilag álcázott hazugságokat bevinnie a köztudatba, mert ők valójában nem az alkotmányos rendet állították- vissza, hanem saját mentőcsónakjukat készítették elő. „Az Alkotmányban biztosított alapjogok védelme” kitétel hamissága azért is olyan arcpirító, mert az igazsághoz való jog minden más jognál alapvetőbb, s az ún. „rendszerváltás” szolgált sok mindent, de ezt az alapvető jogot: egyáltalán nem!

A legelemibb jogunk lenne az igazsághoz való jog!

Ám úgy tűnik, hogy ebből Mi nem kaphatunk semmit. Kaptuk viszont helyette úgynevezett „alkotmányban biztosított alapjogokat”! Ezek többnyire az emberi jogoknak felelnek meg, s igen kétes értékűek is lehetnek, ha az igaz közhatalom helyett a magánhatalom egyértelmű szolgálatába lehet őket állítani. Márpedig ma, sajnálatos módon éppen ez történik, ám mindez csak lassan világosodott meg előttünk. A szépen hangzó, s eredetileg nagyon is közösségi jognak gondolt ún. „emberi jogok” valójában, szinte kizárólag a hazugságipar által is szolgált ún. pénzmanipulációs háttérerőknek a csalárd és emberellenes hatalmát segíti.

A nyugati fogantatású pénzimpérium rendje valójában megvásárolta az MSZMP

vezetésének nagyobb részét, s az államhatalmi monopólium helyébe a magánpénz monopóliumot ültette úgy, hogy az államhatalom a teljes mértékben függvénye legyen pénzmonopóliumnak!  A látszólag igen pozitív jogelvek tehát, a képviseletinek, jogállaminak, sőt demokratikusnak csúfolt államhatalom szolgálatába kényszerültek, leginkább a hamis közbeszéd által. Valójában a nemzetek által létrehozott állam és közhatalom elhalt, illetve elvesztette a közt szolgáló jellegét. Ám éppen a közösség érdekére való álságos hivatkozással erősíti meg a magánpénz és magánhatalom közhatalminak tűnő és egyébként jogfolytonos intézményrendszerét.

Így a közjóra való hivatkozással nehezedik meg a társadalom nagyobb részének a helyzete, s a kisebbség kerül kiváltságos helyzetbe anélkül, hogy erre bármiféle értékteremtő, s társadalmilag hasznos tevékenysége feljogosítaná.

Azon alapvető jogelméleti gondolat, hogy az objektív igazsághoz való jogunk, minden más alapvető jognál erősebb, fontosabb és alapvetőbb, eltűnt a jogászi „tudományosság” álságos következtetéseinek dzsungelében. Belátom, hogy ez egy nagyon okos, és az átlagember számára szinte átláthatatlan stratégia, amelynek sikerét az bizonyítja legjobban, hogy a középosztály sem szólal fel ellene, mert leginkább ők sem értik, hogy mi is történt. Az átmentett pártelit vérengző bolsevikjait és utódaikat, nem is érdekli más, mint a „rendszerváltás” túlélése. Nekik mindig is csak a saját érdekeik lebegtek a szemük előtt, soha nem a közjó! A baloldali nemzeti gondolkodásúakat, pedig megetették a liberális nyugati példákkal és a jóléti állam beígért elérésének lehetőségével. Van-e ennek az áltudományos hazugságözönnek valódi, tudományos ellenszere?

Régebben úgy ítéltem meg, hogy csak ki kell mondani, le kell írni és terjeszteni a lakosság körében, mert a felismerés biztosan hatástalanítja ezt a mérgező közgondolkodást! Ma már szkeptikusabb vagyok! S komoly képzési rendszer kiépítése nélkül, sikertelennek ítéljem a harcot az igazságos jog érdekében.  Különösen azért, mert annyira hihetetlennek tűnik az emberek számára ez az óriási gátlástalanság, amivel folyamatosan „etetik” a társadalom tagjait, hogy

álláspontom szerint: csupán egy kettős hatalmi helyzetben lenne képes a jog az igazság szolgálatába visszatérni.

Hiszen az AB elnöke több alkalommal is kifejtette már a következőket: az idegen jogrendre alapított és az illegitim parlament által kreált ál-alkotmányt, valamint az abból eredeztethető „törvények” sokkal fontosabbak tartja, mint a „megfoghatatlan igazságfogalom” érvényesítését. Tehát a napi politika és a pártok által alkotott „jogra” való hivatkozás: a jogbiztonság, mindenek előtt!

A hatalmi ágakat „felügyelni” képes AB.

A törvénytelen alkotmánybírósági ál-törvény így határozza meg az AB hatáskörét: „Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik:
a) a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata;
b) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata;
c) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata;
d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása;
e) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése;
f) az állami szervek, továbbá az önkormányzat és más állami szervek, illetve az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése;
g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése;
h) eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal.”

Mindebből egyenesen következik az, hogy pl. az ál-alkotmány rendelkezéseit sem lehetne a valóságos szöveggel ellentételesen értelmezni! (g.pont!) Vagy a nemzetközi szerződéskötéseknél, nem lehetne eltekinteni az ál-alkotmányban is biztosított szuverenitás szövegétől (a.pont), s akkor még nem is említem, hogy a legfőbb államhatalmi szervnek, az Ogy.-nek a munkáját egy olyan testület ellenőrzi, amelyet az maga választott. (nem vicces?) Olyan logikai bukfencek ezek, amelyek szerintem sokaknak tűnik fel, de a félelmi reflexek túlzottan erősek a társadalom tagjaiban, még 20 évvel az állítólagos rendszerváltás után.

Törvényes lehet-e a legfelsőbb „ellenőr” törvénytiprása?

Az Alkotmánybíróság tagjainak fizetésével és egyéb juttatásaival nem kívánok foglalkozni, hiszen lényegesen alatta marad a „Magyar Nemzeti Bank” elnökének fizetésétől, ami egyértelműsíti, hogy ki is a pénzhatalmi monopólium magyarországi helytartója! Viszont nézzük csak a törvény folytatását:

II. fejezet

Az Alkotmánybíróság szervezete
3. § Az Alkotmánybíróság székhelye Esztergom.

Remélem, senki nem téveszti össze Budát Esztergommal. Legfeljebb maguk az alkotmánybírák, de nekik ugye szabad a törvényt lábbal tiporni, hiszen ki is vonná őket felelősségre, hogy miért nem a törvény betűje szerinti Esztergomban ülnek össze döntéseket hozni? Pont azok szegik meg a törvényt, akik védik?

És tessék mondani, hol van ilyenkor a „jogbiztonság”?

5. § (1) Az Alkotmánybíróság tagjává minden olyan jogi végzettségű, büntetlen előéletű magyar állampolgár megválasztható, aki 45. életévét betöltötte.
Könnyű úgy büntetlen előéletűnek lenni, ha az elszámoltatást elfogadó Zétényi-Takács féle törvényt, éppen maga az AB akkori elnöke torpedózza meg! Tehát magát az Országgyűlés döntését is megkérdőjelezheti az a szervezet, amelynek legfőbb kötelessége lenne a magyar történeti alkotmányosság visszaállítása!

(2) Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti jogászok (egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai), vagy legalább húsz évi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja. A szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell letölteni, amelynek ellátásához az állam- és jogtudományi végzettség szükséges.

Vajon kik felelhettek meg ennek a törvénynek 1989-ben? Önök szerint megfelelhetett volna az 1948-ban Ausztráliába menekülő kommunistaellenes Endrey Antal, aki az ausztrál szenátus legmegbecsültebb jogi tanácsadója volt? Vagy akár Zétényi Zsolt neves közjogászunk? Esetleg Tóth Zoltán József a Szent Korona alkotmányosságról több könyvet kiadó egyetemi tanár? A tények bizonyítják, hogy nem! Ugye önök is érzik, hogy mekkora az ellentmondás: a fenti személyekkel szemben kinevezni a baranyai MSZMP első titkárának vejét Sólyom Lászlót, vagy Ádám Antalt, aki 1953-ban végezte el az egyetemet, s végig kiszolgálta a Kádár rendszert, sőt Kilényi Gézát, aki 1959-től ügyésze volt a véreskezű kommunista diktatúrának. Nos, az itthon nagyon sikeres elvtársak megfeleltek a fenti feltételeknek, de Endrey Antal-ék nem!

Sokat mondó tények ezek, csak végig kellene egyszer már gondolni!

(3) Az Alkotmánybíróságnak nem lehet tagja az, aki a választást megelőző négy évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, valamint az sem, aki vezető államigazgatási tisztséget töltött be.
6. § Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai által jelölt képviselőkből álló jelölő bizottság tesz javaslatot.

A magyar Alkotmánybíróság tevékenységénak eredményeképpen népszavazás nem irányulhat az alkotmánymódosítás kezdeményezésére.( 2/1993. (I. 22.) AB határozat)

Hogyan is lehetséges ez? Maga az állítólagos „alkotmány” – amely egyébként máig  állandósította az ezer éves magyar közjogi jogfejlődés és hagyomány teljes figyelmen kívül hagyását – így ír a hatalom és a népszuverenitás kapcsolatáról a 2§. 2. bekezdésében: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”Amennyiben ezt a jogforrást kell komolyan venni, s az Alkotmánybíróság nem egy jogalkotó, hanem egy jogértelmező testület, akkor itt valami nem stimmel! Az 1949.XX. tv, tehát kinyilvánítja a népszuverenitás teljességét, az Alkotmánybíróság pedig szűkíti, erőteljesen leszűkíti, sőt az ellenkezőjére változtatja, már 1993-ban! Nem elég az, hogy a valódi alkotmányosságunk helyett, 1949-ben „kaptunk„ egy oktrojált, tehát ránk erőszakolt ál-alkotmányt, de ezt, az 1989. XXXI. törvénnyel még módosítja is a bolsevik Országgyűlés ahelyett, hogy eltörölné! Ami viszont nem szolgálja az illegitim hatalom igényeit, azt az ÁB rövid úton megváltoztatja, s ezzel valójában felszámolja, nevetségessé teszi a népszuverenitásról való szónoklatokat!

(folytatás következik!)

Szeged, 2011-02-04

Dr. Bene Gábor S.

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Dr. Bene Gábor S.: Jog és igazság I.

  1. Lenyegre toro iras,gratulalok Dr.Bene Gabor S!
    >>A Magyar Koztarsasagban…….<<
    Amibol kihagytak a NEP-et.Nagyon lenyeges pont.
    Koszonom.

  2. Igen!
    Lényere törő írás, minden lényeges momentum benne van az elkövetők. Csak éppen a hovatartozásuk nincs meghatározva, a politikai nézetük taglalása, fontos dolog ugyan, de pont a lényeget takarja el.
    Emlékeztet ez az írás a mai Magyarországon kiadott történelem könyvekre.
    Azokban is benne van minden, évszám, esemény, csak éppen a lényeg hiányzik belőle.
    Pedig itt is ott is csak két gondolat hiányzik a lényegből a megnevezés,és a miért.
    De ezen két ok leírása nélkül pedig nem sok értelme van egyiknek sem.
    Kár az időt és energiát pazarolni mind a leírására mind az elolvasására.
    Hiszen elég elolvasni minden nap a híreket, abba is benne van minden csak éppen a MIÉRT és milyen CÉLBÓL nincs benne.
    Pedig ennek az elhallgatása teszi tönkre Magyarországot, a Magyar népet.
    Nem akarok túlzásba esni, de az egész keresztény világot is.

  3. A keresztény világot a keresztény világ teszi tönkre. Mégpedig olyan okokból, amire senki nem gondol. Azért tudja tönkre tenni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük