KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Dr. Bene Gábor: Hunexit helyett Írexit?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Az EU belépésünk népszavazása is a hazai bűnpártok gátlástalan politikai húzása volt, de ha legalább annyit el tudott volna érni Martonyi János – aki egyébként rendszeresen ott feszített a csíksomlyói színpadon –, hogy a velünk együtt csatlakozó Szlovéniához hasonlóan ne kelljen megnyitni a földpiacunkat az EU polgárai, pontosabban a karvalytőke előtt, akkor talán valamennyire elfogadható lenne ez a mai, áldatlan helyzet.

Bogár Lászlótól hallottam legutóbb, hogy nekünk az a jó, ha most már bent maradunk és kihasználjuk az előnyöket.  Ellenvetésül csak annyit jegyeznék meg szerényen, hogy én részt vettem a plakátolásban a népszavazás előtt, de gondos kezek reggelre leszedték mind. Vagyis nagyon készültek arra egyesek, hogy nagyobb ellenállás lesz a nép részéről, hiszen az egyik unióból a másikba való átmenet, nagyon nem tetszett sokunknak. A magyar helyzet azért is drámai most, mert – ahogy Tanka Endre professzor szépen kifejti –, ha az államterület jelentős része idegen kézbe kerül, akkor bizony az állam egyik alapismérve szűnik meg. Szerintem nagy a valószínűsége hogy ez is a ”nagyterv” része, hiszen itt vannak a nyakunkon olyan egykori migránsok leszármazottai, akik folyamatosan az „európai egybesült államok” mellett kampányolnak, pontosabban hazudoznak. De ki fogja figyelembe venni utólag pl. Fáy Árpád barátom hibátlan elemzését a csatlakozási népszavazás ügyeskedési kapcsán?

„S mindennek a tetejébe: Az erőszakos EU csatlakozás módja, szervezése, menedzselése a társadalom anyagi érdeke, értékrendje, elvárásai ellenére; a függetlenséghez kötődő reményei, a szuverenitásért folytatott megannyi küzdelme, egész gondolkodása, alkotmányos identitása, hagyománya, nemzeti szolidaritás igénye ellenére; az alkotmányos értékekért folytatott közjogi küzdelmek vállalása helyett – csak a tudatos népirtás fogalmával minősíthető. Különösen látványossá tette a magyar alkotmányt tagadó jelenlegi közjogi állapotunk intézményes rendjének totális csődjét az, amikor „csiki-csuki” alapon közölte az Alkotmánybíróság, hogy 2/3-dal bármit megszavazhat a parlament aktuális testülete, azzal szemben semmilyen vétónak nem tudnak érvényt szerezni. Ez nem népszuverenitás, ez az alkotmányos garanciák lehetőségének is a tagadása, ez a XX. századi kegyetlen diktatúrák útján való tovább haladás. Ilyen jelenségekkel szembeni fellépésre a Szentkoronára épülő magyar alkotmány ellenállási jogot, sőt kötelességet tartalmaz. Amely a Habsburg-ház XX. századi trónfosztása után – a legkényesebb ízlések szerint is – megilleti a Nemzetet”.

Milyen jó lenne, ha újjászerveződne a magyar Nemzet, s képes lenne végre, olyan nyomást gyakorolni a mindenkori kormányokra, hogy vegyék már komolyan őseink bevált és a közjót valóban szolgáló alkotmányát, és sürgősen jelezzék az unió felé, hogy kilépünk mi is az angolok után! (Hiszen mindkét országnak történeti alkotmánya van!)

A magyar földpiac megnyitása óta az EU polgárai és a szerződéses államok (Svájc, Norvégia, Izland és Izrael) állampolgárai jelentős területeket vásároltak meg a Szent Korona tulajdonából – vagyis a közös nemzeti tulajdonban lévő – földjeinkből, elvonva ezeket a magyar, vagyis a Szent Korona tagjainak a birtoklási lehetőségétől. Ez egyrészt a történeti alkotmányosságunk megcsúfolása, másrészt a jövő nemzedék létfeltételeinek megkurtítása, az egészséges, hazai élelmiszertermelés lehetőségeinek a szűkítése, valamint az államterület egy részének átengedése idegeneknek! Mit írt erről 1222-ben az Aranybulla?

  • (XI. p.) Fekvő birtok az országon kívülieknek ne adományoztassék.
  • (XXVI.) 1. § Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg.

Vagyis már akkor próbálkozott egy idegen réteg a földfelvásárlással, csakhogy akkor még létezett egy erős középosztály, a szerviensek (vagyis a Nemzet) fegyveres ereje, akik ki tudták küzdeni az Aranybulla pontjait, így már írásban is szerepel benne néhány ősi, szokásjogi tétel.

 Mit írt erről a történeti alkotmányosságunk modernizált, 18 pontos evidencia listája?

  1. pont: A magyar föld nem tőke, hanem megújuló természeti erőforrás, amelynek legfőbb tulajdonosa a Szent Korona, s így az nemzeti köztulajdon. Csak érdemmel lehet birtokjogot szerezni rajta, de nem lehet a közjót-közérdeket figyelmen kívül hagyva tulajdonná tenni. Hasonlóan kezelendő pl. a víz, levegő, ásványkincsek, frekvencia, stb. Bár az 1861. évi országbírói értekezlet (ITSZ 20.§-a), az ősiségi nyílt parancs rendelkezését ellenkező alkotmányos rendezésig hatályában fenntartotta, ám álláspontunk szerint itt az idő az alkotmányos rendezésre az őseink szellemében, de a szerves jogfejlődést figyelembe véve. Az említett joganyag ugyanis a bírói gyakorlat által – amely azonban jelentős Habsburg befolyás alatt állott –, vagyis „törvénytelen szokásjogi” úton vált a magyar jog részévé. Sajnos ennek felel meg a ma hatályos szabad ingatlanforgalom. Ezt „törvényes szokásjoggal” az érdekeltek számára a lehető legkisebb sérelemmel kell helyreállítani, de a birtokjogot csak és kizárólag a nemzetellenes cselekedet kapcsán lehet elvonni bárkitől.

Az Alaptörvényben szerepel ugyan a mondat, hogy ’’Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett  felfüggesztését. ’’ Azonban itt kellene szaván fogni az Alaptörvényt elfogadó politikai erőt, hogy a történeti alkotmány szerint a föld a Szentkorona tulajdona. Ennek megfelelően mai szóval: a föld nem lehet tőke, hanem sok szempontból életünk alapfeltétele. Ezt azonban, mintha a mindenkori kormányaink elfelejtették volna! S ha a többi, nagyos sérelmes dolgot nem is említem most, már ez is elegendő ahhoz, hogy kijelentsem: ez utóbbi unió gyarmatosítása rafináltabb, mint az előző. Bár az is tény, hogy gátlástalanságban nincs közöttük különbség. A kérdés csak ez: a Szovjetunió nem akadályozta meg ’89-90-ben azt, hogy akkor egy másik impériumhoz csatlakozzunk, de vajon ez az unió hogyan fog ehhez viszonyulni? Hajlandó lesz korrekt elszámolásra? Hiszen teljesen ’’lenyúlták’’ a piacainkat, ellehetetlenítették termelésünket szinte minden területen.  Nem kellene elfelejtenünk azt sem, hogy minden szerződés a felek egybehangzó akarata. S vajon az uniós csatlakozásunk valóban a magyar nép akarata lett volna? Ám ez messzire vezetne, s szétfeszítené e cikknek a kereteit.

Viszont feltétlen rá kell világítanunk a tőke szabad mozgásának uniós alapelvére, ami valójában (mert nevezzük már a nevén a gyereket!) a gyarmatosításnak egy pénzalapú formája, ami gátlástalanul kiszolgálja a pénzkiadást megvalósító, vagy legalábbis ellenőrző bankárkaszt uralmi helyzetét. Lehet ezt szépíteni és takargatni, de valójában az a helyzet, hogy a pénzhatalmi rendszer egy monetáris diktatúra, amely az emberiségnek a testén vírusként élősködik, sőt ma már eljutott a gazdatest megsemmisítésének sunyin aljas gondolatáig, mert ilyen a természete! Eddig megelégedett azzal, hogy a pártpolitikusok mögé bújva, illetve az EU vezetői és bürokratikus alkalmazottai segítségével keserítette meg az alávetett államok polgárainak az életét, most azonban az egyértelműen mesterséges covid fertőzések és az oltásterror segítségével, közvetlenül is megjelenik előttünk a Big Pharma tulajdonosi köre, amely uralja, manipulálja, szinte az összes államot.

Ám ha ezt a monetáris diktatúrát még az előző a rejtőzködő korszakában és a földkérdésen keresztül közelítjük meg, érdekes dolgokat figyelhetünk meg. Az EU Bizottság ugyanis pl. a számunkra is nagyon hátrányos magyar földtörvényt  is ’’kritizálta’’. Meglátása szerint, ha alakilag nem is, de gyakorlati hatásukat tekintve – hátrányos megkülönböztetésben részesítik más uniós országok állampolgárait, vagy olyan aránytalan korlátozásokat ír elő, amelyek hátrányosan érinthetik az ún. befektetéseket. (A Bizottság ezért indított kötelezettségszegési eljárást anno Bulgária, Magyarország, Litvánia, Lettország és Szlovákia ellen.

Viszont az EU bizottság nem törődik azzal, hogy pl. a Romániában a székelyek akik ott őshonosak –, komoly diszkriminációt, vagyis megkülönböztetést szenvednek el!)

Hogy is nézett volna ez ki eredetileg, amikor becsalogattak minket az EU-ba?? Akkor még leírták, hogy: a tagállamok hatáskörébe és mérlegelési jogkörébe tartozik a földpiacaik szabályozása. Azonban a mezőgazdasági földterület megvásárlásának, használatának vagy az azzal való rendelkezésnek a jogára az EU működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 63. és azt követő cikkeiben megfogalmazott, a tőke szabad mozgására irányadó elvek vonatkoznak, hiszen szerintük a föld tőke, s ezt Martonyi János el is fogadta a mezőgazdasági fejezet tárgyalásán. Főszabály szerint pedig a tőke tagállamok közötti szabad mozgására alkalmazott minden korlátozás tilos. Az EU Bizottság szerint korlátozás minden intézkedés, amely korlátozza a karvalytőke befektetését,  vagy alkalmas annak akadályozására, attól visszatart, vagy azt kevésbé vonzóvá teszi. 

Valamennyi álságosan alapvető szabadságnak nevezett EU elv igen lényeges eleme az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve. Eszerint tilos mind a közvetlen, mind a közvetett megkülönböztetés, vagyis a megkülönböztetés burkolt formái is. Tehát arról van szó konkrétan, hogy minél előbb keveredjenek a népek és ne tudják megőrizni a nemzeti identitásukat! Ne tudjanak nemzet államot működtetni, hanem szépen olvadjanak össze! (Lásd: Kalergi terv!) Azonban akkor még a ’’rejtőzködés’’ állapotában, bekerülhetett olyan mondat is a szerződésbe, ami akkor megnyugtathatta nemzetállamban gondolkodókat. A Szerződés 345. cikke úgy rendelkezik, hogy:   „[a] Szerződések nem sérthetik a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet”.

Ez is érdekelheti:  Levédia krónikása: Kompromisszumok

Csakhogy a legitim magyar történeti alkotmány szerint a föld tulajdonjoga kizárólag a Szent Koronáé, vagyis a nemzet köztulajdona, amin lehet birtokjogot nyerni, de csak Szentkorona tagnak!

Ezek után ugye érthető, hogy miért nem akart a hazai – a bolsevik korból örökölt – politikai elit visszatérni a valódi magyar jogrendhez? Hiszen ők egyértelműen a globalisták kegyeit keresték, hogy ne tudja a magyar nép felelősségre vonni őket, sem az ’56 utáni akasztások, sem az előtte és utána elkövetett hazaárulások kapcsán. Így és ezért vittek át bennünket az egyik unióból a másikba, az egyik gyarmati létből a másik – bár rafináltabb – gyarmati függőségbe. S azóta is mesterien dolgoznak ellenünk az EU bürokraták és erre itt van pl. a Konle-ítélet. Abban az ingatlanvásárlással összefüggésben a Bíróság világossá tette a következőket :„… jóllehet a tulajdoni rend továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik a Szerződés 222. cikke szerint, ez a rendelkezés nem mentesít senkit a Szerződés alapvető szabályainak alkalmazása alól”

Ugye milyen szépen hangzik? De ennek a modern gyarmati létnek ez a jellegzetessége!  Összegzésképpen: az EUMSZ 345. cikke fenntartja a tagállami hatáskört a tulajdoni rendet illető döntéshozatalban, de az uniós jog követelményeire figyelemmel, vagyis a monetáris diktatúra uralma gátlástalanul, szépen megfogalmazva, de kiteljesedett rajtunk. Nekünk pedig komoly szabadságharcaink voltak azért, mert a főhatalom gyakorlói nem tartották magukat a mi alkotmányos elveinkhez! A mostani főhatalom azonban nem Budán és nem Bécsben székel, hanem minden bank az ő helyőrsége, s hálózatával beteríti az egész földet.

Ám minden valódi szerződésnek a felek egybehangzó akaratát kell tükröznie! S vajon az uniós csatlakozásunk valóban a magyar nép akarata lett volna? Ám ez már a múlt, s nekünk a jövőbe kell néznünk, s alaposan végig gondolni, hogyan és miként lépjünk ki?!

Éppen ezért vizsgáljuk meg, hogy mi a helyzet Írországban!

Az íreknél hasonló a helyzet, bár a földpiac megnyitása náluk nem történt meg, s ma is az 1965. évi Földtörvény szerint a földvásárlás Engedélyhez kötött. Az pedig olyan szigorú, hogy még a nem helyben ír lakó személy sem tudja megszerezni az engedélyt, nemhogy egy külföldi. Vagyis Írország komolyan védi az államterületét. Egyébként Írország, 1973. január 1. óta az Európai Unió tagja, s az euroövezetbe 1999. január 1-én lépett be.

Az ír gazdaság története a saját piacát védő, kis ország gazdasági nyitásától kezdve az Európai Közösséghez való csatlakozásán át a nyolcvanas-kilencvenes években hozott sikeres gazdaságpolitikai intézkedésekig nem is érdemelne komolyabb figyelmet, ha a sikerek után erősen megtorpanó ír gazdaság nem lenne az oltásőrület kapcsán nagyon felbolydulva. Az ír átlagpolgár már nagyon nem rajong az EU korlátozásiért. Valamikor Írországot sokan a „kelta tigris” névvel illették, mert a kilencvenes években látványos gazdasági növekedést produkált, amely kiegészült az életszínvonal lényeges emelkedésével, az egészségi állapotra és a jólét egyéb területeire vonatkozó mutatók javulásával, a lakosság iskolázottságának, szakképzettségének és a kultúra általános színvonalának növekedésével. Ezért az országot az EU „gazdasági bajnokának” is nevezték akkoriban, ám nem vették figyelembe, hogy ez elsősorban a bankok által bepumpált olcsó hitelek miatt alakult ki, az pedig azért történt, hogy legyen egy vonzó minta a kelet-európai csatlakozók számára.  S egy olyan kis országot kellett választaniuk, ami azért nem kerül túl sokba a bankárkasztnak. A szigetországot kiegyensúlyozott gazdasági helyzet, szinte teljes foglalkoztatottság, javuló oktatás, fejlődő infrastruktúra, alacsony kamatlábak, csökkenő adószint, növekvő reáljövedelmek jellemezték akkoriban. A gazdaságának e szép növekedése háromszor-négyszer gyorsabb volt, mint az EU-országok átlaga, nemzeti adósságállománya pedig a legkevesebb volt közöttük. Ám a mai, a jelentős sikerek után megtorpanó ír gazdaság, már egészen más helyzetben van, s az odapumpált pénzek egy sajátos adósság-csapdát is mutatnak mára, ezért érthető meg az, ami napjainkban történik.

Egy néhány nappal ezelőtti közösségi média posztban  a sokoldalú élsportoló – Conor McGregor  –  kijelentette, hogy: ’’itt az ideje már beszélni arról is, hogy Írország lépjen ki az Európai Unióból”! 

Az ír szupersztár határozottan jelezte, hogy támogatja a távozást, s a következőkben már azon panaszkodott, hogy „Nincsenek igazi vezetőink Írországban, de vannak jól fizetett EU lobbistáink. Akik persze egyszerűen beosztottai a háttérben működő pénz-elitnek.”

Közben utalt is mindazon területekre, ahol Írország (és más EU-tagállamok is) át kellett adják a szuverenitásuk jelentős részét – nagyrészt francia-német érdekek részére, illetve az ott működő pénzhatalmi bankárkasztnak, akik mindig a pártpolitikusok mögé bújnak.

Sérelmezte többek között a nemzeti halászati állományok, a nemzetközi kereskedelmi megállapodások, valamint a migrációs szabályozási rendszernek a nagy részét, sőt az ott is jelenlévő monetáris diktatúra negatív szerepéről is beszélt. Ők ugyanis az eurozóna tagként, a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (EKB) által kezelt közös euróval még kevésbé lettek szuverének, mint a Brexittel egyébként ügyesen kilépő Egyesült Királyság – amely soha nem adta fel a fontot.

Igaz elmondta azt is, hogy egykor Írországnak az angol befolyás miatt, csak korlátozott beleszólása volt saját fiskális és monetáris politikájába, s beszédében ezt kötötte össze a mai helyzettel. Megszólalását valójában a covidfasizmus oltáspolitikája váltotta ki és ír „EU-lakájoknak” titulálta országa vezetőit, miután „nevetségesnek” nevezte a vakcinák kötelező bevezetéséről szóló politikusi beszédeket.

„S a mártásos vonatsíneket hamarosan átrendezik, és elküldik a jogos célállomásra, egy ír vörös téglafalra” – ígérte, s bevallom nem nagyon értem mire gondolhatott, hiszen nem vagyok szakértője az ír történelemnek. Ám ez kb. olyasmi lehet, mint amikor mi magyarok, az Aranybullában rögzített ellenállási jogunkra hivatkozunk, s megfeledkezünk arról, hogy az nem csak jog, hanem kötelezettség is, minden alkotmányellenes hatalmi gőggel szemben.

Úgy tűnik azonban, hogy McGregor nagyon komolyan gondolja mindezt és kiteregette azt is, hogy Írország uniós tagországként való csökkent mozgásterét a legmegalázóbban a most először nyilvánosságra került, úgynevezett Trichet-levelek 2014-es kiadása is bizonyítja.

Ezek azt mutatták meg, hogy az Európai Központi Bank akkori elnöke, a francia Jean-Claude Trichet lényegében kényszerítette az ír kormányt egy mentőcsomag „kérésére” – különféle büntető megszorító intézkedésekkel, amelyeket az EKB és az Európai Bizottság felügyelt. De már a 2014-es  évelején a Nemzetközi Valutaalap (IMF) azzal fenyegetőzött, hogy leállítják a sürgősségi finanszírozást, ha Dublin nem tesz eleget a követeléseiknek! (Ne higgyük, hogy velünk nem ez történt, csak nálunk jobban működik  titkosítás, így a közember nem is tudhat a legtöbb galádságról!) 

Írországban tehát megindult egy folyamat, ahol nemcsak McGregor a vegyes harcművészetek világbajnoka szólalt fel ez ügyben, hanem pl. Shane Ross, az ír parlament egyik pártonkívüli képviselője, miután a titkosítás ellenére nyilvánosságra került a Trichet-levelek létezése. Keményen kimondta az igazságot, hogy: „Írországot először felkapták, mutogatták, majd megalázták, megfélemlítették és nagyon rosszul bántak vele”

Ám hazánkkal ellentétben, Írországban létezik egy „Irexit”, amely jelenleg egy viszonylag kicsi mozgalom – akárcsak egykor a Brexit-mozgalom –, de lökést kapott, amikor Hermann Kelly, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) európai parlamenti csoport korábbi kommunikációs igazgatója volt. Ebbe a csoportba az UKIP (Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, vagyis az UK Independence Party.) akkori vezetője, Nigel Farage és honfitársai is beletartoztak, s ők segítettek az Ír Szabadságpárt megalapításában.

„Egy birodalmat (brit) lecseréltünk az EU-birodalomra” – mondta Kelly a párt 2018-as indulásakor, majd hozzátette: „Írországnak demokratikus és szuverén országnak kell lennie. Az EU-tagság pedig ezzel összeegyeztethetetlen.”

(S bizony mi is az egyik impériumból (Szovjetunió) sétáltunk át a másik unióba, s közben nem vettük észre, hogy a birodalmak nem a javunkat, hanem a javainkat akarják!)                       

Ez is érdekelheti:  Ukrán állampolgár vezette a péntek esti terrortámadást - nyugati szervezés áll mögötte?

Mivel a nagyon népszerű Conor McGregor,  most a szuverenitáspárti mozgalom mögé állt, ez jelentős vonzerőt fog szerezni az ír közvélemény körében – vagy legalábbis elkezdődik a közbeszédben egy vita az EU tagságról –, ami eddig teljesen el volt hallgatva a nemzeti diskurzusban. Hiszen nem akárkiről van szó!  McGregor, aki a Dana White vezette Ultimate Fighting Championshipben (UFC) nemcsak pehelysúlyban és könnyűsúlyban, de még félnehézsúlyban is legyőzte az élvonalbeli ellenfeleket, s 2016-ban egyszerre két övet is megszerzett. S tudja ő nagyon is jól, hogy kiállása veszélyezteti jövőbeli sikereit, de az ír haza szolgálata, s az igazság melletti elkötelezettsége nála legyűrte az egyéni érdeket.

A kérdés ezért is kézenfekvő: ki lesz az a magyar nemzeti ikon hazánkban, aki kiáll és megteszi azt, amit Conor  McGregor megtett a saját hazájáért? Várom a jelentkezőket!

 A szerző közjogász és nemzetépítő segédmunkás.

 


Tanka Endre:

Észrevételek Bene Gábor:  „Hunexit helyett Írexit?” c. írására

 

Kedves Gábor!

Lektori szerepre nem vállalkozom, felkészültséged és szakavatott közírói munkásságod arra nem is szorul. De a témád és annak kifejtett tartalma szükségessé teszi, hogy az írásodról rövid véleményt mondjak.

 

Az EUMSZ – ből a 222. (ma 345.) cikket emeled ki, ami 1957-ben a Hatok (valójában a német – francia tengely) állami szuverenitásának a jogi garanciája, de mára csak történelmi ereklye. A „jogfejlesztés” teljesen más képletet hozott, ami nemcsak összetett és a célképzetnek megfelelő rendszertani minőség – (paradigma)váltást bizonyít, hanem egyúttal a tőkeszerveződés elemi jogalapjától (annak mint jogi személynek a jogképessége teljes kiteljesítésétől /a tőkés társaságok világuralmától/) átível az NWO tőkés oligopóliumra épülő, intézményi létrehozásáig. Mi a képlet lényege?

 

1/ Maga a „tőkeszabadság” – mint az EU legfőbb értéke – az elsődleges jogi megjelenésében törvényes garancia a mindenkori tőkeérdek korlátlan érvényesítésére, ideértve – szükség esetén – a tagállami szuverenitás teljes elvonását is. Ld. ennek intézményét röviden: „az EU legfőbb vívmánya a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek (döntően a munkaerő) szabad mozgása. Az uniós értékrendben az acquis communautaire ezen legfőbb vívmányai, a „négy szabadság” nem egyenértékű kategóriák egymás mellé rendelése, hanem közülük három alárendelt eszköze a legelsőnek, a tőke szabad mozgásának. Az áruk, a szolgáltatások és a személyek Unión belüli korlátlan „áramoltatása” egyaránt a tőke és a szabad kereskedelem nem gátolható érvényesülését szolgálja. Ezt a tényt kétségtelenné teszi az EU Alapszerződése (EUMSZ), amely három, az EU teljes működését meghatározó intézményi kiváltságot biztosít a tőkeszabadságnak. Egyik a szabad tőkemozgás bármely – az Unión belüli és kívüli – korlátjának a tilalma. (EUMSZ 63. cikk /1/ b. pontja.) Másik a tőke vétójoga: az olyan intézkedéshez, ami a tőke elért kiváltságaihoz képest  –  akár a legkisebb –  visszalépés lenne, a döntéshozók teljes egyetértése kell. (EUMSZ 63. cikk /1/ c. pontja.) A harmadik a legfontosabb, ez az alárendelés törvénye. Amikor a Tanács és a Parlament a tőke lehető legnagyobb mértékű kiterjesztése érdekében (értsd: a világméretű uralma megvalósításáért) jár el, a Szerződés (EUMSZ) egyéb fejezeteiben foglaltakat nem veszi figyelembe.” Ez több mint a tőkeszabadságnak tett egyik engedmény, mert nyílt, intézményi cinizmus: mivel az idézett jogforrás az EUMSZ tőkéről szóló 4. fejezetében van, minden más szabály a többi fejezetben szerepel.

A jogparancs, magyarán úgy szól: az Unióban megjelenő tőke az EU összes közösségi politikáját (kül- és belpolitika, agrárpolitika, környezetvédelem, stb.) továbbá a tagállamok és a polgárok jogait, lényegében az egész közösségi jogot alkotmányos jogerővel alárendeli a saját magánérdekeinek. Azok csak annyiban érvényesülhetnek, amennyiben a tőkeérdek képviseletére felhatalmazott –  valójában a tőkehatalomnak elkötelezett és nem az EU polgárai által választott – központi döntéshozók azt egyeztetik a tőkeszabadság érdekeivel. (Ld. Tanka E.: „Korunk földkérdése, létünk a tét.” /Földrablások a világban és magyar földvédelem./ 2018.  4 Pont Nyomda KFT, Eger.  1- 286. o. idézet 11- 12. o.)  <> ] EUMSZ == az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés, a 2007. II. 13-án kelt és 2009. XII. 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés által módosított, majd egységes szerkezetben közzétett normaszöveg. Ld. magyarul: az EU Hivatalos Lapja C 326.  55. évf. 2012. okt. 26. 2012/C 326/01 közlési szám alatt. <> Ugyanezt a szabályt a 2007. XII. 13-i Lisszaboni Szerződés is megerősítette. (157. cikk)

A közösségi jog elsőbbségének (az ún. elsőbbségi doktrínának, vagyis annak, hogy az uniós jog a tagállami jog fölött áll) az EuB  (Európai Bíróság) szerez érvényt. Ebből ered – többek közt -, hogy az EUMSZ 4. fejezete (a tőke kiváltságai) már önmagukban is törvényessé teszik (legitimálják) a magyar történelmi alkotmányra való bármely aktuálpolitikai hivatkozásnak és igénynek a kategorikus uniós elutasítását.

Ez a jogi tény nem azt jelenti, hogy bármely tagállam eleve lemondana a saját (adott esetben nem is történelmi) alkotmányának az EU parancsuralmával szemben az önvédelmi felhasználásáról. (Ld. pl. a német alkotmány – identitási doktrínát, amit több könyvemben ismertetek.)

2/ A  tőkeuralomnak a tagországok államterületére kiterjesztése 1957 – től az EU földpiacán három intézményi fordulattal valósult meg. a// Az a föld, ami nem élelemtermelést szolgál (nem mezőgazdasági), 1988 – tól ingatlannak minősül, így bárki számára (bel – és külföldi, természetes vagy jogi személy) korlátlanul forgalomképes tőke. b// 2004 – től az EU keleti belépőinek  mezőgazdasági földje (az átmeneti mentesség lejártával) – Ciprus, Málta és Szlovénia kivételével – tőke lett, így arra az új tagállamok elvesztették a korábbi alkotmányos önrendelkezésüket és korlátlan földpiacot kellett nyitniuk a tőkeigények részére. c// Az EuB „jogfejlesztő” gyakorlata – részben összhangban a tagállami rész – szuverenitás teljes felszámolását célzó politikai szándékkal, a szövetséges állam (Európai Egyesült Államok) létrehozási igényével, részben a politikai mozgásoktól (pl. Brexit) függetlenül is – az EU teljes földrajzi területére kiterjedően (tehát a korábbi Tizenötök államterületére is) és az EU – val szerződő Európán kívüli országokra – bármely rendeltetésű földet tőkének minősít. Ezek – a tőkeszabadsághoz kapcsolódó további szabadságjogok (vállalkozás és letelepedés szabadsága, stb.) címén korlátlanul forgalomképesek.  Ezzel a Tizenötök önrendelkezése is megszűnik a saját államterületükre. (Ld. részletesen T. E. : Országvesztés törvényesített földrablással. Agroinform K. Bp. 2015 . 1- 190. o.)

3/ A tőke világuralmi építkezésének az EU történetében is végbemenő hét évtizedes folyamata azonban nem korlátozódik a jelzett szakaszokra, hanem a XXI. századtól merőben új minőségben folytatódik.  Itt – a nyomon követéshez – érdemes megkülönböztetni az NWO nyílt meghirdetéséig (ld. The Great Reset) terjedő, ill. az azt követő (a napjainkban végrehajtott és 10 éven belüli végrehajtásra kitűzött, a szigorú forgatókönyveket megvalósító) folyamatot. Mindkettő közös vonása, hogy a globális tőkeerő (pontosítva: a világnépesség 1- 2 % – át kitevő és a földi javak kb. 90 % – át birtokló, tőketulajdonos háttérhatalmi elit) a földtulajdon megszerzéséhez már nem színleli a törvényesség megtartását, hanem – a nyílt erőszakig terjedő uralmi eszközeivel, az állam mint közhatalmi kényszer magán – kisajátításával és az alapvető emberi jogok durva megsemmisítésével jut a föld feletti kizárólagos uralmához.

a// A folyamat bevezető szakaszát  a földrablások (land grabbing, land rush) adják, amelyek változatos típusai nem korlátozódnak az Európán kívüli világrészekre, hanem a saját földrészünkön is végbementek és folynak. Az emberi jogsértések orvoslásáért és a földrablások megfékezéséért az EP is kénytelen volt fellépni. (Mivel kötelező jogot nem alkothat, hanem csak javaslatokkal élhet, a tiltakozása eredménytelen. Ld. T. E.: Korunk földkérdése, létünk a tét. i. m.) Már ennek a – gazdag szakirodalomra támaszkodó – elemzése feltárta: a háttérhatalom földszerzése elemi eszköz a világélelmezési oligopóliuma létrehozására azért, hogy az ahhoz kötődő természeti és humán erőforrások fölötti rendelkezését egyetlen döntési központban, a saját magánérdekében, az emberiség leigázására működtesse.

b// Az NWO – diktátum nyílt megjelenésével a földrablások célképzete és módszerei többé nem titkolhatóak, hanem a társadalom számára is világossá váltak. A nemzetállamok kiiktatása nem öncél, hanem annak előfeltétele, hogy a – B. Gates és K. Schwab nevével fémjelzett – háttérhatalom (az ismert eszköztárával) az újkori civilizáció történetében eddig legfeljebb a halál – civilizáció utópiája szerint elképzelt, új rabszolgatársadalmat létesítsen. Ez többé nem néhány pszichopata őrült, démoni lázálma, hanem az egész világot a hatalmi igájába gyűrő, intézményi valóság, amit az NWO tervezése 2030 – ig kíván beteljesíteni.

Ez is érdekelheti:  Kézbe vagy nyelvre? – avagy a ferences Tóth Damján az Oltáriszentség ellen

Ennek az átfogó, célvezérelt folyamatnak egyik oszlopa a háttérhatalmi tőketulajdon számára a föld és a világélelmezés fölötti egyeduralom biztosítása. Bármennyire is abszurdnak tűnő vállalkozás, mégis ez történik: az NWO a 10 – 12 ezer éves, ősi agrikultúrát gyökeresen le akarja rombolni, a földművelést és az állattenyésztést egyaránt megszűntetné, amelyek helyett az emberiséget – laboratóriumokban kikísérletezett és a tudomány szerint bizonyítottan, az emberi táplálkozásra alkalmatlan, sőt mérgező – szintetikus (művi) élelmiszerek fogyasztására kényszeríti. (Ld. néhány intézményi jelzését: T. E.: Rekviem a magyar mezőgazdaság jövőjéért. Eredetileg a Százak idei kötete közölte. Itt mellékelem.) A kitűzött célfeladat –  amelynek megvalósításán a B. Gates és más háttérhatalmi irányítók által birtokolt (megvett) nemzetközi szervezetek (ENSZ, WTO, WHO stb.) hálózata lázas sietséggel dolgozik – a föld, az ingatlan és az egyéb tartós javak (res immobiles) tulajdonában is gyökeres változást hoz. Az új tulajdoni képlet annyiban azonos a kommunizmus tulajdoni szerveződésével, hogy a tulajdon nélküliség látszatát fenntartja a háttérhatalmi uralom tőketulajdonosai számára. (Ui. a „társadalmi tulajdon” mindenkié, ténylegesen senkié volt, a Max Weber-i elsajátítás intézményével viszont egy szűk párthatalmi elit uralta. /Az elsajátítás szociológiai fogalmáról ma sem feledkezhetünk meg, mert az – bármely jogdogmatikai ködösítést áttörve – élesen megvilágítja az uralmi helyzet lényegét: ez egy kifelé zárt társadalmi kapcsolat, ami egyedül a benne résztvevő alanyok számára biztosítja a hasznos javak és értékek birtoklását, ill. azok fölött a kizárólagos – monopol – uralmat./) A világkormány urait a néhány multi – milliárdos teszi ki (köztük az a hat ember, akinek a vagyona a földi javak 50 %- át meghaladja). Ugyanakkor az őket szolgáló jogtechnikák (pl. régóta a vagyon zömének alapítványokba utalása, közjavakként csalárd feltüntetése) eléri, hogy vagyontömegük a „közjót szolgáló” technikai – szervezeti tulajdonként jelenjék meg, ami látszólag az egész társadalmat szolgálja és ilyen címen nem magántulajdon.

Másfelől azonban a tulajdon nélküliség itt már nem látszat, hanem – teljes jogfosztással – megvalósul az egész társadalom terhére. A Great Reset forgatókönyvei egyértelművé teszik (propagandájuk ezt fontos közérdekű vívmányként adja elő): a magántulajdon megszűnik, bárki a javakon (ingatlan, stb.) csak használati jogot szerezhet, aminek feltételeit saját szempontrendszere alapján, az egyes személyek megfelelőségét osztályozva, a világkormány szabja meg. A valóságra vetítve ez azt jelenti, hogy az alávetett rabszolgáknak nem lehet tulajdona, hanem csak a rabszolga – tartóknak, akik egyrészt a földi javaknak akkor is kizárólagos tulajdonosai, ha ezt a jogcímet az őket  megillető elsajátítási monopólium elleplezi. Másrészt ez az uralmi pozíció – a mesterséges intelligencia technikai eszközeivel – nemcsak a bolygó erőforrásai fölött garantálja részükre az egyeduralmat, hanem élet – halál urává teszi őket a rabszolga – társadalom fölött. A halálcivilizációt leleplező angolszász irodalomban ezt a folyamatot több tudós és kutató jelzi és elemzi. Pl. kiszivárgott: a klímakatasztrófa és elhárításának az ürügye az egyik döntő mozzanat az embereknek arra kényszerítésére, hogy feladják az agrikultúrát, lemondjanak létszükségleteik ésszerű (nem pazarló és természetkímélő) kielégítéséről, terület – és ingatlanhasználatukat – az ökológiai lábnyom el nem kerülhető, minimumra szűkítése címén – néhány m2 – re korlátozzák, véget vessenek a közlekedésnek, korábbi szokásaiknak, életvitelüknek, stb. Ugyanakkor a háttérhatalom az ENSZ útján 150 millió dollárt kíván az államok adófizetőiből kisajtolni arra, hogy a bolygó teljes földkészlete a világkormány elsajátítási uralma és ellenőrzése alá kerüljön.

Mi köze van mind ennek a „Hunexit helyett Írexit?” c. írásnak? Annyi mindenképp, hogy aki a tisztán látók közé sorolja magát, az nem kerülheti meg a szembesülést az NWO nyomulásával kibontakozó valósággal. Gábor, nyilvánvalóan, ezek közé tartozol. (Ennek egyik jele az is, hogy több elemzésed is megjelent az NWO egyes kérdéseiről.) Szükségtelen ragozni, hogy ez a világfordulat mindenki terhére mennyiben a hamleti vívódás, a legvégső létkérdés, ami a megmaradás, a fizikai túlélés parancsát hozza. Ehhez képest viszont – nekem úgy tűnik – a történelmi alkotmányunk, az Aranybulla, stb. puszta emlegetése, ill. a Hunexit, stb. felvetése csak politikai gumicsont, ami legfeljebb az önáltatásra és a figyelem elterelésére jó. A Szent Korona kérdésköre fontos a nemzeti önismeretünkhöz és az önazonosságtudatunk megőrzéséhez. De aktuálpolitikai súlya csak akkor lehet, ha az országunk független állam lesz, amelynek az értékrendje az egész világ társadalmi – politikai berendezése számára is hiteles értékmintát nyújt. (Ehhez át kell lépni az elméleti fejtegetéseket, bár tudom, hogy ebben is dolgozol, mint a NEEM egyik szóvivője.) Ám ehhez előbb túl kell élni az NWO világháborúját.

(Az általad többször használt és igaz) honféltő szeretettel:

Tanka Endre

2021 XII. 10.


1/

„Korunk földkérdése, létünk a tét.” /Földrablások a világban és magyar földvédelem./ c. monográfiámból másolom ide, külön file -t nem nyitottam. (A könyv 2018-ból kelt, 4 Pont Nyomda KFT, Eger.  1- 286. o.)

Az idézet:
az EU legfőbb vívmánya a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek (döntően a munkaerő) szabad mozgása.

Az uniós értékrendben az acquis communautaire ezen legfőbb vívmányai, a „négy szabadság” nem egyenértékű kategóriák egymás mellé rendelése, hanem közülük három alárendelt eszköze a legelsőnek, a tőke szabad mozgásának. Az áruk, a szolgáltatások és a személyek Unión belüli korlátlan „áramoltatása” egyaránt a tőke és a szabad kereskedelem nem gátolható érvényesülését szolgálja. Ezt a tényt kétségtelenné teszi az EU Alapszerződése (EUMSZ),[2] amely három, az EU teljes működését meghatározó intézményi kiváltságot biztosít a tőkeszabadságnak. Egyik a szabad tőkemozgás bármely – az Unión belüli és kívüli – korlátjának a tilalma. (EUMSZ 63. cikk /1/ b. pontja.) Másik a tőke vétójoga: az olyan intézkedéshez, ami a tőke elért kiváltságaihoz képest  –  akár a legkisebb –  visszalépés lenne, a döntéshozók teljes egyetértése kell. (EUMSZ 63. cikk /1/ c. pontja.) A harmadik a legfontosabb, ez az alárendelés törvénye.Amikor a Tanács és a Parlament a tőke lehető legnagyobb mértékű kiterjesztése érdekében (értsd: a világméretű uralma megvalósításáért) jár el, a Szerződés (EUMSZ) egyéb fejezeteiben foglaltakat nem veszi figyelembe.” Ez több mint a tőkeszabadságnak tett egyik engedmény, mert nyílt, intézményi cinizmus: mivel az idézett jogforrás az EUMSZ tőkéről szóló 4. fejezetében van, minden más szabály a többi fejezetben szerepel. A jogparancs, magyarán úgy szól: az Unióban megjelenő tőke az EU összes közösségi politikáját (kül- és belpolitika, agrárpolitika, környezetvédelem, stb.) továbbá a tagállamok és a polgárok jogait, lényegében az egész közösségi jogot alkotmányos jogerővel alárendeli a saját magánérdekeinek. Azok csak annyiban érvényesülhetnek, amennyiben a tőkeérdek képviseletére felhatalmazott –  valójában a tőkehatalomnak elkötelezett és nem az EU polgárai által választott – központi döntéshozók azt egyeztetik a tőkeszabadság érdekeivel.[3] (Ld. Tanka E.: „Korunk földkérdése, létünk a tét.” /Földrablások a világban és magyar földvédelem./ c. monográfiámból másolom ide, külön file -t nem nyitottam. (A könyv 2018-ból kelt, 4 Pont Nyomda KFT, Eger.  1- 286. o.)

11 – 12. o.)

 

[2] EUMSZ == az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés, a 2007. II. 13-án kelt és 2009. XII. 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés által módosított, majd egységes szerkezetben közzétett normaszöveg. Ld. magyarul: az EU Hivatalos Lapja C 326.  55. évf. 2012. okt. 26. 2012/C 326/01 közlési szám alatt.

 

[3] Ugyanezt a szabályt a 2007. XII. 13-i Lisszaboni Szerződés is megerősítette. (157. cikk)

 

 Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük