Dohán Mihály: Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és a többiek (13. rész)


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Láthattuk, hogy az USA nagyon lelkiismeretesen mindent megtett a saját ellehetetlenítése érdekében. Kirúgta a Talibánt, megtámadta Afganisztánt majd Irakot, elvesztegette a közép-ázsiai országok bizalmát, hogy végül azok őt rúgták ki, és megépíttetett egy vezetéket (Nabucco), amelynek a gazdaságos működtetése nagyon is kérdésessé vált, illetőleg a gazdaságos működtetéséhez ki kellene békülnie a főnöke fő ellenségével, és össze kéne vesznie a nagyhatalmú főnökével, gyarmattartójával, Izraellel. Nem egyszerű képlet!

Az oroszok, amikor magukhoz tértek a “véget ért a hidegháború” nevű drog és a hirtelen rájuk szakadt szólásszabadság okozta kábulatból, rémülten látták az “egyetlen szuperhatalom” tobzódását. Mindenkivel kikezd, követel, kioktat, fenyeget, zsarol, gátlástalanul hazudozik, rágalmaz, mintha valamilyen elmebaj kapta volna el. A szerződéseket, ígéreteit megszegi, és utána még neki áll feljebb. A nemzetközi jogra magasan tesz, a saját alkotmányát is fölrúgja és nemzetközi gulág hálózatot épít. Kínvallat, támaszpontokat épít, bombáz, gyilkol, pusztít, éget. Látták, hogy az ideológiai ellentétek megszűnése után remélt nemzetközi béke erősítése helyett az USA támaszpontokkal keríti be az immár kapitalista Oroszországot, amikor mérete, hadserege, ipari kapacitása, ásványi kincsei, lakossága lecsökkent, amikor elvesztette a csatlós államok ütköző sávját, amikor hatalmas gazdasági erőfeszítésekkel tudta csak magát kiverekedni a nyugati spekulánsok támadása miatti gazdasági mélypontról. Rémültek voltak, mert nem vették észre, hogy a rendszer nem csak náluk, de az USA-ban is megváltozott. Nem vették észre, hogy a hajdani trockista elitjük már áttelepedett Washingtonba, és most ott folytatja bomlasztó gyakorlatát. Ami ma az USA -ban történik, az gyakorlatilag ugyanaz, ami a mi “dicsőséges” 19-ünk volt, csak békeidős módszerekkel. Egyelőre!

Aztán jött Putyin, a jelentéktelen KGB-s cár és fekete öves cselgáncs mester. Nem tudtam időrendben végig követni, amit tett. Valószínűleg roppant következetesen, szívósan dolgozhatott, miközben nagyon világos, legtöbbször hangosan ki sem mondott célok vezették. Letelt a nyolc éve, és az egész világ megdöbbenésére a porba alázott Oroszország hirtelen felemelkedett és egy valódi óriás körvonalait mutatta. Nem egy Amerikához hasonló, agyaglábú óriásét.

Hogy szűkítsük az elemzési szempontokat, térjünk vissza Közép-Ázsiához. Az oroszok ottani magatartását a New York Times által idézett energiaügyi szakértő, Jonathan Stern a következőképp fogalmazta meg:

“Az oroszok nem csak összemelegedtek” Közép-Ázsia önkényuralmi vezetőivel a céljaik elérése érdekében. … “Az orosz vállalatok a pénzüket is oda tették, ahol a szájuk volt.” 1

Magyarán: nem szédítették a tárgyaló feleiket, hanem be is tartották, amit ígértek. Ezt a mondatot nyugodtan ki lehet egészíteni azzal, amit kimondatlanul tartalmaz, hogy: nem úgy, mint az angolszászok. Az “önkényuralmi vezetőkre” való utalás az egyenirányított nyugati sajtóra jellemző, köteles smink, vagy szépségtapasz. Sem jelentősége, sem hírértéke nincs. Az amerikaiakat nem zavarják sem Szaud Arábia, sem Jordánia, sem Egyiptom “önkényuralmi vezetői”.

Az Associated Press cikkéből4 megtudjuk, hogy 2006-ban az oroszok 42 milliárd köbméter türkmén gázt vásároltak 1000 köbméterenként 100 dolláros áron, amelyet 250 dollárért adtak el Európában. Ez az ármegállapodás képezte a nyugati nyerészkedési vágy egyik ösztökéjét. Az oroszok azonban nagyvonalúan lehúzták a rollót a nyugati remények előtt. 2008-ben egy 2009-ban esedékessé váló, új ármegállapodást kötöttek. Ettől kezdve a türkméneknek fizetett ár az európai és az ukrajnai átlagárnak a keveréke lesz. 2009-et követően Oroszország 225-295 dollárt fog fizetni 1000 köbméterenként. Ez a türkmének számára évi 9,4-12,4 milliárd dollár többlet bevételt fog jelenteni. Csoda, ha a türkmének, és a többiek is faképnél hagyták az “internesönöl kommjuniti” hazug tolvajait? Hogy még hatásosabb legyen az “internesönöl kommjunitira” mért csapás, ez az ármegállapodás 2028-ig érvényes. Oroszország tehát hosszú távra rendezte a viszonyát Türkmenisztánnal anélkül, hogy szőnyegbombázással fenyegette volna őket, mint az USA a Tálibokat.

A cikkben nincs róla szó, de az ármegállapodásból egyértelmű, hogy Oroszország Juscsenko pimaszkodása és a szabad piaci elvek ellenére még mindig kedvezményesen adja a gázt Ukrajnának. Mit gondolnak, miért? Én nem tudok mást elképzelni, csak azt, hogy az ott élő oroszok miatt. Nem akarja, hogy fázzanak. Hasonlóan Chavezhez, aki az USA szegényeinek adott telente kedvezményes árú fűtőolajat, amelyet amerikai segélyszervezetek juttattak el a címzettekhez. (Bushnak nem sült le a bőr a képéről!) Kedves hazafiak, akik azzal sértegetitek Putyint, hogy Qrcsányt hozzá hasonlítjátok, nem süllyedtek el, amikor ezt látjátok? Milyen fogalmaitok vannak nektek a világról? Gondoltatok például arra, hogy ha “négypártunk és kormányunk” nem ajándékozta volna el a makói földgázmezőt, akkor mi is megtehettük volna, hogy kedvezményesen adunk gázt annak a szomszédos országnak, ahol autonómiát adnak a magyaroknak? Ahol a csángóknak megadják a szabad nyelvhasználatot? Sajnos Orbán Viktorunknak eddig nem ér fel a hupikék törpe kis agya, mert Soros Gyuri bácsi másfajta gondolkodásra tanította. Talán ha elvégezne még egy Putyin által támogatott tanfolyamot is, akkor fölébredne a “Soros áfium” kábulatából és transzatlantiból magyar politikussá válna. Vagy legalább európaivá. A reálpolitika, a szó eredeti értelmében nem félrevezetés és hazudozás, hanem az érdekek, a saját és mások érdekeinek a fölismerése és az azokhoz való okos alkalmazkodás. De ezt hiába várjuk a mi fejlett tudatú, Soros és a foxi-maxi egyetem által “haszonvezérelt gondolkodásúvá” nevelt politikusainktól.

Az Associated Press szerzője megállapítja, hogy a Gazpromnak nem igen lesz jövedelme a türkmén gáz eladásából, de ennek ellenére valószínűnek tartja, hogy hasonló ajánlatokat fog tenni Kazahsztánnak és Üzbegisztánnak, a két másik, nagy gáztermelő országnak is. Nyilvánvaló – állapítja meg -, hogy a Gazprom célja nem a nyerészkedés volt, majd elismerően hozzá teszi: “The Kremlin has a grand strategy”, azaz “A Kremlnek messzetekintő stratégiája van”. Putyin ebben is különbözik a mi politikusainktól, mert ők Brüsszeltől és Washingtontól kérdezik meg, hogy mi legyen a véleményük.

Hogy az elemzőnek igaza volt, az is mutatja, hogy ez évben Oroszország felajánlotta Azerbajdzsánnak, hogy az éves összes kitermelt gázát megvásárolja európai áron. Maga Medvegyev tette meg az ajánlatot ez év júliusában. Bakuban most kíváncsian tanulmányozzák a türkménekkel Asgabatban megkötött ármegállapodást. Ha az azeriek elfogadják az oroszok ajánlatát, az világtörténelmi jelentőségű esemény lesz. Gondoljunk csak arra, hogy az milyen következményekkel jár majd a Nabucco vezeték tekintetében. Azon pillanatnyilag még folyik az azerbajdzsáni kőolaj és földgáz, ami ugyan töredéke a terhelhetőségének, de akkor is valami. Ha az azeriek megegyeznek az oroszokkal, akkor a Káspi tenger mindkét partjának a szénhidrogénje az oroszok irányítása alatt lesz, azaz, ami a kőolaj- és földgáztermelést illeti, újra felállnak a Szovjet időkben létezett állapotok. Ezzel az oroszok kulcsszerepre fognak szert tenni a gáz világpiaci árának a szabályozása tekintetében. Még a Nabucco vezeték csapja is az ő kezükben lesz, hiába kerülte ki a vezeték Oroszországot. Értitek, kedves Nemzethyek? A cikk szerzője, M. K. Bhadrakumar, az indiai külügyi szolgálat több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező diplomatája úgy véli, hogy más olajtermelők is követni fogják a türkmén példát, és ezzel vége lesz az olcsó gáz korszakának és valószínű egy gáz kartell kialakulása. Szerinte az európai társaságok nincsenek egy súlycsoportban a Gazprommal. Ha ez igaz, azt is el tudom képzelni, hogy a Gazprom az “izmait”, ahogy ő fogalmazott, nem a világ zsarolására, hanem pl. a versenytársai nyereségének a mérséklésére fogja használni, vagyis a politikai versenytársai gyengítésére, ha az lesz előnyösebb az orosz politika számára. Ha pl. Venezuelát is bevonja a gázkartellbe, esetleg a politikai elszigetelés alól kényszerűségből fölszabadított Iránt, akkor akár gázdömpinggel is behatolhat az angolszász transznacionálisok piacára. Természetesen ezek csak laikus találgatások. Az eredményt ki kell várni. A lényeg, hogy mindez nagyrészt az USA “imperial hybris”-ének, a globális kapitalista gazdaság növekedéskényszerének, az ebből következő profitkényszerének és a lényegéből fakadó, gátlásokat nem ismerő profithajhászásának, és természetesen az oroszok okosságának a következménye. Ők átlátták a helyzetet. Ennek mélységesen mély geopolitikai következményei lesznek az USA és az EU számára. Számunkra is! Ha ilyen ostobák maradunk, a hatásukat illetően nem vagyok derűlátó.

Láttuk, hogyan viselkedtek az oroszok Vietnamban. Láttuk a közép-ázsiai üzleti magatartásukat. Mit gondolnak, ha fölajánlottuk volna nekik a közös üzlet lehetőségét Makón, nem ugyanezt a vonalat követték volna? Megszabadulhattunk volna az adósságszolgálattól, nem kellene reszketnünk a gázár emelkedésétől, minden bizonnyal vissza szerezhettük volna az orosz piacot a mezőgazdasági exportunk számára, állítottunk volna egy versenytársat a zsidó tulajdonú MOL számára, a gazdasági megerősödésünk nagyobb teret nyitott volna számunkra az összmagyar érdekek képviseletére és a nemzetközi színpadon bizonyos politikai védelemhez is jutottunk volna az oroszok és szövetségeseik részéről az EU és az USA túlkapásaival szemben. Mint annak idején Jugoszlávia esetében történt a szovjetek ellenében. De ez túl régen volt. Olyan távoli korba nem ér el a mi ifjú politikusainknak, Orbánnak, Kövérnek, Pokornynak, Ungárnak, Fodornak, ezeknek az ifjúdegeneráltaknak az emlékezete. Ennek a megvalósításához egyetlen egy dolog kellett volna: magyar politikusok. És a népbutítás tökéletes voltát mi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az, hogy az un. “nemzeti oldal” lelkesen tiltakozik mindennemű orosz kapcsolat ellen. “Mi jó adósok vagyunk!” Hát úgy kell nekünk! A vezetőink pedig zavartalanul árulnak ki bennünket a szent Nyugatnak és – röhögnek rajtunk a markukba: “Putyinozzatok csak, kis hülyék! Mi meg csendben kaszálunk!”

Folytatjuk…

Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Read previous post:
Vass István: Parlamenti hőbörgés
Lengyel Károly: Csámpás diktatúra
Az erőszak mégis folytatódik Kiskunlacházán – Kiskunlacháza polgármesterének nyílt levele Bajnaihoz
Close