KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Dohán Mihály: Az a nagy zsidó humanizmus II. rész

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Shmuel Eliyahu

„Két hét telt el a támadás óta és még nem került sor semmiféle megtorló intézkedésre. Valami hiányzik a fönti döntéshozókból. Valamikor ez az izraeli politika alapvető eleme volt. A „fedayeen” (régebbi szó a terroristákra) minden tettére fájdalmas választ kapott. Mára ők már elfelejtették az elrettentő erő jelentését. Az IDF elrettentő képessége eltűnt.”

A rabbi még hozzátette, hogy „látja már a vérző szíveket, ahogy cecegnek a nyelvükkel és kényelmetlenül fészkelődnek a székükben ekkora gonoszság láttán. Barbárság, erkölcstelenség, felbujtás és egy csomó hasonló szó, amelyeket oly gyakran hallani a szájukból. Nem kell törődni velük. Ha az ő útjaikat követjük, harminc év múlva nem lesz itt állam. Ők már beszerezték a külföldi útlevelet a gyerekeiknek. Mi itt maradunk. Nekünk együtt kell élnünk azokkal, akik jól megértik a bosszú nyelvét.”

Hadd örvendeztessem meg önöket ennek a derék, istenfélő, zsidó humanistának is a képével.

A teljes igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy még Izrael gyűlöletbeszédhez edzett zsidai közül is sokan felháborodtak a rabbi szavain. Gondolom, ezeket nevezte a jóságos rabbi „vérző szíveknek”. Azonban semmi következménye nem lett a felháborodásnak. Franciaországban az Izraelben élő Izrael Shamir egyik kötetét bezúzták, a kiadóját tönkretették, noha semmi ehhez hasonló nem volt benne, de Izraelben még az újságokat sem kobozták el. Egyetlen hivatalos közeg sem emelte fel a szavát. Senki sem „határolódott el”. Ott ugyanis ez nem gyűlöletbeszéd. Ez ott a megbékélés hangja. Próbálnánk mi így beszélni a „zsidó honfitársainkról”! Mekkora volna a felzúdulás a mi „politikai elitünk” részéről és milyen könyörtelen volna közöttük az „elhatárolódási vetélkedő”. Ki tud jobban „elhatárolódni”? És hányszor hallhatnánk a vádat a szadesztől sokak felé: „Ez neki már elhatárolódás? Ez semmi! Ha nem határolódik el határozottabban, akkor leleplezte magát, mint antiszemita, fasiszta, horthysta, hungarista, nyilas, náci! Fujj!” Lehet, hogy mindannyiunknak egyenként kéne kötelezően, írásban elhatárolódnunk, mint ahogy Rákosiék kényszerítették arra az állami alkalmazottakat, hogy írják alá a Mindszenty kivégzését követelő, a „dolgozók kérésére” államilag szerkesztett, „népi kezdeményezésű, spontán” beadványt. Aki nem írta alá, az „az ellenséggel paktált” és megnézhette magát a szabad, szocialista, népi demokráciában. Vagy a mai globalista demokráciában és nagy szólásszabadságban. Vegyük tudomásul: Egy a zászló, egy a módszer! Akkor is és most is, itt is és Amerikában és Palesztinában is. Szabad országban, szabad ég alatt szabadon szabad mondani, amit szabad! Mert ez így „politikailag korrekt.” (Ugye, „eftásak”?)

A következő idézetek eredeti lelőhelyei a http://rense.com/general42/morej.htm címen megtalálhatók, ezért a rövidség kedvéért csak az idézetekre szorítkozom.

Yaacov Perrin rabbi: „Egy millió arab nem ér fel egy zsidó ujja körmével.”

Ariel Sharon izraeli miniszterelnök Shimon Peresnek: „Valahányszor valamit csinálunk, mindig azt mondja nekem, hogy Amerika ezt, vagy azt fogja tenni. … Világosan szeretném a tudomására hozni: Ne izguljon az amerikai nyomás miatt! Mi, a zsidó nép, irányítjuk Amerikát, és az amerikaiak ezzel tisztában vannak.”

Itt megszakítom az idézeteket, mert éppen most olvastam az American Conservativeban egy cikket Patrick J. Buchanannek, egy hajdani elnökjelöltnek a tollából (http://www.informationclearinghouse.info/article21783.htm ), amelyben leírja – Olmert szavait idézve – hogyan parancsolta meg Olmert Bushnak, hogy Rice-szal mit csináltasson az ENSZ-ben.

Szó szerint idézem Buchanan szövegét:

„Angliával és Franciaországgal folytatott komoly tárgyalások után Rice külügyminiszter meggyőzte a Biztonsági Tanácsot, hogy fogadják el a tűzszünetre felszólító határozatot. Olmertnek azonban több idő kellett, hogy gyilkolhassa a Hamaszt.

Olmert szavai következnek arról, hogy mi történt:

„A csütörtökről péntekre virradó éjszaka, amikor a külügyminiszter akarta vezetni a szavazást a tűzszünetről a Biztonsági Tanácsban, mi nem akartuk, hogy mellette szavazzon.

Azt mondtam: „Hozzák be nekem az elnököt telefonon.” Azt mondták, hogy Philadelphiában épp egy beszéd közepén tart. Mondtam, hogy nem érdekel. „Most kell beszélnem vele.” Ő lejött az emelvényről és beszélt velem.

Olmert szerint Bush tanácstalan volt.

„Azt mondta: Figyeljen. Én nem tudom, miről van szó. Nem láttam. Nem ismerem a szöveget.”

„Azt mondtam neki, hogy az Egyesült Államok nem szavazhatja meg. Nem szavazhat ilyen határozat mellett. Ő azonnal felhívta a külügyminisztert és megmondta neki, hogy ne szavazza meg. … „Ő (a külügyminiszter) szégyenben maradt. A határozatot ő készítette elő, ő hozta tető alá, és a végén nem szavazott mellette.”

Az ENSZ diplomáciai testületei elképedtek, amikor Rice a 14-0-ás határozat megszavazásától, – amelyet ő hozott össze, amelyről azt állította, hogy az országa támogatja – tartózkodott.

A Külügyminisztérium szóvivője, Sean McCormack, aki Riceszal együtt jelen volt a határozat vitáján, kijelentette, hogy Olmert megjegyzései „100 százalékig, teljes egészében, tökéletesen hamisak”. (Ha ez így lett volna, akkor az USA-nak jegyzékben kellett volna tiltakoznia és bocsánatkérést követelnie. – a ford.)

A Fehér Ház azonban alávágott Ricenak, amikor azt mondta, hogy Olmert történetében voltak „pontatlanságok”.

A lényeg azonban igaznak hangzik és sokan gondolják, hogy Olmert boldog volt, hogy beszámolhatott a Rice képébe vágott tojásról:

„Ő (Bush) utasította a külügyminisztert, és az nem szavazta meg azt a határozatot, amelyet ő főzött ki, fogalmazott és szervezett meg, és egyeztetéseket folytatott az érdekében. Rendesen benne hagyták a pácban. …”

Igaza volna Sharonnak? Ha meggondoljuk hogy az ENSZ-nek legalább 65 Izraelt elmarasztaló határozatát vétózta meg az Egyesült Államok, azt hiszem, kétely nélkül hitelt adhatunk a szavainak.

A radikális cionista Ze’ev Jabotinsky, Menachem Beginnek és a brooklyni – sokak szerint fasiszta – Meir Kahane rabbinak a lelki atyja írta, hogy a zsidók számára a palesztinokkal való bánásmód „egyetlen útja”, ha „elkerülnek minden kísérletet bármiféle megállapodás elérésére”. Ezt Jabotinsky „acél fal” megközelítésnek nevezte el. Ezért nem véletlen, hogy Jabotinsky képe díszítette Sharon íróasztalát.

Folytatjuk…

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Dohán Mihály: Az a nagy zsidó humanizmus I. rész

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük