KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Pat Buchanan: A demokráciaimádók

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
Ha nem akarod a demokráciát, majd az eljön hozzád
Ha nem akarod a demokráciát, majd az eljön hozzád

Az elmúlt héten a prágai Czermin palotában adta elő a legutóbbi episztoláját a demokráciáról, mint az emberiség megváltásának az eszközéről, mintha semmit sem tanult volna, mióta elrendelte Irak megtámadását, hogy a demokrácia áldásait elvigye Mezopotámiába és a Közel-Keletre.

Bush elnök a cseh demokrácia alapító atyja iránti tisztelet kifejezésével kezdte. „Kilenc évtizeddel ezelőtt Thomas Masaryk a demokrácia eszményeire alapozva kiáltotta ki Csehszlovákia függetlenségét.”

Nos, lehet, hogy Masaryk ezt mondta, de nem egészen ezt tette. 1918-ban ő valóban kinyilatkoztatta Csehszlovákia függetlenségét, amelyet a Szövetségesek megerősítettek Párizsban, azonban az új Csehszlovákiában, amelyet „a demokrácia eszményeire építettek”, élt hárommillió elszakított német, akik Ausztriával kívántak maradni, és félmillió magyar, akik Magyarországgal akartak maradni. Sok katolikus szlovák szintén a katolikus Magyarországgal akart maradni. Mindezeket, akaratuk ellenére, alárendelték Masaryk csehek által uralt országának.

Kérdésem Bushhoz: Ha 3 millió németet a beleegyezésük nélkül és akaratuk ellenére idegen uralom alá helyeztek, és ők gyakorolni kívánták az önrendelkezésüket, ahogyan azt Woodrow Wilson prédikálta, akkor nem volt meg a joguk arra, hogy békésen elszakadjanak és csatlakozzanak a német vérrokonaikhoz?

Mert München erről szólt.

1938. és 39. között az elszakított németek, szlovákok, lengyelek, magyarok és ruszinok, Berlin, Varsó és Budapest segítségével, megszabadultak Masaryk soknemzetiségű demokráciájától. Ahelyett, hogy hagyta volna őket Prágától elszakadni, Churchill úgy gondolta, hogy inkább háborút indít.

Winston Churchillnek, vagy a szudétanémeteknek volt-e igazuk?

1945-ben Csehszlovákia megoldotta az elszakított németek problémáját egy teljeskörű nemzetiségi tisztogatással.

„A szabadság” – nyilatkozta az elnök – „a Teremtőnk terve és minden emberi lélek vágya. … A szabadság minden nép minden fiának az álma minden korban.” Érdekes!

A lelke mélyén valóban vágyott Lenin, Sztálin, Hitler, Mussolini, Mao, Fidel, Ho bácsi és Pol Pot a szabadságra? Vajon Churchill is a szabadságra vágyott, amikor a brit birodalom és az indiai brit uralom megmentéséért harcolt?

„A szabadság kiterjesztése” – mondta Bush – „az egyetlen létező út arra, hogy hosszú távon megvédjük a népeinket.” Ez egy más mód annak a kifejezésére, hogy ha mi elhagyjuk Bushnak a világméretű demokráciáért folytatott keresztes hadjáratát, akkor sohasem leszünk biztonságban.

Amerika ennek ellenére mégis a föld legnagyobb biztonságban lévő országai közé tartozott még akkor is, amikor a világ nem volt szabad. Irak megtámadása a szabadság kiterjesztése érdekében nagyobb biztonságot hozott nekünk? Mert ez biztosan több amerikai halálát okozta, mint ahányan 09.11-én meghaltak és az al Kaidának az első számú tagtoborzó hirdetésévé vált.

„Az olyan kormányok, amelyeknek el kell számolniuk a népük felé, nem támadják meg egymást” – mondta Bush. Ez meglepetésként érte azok leszármazottait, akik a Dél függetlenségéért harcoltak 1861-től 1865-ig. Esetleg arra gondol Bush, hogy Lincoln úr, vagy a CSA, azaz a Szövetséges Amerikai Államok kormánya nem volt a nép által „elszámoltatható”? Mégis 600 000 amerikai halt meg a két demokratikus köztársaság közötti háborúban.

Törökország és az iraki Kurdisztán demokratikusak, de mégis úgy tűnik, hogy készek nekimenni egymásnak. Az elmúlt nyáron a demokratikus Izrael bedühödve a Hezbollah emberrablásán, öt hétig bombázta a demokratikus Libanont, megölt ezer libanonit és földönfutóvá tett tízezret.

1914-ben Európa legdemokratikusabb országai belementek a történelem legvéresebb háborújába. Az európai fővárosok szabad népe vidáman ünnepelte, amikor a fiai a halálba indultak.

A demokratikus népek nem védettek a vérszomjjal szemben.

„A fiatalok, akik megtehetik, hogy nyíltan nem értenek egyet a vezetőikkel, valószínűleg kevésbé teszik magukévá az erőszakos ideológiákat” – mondta Bush.

Azonban Weimar a legszabadabb kormányzat volt, amilyen valaha is volt Németországban. A nácik és a kommunisták mégis folyamatosan harcoltak, és 1933-ban a többség rájuk szavazott. A Puerto ricoi terroristák kísérletet tettek Harry Truman megölésére, és aláaknázták a Fraunces Tavernt New Yorkban, a világ legszabadabb országában.

Az anarchisták, a Vörös Brigádok, a Baader-Meinhoff csoport, az IRA, a baszk ETA és Britanniánk a földalatti vasút robbantói, mind demokratikus országokban működtek.

„Ha az emberek választhatnak, mindig a szabadságot választják” – mondta Bush. Ó! 2005-ben Irán Mahmoud Ahmadinedzsádot választotta. 2006-ban a szabad választások az Iszlám Testvériség győzelmét hozták Egyiptomban, továbbá a Hezbollahét és a Hamaszét, Boliviában, Ecuadorban és Nicaraguában az Amerika ellenes radikálisokét, akik egyesítették az erejüket a kétszer megválasztott Hugo Chavezzel.

A német nép Hitlert és a náci pártot választotta.

Egy dolog az, hogy hiszünk a demokráciában, mint a kormányzás legjobb formájában. Más dolog, ha imádjuk és olyan erőt és képességeket tulajdonítunk neki, hogy képes arra, hogy megteremtse a népek közötti örökös békét. Ahogy Douglas MacArthur mondta Platónt idézve: „Csak halottak tudják a háború végét”.

A demokrácia a nép uralmát jelenti, a népek pedig pontosan olyan romlottak és vérszomjasak lehetnek, mint a zsarnokok és királyok. Napjainkban Moszkvában, Pekingben és Hanoiban Lenin, Mao és Ho – mindhárman tömeggyilkosok – tisztességben nyugszanak.

Megjegyzés:

Pat Buchanannak a csehekre vonatkozó megállapításaihoz a következőket szeretném hozzáfűzni:

1945. után a csehek mindenüktől megfosztva, erőszakosan Németországba toloncoltak hárommillió szudétanémetet. (Mint a zsidók a palesztinokat. A palesztinok az 1948-as elűzetésüket „nakba”-nak nevezik. Tetszenek tudni, hogy a „nakba”-t héberül hogy mondják? Nem? Akkor megmondom: shoa! Shoa, arabul nakba, magyarul vész, szerencsétlenség. Nem holokauszt!) A földjeiket természetesen csehek között osztották szét. Mivel nem voltak képesek a földeket megművelni, százezernél több felvidéki magyart odatoloncoltak rabszolgaként. (Ezt is a zsidókhoz hasonlóan: elveszik a palesztinok földjét, azután embertelen feltételekkel maláj, kínai és egyéb távol-keleti vendégmunkásokat hoznak, hogy műveljék meg.) Bakay Kornél könyvéből (Magyarnak lenni büszke gyönyörűség) tudtam meg, hogy a cseh városok piacain a gazdák szemrevételezéses és tapogatásos mustra után, mint a hajdani amerikai rabszolgapiacokon, választhatták ki a nekik tetsző rabszolgákat. Patrubány Miklósnak Vaclav Havelhez intézett és nyilvánosan közzétett leveléből tudtam meg, hogy Havel nagyapjánál is több mint 20 magyar rabszolga dolgozott. Sőt, az egyik még élt is akkor, amikor Patrubány levelet írt neki. Havel, a nagy cseh humanista és államfő, sem a magyar néptől, sem nagyapja még életben lévő hajdani rabszolgájától nem kért bocsánatot. Horn Gyula, ez az alkoholista … (inkább nem mondom, mi), a magyar nép nevében merészelt bocsánatot kérni a csehektől, talán azért, mert ezek a rabszolgák nem voltak elég szorgalmasak. Itt állunk, kedves feleim. Most már a Gyurcsány nevű hórihorgas ripacs akarja, egyelőre még rejtettebb eszközökkel, kitoloncolni a fiatalságunkat és megakadályozni a jövő nemzedék világra jöttét munkanélküliséggel, az egészségügyi ellátás fölszámolásával, a tanulás lehetetlenné tételével, a lányok mesterséges meddővé ételével (tipikus náci gyakorlat az alacsonyabb rendű fajta egyedeivel szemben), a kórházakban az egészségbiztosító által fedezett szülések számának és az egészségügyi beavatkozások számának a korlátozásával, de nem korlátozva a közpénzzel fedezett abortuszok számát, és, nem utolsó sorban, hivatalosan felszólítva őket a távozásra, hogy az anyósa fajtársainak helyet készítsenek, amikor majd menekülniük kell a Szentföldről. Mert az izraeli születésű zsidó Gilad Atzmon jóslata nemsokára valósággá válik: „A történelem arra tanít minket, hogy amikor a szadista öntetszelgés leveszi álarcát, közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.” Innen a Mazsihisz pánikja és a cigánybűnözés zsidók általi támogatása a magyarság szétzilálására. Mert nem a szerencsétlen, primitív cigányok a cigánybűnözés elsődleges okozói, hanem azok, akik őket erre biztatják, biztosítják nekik a büntetlenséget és anyagilag támogatják a bűnözésüket.

Nem a cigánybűnözés a valódi probléma. Azt nagyon hamar föl lehetne számolni. Az igazi gond – képes beszédben kifejezve – a liberálbűnözés, amely egész Európában meghatározó. (Természetesen elhatárolódom az antiszemita zsidó Israel Shamirnak azon megállapításától, mely szerint a zsidó bűnözés világméretű növekedése arányban van a holokauszt emlékhelyek szaporodásával.) A cigányok ugyanúgy a libsi és Moszad propaganda primitív, megvezetett áldoztai, mint … erről majd később. (Egy ismerősömnek, akit nem kívánok most megnevezni, mondta az MSZP egy közismert zsidó politikusa, azt hívén az ismerősömről, hogy zsidó érzelmű, hogy „nekünk most a cigányokat kell előtérbe tolni a magyarok ellen”. Erről van szó!)

Néhány szó a fenti cikk szerzőjéről a wikipedia nevű internetes enciklopédia (másként gondolkodó izraeli vélemények szerint egy zsidó szócső) alapján (http://en.wikipedia.org/wiki/Pat_Buchanan ):

Patrick Joseph Buchanan (született 1938. nov. 2-án) amerikai politikus, író, tárcavezető és műsorvezető. A Reform Párt jelöltjeként indult a 2000-es elnökválasztáson, 1992-ben és 1996-ban megpróbálkozott a köztársaságpárti elnökjelöltséggel.

Buchanan három amerikai elnöknek volt a főtanácsadója, Nixonnak, Fordnak és Reagannak, és az eredeti műsorvezetője volt a CNN kereszttűz c. műsorának. Társalapítója „Az Amerikai Konzervatív” c. képeslapnak és kezdeményezője „Az Amerikai Ügy”-nek, egy őskonzervatív alapítványnak. Sok sajtótermékben írt, többek között a Human Events-ben, a National Review-ben, a The Nation-ban és a Rollig Stones-ban.

Az amerikai TV-ban a MSNBC kábeltelevízió politikai elemzője és állandó  munkatársa a McLaughlin Group-nak.

Amikor elolvastam a fönti jellemzést, a figyelmem megakadt az „őskonzervatív” szónál: lexikonok, tudományos igényű dolgozatok nem szoktak ilyen érzelmi töltésű és bizonytalan jelentésű szavakat használni. Ezek után beütöttem a nevét a keresőgépbe és megtaláltam a honlapját (http://www.theamericancause.org/ ), azon belül is a Life Center (Élet Központ) című, az alábbi rajzocskával  jelzett oldalt (http://www.theamericancause.org/facts.htm), ahol a következőket olvastam:

Tények az abortuszról

Az amerikai nők 43%-ának lesz abortusza 43 éves korára.

A nők 20%-ának van abortusza tizenéves korában, 32%-ának 20-24 éves kora között, 48%-ának 25 éves kora fölött.

Az USA-ban az 5,4 millió éves terhesség 49%-a tervezetlen.

Az USA-ban az abortuszok és a születések aránya 306 az 1000-hez, azaz közelítőleg egy a háromhoz.

Magyarázzuk a dolgot

A magzat nem személy

Hogyan lehet valami, aminek saját teste, genetikai felépítése és személyisége van, nem élőlény?

Ha a magzat nem élne, miért volna egy nőnek szüksége az abortuszra?

Egy dobogó szív – amely működik, mielőtt még egy asszony észreveszi, hogy viselős – lehet  csupán az élet lehetőségének a jele?

A gyermeket kívánni kell.

A gyermekek bántalmazása és elhanyagolása növekedett az abortusz törvényesítése óta.

A „kívánás” szubjektív dolog. Nem volna szabad, hogy egy ember szeszélye halálra ítélhessen egy másikat.

Szükségünk van öreg emberekre, beteg emberekre, fogyatékos emberekre? Nem csak az alkalmasak képesek adni valamit?

Miért szabad egy ártatlan gyermeket megbüntetni azért, mert tökéletlen körülmények között fogant?

Ez az én testem

Az a tény, hogy valaki ölhet, megerőszakolhat, lophat a testével, azt jelenti, hogy ezek a tevékenységek megengedhetők?

Egy meg nem született gyermeknek egyéni alakja, DNS lánca, sőt leendő vércsoportja is van. Ez bizony az ő teste.

Az a felfogás, hogy egy ember rendelkezik egy másikkal, egyenértékű a rabszolgasággal.

Az abortusz személyes választás.

A választás önmagában nem nagy érték. Az erkölcsös, bölcs választás már az.

Hogyan lehet érvényes választás az, amely föláldoz valaki mást?

Nem minden választás helyes, vagy éppen törvényes. A gyilkolás, lopás és megbecstelenítés mind választás dolga.

Amikor az élet megmentéséről, vagy elpusztításáról van szó, akkor nincs választás.

Mi van a megerőszakolás, a vérfertőzés és az anyai élet kockázata esetén?

Ezek összegezve is az abortuszok kevesebb mint 1%-át teszik ki.

A fogamzás körülményei, bármilyen borzalmasak is, nem teszik a gyermeket kevésbé élővé, vagy halálbüntetésre érdemessé.

Akik megerőszakolásban, vérfertőzésben bűnösek, nem kapnak halálbüntetést. Miért kéne egy gyermeknek nagyobb árat fizetnie, mint ezeknek a bűnözőknek?

Ha egy nő már elszenvedte a megbecstelenítés vagy a vérfertőzés traumáját, akkor miért kell alávetni az abortusz lehetséges fizikai és lelki következményeinek?

Mi nem büntetjük egy megerőszakolónak a szüleit, a házastársát és a többi gyermekeit. Miért csak ez az egy érdemes a halálra?

Az abortuszpárti dr. Alan Guttmacher, a Tervezett Gyermekáldás (Planned Parenthood) korábbi elnöke szerint: „Manapság mindenki számára meg van a lehetőség, hogy túlélje a terhességet, hacsak nem szenved valamilyen végzetes betegségben, mint rák, vagy fehérvérűség, ami azt jelenti, hogy az abortusz nem járul hozzá az élet meghosszabbításához, még kevésbé az életmentéshez.”

Ha az abortuszt törvényen kívül helyeznék, az nők törvénytelen magzatelhajtásra volnának kényszerítve.

A törvényt nem azzal feltételezik, hogy ki szegi meg. Az emberek rohannak, hogy megszüntessék a forgalmi jelzéseket, de mégis igazunk van, ha a helyükön hagyjuk őket.

A legritkább kivételtől eltekintve egyetlen nő sincs arra kényszerítve, hogy orvosi eljárásnak vesse alá magát. Ha a törvény igazságos, és valakit sérelem ér, amikor megszegi, nem a törvényt kell kárhoztatni.

Nem kéne, hogy a gyerekeknek legyenek gyerekeik.

Kondomot kéne adni nekik?

Az helyes, ha gyerekek gyerekeket ölnek?

Felnőttesebb, ha megölnek egy gyereket, mintha kihordják?

Én nem akarom senkire rákényszeríteni az én erkölcsiségemet.

Nem kényszeríted senkire az erkölcsiségedet a rasszizmus terén? És a családi erőszak terén?

Hár ezért őskonzervatív!

Amikor idáig jutottam, megértettem, hogy Buchanan miért „őskonzervatív”, és miért nevezte a wikipediát egy izraeli újságíró „zsidó szócsőnek”. Oroszországban a népesedési mutatók nagyon rosszak. Nem valószínű, hogy rosszabbak, mint nálunk, de elég rosszak ahhoz, hogy Putyin fölvesse a kérdést és családtámogató intézkedéseket javasoljon. Jellemző módon a világ(azaz zsidó)sajtó hangos röhögése volt a válasz. Ők ilyenkor röhögnek („the press ridiculed Putin” pl. a Dily Mail cikke: Szex a Szülőföldért, http://www.dailymail.co.uk/pages/live/articles/news/news.html?in_article_id=471324&in_page_id=1770 ) és őskonzervatívoznak. Nagyon érdekes, hogy az izraeli politikusokat is foglalkoztatja a kérdés: szerintük a palesztinok, akiknek  hite, tiszta erkölcsei, önzetlensége és életszeretete miatt minden nyomorúságuk ellenére is a demográfiai mutatói sokkal jobbak a zsidókénál (és a templomjáró magyar keresztények farizeus többségénél), „ketyegő bombát” jelentenek, amely véget vethet Izrael „demokratikus és multikulturális” (hivatalosan kinyilvánított) „kizárólag csak zsidó” jellegének. Ez persze tűrhetetlen. A nemes zsidó faj nem hígulhat fel, a nemes zsidó vér nem szennyeződhet el, nem keveredhet alantas goy vérrel. Persze ők is intézkednek, de nem olyan őskonzervatív primitívséggel, mint Putyin: ők a palesztinok kiirtásában látják a probléma megoldását. Ezen nem röhög a világ(zsidó)sajtó. Mert ez nagy, komoly ügy: harc a terrorizmus ellen, a jó és a rossz gigászi küzdelme, a jó New York-London-Tel Aviv tengelyének küzdelme a gonosz tengelyével, nem pedig palesztin holokauszt, ahogy az „őskonzervatív, antiszemita neonácik és iszlamofasiszták” állítják. Az elmeállapotukra (ui. Otto Weininger, egy zsidóból lett evangélikus osztrák filozófus szerint zsidónak lenni elmeállapot kérdése) jellemző példa, hogy annak idején a zsidó Morgenthau, a származásilag nem zsidó, de zsidó elmeállapotú Roosevelt pénzügyminisztere hivatalosan letette a javaslatát a német férfiaknak a háború utáni kiherélésére. Rooseveltnek úgy megtetszett az ötlet, hogy szórakozásból elkészítette egy tömeges kiherélésre szolgáló gép vázlatát. Róla, erről a perverz állatról, mégsem mondja senki, hogy „őskonzervatív”, vagy valami hasonlót, hanem utcák vannak róla világszerte elnevezve. Aki ezt nem hiszi, olvassa el David Irvingnek a „Nurenberg, the last battle” c. könyvét. Rajta van az Interneten. Magyarországon nem lesz kibontakozás addig, míg létezik Roosevelt tér, és Károlyi szobra nincs a bolsevik panoptikumban. Mindjárt javaslatot is teszek: a Roosevelt tér a jövőben viselje a budapesti zsidók megmentőjének, Horthy Miklósnak a nevét. Nem tudom, ismert-e, hogy Varsóban utcát neveztek el id. Antall Józsefről a lengyelországi (lengyel és zsidó) menekültek ügyében végzet munkássága iránti hálából. Lengyel barátaink csak egy dologról feledkeztek meg: amikor Antall államtitkár áldásos tevékenységét végezte, Horthy Miklós volt Magyarország kormányzója és Antall az ő utasítására tette, amit tett. Ezért Horthy inkább megérdemelt volna egy utcanevet Varsóban, mint Antall, aki számára Izraelben emléktáblát állítottak és emlékfát is ültettek. A zsidó történelemhamisítás és hálátlanság szembeszökő példája, hogy Jeruzsálemben nincs sem Horthy Miklós emlékfa, sem Horthy Miklós emléktábla. Nézzük csak mit a ír „zsidó szócső”, a Wikipedia erről   (http://hu.wikipedia.org/wiki/Horthy_Mikl%C3%B3s ): „A normandiai partraszállás keltette zűrzavart kihasználva az addig passzivitásba kényszerülő Horthy júniusban a hozzá lojális katonai erők segítségével megtiltotta a budapesti zsidóság deportálását, majd parancsára Koszorús Ferenc vezérkari ezredes 1944. július 6-án megakadályozta Baky László belügyi államtitkár úgynevezett „csendőrpuccs”-át, a román kiugrás (augusztus 23.) keltette káoszban pedig lemondatta Sztójayt (helyére Lakatos Géza került), ezzel megmentve a Budapesten összezsúfolódott közel negyedmillió zsidó honfitársunk életét.” Remélem, ez elég nagy szám ahhoz, hogy a MAZSIHISZ is magáévá tegye a javaslatomat és teljes mellszélességgel kiálljon mellette. Gondoljuk csak meg: Koszorús, aki már nem tartozott a hatalomtól megfosztott Horthynak engedelmeskedni, a tettével – a Budapestet védő páncélos egységeknek a városba irányításával a deportálás megakadályozása érdekében – parancsmegszegést követett el, aminek a következménye a hadbíróság lehetett volna. Azonban ha ezt nem tette volna meg, ma Budapesten a tagság hiánya miatt nem volna MAZSIHISz. Zoltaynak és társainak, hacsak nem titkos holokauszt tagadók, tisztában kéne lenniük azzal, hogy az életüket Horthynak, Koszorúsnak és társaiknak köszönhetik. Megköszönték már? Van legalább egy icinyke-picinyke Horthy Miklós vagy Koszorús Ferenc köz Budapesten? Egy emléktábla a zsinagóga falán? Vagy a holokauszt múzeumban? Wallenberg – szintén megtudható a „zsidó szócsőből” – nem mentett meg egyetlen zsidót sem, csak részt vett a svédek e célú akcióiban, amely hivatalosan 5000 emberről szólt, de állítólag ennek két-háromszorosa is lehetett, vagyis legfeljebb 15 000 ember. Állítólag! Ez kevesebb, mint 16-od része a Horthy által megmentettek számának. Neki ezért szobra van Budapesten. Nem tudathasadás ez? De az. Nem is mindennapi. Magyarázható másképp, mint egyfajta, sajátos elmeállapottal? Azt hiszem, nem. Mondják, hogy Horthynak nem csak ezt az tettét kell nézni, hanem az egész életművét. De ha Nagy Imre tiszteletre méltó, önfeláldozó halála lemoshatta róla Róth Manó vörös diktatúrájának a bevezetése és működése során a magyar nép ellen elkövetett bűneit, akkor miért nem alkalmazható ugyanez a mérce Horthyra, akit még legfőbb ellensége, Sztálin is a védelmébe vett, és nem engedte bíróság elé állítani, portugáliai számkivetésében pedig a hálás zsidók (na nem azok, akik Budapesten maradtak) gondoskodtak a megélhetéséről.

Persze, lehet a magatartásukat másképp is értelmezni. Ha a holokauszt tagadóknak igazuk van és Auschwitzban nem voltak gázkamrák és szó sem volt a zsidóknak a „holokauszt mítoszban” elbeszélt nagyüzemi megsemmisítéséről, akkor Horthy tkp. nem is mentette meg ezeknek ez embereknek az életét. Miért legyenek akkor hálásak neki? Ez teljesen logikus magatartás volna, ha az volna a helyzet, hogy ők tényleg tudják, hogy nem voltak gázkamrák, csak üzleti okokból (holokauszt ipar) érdekeltek a legenda fennmaradásában. A magatartásuk mindenesetre ezt a változatot valószínűsíti, mert az élete megmentéséért minden épelméjű ember őszintén hálás szokott lenni. Ők nem azok. Miért? Csak látszólagos volt az életmentés? Mert nem is volt komoly életveszély? Vagy legalább is nem nagyobb, mint amilyennel az ostrom előtt álló Budapest lakóinak kellett szembenézni?

Napjainkban zajos kirohanásoknak, tüntetéseknek vagyunk tanúi a budapesti szovjet emlékmű miatt. A tiltakozók sajnos figyelmen kívül hagyják amikor az „ázsiai horda barbárságáról” szónokolnak, hogy a szovjet katonák a tényleges barbárságaikat háborús körülmények között követték el egy olyan ország, Magyarország, lakossága ellen, amely ország megtámadta az övéket, tehát ellenséges ország volt. Arról is megfeledkeznek, talán nem is tudják, hogy Sztálin akkori propaganda minisztere, a zsidó Ilja Ehrenburg, a „nagy szovjet író” (én még így tanultam) a hadsereg lapjában felszólította a szovjet katonákat a német nők elleni erőszakra: „Vörös katonák! Törjétek meg a német nők büszkeségét. Tekintsétek őket jogos zsákmányotoknak!” És így tovább. Ázsiai horda? Nem inkább „zsidó elmeállapot”? Az Ószövetségben Isten állítólag ugyanilyen felszólítást adott Józsuénak. Remélem, tetszenek már érteni, hogy milyen a zsidó elmeállapot. Mint az idézett, meg amolyan Abu ghraibi. A vörös katonák barbársága és az amerikai katonák barbársága ugyanarról a tőről fakad, a zsidó elmeállapotból. Annak idején, amikor Hruscsov meglátogatta Reagant, az utóbbi az amerikai nép nevében mondta Hruscsovnak: „Mi hiszünk Istenben.” Nos, ennek az istenhívő országnak a katonái, amikor leülnek a kantinban az ebédlőasztalhoz, nem asztali áldást mondanak a keresztény hagyomány szerint, hanem azt kiáltják, hogy: „Ölj! Ölj! Ölj!” Így! Háromszor. Kórusban! Lelkesen! Ezt a CounterPunch c. amerikai lapban olvastam az amerikai katonai kiképzési módszerekről szóló cikkben. El tudták volna ezt képzelni? Én nem jutottam szóhoz, amikor megtudtam. Most már értik, hogy miért mondta Marx, hogy Amerikában a zsidó szellemiség teljes győzelmet aratott a keresztény felett? Az elmeállapotról van szó. Az elmeállapothoz egyaránt hozzá tartozik az „Ölj! Ölj! Ölj!”, és a képmutató: „Mi hiszünk Istenben” szöveg. Nem véletlen, hogy Bush közölte a világgal, hogy neki az Isten parancsolta meg, hogy támadja meg Irakot. Mint Józsuének, hogy irtsa ki a palesztinokat. Marx, rabbik hosszú sorának már keresztény vallásban felnevelt, de hitehagyó leszármazottja, tudta, nagyon is jól tudta, hogy milyen a zsidó elmeállapot. Amit a „Zsidó Kérdésről” c. dolgozatában ír, az nem antiszemitizmus, vagy gyűlölködés, hanem tárgyismeret.

Azt sem tudják a tüntetők, hogy az amerikai hadsereg a szovjethez hasonló barbárságokat követett el a szövetséges, „testvéri”,  Franciaországban, abban a Franciaországban, amely nem támadta meg őket, amelynek a katonái nem rombolták le a házaikat, nem ölték meg a családtagjaikat, bajtársaikat, akikkel szemben tehát nem lehetett az Ehrenburg féle propagandauszítást (gyűlöletbeszédet?) alkalmazni, és amelyet történetesen ők „szabadítottak fel”, és ahol valóban tárt karokkal fogadták őket. Az amerikaiakat azonban a tárt karoknál jobban érdekelték az erőszakkal szétárt női lábak. Noha ezt amerikai szerzők már nyilvánosságra hozták, mégsem hallottam soha egy szót sem a magyar nyilvánosság előtt a „barbár amerikai hordákról”. Ha valaki ennek az igazságában kételkedik, nézzen utána, hogy milyen visszataszító bűntényeket követ el a barbár amerikai horda napjainkban Irakban. (Ld.pl. az angol The Independent cikke a http://www.informationclearinghouse.info/article18004.htm címen.) Nem véletlenül állapította meg kissé cinikusan Israel Shamir, hogyha az amerikai hősök már bevonultak Afganisztánba, hogy fölszabadítsák a nőket az iszlám elnyomás alól és megszabadítsák őket a csadortól, anélkül, hogy megkérdezték volna a véleményüket, megteszik ugyanezt a melltartójukkal is. És tessék csak mondani, mi az abnormálisabb: amikor egy éveken át a fronton lévő, nemileg kiéhezett katona ráveti magát egy útjába kerülő nőre, vagy amikor a hivatalos hadikurvák által kielégített amerikai katona a megkötözött rabok végbelében turkál a gumibotjával, esetleg meg is erőszakolja, ahogy az amerikai és izraeli vallatótisztek teszik. Meleg büszkeség? Anális komplexus? Szexizmus? (Csak mellesleg: amerikai vizsgálatok szerint az amerikai katonanők több mint felét legalább egyszer megerőszakolják a férfi „bajtársaik”. Ez az önkéntes amerikai hadsereg, a „szabadság ereje”, nem pedig egy „barbár ázsiai horda”. Igaz, tisztelt honfitársaim?) És ahhoz mit szólnak, amikor egy meztelenre vetkőztetett, megkötözött moszlim fogolyhoz a női vallatótiszt hozzádörgöli a meztelen keblét és fogdossa őt, hogy megtörje a lelki ellenállását? Vagy amikor meztelen nők fényképeit mutogatják nekik, amelyeken az eredeti arcokat a feleségükével, lányukéval, vagy más közeli hozzátartozójukéval cserélik ki? Ez nem barbárság? Nem, nem, ez „a tudomány élvonalát képviselő amerikai pszichológusok által a kihallgatás alatt álló egyedek pszichikai sajátosságait és morális indoktrinációját figyelembevevő és célzottan a moszlim „gyanúsítottak” vallatására kidolgozott, kifinomult (highly sophisticated), hatékony és humánus”, judeoamerikai vallatási módszer. (A judeoamerikai jelző Israel Shamir javaslata a jelenségkörre.)

Megfeledkeznek továbbá arról is, hogy a nyugati világ bennünket változatlanul “ázsiai hordának” tekint, amely betolakodott a „művelt Európába”, ahol semmi keresnivalója nincs. Megfeledkeznek arról, hogy Trianon ennek a szemléletnek volt a következménye. Nem a románok, szlovákok, stb. okozták Trianont: ők csak ugyanolyan megvezetett eszközei voltak Trianon igazi kifőzőinek, amint azokat is megvezeti a Moszad és az amerikai propaganda, akik nálunk a szovjet emlékmű ellen tüntetnek. Megfeledkeznek arról is, hogy a háború során a szövetséges katonák a németeket megvetően „hunoknak”, azaz ázsiai hordának nevezték. Hazafias honfitársaink pedig tudatlan majmok módjára követik a „demokratikus, művelt nyugat” eme jó példáját. Minden elismerésem az övék. Ha nem volnának megvezetve Amerika és a Mosszad suttogó propagandája által, hogy az ő érdekeiknek megfelelően a magyar-orosz viszonyt mérgezzék, akkor a Roosevelt tér és a Károlyi szobor ellen tüntetnének, mert ők nem több ezer kilométeren keresztül folytatott folyamatos harctól, szenvedéstől, életveszélytől, nélkülözésektől elembertelenedve, emberi mivoltukból sokszor kivetkőzve, és – ezt se hagyjuk ki – a háborús propaganda által bosszúvágyra feltüzelve az őket és hazájukat ért valódi sérelmek, családtagjaik, bajtársaik halála, városaik, esetleg otthonaik lerombolása miatt, haragtól, vodkától és a vér szagától is megrészegült önkívületben követték el bűntetteiket ellenünk, hanem kényelmes irodák biztonságában, karszékekben  üldögélve, javakban bővelkedve, jeges whiskyt szürcsölve, nyugodt körülmények között, józanul, tudatos, megfontolt, tervszerű és hosszútávú gonoszsággal. Én a szovjet katonáknak könnyebben meg tudok bocsátani, mint az amerikai politikusoknak, és kevesebb gondot okoz nekem a szovjet emlékmű, mint a Roosevelt tér neve és a Károlyi szobor. (Találkoztam egyszer egy katolikus pappal, aki az édesanyján erőszakot tevő orosz katona gyermeke volt. Akit sosem látott életében, akiről sohasem hallott semmit az életében, akinek még a nevét, nemzetiségét sem tudta. Nagyszerű ember volt, aki sokat tett a magyar lelkek, főleg fiatalok megmentéséért. Nem a gondviselés iróniája? Ahogy Babits írta a Jónás könyvében: „Mert te vagy aki fordit rosszat jóra, minden gonosznak elváltoztatója.”) Arról nem is beszélve, hogy Rooseveltnek és bandájának köszönhető, hogy a szovjet hadsereg egyáltalán idejöhetett, hogy minket a szent „NYUGAT” kényszerített be a háborúba, hogy Jaltában ők adtak oda nekik minket, tehát ők tették lehetővé, mondhatnám, hogy programozták be a 800 ezer magyar nő megbecstelenítését és az egész bolsevik diktatúrát. A nyugatnak ők még ma is „A HÁROM NAGY”, noha  Sztálin miatt, képmutató módon már egy kicsit pironkodva mondják, mintha a másik kettő egy körömpiszoknyival is jobb volna Sztálinnál. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy én nem szeretném, ha újra a Trianon emlékmű állna a szovjet emlékmű helyén, csak azt, hogy hallgatólagosan ne mentsük föl a legnagyobb bűnösöket azzal, hogy a kisebbeket pótcselekvésként, hangoskodva kárhoztatjuk, és ennek során olyan dolgokat teszünk, amelyek az elnyomóinkat segítik az ellenünk irányuló céljaik elérésében. Mert a háború a legnagyobb barbárság, ami a világon létezik. A háború, a kegyetlenkedés és a  rablás mindig együtt járt (a Szent Német-Római Birodalom a katonáit egy-egy város sikeres elfoglalása után szabad rablással és a nők szabad megerőszakolásával jutalmazta, de más királyságok sem voltak különbek, csak a nevük nem hangzott ilyen szépen), és mindig a nők voltak a hódító seregek első áldozatai az ókori birodalmaktól napjainkig. Aki ezt nem hiszi, olvassa el a Bibliát. Hogyan szól Józsué könyve? Bármily szomorú, de ez „természetes”, azaz a háború természetében rejlő dolog. Azt, hogy ez ne legyen természetes, csak a háborúk kiküszöbölésével érhetjük el. Amíg háborúk lesznek, addig a nőket mindig tömegesen fogják megerőszakolni. Bush ezt bevette a politikai programjába, hiszen „hosszú háborút” ígért az emberiségnek, sok-sok nemi erőszakkal, rablással, gyilkossággal és kínvallatással. Mindezt „a civil lakosságra veszélytelen  (van pofája ilyet mondani!) stratégiai” atomfegyverek bevetésével fűszerezve és „veszélytelen” gyengítet urániummal szennyezve a föld felszínét. Művelt Nyugat? Igen. Ilyen a „nagy, művelt, civilizált, demokratikus”, stb. Nyugat. Ezek a judeomammonita Amerika „értékei”.

Szeretném még felhívni tisztelt, hangosan hazafi honfitársaim figyelmét Mindszenty bíborosnak a kiszabadulása után elhangzott szavaira: „Mi magyarok, az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőjeként akarunk élni és cselekedni. Nem mesterségesen hirdetett, de valódi barátságban mindegyikkel, sőt még további tájakra is emelve szemünket, mi, a kis nemzet, barátságban, zavartalan, békés, kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni a nagy Amerikai Egyesült Államokkal és a hatalmas Orosz Birodalommal egyaránt. Jószomszédi viszonyban Prágával, Bukaresttel, Varsóval és Belgráddal.” Pedig neki minden oka meglett volna arra, hogy az öklét rázza. De ő intelligens volt, nem dőlt be olcsó, primitív, judeomammonita ihletésű hazafias szólamoknak.

A mi hangos hazafiaink nem veszik észre, hogy amikor felüvöltenek, hogy „Gyurcsány elad minket az oroszoknak!!!”, akkor felhatalmazzák Gyurcsányt arra, hogy akadálytalanul, a tiltakozásunk nélkül hajthassa végre titkos és egyetlen célját, Magyarország teljes alávetését az izraeli uralom alatt élő nyugatnak, és a magyarság hatmillió alá csökkentését, hogy a majdan idetelepülő zsidó urainknak elegendő, de ne túl sok „sabath goy” és rabszolga álljon a rendelkezésére.

Nagy, bölcs, hazafias tett! Minden elismerésem az önöké, uraim!

(Közbevetőleg: tudják, mi a sabbath goy? Aki szombaton elvégzi a feltétlenül elvégzendő munkákat, pl. hidegben tűzrakás, a tehenek megfejése, mert sabbathkor egy igazi zsidónak még ilyesmit sem szabad elvégeznie, mert a zsidó istene megtiltotta neki. Gyógyítani azonban szabad – de csak zsidót. Ha egy goy nőre (úgy hívják, hogy shiksa, azaz kurva)  szombaton jön rá a szülhetnék, hithű zsidó orvos nem fog segíteni neki, mert „Izrael istene” így rendelkezett a Talmudban.)

Mindenkinek ajánlanám a figyelmébe annak a bölcs parasztembernek a példáját, akivel egyszer a Balaton felvidéken találkoztam. Még az „átkosban” történt: orosz műszaki szakemberek voltak tanfolyamon Magyarországon és mivel egy hétvége beleesett a tanfolyamba, az akkori szokás szerint el kellet vinnem őket egy kirándulásra. Életükben nem láttak még borospincét, méghozzá magán borospincét, és a Balaton mellett járva megkértek, hogy mutassak egyet. Hosszas kérdezősködés után egy idillien szép, kis völgyben találtunk egyet, ahol a gazda, egy kis, vidám, hófehér hajú parasztember épp ott volt, és jó bora is volt. A végén természetesen fizetni akartam, de nem akart pénzt elfogadni. Mikor az okát kérdeztem, mosolyogva azt válaszolta: „Tudja, én katona voltam a háborúban. Kint voltam a fronton. Annyit lövöldöztem rájuk, hogy most már ideje, hogy megkínáljam őket egy kis borral.” Bölcs és életszerű történelemszemlélet.

Amikor búcsúzóul kezet fogtam vele, a következőt mondta: „Ne haragudjon, hogy ilyenre kérem, de van nekem egy elég irigy szomszédom, és most látja, hogy maguk itt vannak nálam, és tudom, hogy irigykedik. Meg tudná tenni, hogy tőle is vesz néhány liter bort? Neki is jó a bora. ” Visszaemlékezve az esetre Hamvas Béla megállapítása ötlött az eszembe: „A bornépek zseniálisak.”

Fordította: Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Pat Buchanan: A demokráciaimádók

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük