Demszky-ről röviden…

A MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG LEVELESLÁDÁJA

Demszky Gábor 5 (azaz öt) választási ciklus során  20 (azaz 20) évig hazudott Budapest választópolgárainak, miután  a Magyar Hírlap hasábjain, 1990 augusztus  havában,  aláírásával hitelesített fizetett hirdetésben  esdeklett az olvasók felé, hogy  voksoljanak rá és Budapestet ellátja minden földi jóval:  szilárd közbiztonsággal, az elesettek sokoldalú támogatásával,  a közúti közlekedés  korszerűsítésével, a város zöldterületeinek (a törvény szigorával) való megvédésével.

A gátlástalan hazug pozőr,  folyamatosan ígérgette  a budapestieknek a négyes Metro megépítését, miközben átgondolatlanul szervezett (és többletköltségekkel  terhelt) építkezéseket   „létesített” a főváros számtalan  frekventált helyén,  s ez által permanens közlekedési dugókkal és  kátyúk tömegével  keserítette meg és keseríti ma is, a járművekkel közlekedőket.

Ígéretével ellentétben,  húsz év alatt elérte, hogy  fővárosunk  nem csupán Európa, de a világ fővárosai között is az utolsó helyre szorult  a modernizálás területén,   zöldterülete pedig  a fogyó holdhoz hasonlítható,  és 28-35 százalékkal lett kevesebb, mint  20 évvel ezelőtt, az egy főre eső zöldterülete  az  európai átlag felét sem éri el! Bécsben  például 120 (!) négyzetméter jut egy lakosra, Budapesten  pedig 10 (azaz tíz!) négyzetméter, de ebbe alighanem a parlagfüvet is beszámították a felmérők.

Megítélésünk szerint,   csupán ez az egy „eredmény” is elegendő lenne ahhoz, hogy Demszkyt páros lábbal rúgják ki a  Városház utcai objektumából, hiszen a helyetteseit sem volt képes ellenőrizni (irányítani, vezetni),  és évente  mintegy 75-80 napot volt távol  gazdátlan fővárosunktól,   húsz év alatt többet utazott  (az adófizetők pénzén),  mint Kittenberger- Katona   Kálmán vagy Körösi Csoma Sándor, de még Szekerest és Vadait is „lekörözte” a tapasztalatszerzési túraútjai mennyiségével.

Nem árt  megemlíteni, hogy Demszky  már  a Kádár érában  nagy  utazó volt, – első   feleségével (Hodosán Rózával) egy évig  volt az USA-ban, ami ritka  kivételes  eseménynek számított,  sokakat még a közvetlen hozzátartozójuk temetésére sem engedtek ki külföldre az éber belügyisek…

Az már csak tejszínhab Demszky tortáján, hogy  az Újvilágban Király Béla vendégszeretetét  élvezte,  majd  Kanadába is elkeveredett és  üldözöttként (kirekesztettként, sőt megfigyeltként) sajnáltatta magát az emigráció köreiben,  miközben jelentős  összegeket (nem kifejezetten kulturált, argotikus szóhasználattal élve)  „tarhált”  össze, majd hazatért és a haja szálát sem görbítették meg, bár tovább „szenvedte” az elnyomó rezsim  rezsim  szüntelen zaklatását.

(Prof. Dr. Bokor  Imre), az MJB elnöke