Démonkrácia – avagy és akkor Bástya elvtárssal mi lesz?

Őt már el sem akarják rabolni, meg sem akarják ölni? Milyen trehány ez a Pelikán! Miféle világ az, ahol tisztességes politikus nem kap legalább egy kicsike fenyegetést a jól megérdemelt reggeli kávéja mellé? Felháborító!
És természetesen, ahogy a nemzetközi helyzet fokozódik, szeretve tisztelt hatalmas és bölcs vezéreinknek lassan rá kell döbbenniük, hogy bizony ez egy békés ország, és azok a csúnya, rosszarcú emberek, akik a Magyar Rádió udvarán kínozták a szerencsétlen ártatlanokat, legfelsőbb parancsra viperáztak százakat koponyaszakadásig, tapostak le veséket, zúztak bordát, lőttek fejmagasságban célzottan szemeket – na azok tehetnek mindenről. A bölcs vezérek erről mit sem tudtak. Sőt nem is emlékeznek ilyen napra!

Milyen ország az, ahol egy tisztességes intelligens bombát nincs jogalap az összeesködöző földművesek közé hajítani fehér foszforral? Szegény, szegény Bástya elvtárs! Milyen nagyon magányos lehet!
Bástya elvtárs és hűséges barátai ma is retro-vonatoznak. Körben állnak, egymásnak háttal, meghajolnak, kiöltik a nyelvüket…. Pelikán megint mehet tarhonyát enni a dutyiba, mert kimondta, hogy ezeknek barna a nyelve.
Szabaccág, eftászak! Szabaccág!
Ferencváros, 2010. október 30., Halloween előestéjén
Lengyel Károly
U. i.: A fenti történettel bármilyen mai párhuzam elképzelhetetlen! Virágzik a démonkrácia!

Nemzeti InternetFigyelő