KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Czeglédi Andrea: Üres csatos-könyv

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Elgondolkodtató mostanában, hogy merre is robog – látszólag megállíthatatlanul – a világ. Az internetnek köszönhetően mindenki értesül egy kattintással, szempillantás alatt, a világon zajló bármilyen eseményről, vagy éppen arról, amit el akarnak hitetni vele. Évek óta tart a totális megfélemlítés, a túl- és félreinformálás, aminek köszönhetően az emberek annyira összezavarodtak, hogy lassan fogalma sincs senkinek arról, hogy mi a valóság és mi nem az, mi a normális és mi az új világ eszement kitalációja.

Azt persze, mindenki érzékeli, hogy valami nincs rendben, de a kiút… akár egy útvesztőben. A járvány bezártsága, az egy éve zajló háború, a gazdaság manipulálása, mind a félelmet táplálják az emberekben. Ez mára odáig fajult, hogy a bizalmatlanság, a halálfélelem és a bizonytalanságtól való rettegés felőröli a kapcsolatokat, ellenséges csoportok alakulnak és semmitől sem riadnak vissza, csakhogy saját, vélt anyagi és fizikai biztonságukat védjék. Mint a Hollywood-i filmekben.

A társadalom elvadult és egyre gyorsabban csúszik azon a bizonyos lejtőn, amelyen egyre messzebb kerül attól a több évszázadon át működő keresztény civilizációtól, amelyet őseinktől örököltünk. Itt, most nem a társadalmi, fogyasztói jólétről van szó, hanem az egyén lelkéről, amely talán sohasem volt ennyire megkínzott és ennyire kárhozatra predesztinált, ennyire kiszolgáltatott, mint ma. Igen, régen is voltak háborúk, természeti katasztrófák, éhezés és járványok. Csakhogy, az őseinknek volt egy kapaszkodójuk, egy biztos pont – a hit. A hit Krisztusban és az Ő Egyházában, amelynek tagjaként őseink még a halál óráiban és érezhették a győzelmüket a világ, a gonosz fölött. Nem hatalmasodott el – mint ma –, a káosz, az aberráltság, az ember sötét oldala, hiszen mindig is ott voltak az erkölcsi korlátok, amelyek fékeztek ugyan, de biztonságot is nyújtottak egyben. Ma a káosz alkotói már kovácsolják az új kerítést, a szűk karámokat, ám, sokan még mindig a szabadság hamis mámorában tobzódnak és azt hiszik, minden úgy marad, ahogyan volt.

Ez is érdekelheti:  Vučić: Szerbia nemzeti érdekei forognak kockán

Az emberek lelke kiüresedett. Hangoztatjuk kereszténységünket, de a felújított templomok idegennek tűnnek. A keresztény kultúráról szóló beszédek sokszor semmitmondó szólamok, hiszen nincs mögöttük hit, nincs mögöttük a krisztusi tanítás. Az emberek többsége pedig, kétségbeesetten igyekszik hinni, de már nem tudja, hogyan kéne. A hit olyanná vált, akár a szép, bőrbe kötött könyv, amelynek üresek a lapjai. Írhatunk rá aranybetűket, amikor a tartalom hiányzik… Megosztják, szétzüllesztik az addig egységest, amikor egyik oldalról és a másikról is azt zúdítják ránk, hogy csak ők a jó oldal, a helyes út, a másik pedig, az ördögtől való. Ám, ha csak két oldalra osztanának! Teszik ezt ezer felé, hiszen önjelölt, ostoba „tudósok” győzködnek, hogy a jobbnál is van jobb, a magyar nem is magyar, hanem szkíta, hun, avar, akármi… Nem elég nekik a hivatalos és hozzáértő kutatómunka, hisz ők tudni vélik az ősvallás liturgiáját is. Nevetséges és egyben keresztényellenes, magyarellenes ez a műfaj! A kereszténység nem menő, hiszen ott van az ősi vallás – ami szerintük – az igazi… Mások szerint a hit felesleges, az ateizmus az egyetlen üdvözítő és a tudomány az egyetlen megoldás. Mások – már az egyházon belül is –, hamis istent, a földanyát imádják. Emlegetnek világméretű katasztrófát, apokalipszist a különböző jóslatok, éhínséget, világégést, atomháborút és idegenek invázióját sejtetik. Olyan, mintha egy hatalmas méretű tébolydában kóvályogna az ember, és ez is a cél. Hogyan éli meg ezt a kereszténység? A hit nélküliség odáig fajult, hogy már nem csupán a nyájat, hanem a pásztorokat is fenyegeti. Sokuknak igaz hite nem lévén, maguk engedik nyájukra a farkasokat. Az evilági lét, jólét bűvöletében kiégett lélekkel szolgálják azokat, akiktől megvédeni volnának hivatottak a rájuk bízottakat. És még mindig ott tartunk, hogy vehemensen, másokra mutogatunk, másokat hibáztatunk, a magunk felelősségét pedig, szemérmesen takargatjuk, még magunk elől is. Hamis naivsággal mutogatunk a kamaszokra, a fiatalokra – mivé vált a világ… Csakis azzá, amivé tettük. A fiatalok a mi felelősségünk tükörképei, azaz vádirat a mai közép és idős korosztály ellen. Bennük láthatjuk azt, amit jól csináltunk, de azt is, amit elrontottuk, elmulasztottunk. Sok dolgot elrontottunk és sokat mulasztottunk. Leromboltuk a jövőjüket és elmulasztottuk átadni nekik a hitet, a haza iránti elkötelezettséget. Nem mondtuk azt, amikor a tiszta lelküket rontották meg, hogy eddig és ne tovább. Nem mondtunk ellen akkor sem, amikor mérgezték őket. Rombolják a testüket és a lelküket is, mi pedig, cinkosan/cinikusan hallgatunk. Mit várhatunk ezután, ekkora bűnök után?

Ez is érdekelheti:  140-re emelkedett a Moszkva melletti terrortámadás halálos áldozatainak száma

A folyamat csaknem visszafordíthatatlan, ha minden így marad, ha csak beszélünk a kereszténységről, de hivatalos megnyilvánulásokban nyoma sincs a nemzet legalapvetőbb és megmaradását garantáló tevőleges kereszténységnek, mert ma csak a háború és gazdaság lehet téma. Csak az marad ki mindebből, hogy átvészelni, túlélni, megmaradni csak Istennel lehet!

Még volna kiút, lehetne megbocsájtásra és jóvátételre is esély. Most már csak az a kérdés, hogy mikor nyitjuk ki és kinyitjuk-e egyáltalán a szemünket és belátjuk-e még a végső katasztrófa előtt annak szükségességét, hogy megtöltsük a hitünket tartalommal?

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük