KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Czeglédi Andrea: Félig nyílt levél Hodász tisztelendőnek… – A Hodász-jelenség és ami mögötte van…

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Hodász András neve – hála a sajtónak –, mára elhíresült nem csak a katolikus egyházon belül, hanem a világi – jobban mondva –, liberális körökben is. A laikusok és sokszor az egyháziak is értetlenkedve tapasztalták azokat megnyilvánulásait, amelyekkel alapjaiban szerette volna megváltoztatni az addig megszokottat. Ha erősebben szeretnénk megfogalmazni azt a tevékenységet, amit évek óta folytat, mondhatnánk, hogy megbotránkoztatta a híveket, és nem csupán a katolikus egyházhoz tartozókat.

A szemmel láthatóan lelki válságba került pap egy éves betegszabadságát tölti, amit ő kérelmezett és közben a Szemlélek internetes újság munkatársaként dolgozik, amely újság látszatra vallási, de mégsem az, saját bevallásuk szerint független, de ez sem egészen igaz.

Most azonban, Hodásznak tényleg sikerült meghökkentenie az embereket. Legutóbbi írásában, amelyet Pető Attila ítéletével indít, váratlanul kibukik belőle a vallomás, miszerint őt, kamaszkorában „többször megrontotta” egy pap. Itt már érezhető a végtelen düh, hiszen hibáztatja a szüleit, a társadalmat, egyszóval, mindenkit – azért, ami vele történt. Közben, mentegeti „magukat”, mert az utóbbi években sokat tettek a jelenség felszámolása érdekében.

Ezen a ponton hirtelen a fejéhez kap az olvasó, mert értelmet nyer számára a Hodász-jelenség és az is, ami mögötte van. A mindent megváltoztatni és mindent felforgatni kényszer ebből az évekig elnyomott haragból származik és amint, azt már tudjuk, a harag nem jó tanácsadó. Csakhogy, a válasz sohasem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hiszen az is világos, hogy Hodász dühét irányítják és kihasználják. Valakik elhitették vele, hogy ő képes változtatni, hogy jól csinálja azt, amit tesz… – és ez az igazán gonosz dolog, az igazi megrontás, amely a lelkét nemhogy gyógyította volna, hanem a mélybe lökte.

Hodásznak valóban igaza van – a társadalom érzéketlen, ha a gyerekek molesztálásáról van szó, homokba dugja a fejét ez a mai társadalom és úgy tesz, mintha ez a bűn nem is létezne. Ám, Hodász éppen ott keresi a megoldást – a liberalizmusban –, amely nemhogy megoldaná, de hovatovább elfogadtatja és legalizálja is a pedofíliát. Azt a rendszert – a konzervatív kereszténységet – hibáztatja, amely valamennyire kordában tartotta az emberek, ősidők óta létező, állatias ösztönét. Mostanában gyakran hallunk az egyházon belül történt különféle abúzusokról, és valóban, ezeket, mint a civil életben történőket is, a lehető legnagyobb szigorral kell kezelni. Azt azonban már ritkábban hangoztatják, hogy a legtöbb abúzus a családon belül történik. Ilyenkor, mindenki szégyellősen félrefordítja a fejét és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Néha olvasunk arról, hogy egy-egy nevelő a gyermekotthonban, egy tanár az iskolában, esetleg edző erre ragadtatja magát, ilyenkor kellően felháborodik a nyájas olvasó. Aztán, vigyorogva meséli Pirike a munkahelyén, a szalagmunka monotóniáját enyhítendő, hogy a szomszédja az udvaron felállított medencében molesztálja az öt éves kislányát. Pirike nem jár templomba, valahol a szürkeállománya mélyén motoszkál benne, hogy ez nem helyes, de elnyomja a lelkiismeretét a kollégák reakciója, versengve mesélik, hogy kiről van még tudomásuk efféle ügyekben. És ez, szinte már természetes…

Ez is érdekelheti:  Kézbe vagy nyelvre? – avagy a ferences Tóth Damján az Oltáriszentség ellen

Manapság széthullnak a családok, sokszor már azt is lehetetlen követni, hogy ki kinek a gyermeke… enyém, tiéd, övé… Gyakori eset, hogy a frissen szerzett mostoha apuka az anyán kívül a lányát is „használja”.

Az anya, aki már megtapasztalta, hogy milyen nehéz a családot egyedül fenntartani – mert a legtöbb esetben nincs sem anyagi sem lelki segítség –, tehetetlenül hagyja. A nyugati országokban szinte már intézményesített ez, hiszen, sok esetben az oda, máshonnan érkezett családoktól szerzik be az „alapanyagot” a szivárvány családok. Gyermekbörzéken válogathatják ki az egynemű párok – jó pénzért –, hogy milyen csemetét rendeljenek az erre hivatott béranyától, kereskedőtől. És ezt mind a Hodászt is megrontó, használó, Hodász által normálisnak vélt liberalizmus teszi.

Hodász tisztelendő!

A fent említettekről Önt sem hallottam még beszélni… Szóval, „atya”, ha valóban van hite és cselekedni szeretne, tegye félre a dühét és ne romboljon tovább, hanem építsen! A világot nem lehet megváltani és nem is kell, mert az már megtörtént kétezer évvel ezelőtt. Elég, ha csendben végzi a hivatását, amit elfogadott, amikor pappá szentelték. Elég, ha az Önre bízott híveket menti meg, megmutatva nekik a korlátokat, amelyek megmenthetik őket a kárhozattól. Elég, ha a gyermekeket a saját plébániáján – ha még lesz efféle –, menti, ahogyan lehet. Azzal már megváltoztatja azt a kis világot. Elég, ha evangelizál, szerényen, hittel és szeretettel. Úgy közel kerülhet Krisztushoz, aki Önön is segít, ha van annyi hite, mint amennyi gyűlöletről tanúságot tett…

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük