Czakó István: Szegény Morvai Krisztina …
Őszintén megsajnáltam az általam tisztelt képviselő asszonyt az Uniós felszólalásakor. No, nem azért, mert Ő maga sajnálatra méltó lenne. Szó sincs erről, mert nagyon is talpraesetten, vehemensen és magabiztosan beszélt. Csak minek? Néztem, hallgattam felszólalását, s belegondoltam: „Krisztina drága, ezekre még az időt is kár pazarolni”. (A személyes hangvételt, úgy érzem, közvetlen ismeretségünk megengedi – szerzői megj.) Ezek az EP-s nagyurak, hölgyek többségében a globalizációs oligarchák kis bábui egy – számukra – vicces marionett-előadásban! Dróton rángatják őket, s ők pedig vidáman ugrálnak, ahogy kell. Naná! Annyi pénzért lehetnek is vidámak. Mi pedig – nettó befizetőként – petyegtetünk. Mert az, amit mi, „bűnös, rasszista, fasiszta”,… magyarok mondunk, egyáltalán nem érdekli őket. Már az a tény, hogy képmutató módon Irak, Irán és egyéb népek emberjogi kérdéseivel foglalkoznak, azt bírálják, miközben a szemük előtt, egy Uniós országban lábbal tiporják e jogokat (ahogy ezt Krisztina is tökéletesen megfogalmazta), bizonyítja, hogy vicc az egész EU-s parlament! Ez a bürokratikus trotli társaság (tiszteletem a kivételeké) csak az aktákat lapozgatja – még abban sem vagyok biztos, hogy elolvassák! -, s közben figyelik globalizációs uraik akaratát, mert az ő feladatuk emezek kiszolgálása. Az EP nagy része seggnyalók gyülekezete.
Szóval nézem és hallgatom Krisztina magával ragadó előadását, s szomorú vagyok. Mert most egyik mondásunk kissé átírva bizonyul igaznak: SOK DISZNÓ KERECSENSÓLYMOT GYŐZ! Már csak azért is, mert a ludakat Libásgordon elcsaklizta.
Czakó István, 2009.07.16.