Czakó István: Néhány gondolat az újfajta pogányság terjedéséről, annak okairól


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Protestáns létemre örömmel olvastam a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét, melyben a keresztyénséget fenyegető új pogányság terjedésére, annak veszélyességére hívják fel figyelmünket. A levélben szereplő intelmek nem csak a katolikus hívőknek, hanem minden keresztyén/keresztény embernek fontos intelmeket és útmutatásokat tartalmaznak. Már a keresztyénség kezdetén megjelent a pogányság vallásos köntösbe bújtatott formája. Ezért írt Pál apostol is intelmeket a gyülekezetekhez és hittársaihoz. Célja az volt, hogy figyelmeztesse őket a leselkedő, lopakodó veszélyre, melyet a szinkretizmus és a gnoszticizmus korai formái jelentettek. A levélben is idézettek mellé hadd említsek még két szövegrészt a Szentírásból:

“Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!

Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.” (Mt 24:4)

“Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.” (Kol 2:8)

A hitben járatlanok számára nehéz felismerni, mikor igaz, Isten szerinti egy tanítás, és mikor rejt sátáni csapdát, a vallásosság köntösébe bújva. Ahogy a levél is tartalmazza, a ˝vallásos vagyok a magam módján˝ kijelentések valójában azt jelentik, hogy az illető elveti a keresztyén hitet, s valójában inkább a mondákhoz, misztikus jelenségekhez kötődő, vallásosnak látszó magatartást keresi. Ez tipikus esete annak, amikor Krisztus nem kell, de bármi más igen.

Ennek a jelenségnek az az oka, hogy a Krisztust kerülő emberek menekülnek a felelősség, a kötelesség alól, s elutasítanak mindent, ami számon kérhető, és kötelezettségeket rónak rájuk. Nem mernek szembesülni gyarlóságaikkal, elkövetett bűneikkel, s azt hiszik, hogy ezzel a strucc-politikával elkerülhetik a végső elszámolást. Lelkük rajta! Az azonban súlyos bűnük, hogy menekülésük kreálta tanaikat jónak tüntetik fel, s másokat is félrevezetnek ezekkel. Éppen ezért fontos tisztázni, hogy az ősi hagyományainkat is meggyalázó újfajta pogányság veszedelmes, és hazug felmentést ígér az Istennel való szembesülés ellenében. A valódi megtérés, keresztyén hit a bűneink felismerésével, azok Isten előtti megvallásával, megbánásával kezdődik. Ezt megspórolni nem lehet és nem is ajánlott. Gondolkozzunk el rajta.

(Czakó István, NIF)

S emlékeztetőül álljon itt az említett körlevél:

Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az első a katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed. Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erősödik. A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük. Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar szinkretizmus“. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is. Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző formáit. Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztő kezdeményezéstől. Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják“ (2Tim 4,3-4). Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a családról, a kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie.

Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján“. Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az egyház élő hitével összhangban hiszünk, mert egyedül Egyházának ígérte meg Jézus Krisztus:

„Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20).

Kelt Budapesten, 2009. szeptember 10-én

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Read previous post:
Futball kisiklásaink okai – A múlt emlékein át elemezve!
Nincs jelenlegi MSZP-tag a Jobbikban, s nem is lehet! – a Jobbik közleménye
Siklósi András: Szabadság, vagy halál?
Close