Sajnos, ma hazánkban egyre több a nehéz helyzetbe kerültek száma. Sokszor kilátástalan a sorsuk, s megértem, ha létezésük veszélyeztetése miatt – nem lévén már számukra más út – a honfitársakhoz fordulnak segítségért. Koldulás ez, akárhogy nézzük, de mégis lehet méltóságos. Különösen akkor, ha személyes jelenlétében teszi mindezt. Amikor valaki mindent megpróbált, s az élet nem adott semmi lehetőséget, akkor igenis jogos, ha segítséget kér. Ez bizonyára megalázó az egyénnek, de mégis tiszteletet érdemel, mert az élni akarást példázza. Legyen az ok anyagi csőd, egészségi probléma,…
Van azonban a koldulásnak egy sokkal alattomosabb, s szerintem aljasabb formája, ez pedig a különböző (nem embermentő munkát végző) szervezetek, internetes portálok érdekében folytatott internetes koldulás. Amikor valaki azért kér támogatást, hogy az általa kitalált (nem életmentő szándékú) szervezet, gondolat, újság, … tovább éljen. Létkérdés ez? – kérdezem. Nem az öndicsőítés megtarthatósága, a saját elképzelés éltetése, sőt, bizony feltételezem, anyagi haszonszerzés ilyenkor a cél? Most, amikor szó szerint éheznek, fagyoskodnak, alapvető szükségeikben nélkülöznek nagyon sokan, illő-e egy internetes honlap további működtetésére pénz, támogatást kérni? Éppen akkor, amikor számos (a használó számára) ingyenes megoldás is létezik a továbbéléshez? Engem különösen dühít, amikor egy körlevélszerűen megfogalmazott személytelen levéllel keresnek meg, valamiféle címlista alapján! Mert ha ismerne, és úgy küldene egy nekem szóló baráti levelet, lehet, hogy segítenék is, bár én sem dúskálok a javakban. De egy számomra ismeretlen ember úgy keres meg ismeretlenül, mint ha a léte függne az én támogatásomtól, nos ez feldühít. Azonnal ki szoktam törölni az efféle leveleket, hogy még ne is emlékezhessek rá,…
Miért írok most erről? Mert végre kaptam egy olyan levelet egy rendszeresen kolduló hírportál vezetőjétől, aki (némi noszogatással) belátta, hogy az ilyen kolduló magatartásnak nincs helye a mai világban, amikor sok-sok honfitársunk bizony szó szerint létében veszélyeztetett. Kérem Istent, hogy a józanság lelkét árassza ki Hazánkra, hogy az élet számos területén bölcsen, szeretetben, Hazánk és honfitársaink (közte a magunk) érdekében tudjunk cselekedni, szólni, dönteni, ha kell! A mai időkben nagy szükség van a bölcsességre, az összetartásra, s bármennyire banálisan hangzik néhány ember számára, de a szeretetre is, amit Jézus Krisztus a legnagyobb parancsolatként (nem javaslatként, ötletként, ajánlásként!!! hanem parancsolatként) hagyott ránk! A krisztusi szeretet nem valami hízelkedést, majomszeretetet, kedveskedést, „ha te szeretsz, akkor én is” magatartást jelent, hanem azt, hogy embertársamnak a lehető legjobbat akarom adni (netán még akkor is, ha ő ezt nem fogadja – értetlensége miatt – a legnagyobb örömmel). Ez a felnőtt, felelősségteljes magatartás kell ma Magyarországon!
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
(Szomorú, de a téma mindig aktuális)
