KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Czakó István: Húsvétra várva

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Nagycsütörtök délelőttje van. Az idő a bolondos áprilishoz méltó, hol előbújik a nap a felhők mögül, hol eltűnik szemem elől. Igazi tavaszi délelőtt. Napi ténykedésem közben kicsit megállva, elgondolkoztam az elkövetkező napok bibliai eseménysorozatán, hiszen a legnagyobb ünnep közeleg (remélem, ez az írás végén kiderül mindenki számára, miért is nevezem így Húsvétot). Néhány óra még, s az Úr megmossa tanítványai lábát, ezekkel a szavakkal: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx



„Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.
Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” – (Jn 13:13-17)
Az a Jézus cselekedett így, aki a filippiekhez írt levél szerint a legnagyobb példáját adta az engedelmességnek és az önfeláldozásnak.<BREAK>
/„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” – (Fil 2:4-11)/
Az a Jézus, aki vállalta az előtte álló megaláztatásokat és szenvedéseket csak azért – hiszen ezért jött -, hogy nekünk örök életünk legyen, s véglegesen tisztán állhassunk az Atya elé, ha annak eljön az ideje. Amint mondta is:
„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.
Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” – (Jn 15:12-13)
Megtehette volna azt is, hogy meggondolja magát, s nem vállalja megváltásunkat, hanem angyalsereg segítségével elkergeti a rárontókat, de nem tette. Legnagyobb alázattal és szelídséggel hajtotta végre azt, amiért jött, mert tudta, hogy az ember e nélkül képtelen lenne megszabadulni bűneitől, s ezernyi állatáldozat sem lenne elég a megtisztuláshoz.
Tudta azt is, hogy az utolsó vacsora (úrvacsora) után Iskáriótes Júdás el fogja őt árulni. Mind ezek ellenére nem rontott neki az árulónak, hiszen tudta, ennek meg kell történnie. Tudta, hogy bizonyos dolgok csak áldozattal valósíthatók meg.
Virágvasárnapon a tömeg földi megváltót várt, egy új királyt, vezért, aki majd megszabadítja népét az elnyomó zsarnokoktól, kivezeti népét a rabságból, de Jézus világosan látta, hogy a fizikai, anyagi szabadságnak lélekben kell elkezdődnie! Aki lélekben rab, elnyomott, szolga, hiába szabadul meg a fizikai, anyagi fogságból, mert ha lélekben, szellemiekben súlyos rabságban van, szinte bizonyos, hogy nem fog tudni okosan élni a szabadsággal, nem fogja életét jó irányban folytatni. Csak lélekben, szellemiekben szabad (de nem gátak, korlátok  nélkül élő, szabados) ember tud igazán értékes életet élni. Az erkölcsi, etikai, lelki és szellemi értelemben elszabadult, senkit, semmit nem tisztelő, senkire tekintettel nem lévő, gátlástalan, végletekig az élvezeteket habzsoló, a „csak egyszer élünk” felfogású, ezért magának mindent (akár gusztustalan, emberhez méltatlan dolgokat is) megengedő ember hamarosan „elemészti”, kiégeti magát, s eljut odáig, hogy már valójában semminek nem tud örülni, semmi nem szerez neki kellemes közérzetet. Ezért mondja Pál apostol is, hogy:
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” – (I Kor 6:12), vagy kicsit másképpen,
„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” – (I Kor 10:23)
Tehát, a szabadság és a gátlástalan szabadosság között rendkívül nagy, mondhatni alapvető különbség van. Mindezt csak az érzékeli igazán, aki tudja, érti és elfogadja az alábbi intést(!):
„Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” – (I Kor 6:1920)
Hamarosan eljön Jézus keresztre feszítésének szörnyű és szomorú eseménye. Bárki, bármit mond, szerintem Húsvét a keresztyénség (sőt, meggyőződésem, az egész emberiség) legfontosabb ünnepe. Karácsonynak is azért kellett megtörténnie (mármint, hogy Jézus Krisztus emberré lett), hogy elvégezhesse azt a megváltást, amit már eltervezett Isten az első emberpár bűnbeesésekor! Minden Húsvétra mutat, s arra nézve nyer értelmet. Éppen ezért készüljünk először Nagypéntek szomorú napjára, hogy vasárnap boldogan, felszabadultan, megváltásunk bizonyosságával ünnepelhessük a dicső Király feltámadását, aki legyőzte a Gonoszt, diadalt aratott a halálon, s megnyitotta számunkra az örök élet kapuját!
Kiáltsuk bele a világba:
„Teljes a diadal a  halál fölött!
Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” – (IKor 15:54-55)
Tudnunk kell, hogy:
„A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” – (IKor 15:56-57)
Fentieket alaposan átgondolva, hétköznapjainkba beültetve vizsgáljuk meg most és ezután tetteinket, szavainkat, s mások viselkedését, beszédét is, hogy bölcsen és Istennek tetszően tudjunk élni, döntéseket hozni hátra lévő életünkben.
Ámen

Ez is érdekelheti:  Vučić: Putyin megakadályozta volna a Jugoszlávia elleni NATO bombázást

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Czakó István: Húsvétra várva

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük