Czakó István: Fehér műanyag karácsonyfa – avagy hogyan űzzünk gúnyt Karácsonyból
Megdörzsöltem a szememet, amikor először megláttam a karácsonyfának csúfolt valamit. Fehér volt és undorító. Az üvegpucolóhoz hasonlító ágakkal, nevetséges díszekkel,… nem akartam hinni a szememnek. Aztán a televízióban is megláttam, s megértettem, egy újabb aljas őrülettel van dolgom.
Hogy miért aljas? Aki elolvassa a karácsonnyal kapcsolatos írásomat, világosan láthatja, hogy újból az elértéktelenítés mocskos eljárása zajlik. „Teremtsünk új, a meglévőhöz hasonló, de valójában teljesen más szokásokat!”
Már az is megdöbbentett, amikor az első műfenyőt megláttam. De ott legalább magyarázható (bár számomra elfogadhatatlan) okot találtam, mondván, nem hullajtja a levelét, s tökéletesen hasonlít (messziről) a fenyőfához. Számomra inkább semmi, mint mű,… Lehet, most sokan megdöbbennek, mert én évek óta nem állítok fenyőfát. Nekem nem erről szól a Karácsony. Igaz, nekem is a szeretet ünnepét jelenti, de nem az emberi „majomszeretetét”, hanem annak a hatalmas isteni szeretetnek az ünnepét, hogy Isten képes volt – Fia, a Jézus Krisztus személyében – lejönni közénk, és elvégezni végleges és tökéletes megváltásunkat, feltárva nekünk az örök élet lehetőségének ajtaját. Ennek egyik jelképe az élet folytonosságát jelző örökzöld, a fenyőfa, s a sötétség elűzését jelképező gyertyák. Na, de a fehér üvegpucoló,…? Olyan, mint ha,… Mint ha fenyő lenne, mint ha fény, kiút lenne, mint ha örök életünk jutalma lenne,… csak mégsem az, teljesen más!
„Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok.
De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg!
Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” – (1 Móz 3:2-5)
Sajnos, bár ma már sokan tudjuk, mi a jó, és mi a rossz, kevesen mondjuk ki az igazságot! Sokan már észre sem vesszük! Ez a Gonosz módszere: „Zavard meg, tévelyítsd el, mutass új, csábító utat!”
Vigyázzunk, ne aludjunk, legyünk éberek, s ne dőljünk meg mindenféle újnak tűnő aljasságnak!
ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!
Czakó István,
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
El kell mondanom, hogy a minap én is így jártam ezzel a „szép” fehér karácsonyfával. Aztán megálltam mellette és elgondolkodtam a közüle vásárló fiataloknak a beszélgetését, hallgatva, akik azon tanakodtak kisebbet, vagy nagyobbat vegyenek e? Sajnos Ők nem tudják már, hogy mi az érték. Ehhez most szidalmazhatnám az oktatásunkat, a politikát, de még azt az egyházat is, aki a kettős keresztet, ha jobbik állítja, kitagadná, de bűnösen elhallgatja, ezzel támogatja a másságot, a közösség adott esetben a kereszténység elfogadott normáinak kigúnyolását. Ez a minden közösségi normát felrúgó multinacionális irány elveszi az értékeinket és pár éven belül már hülyének kiáltanak ki, ha karácsonyt egy zöld fenyőággal csak a szeretet jegyében szeretném megünnepelni.
Azok a népek, akik nem tudják alapvető értékeiket, megtartani, legyenek azok a tradicionális vallási szokások, a szétlopkodott kigúnyolt népmesék, mondák, a zene, a nyelv, elveszítik a továbbélés minden reményét, hitetlenné válnak. Egy saját magában nem hívő, saját értékeit nem ismerő, szégyellős nemzet nem fog szaporodni, eltűnik a népek forgószínpadán. Ha ehhez még egy kormány is asszisztál, akkor, szinte teljes a kilátástalanság. Csak gondoljuk, végig az elmúlt évek romboló család, egészségügyi, külhoni stb. politikáját. Minden beleillik ebbe a tudatos népirtásba. Ma már nem hiszem, hogy lehet Magyarországon olyan politikai erő, ami ennyi szándékos, vagy hibás döntést egyedül helyre tudna hozni.
Úgy gondolom a Magyar Ember ennél különb, felismeri ezt a folyamatot, és tenni fog ellene., ezért, csak olyan kormány vezetheti ki a népet aki alulról építkezik.
Fel kell lépnünk egyre határozottabban minden magyar értéket romboló szándékkal szemben. Tegnap halottam egy statisztikát, megint kevesebben vagyunk úgy húsz-harminc ezerrel. Ezzel kapcsolatban leírtam a véleményem pár mondatban nagyon idevág: http://blog.kromek.hu/?p=5431