Csikós Sándor: Mi lesz tovább Oroszországgal?

AZ AGGÓDÁS:

Mi a meglátásod, ebben az elhúzódó Oroszország és a Nyugat  között, majdnem álló konfliktusban?

A VÁLASZOM:

November közepén otthoni baleset ért. Hét hónapig kórházban voltam, ebből öt hónapig járóképtelen.

November közepe és február vége között elszakadtam a hírektől. Nagy újdonság volt számomra, hogy Oroszország rászánta magát a Donbassz védelmében történő beavatkozásra. Nyolc éve vártam erre! Mígnem maga Putyin adta meg ennek a 2014 télutója óta tartó, érthetetlen manőverezésnek a világos, logikus, ezért így elfogadható  magyarázatát.

Amit már régóta éreztem, bekövetkezett: a nyugati liberálfasizmus DÖNTŐ ROHAMRA INDULT A VILÁG MEGHÓDÍTÁSÁRA. El akarják takarítani az útból az utolsó egyetlen érdemi akadályt: a putyini Oroszországot. Hogy ez mennyire komoly, aktuális, arra még én sem jöttem rá. Ő már 2014-ben felismerte, hogy KÜSZÖBÖN ÁLL A DÖNTŐ, ELKERÜLHETETLEN ÖSSZECSAPÁS. Minden igyekezete arra irányult és irányul, hogy ennek veszteségeit a minimálisra csökkentse.

Ennek a háborúnak immár nem kisebb a tétje, mint a nukleáris világháború elkerülése, a liberálfasizmus nyomulásának a megállítása. Ezt tudják már a jenkik is. Ezért semmilyen pénzt, hadieszközt nem sajnálnak, mindent a világon bedobnak.

A VILÁG SORSA AZON DŐL EL, HOGY KI KEREKEDIK FELÜL. OROSZORSZÁG GYŐZELME LÉTFONTOSSÁGÚ AZ EGÉSZ EMBERISÉG SZÁMÁRA. Oroszország ma már nem adhatja alább, mint hogy AMERIKÁT, A NYUGATI LIBERÁLFASIZMUST MEGÁLLÁSRA, a Nyugat által 1991-ben felrúgott status quo visszaállítására, az azóta ellenőrzése alá vont posztszovjet területekről történő távozásra KÉNYSZERÍTSE. Márpedig ez csak erő felmutatásával lehetséges: VISSZARETTENTENI A mostanra teljesen megtébolyult LIBERÁLFASIZMUST ŐRÜLT KALANDJÁNAK FOLYTATÁSÁTÓL, az új, termonukleáris világháború gyújtogatásától.

Putyin e téren is eddigi taktikáját és stratégiáját igyekszik követni: felőrölni az ellenfél belső összetartó erejét. HOGY ezáltal is CSÖKKENTSE SAJÁT VESZTESÉGEIT. Erre azonban alighanem az ellenség is rájött. Jó pár provokációnak lehettünk már tanúi. Ezek célja: KIPROVOKÁLNI OROSZORSZÁG ELSŐ CSAPÁSAT.

Ebbe a sorba illeszkedik a Krími híd elleni támadás is. Bár a kijevi rezsim megint hazudozik – egyfelől mórikálja magát, mint mindig, másfelől azonban, diadalmukban, nem tudták megállni, hogy megint, saját maguk, le ne leplezzék önmagukat. Az sem kerülte el az orosz vezetés figyelmét, hogy az ukrán akció a nyugati mentorokkal egyeztetetten történt.

Az akciót a Putyin születésnapját követő hajnalra időzítettek. Ukrán, de nyugati részről is kezdettől fogva gyűlölték a Krími hidat. Ami annak jelképe volt, hogy a félsziget, a korábbi elnyomójához fűződők közül az utolsó szálat is elvágta.

A híd elleni támadás nehéz dilemma elé állította az orosz vezetést. Az orosz védelmi doktrína szerint az országot ért terrortámadás esetén mindenféle – akár nukleáris – fegyver is bevethető. PONT EZ AZ, AMI FELÉ TERELIK ŐKET.

Valamilyen kemény választ kellene már adni.

Ha odacsapnak, akkor ők lesznek az emberiség gonosztevői, gyilkosai. Ha folytatják az eddigi taktikázást, akkor lejáratják magukat az emberek előtt. Az ellenség pedig vérszemet kap.

Egy-két éve szó volt arról: az orosz hadsereg immár olyan fegyverekkel rendelkezik, amelyek birtokában akár már át sem kell lépnie a határt. Célzott csapásokkal képes megsemmisíteni az ellenség katonai infrastruktúráját, parancsnoki központjait. Korszerű elektronikus eszközökkel megbéníthatja kommunikációját. Meg is jelöltek konkrétan olyan, a lakott településektől távol eső katonai, logisztikai, titkosszolgálati objektumokat, amelyek megsemmisítésével gyors, megsemmisítő vereség mérhető az ukrán hadseregre.

Nem igazán érthető tehát, mikor lett ebből ilyen gyötrelmesen nehéz, elhúzódó, véres, az ukrán polgári lakosság körében is jelentős áldozatokat követelő, elhúzódó háború. Nem tűnik elegendő magyarázatnak, hogy az orosz vezetés későbbre (mikorra?) tartogatja gyökeresen új típusú fegyvereinek bevetését; alábecsülte az ellenség erejét, és azt, hogy a liberálfasiszta tábor (mindenekelőtt persze az USA) bedob apait-anyait. Mindenképpen visszájára ütöttek a pánszláv, nagyorosz ábrándok, nosztalgiák, amikkel az orosz vezetés, a közvélemény hagyományosan áltatta magát. Az ukrán ma ugyanolyan átmosott agyú, a ruszofób nacionalfasizmus szellemében fanatizált nép lett, mint amilyenek a Harmadik Birodalom németjei is voltak. Hazafias erők vétkes könnyelműséget, hozzá nem értést, egyesek pedig kifejezetten árulást orrontanak.

Szakértők szerint MOSTANTÓL HÁBORÚRÓL KELL BESZÉLNI, ennek megfelelően kell meghatározni a teendőket.

Mindezeket mérlegelve kell most eldönteni: hogyan tovább. Nem lesz könnyen megszülető döntés. Putyinra most óriási felelősség nehezedik. Az egész emberiség jövője múlik bölcsességen.

Kiemelt kép: SkyNews

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)