KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Csath Magdolna: A Matolcsy-vita kapcsán: Paradigma-váltásra lenne szükség

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Dr. Csath Magdolna

A „mainstream” közgazdászokkal az a baj, hogy nem látják, vagy nem akarják látni a fától az erdőt: a számoktól a mögöttük lévő embereket, társadalmi bajokat. Továbbá, hogy a napi adatok bűvöletében hajlamosak elfeledkezni arról, hogy ha csak ezek figyelembe vételével hozunk hosszabb távra ható döntéseket, akkor hatalmas károkat okozhatunk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy képtelenek kilépni abból a saját maguk által kreált paradigmából, amely így hangzik: ha nő a költségvetési hiány, akkor megszorításokra van szükség. Mindegy, mi okozta a hiányt, és milyen helyzetben van éppen a gazdaság. Az sem mérlegelési szempont, hogy milyen károkat okoznak a megszorítások a társadalomnak, az embereknek, vagyis a humán tőke állapotának.

Kiváló példa volt erre a Bokros-csomag, amelyet a mainsteam csapat a mai napig csak dícsérni tud, miközben annak hatására megállt a gazdasági növekedés, megugrott a munkanélküliség, és 1996-ban a reálbér szintje az 1989. évinek a 75%-ára esett vissza, továbbá – a hazai kereslet zuhanása miatt – megnőtt a csődbe jutott hazai cégek száma. Bokrost nem érdekelte, hogy mi okozta a költségvetési hiány növekedését. Közömbös volt az elkövetett gazdaságpolitikai hibákkal, a pocsékolással szemben. Azt tartotta természetesnek, hogy a kialakult egyensúlytalanság korrigálásának valamennyi terhét a társadalomra kell hárítani, a nyugdíjasokkal, kismamákkal, pedagógusokkal, vagyis az átlagemberekkel kell megfizettetni. Mindez óriási társadalmi pusztítást idézett elő, amely megnyilvánult a felgyorsult lakosságfogyásban is.

Ugyanezt tették a Gyurcsány-Bajnai csomagok is.

A 2006-ra a GDP 9,2 %-ára ugró  államháztartási hiányt, valamint az államadósság egy év alatti 3400 md ft-os növekedését is alapvetően a rossz gazdaságpolitika, a gátlástalan pocsékolás – például a választások megnyeréséért kiadott milliárdok – valamint a mindent behálózó korrupció okozta. Ezek után pedig a második Gyurcsány kormány az elkövetett hibákat megszorításokkal, azaz a terhek társadalomra hárításával akarta orvosolni. A megszorítások következtében 2007-re a hiány 6% alá csökkent, viszont az infláció 8%-ra nőtt, a gazdasági növekedés pedig 5%-ról először 1,3%-ra, majd még tovább csökkent, és 2007 harmadik negyedére szinte leállt. (A KSH mindösszesen 0,7%-ot mért). Ilyen alacsony növekedés ezt megelőzően utoljára 1996 harmadik negyedévében volt. A reálkeresetek is 5,6%-al csökkentek.

A Gyurcsány kormány  megszorításai teljesen legyengítették a gazdaságot, amelynek következtében aztán a gazdasági válság, mint egy vírus a legyengült szervezetet, sokkal erősebben érintette a magyar gazdaságot. A nemzetközi gazdasági válságot rosszul kezelő Bajnai kormány aztán újabb és újabb megszorításokhoz nyúlt, amelyben az IMF-fel megkötött szerződés is támogatta. A gazdasági-társadalmi hatás most sem maradt el: 2009-ben a GDP 6,7%-kal szűkült, a fogyasztás 6,8%-kal, a hazai kereslet 12,6%-kal csökkent, a beruházások 8 %-al estek, a munkanélküliség pedig 11%-ra emelkedett. Mindez  alapvetően nem a gazdasági válságnak, hanem a sorozatosan elkövetett hibáknak volt köszönhető. A válság csak  felerősítette a kedvezőtlen folyamatokat. (Nem véletlen, hogy pl. Szlovéniát, Lengyelországot,  Ausztriát  szinte egyáltalán nem érintette a válság.)

Az Orbán-kormány ezek után egy lepusztult gazdaságot és egy fizikailag-lelkileg leépülő társadalmat örökölt. Ebben a helyzetben a lehető legjobb utat választotta: a gazdaság élénkítését úgy, hogy az előző kormányok által tett, a költségvetési hiányt leszorító ígéreteket is megtartja. A megoldandó feladat azonban óriási. A gazdaság szerkezete elavult: energia- és importigényes, továbbá elsősorban az olcsó munkabérre, a környezetterhelő tevékenységekre és nem az innovációra, tudásra épül. Ezt bizonyítja az alacsony reál-bérszínvonal, amely jelenleg az EU-s átlag 22%-a.

Mindez eleve gátja a hazai piac élénkítésének, de a versenyképesség javításának is. Erre figyelmeztet az EU ez év február elsejei elemzése (Innovation Union Scoreboard 2010), amely szerint hazánk innovációs teljesítménye tovább romlott.

A vizsgált 27 országból a 21-edikek vagyunk, és fejlődésünk lelassult, miközben Bulgária és Románia – gyorsabb fejlődésüknek köszönhetően – rohamléptekben hoz be minket.. A gazdasági növekedést ebben a helyzetben a KKV-k helyzetbe hozásával, illetve a mezőgazdaság és élelmiszeripar adottságainak jobb kihasználásával lehetne felgyorsítani. Ehhez azonban az ezekre a területekre célzott programok kellenének  például a Széchenyi-terv keretében is.

Akik pedig úgy gondolják, hogy az államnak a versenyképesség növelése területén nincs feladata, azoknak szíves figyelmébe ajánlom, hogy a legversenyképesebb nemzetek állami kiadásai a GDP arányában jóval magasabbak, mint a mieink. Ennek oka, hogy sokkal többet költenek gazdaságfejlesztésre és az azt segítő K+F-re, innovációra és oktatásra, mint mi. (Néhány példa: Finnország 56,2%, Svédország 56,2%, Franciaország 55,5%, Ausztria 52,7%, Magyarország 51,5%.)

Az Orbán kormány másik nehéz feladata a társadalmi gondok kezelése. A magas halálozási rátánkkal, a lakosság fogyásával és az alacsony életminőségi mutatónkkal kirívó példa vagyunk az EU-s országok között. A nyugdíjrendszer válságát elsősorban a gyorsan fogyó lakosság okozza, és ez egyre inkább a versenyképesség javulásának az akadálya is lesz.

A Széchenyi-terv ezért nem vizsgálható önmagában. Ez a program az átfogó gazdaság- és társadalomstratégia része éppen úgy, mint a gyermekvállalás bátorítása, az adócsökkentés és a kettős állampolgárság ügye. Nem elemezhető ezért kiragadva az egész rendszerből, ráadásul főleg nem úgy, hogy csupán néhány gazdasági mutatón próbálja valaki lemérni a várható hatásait.

Az olyan fontos gazdasági mutatók, mint pl. a gazdasági növekedés, az államháztartási hiány és az adósságállomány, továbbá az infláció alakulása csak a teljes társadalmi-gazdasági program tükrében, rendszerszemlélettel  vizsgálhatók. A teljes rendszer együttes sikeressége javítani, kudarcai pedig rontani fogják ezeket a gazdasági mutatókat is. Kockázatok persze vannak. Én azonban máshol látom azokat, mint a „mainstream” szemléletű közgazdászok.

A munkahelyek számának növekedését szerintem továbbra is gátolja a munkát terhelő járulékok magas szintje. E tekintetben élen járunk az EU-ban. Az emiatt elterjedt fekete vagy szürke foglalkoztatás továbbra is kiterjedt, és jelentősen csökkenti a költségvetés bevételeit.

A Széchenyi-terv nem lesz képes megszólítani az eladósodott, körbetartozásokban vergődő KKV szektort. Ezek ugyanis nem hitelképesek. Hiányoznak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar adottságait kihasználó programok, és kicsi a „zöld iparok” gyorsabb terjedését támogató programokra szánt összeg is. Pedig az utóbbiak húzóágazatok. A dán gazdaság sikereit például főleg ezek okozzák. A humán tőke rendkívüli alulértékeltsége már ma is, de a jövőben még inkább fejlődésünk gátja lesz. Ezért nagyon fontos, hogy a „februári csomag” hogyan érinti majd az oktatást és az egészségügyet. (például Ausztria, Finnország, Svédország lényegesen többet költ oktatásra, de Szlovénia és Lengyelország is előttünk van etekintetben.)

Az adósságállomány rendkívül magas. A gazdasági növekedés gyorsulása esetén is jelentősen terheli a költségvetést, akadályozva a gazdasági szerkezet korszerűsítését és a versenyképesség valamint az életminőség javítását. Ez utóbbi kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a környezettudatosság tekintetében – a The Economist 2011. évi évkönyve szerint – nem vagyunk az első 28 ország között. (Ausztria ezzel szemben a nyolcadik.) Az a külföldi tőke pedig, amely nem olcsó bérre települő összeszerelő üzemet akar létrehozni, a környezet állapota és az életminőség szintje alapján is dönt a betelepülésről.

Véleményemet összefoglalva úgy gondolom, hogy felesleges túl korán össztüzet zúdítani a Széchenyi-tervre, és a mögötte lévő gazdaságfilozófiára. Talán érdemes a Nobel-díjas közgazdászra, Joseph Stiglitzre is odafigyelni. Ő egy, a The Economist-nak adott interjúban így fogalmazott: válságban a megszorítás nem más, mint pénzügyi őrület. Ezt a pénzügyi őrületet a válság előtt a második Gyurcsány kormány, majd később, már a válságban a Bajnai kormány is elkövette. Igaz, ezzel kivívták a nemzetközi pénzvilág elismerését.

A jelenlegi helyzetben azt gondolom, hogy jobb lenne kiegyensúlyozottabb szemlélettel tekinteni a kibontakozó gazdaságpolitikára és ennek részeként a Széchenyi-tervre. Végül is egy ország gazdaságpolitikájának nem az az elsődleges célja, hogy boldoggá tegye a nemzetközi pénzvilágot, hanem az, hogy segítse a gazdaság fejlődését – hangsúlyozom, nemcsak növekedését, de fejlődését is! – és tegye lehetővé az emberek fejlődését is. (Az „emberi fejlődés indexe” – HDI – tekintetében is romlott a helyzetünk, miközben a lengyelek 3, a szlovákok pedig 5 hellyel léptek előre.) Csak így várható, hogy az ország pénzügyi kötelezettségeinek úgy tudjon eleget tenni, hogy ne rokkanjon bele.

Végül javasolom, hogy a rövid távú, néhány pénzügyi mutatóra figyelő szemlélet helyett rendszerszemléletű, átfogó elemzés alá vessük az új gazdaság- és társadalompolitikát! A társadalmi tőke – amely maga is versenyképességi tényező – gyengítését jelentő szemellenzős és gyakran igazságtalan kritika helyett fogadjuk meg Széchenyi javaslatát: „fanyalgás helyett mindenki a fedélzetre!” Azaz jobbító szándékú kritikával járuljunk hozzá ahhoz, hogy végre a periférián vergődésből a társadalmi-gazdasági fejlődés útjára léphessünk. Mert ugye abban nincs különbség a közgazdászok között, hogy – nézetkülönbségeik ellenére is – mindenki az ország és és az itt élő emberek sorsának jobbra fordulását akarja?

Csath Magdolna

Forrás: Polgári Hirszemle

Nemzeti InternetFigyelő

 

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Csath Magdolna: A Matolcsy-vita kapcsán: Paradigma-váltásra lenne szükség

  1. Egyre vakabb lesz egyik szemére ez a magát közgazdásznak nevező vén tyúk. Tisztázzuk le! Azért, mert az Orbánkormány kommunikációja nem megszorításnak nevezi a sarcolásunkat, hanem pl. különadónak, vagy egykulcsos családokat támogató adónak, azért még azok megszorítások. Amennyiben még hozzáveszem a fideszes önkormányzat által megemelt adókat és közüzemi díjakat, akkor már brutális megszorításról beszélhetek, ami a feleségemnek és nekem összesen 320.000 forintot fog jelenteni egy évben. Kiszámoltuk pontosan. Ebben nincs benne az egyéb inflációs áremelések. Köszönjük neked hatalmas Orbán Viktor, hálánk örökké üldözzön.
    Ennek a “jóasszonynak” (szerk. által javítva) sem olvasom el többé egyetlen cikkét sem, mert felmegy a vérnyomásom. Jól látja, hogy a magyar vállalkozások nem hitelképesek és kimaradnak a Széchenyi tervből, de nem feszegeti azt, hogy kik fogják akkor elnyerni a támogatásokat. Azt se feszegeti Magdika, hogy Orbán az apeh-al és az összes többi hatósággal büntetgeti-sarcolgatja az amúgy is legyengült vállalkozásokat, pénzbehajtást végeztet, miközben ezért ezrek vesztik el munkahelyeiket. Így vesztette el a testvérem is a munkahelyét. A hatóságok büntettek, az apeh behajtott, inkasszózták a számlát, a dolgozók meg bér nélkül az utcára kerültek mert csődbe ment az amúgy jól működő régi cég. Tizenhárom ember megélhetését tették tönkre csak azért, mert Orbán kiadta az ukászt, büntetni-büntetni, mert kell a pénz. Dögöljetek meg mind, akik kitaláltátok ezt !

  2. OV elsö feladata az kellett volna legyen, hogy minden képviselö és egyéb pàrtpolitikusok szàmàra bevezesse -egy éven keresztül- hogy abbol éljenek meg amiböl egy munkanélküli segélyre szorult csalàd.
    Teljesen àtalakulna a szemLöletük: ugy az élet- mint a politikai személetük!
    Okostojàshoz és màs àtlagkeresetböl élö csalàdokat kezdenének irigyelni! Garantàltan!

  3. Ha az állam bevételeit nem csak az adók és egyebek adják, hanem az állami cégek is, sokkal több lenne az állam bevétele. A fidesz pedig egyrészt hallgatott, másrészt maga is tevékenyen részt vett abban, hogy az állami cégek szétverése majd bagóért való eladása megtörténjen. Aztán az őszödi beszéd után is el lehetett volna kergetni az országrontókat, de az ugye nem demokratikus. Így kimondhatjuk, hogy a fidesz vezérkar egyik jelszava, amúgy horngáborosan : Éljen a demokrácia, vesszen az ország. Ugyan olyan hazaáruló politikát folytatnak, mint az elődeik. Ha pl a multiknak nem 10.000.000 Ft támogatást adnának 1 munkahely létrehozására, hanem 1.200.000 -et, mint egy magyar KKV-nak (ne adj isten megfordítanák a dolgot) akkor máshogy mutatna a hazai gazdaság és a hazai lélek. Lehetne sorolni,de minek, akinek van szeme látja, akinek pedig nincs azzal nem lehet mit csinálni….

  4. A jelenlegi kormány “észvesztő” igyekezete ellenére a magyar gazdaság jó esetben stagnál, de inkább csak tengődik. Ezen belül a megye – melyben a város, ahol dolgozom van – a béka hátsó-feléhez közelít, 9,81 m/s2 os gyorsulással.
    Csak néhány idézett adat : – A megyében a legtöbb állásnélküli Pápa térségében van, ezt követi a rangsorban a megyeszékhely vonzáskörzete és az ajkai körzet. A munkaügyi központ tájékoztatása szerint az idegenforgalmi holtszezon miatt romlott a helyzet a Balaton-parti térségek foglalkoztatásában a megyében; Balatonalmádi, Tapolca, Balatonfüred mutatója tovább romlott az elmúlt hónapban.
    Munkanélküliség :Pápa (13,6 százalék)
    A csodálatos egykulcsos adónak köszönhetően ( Egész biztos, hogy nem volt anyja aki kitalálta, hisz ember ilyennel nem kísérletezik ) Kb 10%-al csökkent a fizetésem (szégyellem leírni mennyi), és biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül még nagyon sok ember járt így ezzel.
    Én ettől a Fidesztől jót még nem kaptam. Egynémely általam is személyesen ismert pártolójukról pedig az a véleményem, jobb lett volna, ha meg sem születik, de ez a véleményem hőn szeretett hazám kormányának tagjairól is.
    Ha nem tudják rövid időn belül elérni, hogy a belső fogyasztás növekedjen és a magyarok (elsősorban élelmi szerre gondolok, de más is lehet) magyar termékeket vásároljanak, ha csak az “analfabétákat” minimálbéren foglalkoztató külföldi vállalatokat képesek preferálni, és egy csomó adócsaló hazai “kisiparost” (A mai magyar tőkések 80% azzal a vagyonnal rendelkezik melyet különféle technikákkal ki tudott vonni az adózás alól, illetve köztörvényes bűncselekmények árán szerzett, és az alkalmazottaikat gyakran még kutya számba sem veszik) támogatnak úgy, hogy a támogatások töredéke ér csak célba, nincs miről beszélni.
    Nincs az a Széchenyi terv, ami – ha a nyilvánvaló társadalmi igazságtalanságokat rövid időn belül nem orvosolják – ezt az országot eltérítse a teljes gyarmati sorstól, és a magyar nemzetiségű lakosság ne harmadrangú páriává váljon hazájába
    tothtomi

  5. Igazi demokrácia akkor lenne ha a pártokat meg-
    szüntetnék a pártoskodás öröklött hamisságai miatt
    nincs szükség politikusokra magukat képviselőnek
    tartott megélhetési rablókra akik többnyire csak loptak a kapcsolati tőkéjükkel ,erre semmi szükség
    És végül megérdemli az a nép akik megengedik
    hogy ilyen silány társaság nyomoritsa minden nap-
    jait és jövőtlenné téve a jövőt

    1. “És végül megérdemli az a nép akik megengedik
      hogy ilyen silány társaság nyomoritsa minden nap-
      jait és jövőtlenné téve a jövőt”
      Kedves Ferenc! elő a farbával ! Milyen ötletei vannak, mégis. Ön hogyan képzeli a dolgok megváltoztatását, . ötleteljünk egy kicsit. Tudja aki á-t tud mondani mondjon már b-is, nehogy már a kiscica elvigye a nyelvét…

  6. A cikk jó,csak egy a “hibája”: akinek el kellene olvasni,és végiggondolva dönteni,annak el sem jut a “szemüvegéhez”,hiszen ugyanolyan liberális,mint elődei,csak “felvette a nemzeti mázt”,és abban tettszeleg.Nincs kérem itt “megszoritás”-csak ki kell menni a piacra,és erősen nézni a pénztárcánk,mit is vásárolhatunk belőle.Talán nem blogozgatni kellene,hanem a “valóvilágban” elmerülni,és nyitott aggyal,és szemmel szétnézni,mert “Hölgyeim,és Uraim,Kedves Barátaim” a nép -az Istenadta nép- a nyomor szintjére süllyedt,a hajó pedig nagyon elment.

  7. Kedves Éva anya !
    ““Hölgyeim,és Uraim,Kedves Barátaim” a nép -az Istenadta nép- a nyomor szintjére süllyedt,a hajó pedig nagyon elment.”Igy latom en is.
    Most bukkantam az alabbi cikkre.A cikk elolvasasa utan ujabb megerositest kaptam arra vonatkozoan,hogy nalunk,Magyarorszagon ,az elmult 21-22 evben semmi sem tortent veletlenul.
    Czike László: Tönkretételünk története szakaszokban
    2008.04.25
    http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/figyelemre-melto-irasok/778.html
    Alcimek:
    –Fekete-szakasz (1968-1981)
    –Medgyessy-szakasz (1982-1989)
    –Antall-korszak (1990-1993)
    –Horn-szakasz (1994-1997)
    –Orbán-szakasz (1998-2001)
    –Gyurcsány-szakasz (2002-2008)
    Tulajdonkeppen en azon csodalkozom,hogy miert nem errol disputalnak a jol megfizetett kozgazdaszaink.A “nép -az Istenadta nép- a nyomor szintjére süllyedt”, ezt erzekeli nap mint nap.Vajon a “terapiat es az orvossagot gazdasagi bajainkra” ugyanazoktol kell elfogadnunk(es megkoszonnunk,munkadijukat bosegesen megfizeve),akik ebbe a helyzetbe kormanyoztak a magyar nemzet hajojat ?
    Oszinten remelem,hogy nem a kifosztottaktol,meggyalazottaktol,a minden onvedelmi lehetosegetol jogilag megfosztott “Istenadta nép”-tol varja- pl.Stoffan Urhoz hasonloan,-“partunk es kormanyunk”a buntudatot es a bunbanatot.

    1. Kedves “Az igazat……..”!
      Nagyon jó összeállitás,amit Ön feltett a netre Czike Lászlótól.Köszönetem érte!
      A tanulmány 2008-ig tart,és azóta már tudjuk,hogy a lejtőn tovább csúsztunk,és lennt vagyunk a gödörben- nem a szélén!Tegnap “megkaptuk” a “Széll tervet”-amit sikerült elmentenem,( tudja! az aranyhal effektus miatt) hogy később visszanézve lássam mi is valósult meg mindabból,amit dátumokhoz kötve közreadtak -valamint meghallgattam Matolcsy “liberálminiszter” előadását -a hogyan továbbról-,és látva,hallva,hogy elsődleges szempont az államadósság lefaragása és csökkentése!!!semmi jóra nem számithatunk,mi egyszerű mezei állampolgárok,azaz “azemberek”.
      Semmi újratárgyalás (államadósság) ,de kaptunk helyette Széll tervet-csak el ne Szálljon-szójátékkal élve-tudja mint a vadludak “országvezetőnk” hangzatos “évértékelő” előadása alapján: összefogás,megújulás,elrugaszkodás,emelkedés,gyarapodás,
      a kezdőbetüket összeolvasva: ö meegy!!!-mi meg maradunk a a gödör fenekén -“Nyugati zászló alatt hajózva,de Keleti széllel” (“klasszikust” csakis szószerint idézve).

      1. Kedves “Éva anya” !Koszonom eszrevetelet.Mi,itt,mindannyian a nemzet sorsanak jobbitasan dolgozunk,az eltagadott vagy elhallgatott informaciok kozreadasaval.Persze,fennall a dezinformacio veszelye is,aminek hatasait a mult es jelen esemenyeinek gondolkodas utjan valo megertese csokkenthet.
        Most olvastam :
        Polgári sarok: Hogyan értelmezzük valójában a Széll Kálmát-tervet?
        Publicisztika
        „Magyarország számára most jött el a pillanat, hogy hadat üzenjünk az adósságnak, amely polipként ráfonódott az életünkre. Ha nem fejtjük le magunkról, végképp lehúz a mélybe, és nem lesz esély munkából megélni Magyarországon.” Orbán Viktor miniszterelnök e szavakkal írta le hazánk stratégiai céljait. E gondolatsor több mint elgondolkodtató. Elszomorító.
        Az államadósság elleni küzdelem körülbelül olyan, mint a harc az influenza ellen: a tünetet tekintjük ellenségnek nem a vírust. Az államadósság és az influenza hasonlata annyiban sántít, hogy előbbi felduzzasztásában nem a jelenlegi kormánypártok jeleskedtek, hanem a szocialista-liberális erők, akikről köztudott, hogy a globális tőke feltétel nélküli kiszolgálóik. Vélhettük, hogy a kormányváltás majd elhozza hazánk gazdasági függetlenségét is, a mai bejelentés azonban ezt semmivel sem támasztja alá, üzenete magyarra lefordítva az, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is visszafizetjük a korábbi kormányok által felvett hiteleket. Matolcsy három megoldást vázolt fel, mely az adósság visszaszorítására irányult volna, ezek között viszont fel sem merült az adósság átütemezésének horribile dictu a visszafizetés megtagadásának kérdése. Az adósságkezelést, mint heroikus harcot emlegetni eléggé együgyű dolog, hiszen adósságot kétféleképpen lehet kezelni, vagy fizetünk, vagy nem fizetünk.
        Másik szófordulat az „adósságveszély elhárítása” pedig azt jelenti, hogy nem veszünk fel több hitelt. Ennek kommunikálása akár úgy is történhetett volna, hogy bejelentik: Tisztelt polgártársak! Kormányzásunk alatt megígérjük, hogy nem tesszük még jobban tönkre Magyarországot!
        Új szófordulattal is gazdagodott a magyar nyelv, ez pedig a „szerkezeti átalakítások” volt. A magyar emberek már több hasonlóval találkoztak, legutóbbi a hangzatos „államháztartási reform” nevet viselte, ilyenkor a hideg futkos a hátunkon. A 26 pontban azért vannak okos dolgok is, ezek azonban alig mérhető hatással lehetnek a szent tehénre (államadósság), ha már állatos példát hoztam fel, kb. olyan mértékűek, mint egy elefánton két tucatnyi légy.
        Visszatérve az influenzás hasonlatra, a terv további pontjaiban is tetten érhetők az ok-okozati logika felismerésének hiányosságai, melyek a vírusokozó és a tünet közötti különbségekkel írhatók le leginkább. A rokkantnyugdíjak esete jól példázza, hogy a tüneti felismerés mélységénél jobban nemigen ástak le a szakemberek. Három oka lehet, hogy valaki rokkantnyugdíja megy: 1. megrokkant, 2. kényszerből (kilátástalan munkalehetőségek), 3. lusta dög.
        Az első esete világos, de legalább jól rájuk lehet ijeszteni. A második talán az, mely leginkább jellemzi a magyar közállapotokat, itt tudom ajánlani a gazdasági fenoméneknek, hogy tanulmányi kirándulás keretében látogassanak el Magyarország egyre szaporodó lepukkant területeire (nem is kell messze menni, már Nógrád első településein is találhatnak hasonló sorsú embereket). Ők azok, akiknek nem maradt más választásuk a túlélésre, és itt nem is szükségesek a drámai jelzők. A harmadik csoportot ismerjük, őket sohasem lehetett munkára fogni.
        Ugyanez a helyzet a táppénzzel is. A józan logika szerint nem azért megy el valaki állományba, hogy kevesebb pénzt kapjon, valószínűleg tényleg beteg vagy „fogni” akar az amúgy is magas járulékokon. Ezt sem sportból, hanem a túlélése érdekében. A gyakori megbetegedések szinte legtöbb oka a siralmas lelkiállapotból fakad, talán vizsgálni kellene, hogy ez az ok hogyan szüntethető meg.
        Ha már a nyugdíjaknál tartunk, mit gondol a kedves olvasó, hova kerül a magánnyugdíjak állami nyugdíjrendszerbe visszatérő rész? Az adósságtörlesztésbe természetesen, mint ahogy a 2013-ban bevezetendő úthasználati díj valamint a társasági adó.
        Öreg barátom mondta 2010 tavaszán a következőket: ezentúl nem bal, hanem jobb kézzel kanalazzák a levest, nem teljesen mindegy?
        Kezdem belátni az idősek bölcsességét.
        Törőcsik Attila
        Polgár Info
        http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=74858

  8. Ugy latom,valami elkezdodott…a A “nép -az Istenadta nép- a nyomor szintjére süllyedt”,es nem akar belenyugodni a neki szant sorsba.
    A Világ egyik leggazdagabb országa a Magyarország, csak sajnos kevesen tudnak róla idehaza. TEMPO Párt megkezdi az AZ elherdált nemzeti vagyon visszaszerzését.
    http://worldtv.com/temponewstv/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
    http://tempopart.hu/index1024.html
    http://tempohirek.com/news.php?honnan=Nemzeti_Hirhalo
    Makói gázfosztás!!! Tudjon róla minden Magyar!
    http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=42898&honnan=Nemzeti_Hirhalo
    A makói gázkincs: amerikai multik fogságába kerültünk?
    http://ingatlanmagazin.com/penz-es-jog/cikk_9823/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
    Első TAHSZ Értekezlet március 5.
    Kedves Szövetségesek!
    A február 15-ei sajtótájékoztatónk videója:
    Történelmi Alkotmányt Helyreállító Szövetség
    http://vimeo.com/20053955?honnan=Nemzeti_Hirhalo
    A video egy kicsit hosszu,de erdemes vegignezni.

    1. “Addig, amíg az államkölcsönök belföldi kölcsönök voltak, csupán arról volt szó, hogy a gójok a szegények zsebéből a gazdagokéba rakták pénzüket, mihelyt azonban szert tettünk a megfelelő személyekre, hogy külföldi síkra tereljék az államkölcsönöket, az államok egész vagyona a mi zsebünkbe folyt és a gójok alattvalói sarcot kezdtek fizetni nekünk.”
      “Azt nem tudom, hogy a világ hét csodája micsoda, de a nyolcadikat ismerem: a kamatos kamat.”
      Rotschild Báró

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük