Csak álmodtuk a diktatúrát – Az SZDSZ történésze már-már letagadja a Hálózat szerepét a békés átmenetben
Nem is kellett befolyásolni a sajtót és a közhangulatot a rendszerváltás idejében, mert szinte mindenki Nagy Imréék csendes újratemetését akarta. Ezzel a történelem-hamisító állítással jelentkezett Rainer M. János, az SZDSZ alapítótagja és egyik vezető történésze. A valóságban a teljes magyar média a Párt és az állambiztonság kezében volt, és minden erejükkel a békés átmenet, a megbocsátás szükségességét hirdették. Nem véletlenül: így mentették át magukat. A radikális rendszerváltás elmaradt, a Hálózat emberei megszerezték a fontos pozíciók nagy részét, 1994-ben Horn Gyuláék összefogtak az SZDSZ-szel, lenyúlták és eladták, amit lehetett,. Hosszú évekig ez a társaság határozta meg a rendszerváltás, ’56 és a kommunista diktatúra kizárólagos narratíváját, jelentős részben az SZDSZ brancs kétségtelen szellemi tőkéjére alapozva. Most már nem, és ez nagyon fáj nekik. Minél több részletet látunk, annál világosabb, hogy cinkosai, vagy inkább partnerei lettek a Hálózatnak. Persze ha az eredettörténetet nézzük, mindig is oda tartoztak. Publicisztika.
„Rainer M. szerint a sajtót és a közhangulatot amúgy sem kellett nagyon befolyásolni, az ügynöki aknamunka nélkül is a kegyeleti jelleg dominált, agresszív, szélsőséges hangok nemigen jelentek meg az újratemetést megelőző hetekben”
– a hvg.hu cikke szerint ezt találta mondani Magyarország és az ellenzék egyik legismertebb történésze Nagy Imréék újratemetéséről. Akkora csúsztatás ez, amit egy politikustól vagy egy laikustól még el lehetne fogadni, de nem attól az embertől, aki az 56-os intézetet vezeti. Vagyis, ha igaz, amit nyilatkozott (leteszi a lantot), mostantól már nem.
Rainer M. János elvileg a rendszerváltás egyik szakértője, a régi SZDSZ-es vonal egyik megkopott, de kétségtelenül a hitelesebbek közé tartozó csillaga, a sztálinista uszítóból lett “demokrata” Vásárhelyi Miklós keménykezű lányának, a valamikor méltán rettegett Vásárhelyi Máriának régi harcostársa.
Ők azok, akik régen, még 2010 előtt bárkit kicsináltak, aki más narratívával próbált előállni. Mostani elkeseredettségük abból fakad, hogy azt hitték, hogy 1956 és a rendszerváltás értelmezése mindig az övék lesz, csak az övék, ezért szaladgálnak az elmúlt években dühödt hörcsögökként az egyre szűkülő kalickában. Bár legyenek inkább lemmingek ebben a hasonlatban – hiszen régen mindent felzabáltak, bedaráltak, ami az útjukba került.
Ma már nem tényezők. Fájdalmas lehet, de ez van, egész életükben kőkeményen politizáltak, és most meglepődtek, hogy a politika a fejükre csap. Pedig ez egy ilyen játszma – és éppen ilyenek a rossz vesztesek. Mint azok az évekig, évtizedekig a Fidesz mellett álló újságírók, akik néhány éve, Simicska Lajos ondó-állagú dobbantása idején hirtelen megvilágosodtak, és azóta a legszélsőségesebb köpködést, árulást végzik, a lehető legszánalmasabban törleszkedve a „másik” társasághoz, akik boldogan felhasználják őket. Abból élnek, hogy kiteregetik azokat a “titkokat”, amikhez belsősként jutottak hozzá.
Mint az a bájgúnár, akit azóta minden egyes ellenzéki értelmiségi légyottra meghívnak – nemzeti színű tolldísznek. Elmondja, elsírja, amit kell, aztán megy haza.
LENYÚLTÁK A MÚLTKUTATÁST IS
De most vissza a Vásárhelyi-brancshoz. Kevesen tudják, hogy mennyire nehéz volt kutatni az állambiztonsági múlt után a kilencvenes években. Fiatal vagyok, én is csak hallomásból tudom. Sokan meséltek arról, hogy mennyire lassan vagy egyáltalán nem kaptak meg dossziékat, ha nem állt mögöttük ez az SZDSZ-es társaság, ha félhettek attól, hogy esetleg másról is írna, mint ami nekik megfelel. Elég megnézni azt az általános gyávaságot, kenegetést, amivel ezeket a témákat (rendszerváltás, kommunista diktatúra) kezelték.
A teljes írás a Pesti Srácok portálon ide kattintva olvasható el.
NIF
„nem az fáj a legjobban,hogy halálra ítélnek,hanem az,hogy a gyilkosaim fognak rehabilitálni.”
Amíg ez a zsidó csürhe van / marad a hatalomban minden úgyanúgy megy tovább ,mint eddig!
Csak az utóbbi száz évet figyelembe véve a legtöbb politikus szembe köpte a Magyar Népet ! Amelyik nem,azt likvidálták ! A névsor ismert! Mitől lenne változás?! Csak a szereplők cserélődnek,de a „műsor” megy tovább. Hogy antallnak,grosznak,kádárnak,gyurcsánynak,orbánnak-stb, hívják,az éppen hatalmon pöffeszkedő hazaárulót, az a lényegen nem változtat semmit. Az értelmesebbjének mindegy,az ostobák meg elmarakodnak rajtuk. Az ezerszer megalázott, megfélemlített,kifosztott kisembertől várnák el, hogy a hatalom minden gaztettéért Ő vigye el a balhét, minden cechet ő álljon. A pofátlanságuknak nincs határa,mert ismerik a Magyarok habitusát,ami tökéletesen megfelel nekik ahhoz, hogy uralkodni tudjanak rajta,szívhassák a vérét. Csak,hogy ezer éve ezt teszik vele! Beleívódott az Emberek zsigereibe,de mostanra már hányingert generál mindaz,amit a politikus, a „hatalom” , az összes hivatalával jelent. Az a sok aljasság,bűn,kín,vér, amit a mindenkori hatalom okoz, az a hatalom, aminek a világon SEMMI köze a Magyarsághoz! Idegen ebeknek,érdekeknek engedve kiszolgáltatja a Nemzetet,amely jobb sorsa lenne érdemes!
De az ország élén genetikai hulladékok grasszálnak , akiktől a Tisztesség,Igazság, Etika, de még a józan Paraszt Ész is nagyon messze van !
Akkor miért van szükségünk nekünk erre/ ezekre?