KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Charlie Hebdo: Lovas István levelet írt a francia nagykövetnek

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Roland Galharague úrnak
Franciaország budapesti nagykövetének

Tisztelt Nagykövet Úr!

Roland GalharagueA gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség síkjára lerántva viszonylagossá tenni.

Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12 áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség jegyében is.

Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok Charlie” cím alatt a különvélemények.

Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét követően olyannyira kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni, megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem? Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik” sehol a világon munkájuk közepette megölni.

A brit globális hetilap, az Economist tegnapi számának a párizsi kivégzésről írt vezércikkében ez olvasható, miután felteszi a kérdést, hogy a szabad beszédnek kell-e határokat szabni, akár saját magunk által, akár úgy, hogy azokat kívülről kényszerítik ránk: „A válasz erre hangsúlyos nem”. A szerkesztőségi véleményt megerősítve később ezt írják: „Még akkor is, ha egy kép vagy vélemény tiszteletlen, ízléstelen, nem szabad betiltani, hacsak közvetlenül nem szít erőszakot”.
Ön, gondolom és kijelentéssel alapján meg is vagyok győződve róla, e két, lényegében azonos és hangsúlyos véleménnyel egyetért. Ha pedig ez így van, Manuel Valls, az önök miniszterelnöke miért adta ki tavaly márciusban utasításszerűen az ukáznak nagyon nagy részben engedelmeskedő prefektusoknak, hogy ne engedjék fellépni területükön Dieudonné M’bala Mbalát, a nemzetközileg legismertebb francia komikust, noha még nem is tudták, hogy a milliók által kedvelt előadóművész mit fog mondani?

Vajon a félig francia, félig kameruni Dieudonnét miért ítélték el már oly annyiszor igen súlyos pénzbüntetésre és miért tiltották be nem egyszer fellépését? Vajon a vád – antiszemitizmus – nem tartozik az Economist és önök által most olyannyira kiemelt „hangsúlyos nem”-re és arra, hogy betiltani nem szabad a „tiszteletlen, ízléstelen” véleményt sem, holott Franciaországban nagyon sokan kételkednek abban, hogy Dieudonné megnyilvánulásai e kategóriába tartoznának. Netán azért, mert kijelentései azonnali erőszakot váltanának ki?

Fővárosukban jelenleg kategorikusan tiltják a palesztinok melletti tüntetést. Miért, nagykövet úr? És miért csak velük nem szabad szolidaritást kinyilvánítani? Az ilyen demonstrációk is tiszteletlennek és ízléstelennek minősülnek?

És ha a mély gyász és együttérzés hangos kifejezése most szinte kötelező a nyugati világ politikusainak 12 ember erőszakos halála miatt, akkor Francois Hollande, Franciaország elnöke 2012. december 20-án Algírban, az algériai parlamentben egyértelműen elítélve a francia gyarmatosítás ottani, brutális és igazságtalan voltát, miért utasította vissza Algéria népének döbbenetére azt, hogy bocsánatot kérjen a franciák által korábban megölt fél millió algériai miatt?
Azt pedig már csak mellékesen kérdezem, hogy miért hívta ön meg a holnap esti párizsi emlékező menetre Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt is, aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén, miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát?

Nagykövet úr, aggódom, hogy az itt felvetett kérdések nem csak engem mardosnak, és hogy az ön viselkedése nem fog túlzottan sok új barátot verbuválni Franciaországnak azok táborából, akiknek már az sem tetszett – hogy korábbi időkre ne menjek vissza -, amikor Medgyessy Péter volt miniszterelnöknek és kommunista titkosszolgálati ügynöknek adományozták a becsületrend magas fokozatát?

Ha mélyen elgondolkodik, ugye egy picit ön is velem érez?

Kiváló tisztelettel,

Lovas István

FB

NIF

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

3 thoughts on “Charlie Hebdo: Lovas István levelet írt a francia nagykövetnek

  1. Hát, Lovas Pista megint egyszer elevenjére tapintott a nagy felháborodásnak.Nincs is mit hozzáfűzni.Legfeljebb folytatni lehetne a gondolatsort. Korábban már elmondtam a véleményemet egy másik fórumon, de hogy -hogy nem, elveszett az internet bonyolult rendszerében… Amit nem is csodálok, tekintve, hogy szélsőségesnek vagyok besorolva. Innen már következik az, hogy általában minden vélemény szabad, kivéve a szélsőséges véleményeket …

    No, és ha már eljutottam idáig, a kételkedésekről se szabadna megfeledkezni: Vannak ugyan is dolgok amiben hinni kell ! Aki kételkedik az jobb helyeken börtönbe kerül ! Már most, ezt a vélemény szabadságot, valahol ott a francia diadalív árnyékában, a szabadság bölcsőjénél, egyszer tisztázni kellene . Hogy ti. a vélemény szabadsága meddig terjed ? Milyen témákra , gondolatoka, ideológiákra, eseményekre vonatkozik? Merthogy ez a mostani nagy kinyilatkoztatás mely szerint : a vélemény szabad , ez így egész egyszerűen nem igaz ! Vannak vélemények amelyek nem is kerülhetnek napvilágra. Mint ahogy híreket, eseményeket is elhallgatnak, eltitkolnak és vannak témák amiről beszélni se szabad !

    Ameddig ugyan is ezt a szabad véleménynyilvánítást nem sikerül tisztázni: maradnak a kétségek. S az egész felháborodás olyan tanulságokat hoz felszínre , mint mikor a haszontalan gyerek kitartóan húzogatja az amúgy kedves , és békés cica bajuszát ,amíg az egyszer csak karmolni nem kezd ! S akkor jön a papa és agyonüti a gonosszá változott macskát. Pedig a gyereket kellett volna helyre tenni… De hát ugye ez már megint ütközik a liberális eszmékkel.

    Minden esetre vannak azért új fejlemények. Hallom, hogy miniszterelnökünk már gátat kíván vetni a nagy népvándorlásnak, merthogy ami eddig volt az nem vált be ! Én pedig jól emlékszem még arra, hogy ezt hajdanán Csurka Pista bátyánk mondta már ezt egyszer, s jaj mi lett belőle !( Emlékszünk még ? )Hát így múlik el a világ dicsősége barátaim. No ,és az is megérne egy misét, hogy miért indult el ez a keserves népvándorlás? Miért menekül a nép:Irakból, Afganisztánból, Líbiából, Szíriából ? stb. stb . De ennek elemzésére még csak gondolni se szabad. Gondolkodni azonban nem árt néha.
    Titokban…
    Barátsággal :Barkuti Jenő

  2. Tisztelt Lovas úr!
    Csak egyet tudok érteni Önnel, de mint tudjuk az igazság odaát van, a paraziták meg ideát. Összetömörülve, ölelkezve,csókolózva,azt a hamis látszatot keltve,hogy jó irányba mennek,egy kicsit melegítik is egymást. Nem baj ha mindenki tudja, és ők is tudják,csak pörögjön a verkli, dőljön a lé. Ahonnan jön, ott az igazság,a hatalom. A történelem midig ismétli önmagát.Hogy ki,vagy kik írják a forgatókönyvet nem kell hozzá nagy elme . A teljes elkorcsosodás irányába halad a világ, a politikai elitnek nevezett bűnözők vezényletével. Hiszen a hatalom csak úgy tudja fenntartani a látszatot,hogy szükség van rá,ha folyamatosan rettegésben tart. Amíg tart a zűrzavar,addig a politika boszorkány konyhájában már rotyog valami. Minden országnak van mit söpörni a saját háza táján, amire nemhogy büszke ,de saját népe előtt szégyenkezhetne. TF.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük