Zuzana Čaputová: „olyan országban élek, amelyet nem értek”
Szlovákia a humanitárius katasztrófa küszöbén áll
Mit kell még mondani, mit kell még hallani ahhoz, hogy megváltoztassuk a hozzáállásunkat? – tette fel a kétségbeesett kérdést a köztársasági elnök mai, a pozsony-ruzsinovi egyetemi kórházban tett látogatását követően. Az újságíróknak nyilatkozva keményen és dühösen bírálta a szlovák társadalom járványhelyzethez való hozzáállását. A kórházak országszerte túlterheltek, a közel 3200 kórházi beteggel a szakértők szerint Szlovákia a humanitárius katasztrófa küszöbén áll.
„Elveszítjük a harcot a koronavírussal” – kezdte megindultan beszédét Čaputová.
Hangsúlyozta, az egymillió lakosra jutó, újonnan fertőzöttek számát tekintve világelsők vagyunk. „Nem tudom, mi többet kéne még tenni, vagy mi többet kéne még látni és hallani ahhoz, hogy megváltoztassuk a hozzáállásunkat?” – jelezte kétségbeesetten.
A kórházaink megteltek, az emberek haldokolnak a lélegeztetőgépeken, többségük már soha nem tér haza – jelentette ki.
„Mi többet kell még látnunk annál, hogy az egészségügyi dolgozók már a végkimerülés határán vannak? Mi többet kell még látnunk annál, hogy azért halnak meg emberek más betegségekben, mert egyszerűen nem jut rájuk idő, energia?” – kérdezte, egyre dühösebben. Aláhúzta, a járvány kezeléséhez való hozzáállásunk a legrosszabb a világon.
A köztársasági elnök határozottan kijelentette: abba kell hagyni a téveszmék terjesztését és a szakemberekre kell hallgatni, akik egyértelműen a teljes lezárást javasolják. „Igen, népszerűtlen döntés, de elkerülhetetlen” – vélekedett.
A köztársasági elnök szerint a teljes lezárás mindenkit kell érintsen, függetlenül attól, hogy valaki oltott vagy sem.
„Egész egyszerűen annyira rosszul állunk, hogy a szakértők által javasolt intézkedésnek mindenkit érintenie kell” – mondta. Megjegyezte azonban, valóban igazságtalan ez azokkal szemben, akik felelősségteljesen jártak el, betartották az intézkedéseket és akik beoltatták magukat – reméli, ezért a későbbiekben kárpótolják majd őket, tette még hozzá.
A kórházban tapasztaltakat borzalmasnak, sőt tragikusnak írta le.
Az egészségügyi szakszemélyzettel való beszélgetéseiről elmondta, úgy érzi, egy olyan országban él, amelyet nem ért. „Hatalmas erőfeszítéseket tesznek azért, hogy gyógyítsanak, segítsenek. Ennek ellenére fenyegetéseknek és gyűlöletnek vannak kitéve” – fogalmazott keserűen.
„Hogyan létezik, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor téveszmék miatt halnak meg emberek koronavírusban, még mindig gyűlölik azokat, akik a megmentésükön fáradoznak?” – értetlenkedett. Rövid sajtótájékoztatója végén végtelen hálájáról és tiszteletéről biztosította az egészségügyben dolgozókat.
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
