Cannes a görög Canossa?

Papandreou miniszterelnök szerdai bejelentése, miszerint Görögország népszavazást tartana az EU-segélycsomaggal kapcsolatban, kisebb földindulást eredményezett. Terve lemondásával a Cannes-ba parancsolt görög premier kétségtelenül hatalmi nyomásnak engedett. Ezzel a kis államok EU-beli egyenrangúságának még a látszata is tovatűnt.

A fősodor média csütörtökön még megosztva reagált Papandreou tervére. Bár a meghökkenés és elítélés dominált, egyes jó nevű lapok, mint például a Frankfurter Allgemeine, megértő szavakat is találtak. Sárközy elnök azonban nem titkolta rosszallását, mert szerinte a görög referendum további bizonytalanságot, netán „járványt” is gerjeszthetne. Mivel nem csak a francia bankok járnak az élen a görög hitelezésben, hanem a németek is, Sárközy könnyen rávette Merkel kancellár asszonyt is egy keményebb fellépésre… Papandreou kénytelen volt visszavonulót fújni, amit persze konzervatív ellenzékének jobb belátásával indokolt meg. Másnapi megjelenése és szereplése a Cannes-i G-20-as csúcson, ahol az EU vezető politikusai főleg a kínaiakat akarják megnyerni a válság finanszírozásában való részvételre, azonban egyértelművé tették a tényállást.

Arra is fény derült, hogy az utóbbi napokban vezető EU-körökben emlegetett lehetőség, hogy Görögország kilépjen az euró-zónából és visszatérjen korábbi pénzneméhez, a drachmához, jogilag is alig lehetséges. Brüsszel ugyanis gondoskodott arról, hogy a centralizáció – már az EU alapítók, és különösen azok amerikai megbízóinak szándékai szerint is – ne legyen visszafordítható. Jean Leonetti, az európai ügyek francia minisztere szerint ugyanis a közös pénz feladása csak akkor lehetséges, ha az illető ország az EU-ból is kilép, amit a Lisszaboni Szerződés szabályoz. Ezt a véleményt képviselik David Siritzky és François Xavier Priollaud, a Lisszaboni Szerződésről írt legelfogadottabb könyv szerzői is, ami azt jelenti, hogy ha Görögország ki akar lépni az euró zónából, ki kell lépnie az EU-ból is. Ezek szerint az eddig történtek, amelyekben a politikusok Papandreoutól Merkelig már kezdtek megbarátkozni azzal a kézenfekvő gondolattal, hogy Görögország megerősödésének az útja régi pénzneméhez való visszatérésben rejlik, csak sok hűhó semmiért, hiszen a „bölcs” EU-atyák gondoskodtak arról, hogy az új világrendhez vezető utat ne lehessen elhagyni. Következésképpen gyógyszerként a válságra hamarosan újabb centralizáció lesz a válasz.

Így viszont kialakul az a bohózat, hogy az egyenlőbbek – mindenek előtt Nagy-Britannia, amely mint a pénzoligarchia centruma kiváltságokkal bír, és amelynek pénzügyminisztere csak egy héttel ezelőtt a történelem egyik legnagyobb butaságának nevezte az euró megteremtését, kívül marad(hat) az euró-zónán, míg a többieknek kötelességük végigmenni az előreláthatóan hamis úton.

Vajta Dénes

(Nemzeti InternetFigyelő)