Caitlin Johnstone: Az USA csak azért is provokálja Kínát
Amiatt, ahogy az USA a hadigépezetét Kína körül elhelyezi, már ki kellett volna robbannia a harmadik világháborúnak, ha a szerepek fordítottak volnának. Ennek ellenére az amerikai birodalomban a közbeszéd a kínai „agresszió” körül forog.
A „Punchbowl News” arról számol be, hogy a kongresszus házelnöke, Kevin McCarthy tajvani utazást tervez, amely, ha megtörténik, újfent gyújtó hatású provokáció lesz Pekinggel szemben. A korábbi házelnök, Nancy Pelosi is az ellenségeskedés jelentős fokozódását váltotta ki a múlt évi látogatásával, amelynek a következményei máig sem csengtek le.
Dave -deCamp az „Antiwarnál” írja:
„Pelosi tajvani látogatását Pekingben súlyos provokációnak tekintették, amely a kínai hadsereg valaha volt legnagyobb katonai gyakorlatát robbantotta ki a sziget környezetében. A gyakorlatok része volt, hogy Kína rakétákat lőtt ki Tajvanon keresztül és sziget körbezárását játszották le. Mindkettő példa nélkül álló lépés volt.
Kína Pelosi látogatása óta fenntartja a katonai nyomást Tajvanon és repülői rendszeresen átlépik a Tajvani szoros két oldalát elválasztó középvonalat, a nem hivatalos határt. Pelosi utazása előtt Kína ritkán keresztezte ezt a vonalat. Manapság majdhogynem naponta megtörténik.
Peking az USA házelnökének a tajvani látogatását az „egy Kína” politikának és annak az egyetértésnek a megsértéseként értelmezi, amelyet az USA és Kína 1979-ben elért, amikor az USA a hivatalos kapcsolatait Tajpejjel megszakította.”
Az USA vezette Kína ellenes provokációk és szélesedésük, mind az USA, mind szövetségesei, Ausztrália a Tajvan részéről rendszeressé vált. Mégis, a nyugati politikai és média-osztály számára napjaink sürgető fenyegetése a „Kínai agresszió”.
Report: House Speaker Kevin McCarthy Plans to Visit Taiwan
Nancy Pelosi's visit when she was House speaker provoked the largest-ever Chinese military drills around Taiwan
by Dave DeCamp@DecampDave #Taiwan #China #KevinMcCarthy #Pelosi https://t.co/1cD4hTsTFn pic.twitter.com/CkC3gxcRRe— Antiwar.com (@Antiwarcom) January 23, 2023
Miután a Képviselőház megszavazta az új, Kínaügyi Választott Bizottság jóváhagyását – egy republikánus kezdeményezést az USA kormányára való belső nyomás növelésére az új hidegháború fokozása érdekében – a Bizottság elnöke, Mike Gallagher, tett egy nyilatkozatot, mely szerint „itt az ideje, hogy kétpárti módon lépjünk fel a Kínai Kommunista Párt agressziójával szemben”.
Galagher különlegesen ártalmas háborús uszító, aki szerint sürgős erőfeszítéseket kell tenni Kína megállítására, „nehogy lerombolja az Egyesült Államok vezette kapitalista rendszert a célból, hogy utat építsen a kínai jellegzetességekkel bíró világszocializmus győzelmének”.
Pártolja a „kiszemelt leválást” a kínai gazdaság bizonyos elemeiről és állítja, hogy az USA a Kína elleni „új hidegháború korai szakaszában” van. Pártolja fegyverek ömlesztését Tajvanba, egészen úgy, ahogy az USA tette az ukrajnai csatlós háborújának az előkészítésekor és azt bizonygatja, hogy az USA-nak fel kell készülnie egy Kína elleni közeli, valódi háborúra.
Gallagher harciassága a nyugati politikai/média osztályban gyorsan a fősodratú egyetértés alapállásává válik, ahogy USA központú birodalom egyre agresszívabbá válik, miközben állandóan a kínai agresszióra panaszkodik.
Az USA birodalom a hadi gépezetét az Obama kormányzat „ázsiai fordulata” óta egyre inkább Kína köré csoportosítja, méghozzá úgy, hogy az fordított szerepek esetén azonnali harmadik világháborúhoz vezetett volna, emellett az agresszivitása az egymás utáni kormányokkal csak növekedett.
Épp az elmúlt hónapokban kaptuk a hírt, hogy az USA a Kína elleni bekerítési művelet részeként a visszatérését tervezi a Fülöp szigeti Szubik öböl menti támaszpontjára és rakétákkal felszerelt tengerészgyalogosokat tervez állomásoztatni a japán Okinava szigetek mentén.
Beszámolók szerint az USA azon is dolgozik, hogy rakétarendszerek hálózatát építse ki a Kínai országtesthez közeli szigetsoron, kifejezetten Kína ellenes céllal. A USA és szövetségesei drámai mértékben megnövelték a haditengerészeti jelenlétüket a Kína-közeli vitatott vizeken, amit Kína támadó lépésnek tekint.
Az USA semmi effélét nem tűrne el, ha Kína a hadi gépezetét nyíltan az USA szomszédságában fekvő területekre telepítené azzal a kinyilvánított céllal, hogy „ellenálljon” az USA-nak. Ha Kína ezt tenné, majdnem az egész nyugati világban egyhangú volna az egyetértés, hogy Kína ellenséges provokációba kezdett és nyilván ő az agresszor. Senki sem hallgatna Kínára, ha azt állítaná, hogy önvédelemből keríti be katonailag az USA-t.
Pedig pontosan ez történik az USA Kína elleni agressziójával. Egyszerűen igazságként fogadják el, ha az USA azt mondja, hogy az egyre növekvő haderőnek a Kínát környező vizekre küldése csupán védelmi elővigyázatosság a kínai agresszió elrettentésére.
Mivel a beszédmód a valaha kitalált leghatékonyabb propaganda gépezetből jön, csak azt halljuk: „Nem, haver, az USA csak védekezésből keríti be a földgolyó túloldalán fekvő első számú geopolitikai versenytársát. Mert mi történik, ha Kína mégis valamilyen agresszív lépést tesz?”
The Select Committee on the CCP will expose the CCP's strategy to undermine American leadership and work on a bipartisan basis to identify common sense approaches to counter CCP aggression.
There is no more critical challenge facing our nation. pic.twitter.com/eCXZzOtK7G
— Rep. Gallagher Press Office (@RepGallagher) January 11, 2023
A „Foreign Affairs”-nek „Az elsőség nehézsége” c., meglepően tisztességes cikkében Van Jackson úgy érvel, hogy az USA olyan átlátszóan agresszív módon viselkedik Kínával szemben, hogy lehetetlen azt állítania, hogy a térségben a béke és a stabilitás megőrzése érdekében cselekszik.
„Ez nem észszerű magyarázat egy olyan ország részéről, amely csupán egyensúlyt tart a Kínai hatalommal vagy megkísérli megállítani Kínát valami befolyási övezet kialakításában” – írja Jackson a Kína elleni legutóbbi félvezető kiviteli tilalomról. „Ez nem egy olyan állam stratégiája, amely megpróbál leválni a kínai gazdaságról. Ez csak a nevében nem hátráltatás.”
„A Pentagon azt ígérte, hogy 2023. »egy nemzedéken belül a legtöbb átalakulást hozó év lesz az USA térségbeli erőinek a megjelenésében«. Egy mondat, amelyet megnyugtatónak szántak, de baljóslatú lett.” – írja Jackson. „A Védelmi Minisztérium az Északkelet Ázsiában való nagy, hagyományos jelenlétének a korszerűsítésével váltja valóra ezt az ígéretét, miközben megnöveli a lábnyomát a Csendes óceáni szigeteken és Ausztráliában – olyan területeken, ahol a kínai hadsereg nem tud komolyan versenyezni.”
Jackson szerint Washington erőfeszítései Kína növekedésének a fékezésére valószínűleg nem érnek el mást, mint Kína késztetését arra, hogy még jobban fegyverkezzen ellene, amikor kimondja, hogy „Nincs okunk azt hinni, hogy ha billió dollárnál is többet költünk az USA atomfegyvertárának a korszerűsítésére vagy tengeralattjárókat adunk el Ausztráliának, az bármi egyébre fogja késztetni Kínát, mint a saját fegyverkezésének a lehető legnagyobb gyorsítására.”
Ez egybeesik egy névtelen amerikai tisztségviselő figyelmeztetésével amelyet a Bloomberg idéz egy novemberi cikkében – aki azt mondta, hogy „a D.C. ellenséges hangneme hozzájárult egy olyan körfolyamathoz, amelyben az USA teszi az első lépést, a kínai választ provokációként értelmezi, majd tovább rontja a helyzetet.”
Mindig az USA teszi meg az első lépést.
Why does China keep aggressively surrounding itself with US military bases? https://t.co/LntfZXg8Vv
— Caitlin Johnstone (@caitoz) November 25, 2022
Tajvan különös eset, mert a birodalom szószólói nyíltan kimondják, hogy Peking sosem uralkodhat a szigeten, mert a geostratégiai helyzete létfontosságú és nagyon jelentős a félvezető ipara, ezután fordulnak egyet és elmagyarázzák, hogy Washingtont azért érdekli Tajvan, mert védeni akarja a szabadságot és demokráciát. Ez legalább annyira átlátszó, mint amikor azt tettették, hogy oda vannak azoknak a népeknek a fölszabadításáért, amelyek véletlenül egy csomó olajon ültek.
Nem tudom, hogy fog-e Peking valaha Tajvan, vagy valamely más tűzfészek ellen támadást indítani, de ha igen, akkor biztos fogadási tétnek látszik, hogy azért fog, mert az USA birodalom állandóan fokozta az agressziót és a provokációkat, míg eljutott arra a pontra, hogy úgy érezte, hogy többet fog veszíteni a tétlenség, mint a cselekvés miatt. Akkor a birodalmi szószólók minden idejüket azzal fogják tölteni, hogy visítozni fognak mindenkire, aki megpróbál azokról a provokációkról beszélni.
Most ez a törvény, ha valaki nem tudná. 2022. februárja óta úgy gondolják, hogy azt kell tettetnünk, hogy a provokáció fogalma nem olyan közhely, amit mindenki ért és már gyerekkorában megtanul, hanem a „provokáció” inkább egy értelmetlen, propaganda kifejezés, amelyet Vlagyimir Putyin fedezett fel tavaly.
Már nem megengedhető, hogy az agresszióról úgy beszéljen az ember, mint ami egy népet háborúba vezetett. Mindnyájunknak azt kell megjátszanunk, hogy a háború akkor kezdődött, amikor a katonk átlépték a határt.
Ukrajnával kapcsolatban átírják a történelmet. Ha Tajvan miatt is kitör a háború, valószínűleg azt is át fogják írni. Csak egy megjegyzés a jövő számára: a háborúba vezető út az USA agresszióinak a hegyeivel volt kikövezve.
Kiemelt kép: Az US irányított rakétás rombolója, az USS Rafael Peralta a Mark 45 ágyúból tüzel a Filippino tengeren jan. 15-ikén (U.S. Navy, Greg Johnson)
Fordította: Dohán Mihály
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
