Brexit Észak-Írország: Egy hely, ahol szeretik az EU-t! Visszatér az északír káosz?
Európa festői szeglete, ahol a Trónok harcát forgatják – ma a legtöbb emberben valami ilyesmi kép élhet Észak-Írországról. Negyed évszázaddal ezelőtt nem ez volt a helyzet. Robbantások, unionista és nacionalista milíciák közötti állandó összecsapások, protestáns-katolikus felekezeti villongás, gazdasági stagnálás és magas munkanélküliség jellemezte az országot. Az örvendetes változásnak az 1998-ban az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság által tető alá hozott Nagypénteki Megállapodás ágyazott meg, de az is szerepet játszott benne, hogy mindkét ország tagja az Európai Uniónak. A Brexittel véget érhet az idill.
Egy kis történelem: az Egyesült Királyság eredetileg az Anglia, Skócia és Wales alkotta Nagy-Britannia, valamint Írország uniója volt. Írország 1916 és 1922 között kivívta függetlenségét, létrejött a szuverén Ír Szabadállam, később Ír Köztársaság. A fiatal állam azonban a sziget 32 megyéje közül csak 26-ot foglal magába, mivel hat északi megyéről azonban nem mondott le London, egyrészt Belfast nehézipara miatt, másrészt mert a lakosság zöme betelepített protestáns volt, akik nem akartak egy katolikus többségű állam polgárai lenni, és a végsőkig ragaszkodtak a Nagy-Britanniával felálló unióhoz. Innen a név: unionisták. Az egységes Írország zömmel katolikus hívei pedig a nacionalisták.
A szembenállás a ’60-as évek végétől fegyveres konfliktusba csapott át. Az eufemisztikusan csak Bajoknak (Troubles) nevezett konfliktusnak mintegy 3500 halálos áldozata volt a másfél milliós országban. A katolikus oldalt képviselő, ír egységért küzdő IRA 1994-ben tette le a fegyvert, és a békefolyamat négy év múlva a Nagypénteki Megállapodásban csúcsosodott ki. A békefolyamatból azonban az Európai Unió is kivette a részét. A PEACE 1995-2020 nevű uniós program során például 2,26 milliárd eurónyi támogatás jutott Észak-Írország és az Ír Köztársaság határrégiójának összehangolt fejlesztésére, a határmenti kooperáció ösztönzését szolgáló INTERREG programból pedig 1,13 milliárd euró érkezett a térségbe.
Az uniós tagság tette lehetővé, hogy a mindennapok szintjén de facto megvalósuljon Írország újraegyesítése, a közel ötszáz kilométeres ír-északír határ felszámolása.
A Bajok idején szigorú határ vágta el egymástól a két országrészt: az átkelőkön gépfegyveres katonák és bombakereső kutyák ellenőrizték az utasokat és az autókat, megnehezítve az írek közötti kereskedelmet vagy akár csak a rokonlátogatásokat. Ma, bár egyik ország sem tagja a schengeni övezetnek, gyakorlatilag megszűnt a határ, mindössze egy-egy tábla figyelmeztet, hogy északon mérföld/órában, délen pedig kilométer/órában írják ki a sebességhatárt. Több tízezren ingáznak a határon át, és a két Írország egymás legfontosabb kereskedelmi partnere, az északír exportnak például több mint harmada a Köztársaságba irányul.
A Brexit hatásait nehéz megjósolni, de David Cameron a népszavazás előtt elismerte, hogy valamiféle határellenőrzést vissza kell állítani, különben Írországon mint hátsó ajtón keresztül szabadon áramolhatnának az emberek és az áruk az EU-ból az Egyesült Királyságba. Az ír-északír határ visszaállítását katasztrófaként élnék meg a helyiek, de az sem lenne biztatóbb, ha a brit kikötőkben és reptereken ellenőriznék az Észak-Írországból érkezőket. Nem véletlen, hogy az észak-írek 55 százaléka az EU-ban való bennmaradásra szavazott.
A Brexit negatív hatása lehet az utóbbi két évtizedben elsimult felekezeti ellentét feléledése is. Az utóbbi húsz évben a protestáns és katolikus pártok harmonikus együttműködése jellemezte az északír politikát, a Demokratikus Unionista Párt és a nacionalista, egykor az IRA-val is szoros kapcsolatban álló Sinn Féin ma is nagykoalícióban kormányoz. A békének hála felvirágzott a turizmus és a filmipar, gyorsan fejlődik az IT-szektor, harmadára esett vissza a munkanélküliség, a bőkezű brüsszeli támogatásoknak köszönhetően szépen muzsikál a mezőgazdaság is. Az egykori törésvonalak pedig elhalványodtak, a fiatal generációt kevéssé érdekelte szüleik és nagyszüleik felekezeti és politikai acsarkodása.
NIF: Tulajdonképpen az angol telepesek protestánsok és az ír őslakosok meg katolikusok. Semmiféle vallás háborúról nem lehet beszélni. Ez csak a dolgok elferdítése. Hasonló a helyzet azzal, amit a románok követtek el Erdélyben!!! Erdélyt a milliós betelepítésekkel, és az őshonos magyarság elűzésévél, elidegenítették.
A Brexit azonban újra felszínre hozhatja ezeket. A Sinn Féin már a népszavazás másnapján felvetette, hogy ahogy Skócia, úgy Észak-Írország sem hagyja magát akarata ellenére kiszakítani magát az Európai Unióból, ezért népszavazást kell kiírni, hogy inkább az Egyesült Királyságból lépjenek ki, és csatlakozzanak az Ír Köztársasághoz. Egy ilyen népszavazásnak kisebb a realitása, mint egy újabb skót referendumnak, mivel az északír törvényhozásban az unionista pártok vannak többségben, míg a skót parlamentben a függetlenségpártiak, de újra beszédtéma lett az ír egyesítés, amit az utóbbi időben már a Sinn Féin sem erőltetett.
Újra napirendre került tehát az északír kérdés – a Brexitre szavazó angoloknak kell megválaszolniuk a kérdést, hogy így is megérte-e nemet mondani az Európai Unióra.
valasz.hu
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
ez logikus, normális, természetes is ….
ez teljesen elore látható is volt, várható. Az angolok, azok nagy hányada, akik a kiválásért tevékenykedtek, nem merték ezen érvet felhozni, ugyanis ez épp a választókat a ‘rossz’ irányba tereli. Ugyanis,
ha az EK. -ban mindenki tudta volna azt, hogy a brexit egyben az Egyesült Királyság végét is jelenti, akkor szerintem nem lett volna még
egy 15-20 % sem, aki erre szavazott volna …
a fa ágát maguk alatt vágták el …
egy dolgot, a mi esetünkkel párhuzamosan. Nagyon sajnálatos az, hogy
nekünk nem sikerült az, ami az íreknél elég jól megtörtént. Az, hogy az EU-n belül Irország csaknem újra egy lett. Nálunk az új gazda, gazdák mindenütt fenntartották a mi ‘alacsonyabb-rendu’ státuszunkat, a többék kevésbé jogtalanságunkat (pl-ul a tolünk elvett, elkobzott javainkat nem szolgáltatták vissza. Vagy a nyelvhasználatunkat akadályozzák …) …
egész biztos vagyok abban (nem ismerem, de biztosra feltételezem), hogy az EU alatt nem volt több Ulster-bol kitelepedett ír, mint a fordítottja. Ez annak jele, hogy az Eszak-Irországban élo íreknek egyenjoga volt úgy politikailag, mint gazdaságilag sem voltak elonytelen állapotban …
csak ennyit. Erdekesnek találom azt, hogy mi nem igen vesszük ezeket
észre, így alig beszélünk, írunk róla …
szeretettel