Bolond magyar, vegyél Globus-t, mert magyar!

Persze, akár hozzá is lehetnénk már szokva ahhoz, hogy egykori nagy, magyar márkáinknak immár közük sincs hazánkhoz, ha csak az nem, hogy egyfajta aljas fegyverként fordítják ellenünk, és szedik el vele pénzünket. Sokszor pusztán azzal, hogy azt hisszük, magyar terméket veszünk. Vagy, mert emlékszünk, hogy az megbízható minőség. Volt.

Nincs ez másként a Globus, egykor gyár, ma már csak márkanév esetén sem.

Vajon miként éri meg a Hamé-nak Csehországban gyártani és utána ideszállítani Globus név alatt a termékeket? De még nagyobb rejtély, hogy ha nekik még így is megéri, akkor miért kellett az itthoni, ezek szerint rendkívüli profit potenciállal rendelkező, egyébként patinás, világhírű és elismert terméket gyártó magyar céget bezárni, a márkanevet eladni?

Miért nem lehetett ugyanúgy megmenteni, mint a Gyulai kolbászt? Persze, a választ tudjuk: Gyurcsány, Bajnai… A Globus Konzervgyár Nyrt. magyarországi gyáregységeit 2009. március 20-án bezárták, a márkanevet pedig a cseh Hamé vette meg – gyártja és forgalmazza a Globus név alatt saját termékeit a mai napig.

A márkanevet, illetve az ezzel járó piacokat 300 millió forintért herdálta el nekik a bezárást, felszámolást, kiárusítást végző, pedig Oroszországtól Ausztráliáig a konzerv szinonimájaként szerepel a Globus szó. A Maglódi úti gyár bezárását követően nem csak az ott dolgozók kerültek utcára, hanem egy sor, termelő és kisipari vállalkozás is csőd közeli helyzetbe jutott, vagy csődbe is ment, mivel a Globus felvevő kapacitására alapoztak és fejlesztettek.

Nyolcvan év munkája, befektetése, a nemzeti vagyon jövedelmező része ment veszendőbe egyetlen hónap alatt. Felvetődik a kérdés, kinek fűződött a legnagyobb érdeke a Globus megszűnéséhez? Ez is része volt-e a magyar mezőgazdaság és feldolgozóipar jól megszervezett tönkretételének, hiszen a megmaradt gépeket, – egy részét a privatizátor elvitte új üzemébe magának talán, – csak úgy lehetett, megrongálva, külsős részére eladni, hogy azok konzervgyártásra tovább ne legyenek alkalmasak? Vagy egyszerűen csak néhány ál-privatizátor és a menedzsment saját vagyongyarapodását szolgálta? Esetleg mindkettő?

Felvetődik a büntetőjogi felelősség kérdése is, melyet tovább vizsgálunk.

A Maglódi úti gyáregység gépeit, berendezéseit a volt termelési főmérnök értékesítette az utolsó csavarig. Érdekessége az egész történetnek, hogy a gyár bezárása előtt hat hónappal a volt vezérigazgató az imént említett termelési főmérnökkel, Kalocsán kialakított egy üzemet, ételízesítők gyártására. Amikor eldőlt a bezárás ténye, a Globus növényi üzemét egy hét alatt leszerelték és az összes gépet a fentebb említett két úr által nyitott kalocsai üzembe szállították, ahol egy hét alatt összeszerelték és a mai napig gyártanak a már meglévő piacokra.

Nem mellesleg, ennek a kalocsai üzemnek a tulajdonosa egyben a Szegedi Paprika tulajdonosa is, melynek egyik legfőbb konkurenciája nem más volt, mint a Globus konzervgyár… Mi pedig vesszük továbbra is, mert természetesen pont a lakosságot nem tájékoztatta senki – hiszen ez az átverés a márkanév-üzlet lényege. Ezt már megtanították az újgyarmatosítók…s kiszolgálóik!

Nem vagyok bolond, tudom, hogy a Globus már nem magyar, nem veszek, vannak valódi magyar termékek!

Bertha Szilvia

Országgyűlési képviselő, Jobbik

jobbik.hu