Beszélgetések Kópé kutyával (2.): Kópé Korzikára menne
Tegnap jött meg Nanna unokánk által a számunkra külön kiválasztott korzikai képeslap. Rajta a parti sziklák és strandok fotói mellett hat bűbájos golden retriever kutyakölyök fényképe is. Kiskópék! – indokolta Nanna a képeslap kiválasztását.
Tudnivaló, hogy anyai ágon Kópé kutyánk fajtiszta golden retriver felmenőkkel büszkélkedhet. Tőlük örökölte játékos hajlamát és a víz iránti vonzódását. Pancsolni, fürödni, úszni nagyon szeret. A gyerek-falkával játszani pedig a boldogság csúcsa számára. (Kópé nyelvén a gyerek-falka jelenti unokáinkat.)
A képeslapot természetesen megmutattuk Kópénak is. Ő rendes kutyaszokás szerint először alaposan megszaglászta, s csak utána vette szemügyre. Ezt követő „beszélgetésünket” mesélem most el.
Kópé, akinek intelligenciája egy négy éves embergyerek adottságával vetekszik, rögvest megállapította:
- Nekem rokonaim élnek Korzikán. Nagyon aranyosak. Meglátogatom őket, s viszek nekik csontot. Finom hazai velős csontot. Mindegyiknek egyet.
- Elmennél Korzikára? – kérdezte Apó hüledezve.
- El bizony! S látom, hogy ott strandok is vannak, majd úszom is jó sokat.
- Kópé, az nem olyan egyszerű – próbálta csitítani Apó Kópé kutya lelkesedését. Például a tenger vize sós, nem olyan, mint a Balatoné vagy a vászolyi kis pataké.
- S halak vannak benne? – tért a lényegre Kópé.
- Igen – világosította fel őkelmét Apó.
- Az jó. Szeretem a sós halat. Kifogom, s máris sós – örvendezett.
- Na, és hogyan fogod megtalálni a kis rokonaidat? – próbálta Apó ráébreszteni Kópét a vállalkozás nehézségeire.
- Ó, annál mi sem egyszerűbb! Ahogy megérkezem, elugatom, hogy miért jöttem. Az ottani kutyák tovább adják majd a hírt a kutya-híradóláncon, s csak egyet alszom, s már tudni is fogom, hol laknak és elkutyagolok oda.
- Kópé – ahogy én Téged ismerlek – aggódott Apó –, azok a velős csontok, amit ajándékba szánsz, nem fognak kitartani Korzikáig.
- Hááát … az előfordulhat – töprengett el Világszépe Kutyalány -, de a lerágott csontokkal is jól lehet játszani.
- Rendben – törődött bele Apó. – S aztán mihez kezdesz a kis rokonaiddal?
- Mit kezdenék? Természetesen játszunk, kergetőzünk. Fogunk nyulat és fácánt az erdőben és úszunk abban a sós izében, ami nem olyan, mint a Balaton – vetítette Apó elé Kópé vágyképeit. Lehet, hogy az egyik kiskópét elviszem Nannáéknak ajándékba, egy másikat meg hazahozok, hogy legyen nekem is kölyköm. Majd itthon vigyázok rá, s megtanítom mindenre, amit én tudok – tervezte el gyorsan a jövőt Kópé kutyánk.
- Az pompás lesz! – örvendezett Apó. Például kiokítod arra is, hogyan szoktad a Városligeti tóban a vadkacsákat hajkurászni?
- S ha ketten leszünk, meg is fogunk egyet. Mami majd megsüti nekünk – ábrándozott őkelme egy kacsasült illatú és ízű jövőről.
- De mi lesz a többi kiskópéval? Nem fognak sírni a testvéreik után? – aggódott Apó.
- Majd eljönnek hozzánk látogatóba, ha kicsit nagyobbak lesznek – bökte ki némi töprengés után okos kutyusunk. – Mikor indulunk? – s a választ meg sem várva elloholt saját, alaposan lerágott velős csontja maradékát megkeresni.
Budapest, 2014. július 29-én
Krasznai Zoltán
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kapcsolódó: Beszélgetések Kópé kutyával (1. rész)