Beszélgetések Kópé kutyával (2.): Kópé Korzikára menne

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Kópé KorzikánTegnap jött meg Nanna unokánk által a számunkra külön kiválasztott korzikai képeslap. Rajta a parti sziklák és strandok fotói mellett hat bűbájos golden retriever kutyakölyök fényképe is. Kiskópék! – indokolta Nanna a képeslap kiválasztását.

Tudnivaló, hogy anyai ágon Kópé kutyánk fajtiszta golden retriver felmenőkkel büszkélkedhet. Tőlük örökölte játékos hajlamát és a víz iránti vonzódását. Pancsolni, fürödni, úszni nagyon szeret. A gyerek-falkával játszani pedig a boldogság csúcsa számára. (Kópé nyelvén a gyerek-falka jelenti unokáinkat.)

A képeslapot természetesen megmutattuk Kópénak is. Ő rendes kutyaszokás szerint először alaposan megszaglászta, s csak utána vette szemügyre. Ezt követő „beszélgetésünket” mesélem most el.

Kópé, akinek intelligenciája egy négy éves embergyerek adottságával vetekszik, rögvest megállapította:

  • Nekem rokonaim élnek Korzikán. Nagyon aranyosak. Meglátogatom őket, s viszek nekik csontot. Finom hazai velős csontot. Mindegyiknek egyet.
  • Elmennél Korzikára? – kérdezte Apó hüledezve.
  • El bizony! S látom, hogy ott strandok is vannak, majd úszom is jó sokat.
  • Kópé, az nem olyan egyszerű – próbálta csitítani Apó Kópé kutya lelkesedését. Például a tenger vize sós, nem olyan, mint a Balatoné vagy a vászolyi kis pataké.
  • S halak vannak benne? – tért a lényegre Kópé.
  • Igen – világosította fel őkelmét Apó.
  • Az jó. Szeretem a sós halat. Kifogom, s máris sós – örvendezett.
  • Na, és hogyan fogod megtalálni a kis rokonaidat? – próbálta Apó ráébreszteni Kópét a vállalkozás nehézségeire.
  • Ó, annál mi sem egyszerűbb! Ahogy megérkezem, elugatom, hogy miért jöttem. Az ottani kutyák tovább adják majd a hírt a kutya-híradóláncon, s csak egyet alszom, s már tudni is fogom, hol laknak és elkutyagolok oda.
  • Kópé – ahogy én Téged ismerlek – aggódott Apó –, azok a velős csontok, amit ajándékba szánsz, nem fognak kitartani Korzikáig.
  • Hááát … az előfordulhat – töprengett el Világszépe Kutyalány -, de a lerágott csontokkal is jól lehet játszani.
  • Rendben – törődött bele Apó. – S aztán mihez kezdesz a kis rokonaiddal?
  • Mit kezdenék? Természetesen játszunk, kergetőzünk. Fogunk nyulat és fácánt az erdőben és úszunk abban a sós izében, ami nem olyan, mint a Balaton – vetítette Apó elé Kópé vágyképeit. Lehet, hogy az egyik kiskópét elviszem Nannáéknak ajándékba, egy másikat meg hazahozok, hogy legyen nekem is kölyköm. Majd itthon vigyázok rá, s megtanítom mindenre, amit én tudok – tervezte el gyorsan a jövőt Kópé kutyánk.
  • Az pompás lesz! – örvendezett Apó. Például kiokítod arra is, hogyan szoktad a Városligeti tóban a vadkacsákat hajkurászni?
  • S ha ketten leszünk, meg is fogunk egyet. Mami majd megsüti nekünk – ábrándozott őkelme egy kacsasült illatú és ízű jövőről.
  • De mi lesz a többi kiskópéval? Nem fognak sírni a testvéreik után? – aggódott Apó.
  • Majd eljönnek hozzánk látogatóba, ha kicsit nagyobbak lesznek – bökte ki némi töprengés után okos kutyusunk. – Mikor indulunk? – s a választ meg sem várva elloholt saját, alaposan lerágott velős csontja maradékát megkeresni.

 

Budapest, 2014. július 29-én

Krasznai Zoltán

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:   Beszélgetések Kópé kutyával (1. rész)

Facebook hozzászólások
%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás