Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Persze, hogy nem avatkoznak be a hitel károsultak mellett. Mivel történtek a jelenlegi jogszabályok alapján is a bankokat elmarasztaló ítélet, a törvényi háttér megfelelőnek tűnik. A szándék már hibádzik. Nem felejtsük, hogy éppen az előző fidesz kormány idején engedélyezték a deviza alapú hitelt és tették lehetővé az egyoldalú szerződés módosítást.
Amikor pedig csattant a csapda, „megdöbbentek” a bankok gátlástalanságán. De nem tesznek semmit csak húzzák az időt.
eSzeL
…ha jól sejtem a választásokig eldől a devizahitelesek sorsa.
H.B.
„Ezt nagyon jól jegyezzük meg, mert már semmi sem hiteles, hiszen zsidók sajnálkoznak velünk a zsidók tettei miatt, tehát a lényeg így szóba sem kerülhet, ez a hézagmentesen szervezett zsidómédia valódi lényege!”