BALOGH PÁTER (1894-1976) – AVAGY, A KIÁRUSITOTT REVERENDA


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

A Zerge-utca kicsi utca Szegeden. Itt volt apró szatócs üzlete Balogh István édesatyjának. Mindenki szerette, becsülte az aranyszívű Bloch bácsit, aki mintha a századelő Lehár operettjéből lépett volna ki: “aki segít a szegényen az ég áldása lesz azon” dallamos gesztusával adott cukrot a gyerekeknek, kölcsönt a szomszédoknak, tanácsot a parasztoknak. A Kárpátalja apró boltjainak hűvös homályát tudta átplántálni a tűző Alföldre. Tekintélye volt a környéken, s különösen megnőtt a tekintélye mikor a fia katolikus pap lett.

Amolyan jó tanyasi magyar típusú plébános lett Balogh Istvánból.  Pirospozsgás kerek barack fej, pici hegyes baba orr. De a szemüvege intellektuel volt, s nagyon tudott figyelni a szemüvege mögül. Prédikált zengőn és okosan. A körmeneten a Szentség mögül kinézett. Hosszan gyóntatott, azután nagyon röviden. Szeszélyek hullámoztak a csöndes tó tükre alatt.  Pasztorál, járja a kis parasztházakat, betekint mindenhová. Egy szép napon elkezd tojást vásárolni. Aztán vesz egy öreg teherautót s viszi fel pénteken az összevásárolt tojást Pestre. Szombaton már otthon is van.  Vasárnap gyóntat, prédikál…

Büszkék voltak a magyarok a papjukra, aki a gyóntatószékből ellenőrizte nem csapták-e be az asszonyok a tojásárakkal. A szimónia (áruval való kereskedés – a szerk.) mint groteszk humoros árnyék előbújt a századok mélyéről.

Az összeomlás első napján ő fogadja az oroszokat, az ő röpiratát szórják a szovjet repülőgépek, a Raták. A szovjet recept: legelső teendő papot fogni az elfoglalt városban. Balogh István nagyon kéznél van. Révai és  Gerő őt keresik fel, megtörténik a nagy történelmi mozzanat, a Szegedi  Kézfogás, a két moszkovita fogja Balogh dundi kezét s azt hiszi, hogy az  Egyházzal fog kezet.

Balogh olyan jól viselkedik, hogy kiviszik szerepelni Moszkvába is.  Fényképek: misézik Moszkvában. Az Úrfelmutatás pillanatában. Alatta  a nyilatkozat: “Soha olyan szabadnak nem érezte magát, mint moszkvai  miséje alatt”. A fotóagitátor fényképe egy átszellemült papi szentet ábrázol a Szentség sugárzásában. `

Közben az Andrássy-út 60., hogy teljesen kézben tartsa, obszcén képeket sokszorosít róla, a lapokban pedig képes riportok jelennek meg a műgyűjtő páterről, kedvenc képei Fried Pál művel közt. Ideális partnere Gábor Andoréknak, – “a mi páterünk” írják róla; megnőtt hasa vicclapok békebelit játszó derűanyaga. Mindez mű, csinált dolog, mindenki tudja, hogy a halál-balettnek egyik figurája táncol itt.

Az első időben feladata a hercegprímás meggyúrása, átképzése. Egy autóúton Győrtől Pestig “főzi” a prímást: “Beállni, beállni!” A prímás hallgatja a vég nélküli beszédáradatot, végül Pest határában megszólal: “Nagyon tévednek ezek, ha azt hiszik, hogy belőlem valamiféle Szergej pátriárkát csinálhatnak.”

Esztergom bölcs mérséklettel figyeli Balogh működését, vár, Balogh pártot csinál, a szovjet őt játszaná ki jobboldali, keresztény, papi pártnak a tömegek megtévesztésére. A reverenda mindent megér.

Az utolsó forduló előtt az Egyház, amely a krisztusi életszemlélet széles síkján a legnagyobb szabadságot adja politizáló papjainak és soha nem ítélte el “baloldali” papjait Giesswein Sándortól, Hock Jánoson át napjainkig, – Baloghról a hamis játékosról, aki el akarta adni a reverendát, leveszi a tisztelendő talárt.

– Amíg a magyar katolicizmusnak feje van, törzse és két lábbal áll ezen a földön, őrt áll – mondja komoran és keményen a Bíboros a körül álló aggódó politikusoknak.

NYOMOR

Az első esztendő a fegyverletétel után a kiégett mezők, a vérbaj, az ország belseje felé hajtott polgári foglyok végtelen meneteinek, a nyomornak esztendeje. El tudja-e képzelni, aki nem élte meg, mi a néma falu? Ahonnan elhajtottak mindent csak a beomlott kemence tövén ül egy ottmaradt öreg; mi az a rettenetes némaság ahol a csendes falu ezernyi zsibogó hangja hiányzik, ahol nem csipog baromfi s a feljövő holdat nem ugatják kutyák. A kutyák agyonlőtten hevernek a kiégett küszöbön s a szobákban föld alól kihajtott ismeretlen mezei állatok cikáznak. Aki látta lsaszeget, Dinnyést, Lepsényt és annyi száz és magyar falut tudja, hogy ez nem vízió. És ennek a falunak kell felállnia előbb, hogy élni tudjon a város, ahol ebben a pillanatban rozsdásak a sínek (milyen hamar megrozsdásodnak a sínek, ha nem járják a kocsik), ahol a beomlott kapuk helyére kredencet húznak és felállított ruganyok mögül figyel a nyomorékokból szervezett házi kapuőrség, hogy a légiriadó megmaradt kolompjával riadózzon, ha orosz rablócsapat közeledik. Ilyenkor kirohan a ház a folyosóra, mindenki megszervezetten ordít, sikong, fedőket ütnek össze, s a téboly zsivajával fogadják a rablókat. Ez az elhárítás. Valamelyik házban valójában kitört egy ilyen tömeg-extázis, s a fosztogatók elmenekültek. Az oroszok félnek a démonoktól. E felfedezés, villámként futott végig az utcákon, hogyan lehet elhárítani a részlet-felszabadítást és sorra megszervezték a sikongó kórusokat. Voltak helyek, ahol kölcsön-rimánkodtak a szomszédból egy-egy alkalmi “fúriát”.

Ez még a vetkőztetések, gyilkosságok, rablások kora. Nincs olyan becsületes ember Magyarországon, akitől személy szerint el ne vettek volna valamit az oroszok. Mint az egzotikus halak a bedobott áldozatot, pillanatok alatt csontra lerágták a megrohant várost. Fölveszik az eldobott katonaruhákat és mint “SS-szórványok” öregbítik a német mítoszt. A német halottak üvegszeme mered a Szénatér egére, a ruhájukban oroszok fosztogatnak.

A pinceablakodon benyomott hullák kora ez. Halasy Olivért az olimpiai bajnokot tarkón lövik egy darab autógumiért. Az aranylakodalmas Deucalion-házaspárok öngyilkosságainak hónapjai ezek, akiknek ágyában ott az orosz fertőzet. Az éjszakában egy szál szőlőlevélben futó nyugati kultúrattasé ideje ez, aki berohan védelemért a legközelebbi őrségre s ott még leszedik róla az előbb, a nagy sietségben rajtafelejtett karórát.

Ez még a háború – mormolják az emberek, s akinek nem kell nem jár hat óra után az utcán. De maga a nyomor! az éhezés nyomora, a fázás, ablak nélkül, az ostrom hónapjaiban a pincékből végsőkig kiéhezetten napvilágra támolygó tömeg nyomora. Vonatok csak katonai célokra vannak, a halott falu felel sínek sincsenek, a batyuzás csak a most induló infláció örvénylő hullámzósában kezdődik meg. Ezek azok a hetek, amikor a nyolcvan éven túli Herczeg Ferenc s a kilencven felé járó Márkus Emília sorban állnak a Nemzeti Kaszinó előtt (ó Nemzeti Kaszinó!), csajka helyett elhasznált konzervdobozzal a kézben a napi meleg levesért. Tisztviselők százezreit “nem igazolják”, életük évtizedei megsemmisülnek, öregen megtörten, lelki ájultságban hallgatják történelmi bűneiket, s a tanácsot, hogy menjenek házinyulat tenyészteni, ha nem bírják már fizikailag az újjáépítést az úttörésnél kezdeni. A nagy polgári író, aki azóta Svájcban vagy Nápolyban vett villát magának, gyilkos cikkel kontráz a hatalomnak, apáiról ír, akik alantas szolgálatkészséggel jelentkeznének az igazoló bizottságoknál, bekéredzkednének a demokráciába, elúszott éveiket, életüket keresik a megváltozott államon, s nem veszik észre, hogy ez már nem az az ezeréves cég, amellyel szerződtek.Hogy a magyarság nagy nép, azt ezekben a hónapokban lehetett megérezni teljes mélységében. Nem szellemi fiainak minden században frissen bomló nagy talentumai döntik ezt el, s nem is a barázdák népe örök megtartó erőivel, nem a munkásság nagyszerű alkotó intellektusa, hanem a nép mélyén élő hatalmas morális bázisok. Minden a nép megrontására tör ebben az időben: ezen munkál a nyomor, a kétségbeesettség a társadalom tartó traverzeinek a szétesése, hogy hullott embert vesznek, s aki eladja Istenét kap enni, aki eladja gyermekét, a halottait jövője lesz, – a rendszer, mint valami csődbekerült vállalat holtpontra zuhant részvényeit vásárolja fel az embereket. A beugratott, halálra félemlített, a romlott, a bérelt, a bornírt mind helyet kap. De a tömegek megközelíthetetlenek. Négy év kell, hogy mesterséges, erőszakos beépítéssel valahogy bekerítsék a falut, a vidéket. Csak a finnek nagy és tiszta harca fogható ehhez a mélyben lezajló néma küzdelemhez. A krisztusi szolidaritás felébred és áradni kezd. Nem a gombaernyő alatt gyűjtő méltóságos asszonyok perselyei kezdenek csörögni, (a típust átvette és továbbtenyésztette a rendszer, Zilahy Lajos, elnökletével „Nemzeti Segély” címen), – itt most valóban az életért, a megmaradásért folyik s harc. A bibliai szó kezd erjedni, érni a tömegekben: egymás terhét hordozzátok. A megszegényedett, vérevett Egyház megkísérli szervezetileg is segíteni, Jézus melegét hozni a nyomor melyére, ismeretlen diákok jelennek meg ismeretlen családoknál, kis hátizsákból kiraknak egy kiló lisztet, negyed kiló cukrot, öt kiló krumplit, köszönnek és mennek tovább, – apácák gyermekkocsiban öreg párnacihában kokszot hoznak valahonnan, mosolyognak, átadják és mennek, – a Magyar Közösség dolgozik a bártövökre vetett apák családjaiért és a Caritas a gyermekért, az anyákért, az intézményesen nyomorba taszított, keresztény családért. A bíboros minden erejét latba veti a közvetlen életmentő feladatok megoldására. Segítséget kérő hívásait a külföld meghallja, az amerikai katolikusok háborús segélyszolgálata beállítja magyarországi titkárságát is. 1946 augusztusában megindul az Actio Catolica első budapesti konyhája, amely amerikai katolikusok szeretetadományát dolgozza föl. Rövidesen 94 konyha dolgozik már, és több mint 14.000 éhezőt lát el. A szám egyre nő, a hatalom észre is veszi és megkezdődnek az ellenakciók. Thomas Fox amerikai megbízott meglepődve tapasztalja, hogy minden törekvése áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik. Nem kap meg engedélyeket, lehetetlenné teszik a szállítást, 750 tonna szeretetadomány Bécsben vesztegel, hónapokon át nem engedik be az országba. A rejtély megoldása nem az ő feladata. Nem tudja, hogy itt retorzióról van szó, kollektív büntetésről, ismeretlen bűnök kollektív megtorlásáról. A nyomort állandósítani kell. Mr. Fox rövidesen eltávozik Magyarországról.

Hasonló munkakörben került Magyarországgal kapcsolatba páter Flynn. Az ő magyarországi munkássága, az önzetlen, szorgalmas, mindig a krisztusi ideát szem előtt, tartó papi munka, a következő háromsoros titkos rendőri utasítással fejeződött be:

“VALAMENNYI HATARRENDŐRSÉGI KAPITANYSÁGNAK! Páter Flynn Fabian Philipp USA állampolgár, aki érvényes útlevéllel rendelkezik és érvényes vízummal, bárhol jelentkezik belépésre, visszautasítandó.

Balázs r.ales.” Keohg 61 585/jelszó iroda

Archivum Hungaricum

Közreadta: Stoffán György

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “BALOGH PÁTER (1894-1976) – AVAGY, A KIÁRUSITOTT REVERENDA” bejegyzéshez

  1. A szimónia (áruval való kereskedés – a szerk.) mint groteszk humoros árnyék előbújt a századok mélyéről.
    Kedves szerkesztő! A szimónia nem áruval való kereskedést jelent, hanem az egyházi rangok és tisztségek (pl. papszentelés, püspökszentelés, valamilyen egyházi hivatal) pénzért való megszerzése vagy árusítása. Tk. egyházi korrupciót jelent, de semmi köze a tojásárusításhoz. Az nem szimónia.

    Kedves Tamás!

    A szimónia az Idegenszavak és Kifejezések Szótára (Bakos) szerint lelki dolgokkal, egyházi tisztségekkel vagy (egyházi) javakkal való kereskedést, nyerészkedést jelent, ezek áruba bocsátásával (az újszövetségi Simon mágus nevéből kapta elnevezését <ApCsel 8:5-25, különösen 18-23 versek>) – a másik szerkesztő megjegyzése

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Kitörés Emléktúra Debrecen környékén
Kádár és a párt vezetői pezsgővel koccintottak Mindszenty halálakor
Lengyel Károly: RIKSÍNÓ – Rémtörténet a tömegközlekedés viselt dolgaiból kifejtve
Close