Mielőtt még bárki kiakadna, mint az a bizonyos sokat emlegetett Epeda sezlonyrugó, sietek rögtön itt az elején leszögezni, hogy eszem ágában sincs tovább rontani a vidék-főváros ellentét hosszú ideje meglévő kibékíthetetlennek tűnő viszonyán. Csupán arról szeretném tájékoztatni a tisztelt Nagyérdeműt, milyen érdekes dolgokra bukkanhat az ember, ha nem csak úgy átabotában fut át a messzi földről villanypostafiókjába érkezett delejleveleken.
Ha visszatekintünk a nyolc szűk esztendőre, de talán még annál is kicsikét tovább, számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy Vidék-Magyarország törekvéseit a vízfej Butapest szinte gombnyomásra semmisnek nyilvánította. Mire elértük a 99,9%-os feldolgozottsági szintet, valahogy megfordultak a trendek. Aszonta Butapest: ÁCSI! Márpedig az nem úgy van!
A korrektség kedvéért jegyezzük meg, az idei volt az első olyan országgyűlési erőfelmérő, ahol nem követhettük nyomon a folyamatot. Vagyis, amíg mi az előzetes eredmények és adatok helyett az országos választási szarjankók kutyakomédiáját néztük nyílt színen, a rosseb se tudja, milyen jelenetek játszódtak le a színfalak mögött.
De megyünk tovább!
Nemrégiben landolt villanyposta-fiókomban a Budapestanalyses publikálásában egy nagyon érdekes elemzés, mely „A magyar pártpolitika új térképe” címet viselte. Ebből nézzük most meg az LMP című rövid kis részletet. Meg fogják látni, nagyon érdekes!
Az LMP
„Míg a választások kimenetele számos más pártot csapásként ért, az LMP számára rendkívüli sikert hozott, mivel a semmiből érkezve több, mint 7 százaléknyi szavazatot szerzett. S ez a jelenség két üzenetet hordoz. Az egyik, hogy Budapest nagyon más, mint az ország többi része, mert kész megfelelő számú szavazattal támogatni és a parlamentbe juttatni egy olyan baloldali liberális csoportosulást, amely még teljesen ismeretlen és semmiféle „politikai előélete” nincsen. Létezik tehát egy középréteg, amely a jobbközép nemzeti üzenetét érdektelennek tekinti és előnyben részesíti a balra hajló, némileg „zöld”, globalista és kifejezetten nyugati tájékozódású LMP-t, mint saját érdekeinek és világképének kifejezőjét.
Ezért az LMP-nek kettős legtimációja van, egyrészt a rá leadott szavazatok, másrészt a programjára, elveire és eszmeiségére való hivatkozás révén. Mert az LMP lényegét tekintve egy budapesti elitpárt, amelynek nincs érdekeltsége az ország többi részében. Befolyását annak hirdetésével próbálja majd növelni, hogy a nyugati, globális eszmék egyetlen letéteményese, valamint sajátos szerepet szán magának a demokrácia legjobb védelmezőjeként, elsősorban a Jobbikkal szemben. E téren közös nevezőre juthat az MSZP-vel, amely szintén a demokrácia védelmezőjének szerepébe helyezkedett, elsősorban a Jobbik, de implicite a Fidesz ellenében is. A magyar baloldalnak ugyanis nincs a demokratikus konzervativizmusra vonatkozó elmélete, és így a jobboldalt lényegét tekintve és eredendően fasisztának tekinti. Az MSZP veresége utáni első mozdulata az volt, hogy támogatást ajánlott az LMP-nek, néhány saját képviselőjelöltjének visszahívásával a választások második fordulójában. Az LMP nyilvánosan elutasította az ajánlatot.
A második következtetés, amely az LMP jelentős sikeréből levonható, hogy az előrelátható jövőben nagy valószínűséggel létezni fog egy balra hajló, saját arculatú, kis liberális párt a magyar politikai mezőben, amely támogatottságát túlnyomórészt Budapesten szerzi, korlátozott befolyással bírva másutt. Ennek történelmi előzménye a két háború közötti időszakban a Rassay-féle párt, 1989 után pedig az SZDSZ játszotta ezt a szerepet. A tétel tehát úgy szól, hogy létezik Magyarországon a liberalizmusnak egy bizonyos típusa, ámbár csak a fővárosban, s ez még jobban elkülöníti Budapestet az ország többi részétől. Az LMP eme elkülönülése fokozni fogja elszigetelődését és a megmentő szerepére való hajlandóságát, a demokratikus többség figyelmen kívül hagyását. Az LMP szinte bizonyosan ütközőpályára kerül a Jobbikkal, ami erősíteni fogja a kétpólusú polarizációt – Budapest és az ország többi része, illetve a budapesti elit szavazók és a Jobbik szegénységben élő támogatói között.”
BINGÓ!
Csak úgy hemzsegnek az emblematikus momentumok!
Aszongya:
– „lényegét tekintve egy budapesti elitpárt, amelynek nincs érdekeltsége az ország többi részében”
– „létezni fog egy balra hajló, saját arculatú, kis liberális párt a magyar politikai mezőben, amely támogatottságát túlnyomórészt Budapesten szerzi, korlátozott befolyással bírva másutt”
– A tétel tehát úgy szól, hogy létezik Magyarországon a liberalizmusnak egy bizonyos típusa, ámbár csak a fővárosban, s ez még jobban elkülöníti Budapestet az ország többi részétől.
Itt van kérem tisztelettel az eb elhantolva!
Most mondják meg nekem, de őszintén! Ha a fentiekben idézett elemzés elejére nem írják ki, hogy LMP, azaz Liberális Magyar Párt, nem rögtön az SZDSZ ugrik be? De bizony, hogy az!
De ami talán igazán jelzésértékű – emeljük ki tehát külön még egyszer: „ez még jobban elkülöníti Budapestet az ország többi részétől”.
Bizony, beszédes szavak ezek, s végre valahára akadt valaki, aki ki merte mondani őket. Minden erővel azon vagyunk, azon leszünk, hogy megőrizzük a status quo-t, csak a homlokzatot festjük át kicsinység, hogy a nép is úgy érezze, valami változás végre valahára mégiscsak történt, mindeközben öles léptekkel haladunk tovább – no, nem, nem a szocializmus, hanem – a globál-kapitalizmus útján.
Magyarország most már jó ideje – de az utóbbi húsz esztendőben minden kétséget kizáróan egészen bizonyosan – a felülről való ráerőltetés országa lett. Nem tehetek róla, de lassan kezdek hajazni egy mantrázó szerzetesre, aki a ciklikusság jegyeit vonultatja fel minduntalan, hiszen tökéletes kerek egészet alkot, ha ismét ide pattintom Varga Tibor rendkívüli bölcsességről tanúbizonyságot tévő roppant egyszerű, és éppen ezért roppant nagyszerű helyzetértékelését, miszerint: „Változtassunk, változtassunk, csak semmit meg ne változtassunk!”
Varga Tibor szavait látszik alátámasztani az a nagyon érdekes pengeváltás is, amit egyik előző, „Tükör által homályosan” című írásom (http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/04/13/tukor-altal-homalyosan-avagy-az-elso-olyan-valasztas-ahol%E2%80%A6/) váltott ki a Nemzeti Internetfigyelő weboldalán. A Liberális Magyar Párt egyik aktivistája, bizonyos Feanor szerint nem feleltek meg a valóságnak az általam írottak. Nagyon érdekes az, hogy ki honnan, milyen szemszögből vizsgálja a különböző eseményeket, történéseket, ki, mikor és hol született, milyen rendszerben szocializálódott, és az is, vajon rendelkezik-e a sorok közötti olvasás képességével. Mindenféle kommentár helyett, nézzük inkább a hozzászólást, majd rögtön utána Czakó István nem kevésbé érdekfeszítő reagálását. Íme:
„1. Amerikai nagykövet minden általa demokratikusnak tekintett, OGY-be bejutott pártnál járt aznap este (Jobbik kivételével mindhárom).
2. LMP-s jelöltek között nincs egyetlenrégi szadeszos jelölt sem. Van néhány régi MDFes, egy-kettő, aki régen FIDESZes volt, sőt, ex-MSZPs polgármester is, de szadeszos egy sem.
3. Bár Budapesten tényleg kiemelkedő eredményt ért el, további 17 területi listán is elérte az 5%-ot. Nehéz ezt BP-vidék szembenállásként értékelni.
4. LMP mint médiapárt: ezen vagyok a legjobban meglepődve, Balczó is ezt kommunikálta a választások estéjén. Kb. a mostani választások előtt egy hónapig alig lehetett az LMPt bárhol látni. KerTV-k, nyomtatott sajtó nemigen foglalkoztak vele. Érdemes összehasonlítani az MDF(SZDSZ)-el, aminek minden apró rezdülését közvetítette a sajtó. Azért volt szükség ennyi performance-ra a párt részéről mert különben a kutya sem foglalkozott volna vele. Éppen a Jobbikra hasonlít abban a párt, hogy mindenhol a személyes kampányt nyomta, a legtöbb helyen csak Jobbikos meg LMP-s stand volt kint.
Jelzem, LMPs aktivista vagyok, ha az szdszesedés vagy a fideszesedés útján elindulna a párt, az aktivisták nagy része (én is) úgy hagyná ott, mint a sicc.”
Legyen nyugodt, úgy átdobták magát is, mint a bizonyost a kerítésen. Igenis, az LMP az SZDSZ új megjelenése! Bizonyíték erre maga Kóka, s hogy emiatt fegyelmit is kezdtek ellene a szadeszban. Miért is? Azért, mert a régi szadeszeseket kihagyva, újjá akarja szervezni az SZDSZ-t. Milyen égő és dühítő ez a vén libsiknek!
Reagálok pontjaira is.
1. Az amerikai nagykövet először az LMP-hez ment, s nem – ahogy a protokoll megkövetelte volna – a győztesekhez! Ráadásul, mint írta is, a JOBBIK-hoz el sem ment, ami nagyfokú udvariatlanság, mondhatnám, diplomáciai botrány.
2. Igaza van, egyetlen régi SZDSZ-es (önnek nem illene szadeszozni) sincs az LMP-ben. De nézze csak meg, kik vannak ott? S ki áll az egész mögött?
3. Bizony, ez BP-vidék szembenállás, mert vidéken csak a médiának köszönhető, hogy éppen átlépték az 5 %-ot. Sajnos, a sajtó ma már a hatalom harmadik ága!
4. Ön nem néz TV-t, nem olvas újságot! Bizony, az LMP médiapárt, egyrészt, mert igenis, sokat foglalkozott vele a média, még akkor is igaz ez, ha a megjelenésük többsége a kampány utolsó hónapjára tevődött. Elvégre a helyes taktika meghozta a gyümölcsét. Ha pedig a megjelenések közlését nézi, el kell ismernie, hogy (programjának szedett-vedettsége ellenére) kizárólag pozitívra festett képet sugárzott róluk a sajtó, többek között zöld pártként nevezve őket, holott minden szereplésükben csak annyi volt a zöldség, amit mondtak!”
Üdvözlettel: Czakó István
Mit lehet erre mondani, Istenben szeretett felebarátim? Leginkább semmit. Maximum annyit, a nagy kérdés valójában az, hogy Butapest továbbra is buta marad-e? Folytatódik-e a Budapestanalyses által a fentiekben felvázolt történelmi hagyomány? Marad-e Butapest továbbra is a nehéz és szorító cipőben kínlódó Vidék-Magyarország talpa alá szándékosan odahelyezett kavics, amely lassan már végképp ellehetetleníti az előrehaladást, vagy képes lesz szakítani a hagyományokkal és váltani? Még annak ellenére is, hogy Tevje, a tejesember mindennél kitartóbban és egyre hangosabban ordítja füleinkbe klezmer kísérettel, hogy „tradition, tradition”, azaz hagyomány, hagyomány.
Hajszálnyira vagyunk attól a bizonyos sokat emlegetett kétharmadtól, hogy végre senki se emelkedhessen a zsarolási potenciál által biztosított és tévesen a „mérleg nyelvének” nevezett törvényhozási magasságokba. Mégis, azon honfitársaim, s jó magam is, akik valamennyire elsajátítottuk és magunkévá tettük a sorok között való olvasás képességét, fel kell tegyük magunknak a kérdést: Vajon meddig lehet még eljátszani, hogy a főváros szembe menjen az ország többi részével? Reméljük, most már nem sokáig!
Akik annak idején tudták, merték és tették, ügyesebben csinálták, mint azok, akik nyakán jó ideig koloncként éltek. Nem tököltek, már a választásoknak is új névvel, új logóval futottak neki, csak ezúttal a megfelelő embert nem sikerült megtalálniuk. Annak idején a Hit gyülekezete által csak ’100 kiló marhahús”-nak titulált Kuncze főnyereménynek bizonyult. Ahogyan az ÁVÓ-s csemete Bauertől megtudhattuk, a kiválasztás egyik fő szempontja az volt, hogy az illető ne legyen zsidó. Bejött. Az érdekes kérdés most már csak az, mit kezdenek, ó pardon, hogyan kommunikálják le vagy el, a Szakasits-dédunokát. Nem semmi feladat lesz, teammunkában mögwörkshoppolhatja a kreatív csapat. Az első számú és agyon koptatott sablonszöveg, miszerint a fiúk nem felelősek az apák bűneiért, ide már nem lesz elég, újabban egyre többször és egyre több helyütt felháborodott tiltakozást vált ki, ugyanis a folytatólagosan bekövetkező sorozatosság kitermelte az erre adandó választ is, nevezetesen, hogy az apák tetteinek hasznát viszont a fiaik élvezték, ráadásul nem is akárhogyan. De ez mán legyen a Lehet Máshogy SZDSZ dóga, agyaljanak rajta ők.
Mindeközben az utódpárt, mint valamiféle lassan mozgó gólem, csak most kapott észbe, ezúttal is későn reagált.
Bár a Törvényhozás Házában új köpönyeg és név fölvételével biztosította túl élését az SZDSZ, a csekély számú képviselő ellenére nem árt óvatosnak lenni, hiszen a befolyásoltság, pénz, paripa és (média)fegyver, továbbra is rendelkezésükre áll. Lám, ahogy Feanor az LMP-aktivista is fogalmazott „a mostani választások előtt egy hónapig alig lehetett az LMPt bárhol látni” – ezt már csak én teszem hozzá – és mégis sikerült neki az, ami másoknak nem, nemcsak hogy megugrotta, de rögtön 2%-kal át is vitte a lécet. Mindezt kb. 1 hónapos intenzív médiaszerepléssel!
Ilyen van?
Ilyen van!
De csak itt, csak most, és csak nektek!
Függetlenül attól, hogy ezt a választást az egykoron fiatal demokraták nyerték meg, talán mégiscsak érdemes lenne elgondolkodni azon, amit a Jobbik mondott, és Magyarország legyen végre ismét a magyaroké. Márpedig Magyarországba az egyelőre még kétségkívül Buta Pest is beletartozik!
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
0 thoughts on “Az ország kerékkötője: Butapest – avagy A város, amely szembemegy egy egész országgal?”
A Jobbik stratégiai hibát követett el Budapesten. Mégpedig nagyon súlyosat.
Az újszadesz standjainál a kutya sem állt meg, vagy legfeljebb az, de akkor a gazdi odébb húzódott. Az utcai kampányuk teljes érdektelenségbe fulladt. A médiaszerepléseik során pedig vért izzadtak a fizetett riporterek, hogy valamit megcsillanthassanak a ződzsidók a tehetségükből. Nem sikerült, mert ami nincs, azt nem lehet csillogtatni.
A lopáshoz nem kell tehetség (lásd: szadesz, maszop). Ahhoz elég az is, ha valaki közel van a tűzhöz.
Egyik radioban hallottam, az lmp csak azokon a telepuleseken ert el eredmenyt amelyik repulo terrel rendelkezik. Erdemes utana nezni. Nekem meg az a gondolatom tamadt ebbol kovetkezoen, hogy talan az izraeli kemgepek azon repterek korul is leirtak egy-ket kort, valamikor a kampany idoszakban csak ott nem sikerult lencsevegre kapni oket. Nem vagyok egy muszaki zseni, de amolyan osztonosen osszefuggest erzek a ket jelenseg kozott.
Nagyon egyet értek a cikkel, csak hiányos a saját városának a lakóit elfelejtette le butázni, én úgy tudom hogy Pécs és környéke is a komcsiké volt eddig.
Mielőtt még bárki kiakadna, mint az a bizonyos sokat emlegetett Epeda sezlonyrugó, sietek rögtön itt az elején leszögezni, hogy eszem ágában sincs tovább rontani a vidék-főváros ellentét hosszú ideje meglévő kibékíthetetlennek tűnő viszonyán. Csupán arról szeretném tájékoztatni a tisztelt Nagyérdeműt, milyen érdekes dolgokra bukkanhat az ember, ha nem csak úgy átabotában fut át a messzi földről villanypostafiókjába érkezett delejleveleken.
A Jobbik stratégiai hibát követett el Budapesten. Mégpedig nagyon súlyosat.
Az újszadesz standjainál a kutya sem állt meg, vagy legfeljebb az, de akkor a gazdi odébb húzódott. Az utcai kampányuk teljes érdektelenségbe fulladt. A médiaszerepléseik során pedig vért izzadtak a fizetett riporterek, hogy valamit megcsillanthassanak a ződzsidók a tehetségükből. Nem sikerült, mert ami nincs, azt nem lehet csillogtatni.
A lopáshoz nem kell tehetség (lásd: szadesz, maszop). Ahhoz elég az is, ha valaki közel van a tűzhöz.
Kedves dr.!
Az LMP kérdésében egyetértünk.
A Jobbik stratégiai hibáját kifejtené, bővebben?
Egyik radioban hallottam, az lmp csak azokon a telepuleseken ert el eredmenyt amelyik repulo terrel rendelkezik. Erdemes utana nezni. Nekem meg az a gondolatom tamadt ebbol kovetkezoen, hogy talan az izraeli kemgepek azon repterek korul is leirtak egy-ket kort, valamikor a kampany idoszakban csak ott nem sikerult lencsevegre kapni oket. Nem vagyok egy muszaki zseni, de amolyan osztonosen osszefuggest erzek a ket jelenseg kozott.
Nagyon egyet értek a cikkel, csak hiányos a saját városának a lakóit elfelejtette le butázni, én úgy tudom hogy Pécs és környéke is a komcsiké volt eddig.