KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Az érpataki modell – Így is működhetnek a dolgok

Érpatak egy kétezer lakosú kistelepülés Szabolcs megyében. Semmiben sem különbözik az ország hasonló nagyságrendű településeitől. Magán viseli az ország minden nyűgét-baját, nem emelkedik ki semmiben környezetéből – sem gazdasági, sem kulturális téren. Mondhatnánk azt is: nincs benne semmi különleges. Szép táj, természeti környezet, az emberek küszködnek mindennapi megélhetésükért, és megpróbálnak boldogulni, élni adott lehetőségeikkel.

Néhány dolog azonban másképp működik, mint ahogy azt már megszoktuk. Ennek mozgatórugója a település polgármestere. Orosz Mihály Zoltán, akinek egyéni elképzelési vannak a település problémáinak megoldására.

Érpatak hasonló problémákkal küszködik, mint a környezetében levő többi település. Sok a nehéz sorsú ember, jó néhányan segélyre szorulnak. A közbiztonság helyzete nem olyan rég nyomasztóan nehezedett az egész településre. A kisebb-nagyobb lopások itt is megkeserítették az emberek életét. Itt is megtalálható az a réteg, amely nem tudott beilleszkedni a település életébe és a kötelező öngondoskodást, mint emberi sajátosságot nem tette magáévá, inkább a segélyezést tekintette az egyedüli üdvözítő megoldásnak.

Természetesen a felmerült problémákra mindig van megoldási lehetőség. Ezt a Polgármester is így gondolta, és meg is tette a szükséges lépéseket.

A legsúlyosabb probléma az emberek megélhetésének a biztosítása. A település ezt önállóan nem tudja megoldani, de a hatásokat tudja csökkenteni. A falu csaknem minden házához tartozik kert, mezőgazdasági művelésre, gazdálkodásra alkalmas terület. Ezek jó része sajnos parlagon hever, ez egy olyan fontos erőforrás, amelyet kár lenne kihasználatlanul hagyni. A polgármester úr is így gondolja, és kellő módon meg is szervezte. Aktív segítséget nyújt ezeknek a területeknek a művelésbe vonására. A kerteket önkormányzati segítséggel megművelik. Az önkormányzat felszántja a kertet, előkészíti műveléshez. Erre nem kötnek írásbeli szerződést, a betakarítás végén ennek díjával elszámolnak. A kezdő lökést már megadta azzal, hogy a legnehezebb tevékenységet, a talaj előkészítését átvállalta magára. Ezután már csak a házigazda és családjának felelőssége, hogy a kertben ne gaz és dudva nőjön, hanem a család saját maga számára meg tudja termelni az alapvető élelmiszerek egy részét. Természetesen a folyamatos ellenőrzés megmarad. Ott, ahol mégsem tartották be vállalt kötelezettségüket, az Önkormányzat él azzal a lehetőségével, hogy a terület rendezetlensége miatt bírság útján visszaszerzi a szántás költségét.

A szerkesztő megjegyzése:

A falusi kertek 20-25% -a sajnos parlagon marad. Ez az arány sokkal magasabb azoknál, akik egyébként is segélyből élnek. Nemrég egy Zala megyei településen mentem keresztül. Szinte nem láttam olyan kertet, amely meg lett volna művelve. Hozzá kell tenni, hogy a település jó részét a roma kisebbségi népcsoport lakja. A régi, hagyományos roma foglalkozások: elsősorban az építőanyag-előállítás /vályogvetés/, a kovács mesterség, a fémekkel való foglalkozás, állatkereskedelem. Ezek nagyrészt beszűkültek és az ipar kiszorította őket ezekről a területekről. Annak ellenére, hogy a jó részük falun él, vagy nem tudják vagy nem akarják elsajátítani ezt a – számukra is nyitva álló – lehetőséget, sőt alapvetően le is nézik ezt a fajta munkát, pedig létfontosságú lenne számukra, hiszen a lehetőségek adottak, és a segélyeket ki lehetne egészíteni az általuk megtermelt javakkal.

Sajnos a roma érdekvédelmi szervezetek eddig még semmilyen lépést nem tettek ennek a gazdasági lehetőségnek kiaknázása érdekében sem propaganda, sem meggyőzési szinten, amely komoly hiba és csak akarni kellene.

Úgy gondolom, hogy segély csak annak jár, aki az öngondoskodásnak ezt a lehetőségét már kimerítette és az ezen felül mutatkozó igényeket – mint az iskoláztatás, vagy más, meg nem termelhető igények fedezésére kaphatnák /amibe természetesen sem a cigaretta, sem az alkohol nem számít bele/.

Felmerül a jegyzők és közterület felügyelők felelőssége ebben a témakörben: ha nincs konkrét feljelentés egy megműveletlen kerttel kapcsolatban, a jegyzők nem intézkednek. Biztos, hogy meg kell várni egy feljelentést? Biztos, hogy nem munkaköri kötelességük ez? Biztos, hogy nem kellene kevesebb segélyt kiosztani és tehermentesíteni a település erőforrásait, ha ezen a területen a helyzet magaslatán állnának? Nyilván konfliktusok keletkeznek, nyilván ez sok embernek nem fog tetszeni, de a munkára szoktatás, a megtermelt és előállított javak, a társadalmi igazságosság figyelembe vételével ezt meg kell tenni. Néha elég egy jó példa, hogy a kezdeti lendületet megadja. Nyilván vannak egyszerűbb megoldások: ha valaki csak befüvesíti a kertjét, már az is jó, mert ezáltal a település rendezettebbnek látszik – de ők nyilván nem is szorulnak segélyre.

Érpatakon úgy gondolják, hogy mindenkit be lehet rendelni közmunkára, aki segélyben részesül. A berendeltek valóban hasznos munkát végeznek, amely számon kérhető, kontrollálható. Ha valaki ez alatt alkoholt fogyaszt, jön a szonda, az azonnali hatályú rendkívüli felmondás, és máris 3 évig szünetel a segély folyósítása.

A köztartozások behajthatóak, csak akarat és bátorság kell a végrehajtáshoz. A behajtásokat még a bérfizetés előtt megteszik. Néhány hónap alatt megszokják az érdekeltek, és máris természetessé válik ez az állapot.

Az érpataki modell, nem egy csodafegyver, nincs benne semmi különleges. Miért működik mégis jól?

Mindenki teszi a dolgát, amit bevállalt.

A polgármester eleget tesz annak a bizalomnak, amelyet a település lakossága ráruházott. A választói azt várják tőle, hogy rend legyen, hogy nyugalomban éljenek. Ez alapvető emberi, és társadalmi igény.

Következetes magatartás, ZÉRÓ tolerancia, nincs elnézés, elvtelen alku, mutyizás.

A polgármester kocsijában a videókamera, a diktafon a keze ügyében van. Minden szabálytalanságot rögzít, mindenben azonnal intézkedik. Ezt azért teszi, mert ez a dolga, erre kapott felhatalmazást. Nem kerüli a konfliktusokat, csak azért, hogy nyugodtan aludjon.

Szerkesztői megjegyzés:

Minden településen vannak problémák. Hány polgármesternél látjuk, hogy tudomása van a szabálytalanságokról, törvénytelenségekről, de elfordítja a fejét. Vajon miért?

Mert nem akar bajt? Mert összekuszálná, a település belső politikai viszonyait? Látja, hogy az illető palotában lakik, luxus kocsin jár, de a család több tagja is segélyen él. Tudja, de nem akarja látni.

Erre, a nagypolitikából meríti a példát. Vannak az országban úgynevezett érinthetetlenek. Nem szabad hozzájuk nyúlni, mert akkor aztán nagy baj lesz. Nézzük csak meg a hírhedt siófoki maffiás megfélemlítő demonstrációt, amely élén az egyik fővajda menetelt. Bármekkora volt a felháborodás, derék főrendőreink, a jogszabályok mögé bújva, az édes semmittevés elszánt politikáját folytatták. A főrendőrök természetesen, a lavírozós politikusainktól kapják az utasításaikat ezekben a „kényes” témákban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell önállóan tenniük a dolgukat amire felesküdtek.

A jegyző szintén teszi a dolgát, nem hezitál, együttműködik a polgármesterrel. Egy jó jegyző fontos partner, a jog megtestesítője. Minden felhatalmazása megvan arra, hogy fellépjen és minden szabálytalanságot megszüntessen. Érpatakon nincs aktatologatás, a felelősség áthárítása. Mindig megtalálják azokat a jogszabályokat, ami alapján fel lehet lépni, és nem haboznak alkalmazni.

A rend őre a helyzet magaslatán áll. A legfontosabb ismérve, hogy nem fél. A terepen aktívan mozog, a jogszabályokat alkalmazza. Megnézi, hogy ki tartózkodik jogszerűtlenül, lakcímbejelentés nélkül a lakásban, minden lakossági panasznak utána jár.

Nincsen kis lopás, vagy nagy lopás. Ha kell, akkor jelzést ad, hogy ki az aki, késő este hangoskodik. Az kora reggel már közmunkára megy, legközelebb már idejében le fog feküdni. A polgármester úr ezt a módszert mindenkinél alkalmazza, korra, nemre, származásra való tekintet nélkül. Nem tesz különbséget, hogy roma vagy nem roma az illető, hiszen a magyaroknál ugyanúgy megtalálható az a réteg, akinél a szocializáció nem sikerült teljes egészében.

Szerkesztői megjegyzés:

Biztató, hogy az új kormányzat, minden településre rendőrt akar állítani. Kell is. Kérdés, hogy van-e idő kiképezni őket erre a speciális feladatra. Tudják-e kezelni, ezeket a problémákat. Túl sok rendbontó ússza meg a büntetést. Szögi tanár úr megölésében a résztvevők fele megúszta a büntetést. Lehet, hogy nem mindenki ölt, de vagy passzív szemlélők voltak, vagy a kötelező segítségnyújtást mulasztották el, vagy hergelték a gyilkosokat, vagy egyszerűen csak a jelenlétükkel pszichikai bűnsegédként vettek részt a lincselésben. Annak ellenére, hogy ez a magatartásforma általánosan elterjedt, a mindennapok részévé vált, a magyar rendőrség képtelen ezt a problémát kezelni. Néha bevonnak kommandósokat, akik kiemelik a hangadókat, de a többség megússza, és mivel megússza, legközelebb ugyanígy fog eljárni. Mi az akadálya annak, hogy a tömeg minden tagja ellen eljárjanak? Több száz új rendőrkocsit kapott az állomány. Férjen már bele egy kamerarendszer, amely mindent rögzít, és ez alapján már el lehet járni. Persze ehhez is bátorság és a rendőrség jogkövető magatartása szükséges.

Érpatakon ezt is megoldották, itt nincs cirkuszolás a polgármesteri hivatalban.

A mezőőr szintén fontos eleme a rendszernek, amióta határozottan lép fel, kevesebb a terménylopás.

Mindenkinek megvan a feladata, ez alól nincs kibúvó.

Az érpataki modell a visszajelzések alapján úgy tűnhet, mintha politikai ideológia alapján működne.

A liberalizmus az élet sok területén jól működik, egy dologban azonban biztos, hogy nem. Ha az emberek életét valami megzavarja, vagy nem érzik magukat biztonságban, vagy a társadalmi igazságérzetüket sérti, ebben a témakörben csak egy következetes magatartással és bátor fellépéssel lehet eredményeket elérni. Ez minden politikai pártnak a sajátja kell, hogy legyen. Ezeknek az alapelveknek a be nem tartása mással nem megmagyarázható, vagy igazolható. Lehet emberi szabadságjogokat belekeverni, rasszizmust emlegetni, de ebben az összefüggésben értelmezhetetlen. Pártállástól függetlenül törekedni kell a törvények és a szabályok betartására, hiszen a legalapvetőbb emberi jog a nyugodt és békés élethez való alkotmányos jog. Érpatak példa erre. Nyilván még itt sem fenékig tejfel az élet, vannak még hibák, javítani és tennivalók, de az irány jó. Sőt komoly eredményekről számolhat be a polgármester. Azt javasoljuk minden település vezetőjének, bármilyen politikai csoportosulásba tartozik, vagy legyen attól független, vállalja fel a konfliktusokat, hiszen ezt kívánják tőle az emberek.

Kovács László

Polgármesterek és Önkormányzatok Szakmai Lapja

Kapcsolódó: Miért nevezték el Érpatakot Mintatelepülésnek?

Érpatak, a mintafalu – avagy az erős hit és akarat győz a Gonosz felettNemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük