Az elmúlt húsz év szakértelme – gazdasági csőd és erkölcsi pöcegödör


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Fotó: Oskar
Fotó: Oskar

A választások közeledtével egyre többször szóba kerül a mögöttünk álló nyolc év történelme, illetve az a latolgatás, hogy vajon ebből a katasztrofális helyzetből kik és hogyan tudnák kirángatni hazánkat úgy, hogy a legkevesebbet szenvedje meg mindebből a lakosság, hiszen az előző években a népsanyargatásból bizony kijutott már bőven.

Sokan emlékeznek még a régi, szép Fideszes időkre ’98 és 2002 között, amikor viszonylagos stabilitás és kiszámíthatóság érzete hatotta át az ország magyarszívű lakosságát. Mindehhez társult a nemzettudat erősítése, amelyet a Fidesz szavaiban és egyes mozzanataiban képviselt. Kettős állampolgárságot adni már nem mert, vagy nem tudott a gúnyhatáron kívül rekedt magyarjainknak, csupán egy magyarigazolványra futotta erejéből, amit mi csonka országban, de az elszakított területeken élők is örömmel fogadtunk, hiszen úgy gondoltuk, ez lesz talán az első lépés a kettős állampolgársághoz vezető úton. Ez azonban sajnos nem így történt.

2002-ben a Fidesz elbukta a választásokat, és sokan nem is igazán értettük azt, hogy miért nem lépett föl erőteljesen a mindenki számára nyilvánvaló választási csalások miatt. Miért nem kardoskodott a szavazócédulák újbóli kézzel történő megszámlálása mellett? Miért viselkedett így az a párt – amely számos közérzetjavító lépést megtett kormányzása idején – ennyire ügyefogyottan? Ennek csak egy oka lehetett: nem volt engedélyezve számára több mozgástér. Más volt a parancs. Jogosan merül fel a kérdés, kik és miért parancsolnak a Fidesznek? Kik és miért parancsolnak a jelenlegi parlamenti pártoknak? Mi a céljuk?

2002-ben egyre többekben és jogosan merült fel a politikai váltógazdálkodás fogalma, melynek lényege az, hogy az ország szekere egy irányba halad olyan politikai erők irányításával, melyek alkalomszerűen hol ellenzéki, hol kormánypárti feladatokat látnak el. Azonban a feladatot egy és ugyanazon helyről kapják. Amióta Magyarországot 1982-ben Kádár emberei – de elsődlegesen Fekete János az akkori MNB első elnökhelyettese, később izraeli állampolgár – beléptették a Nemzetközi Valutaalapba, az ország monetáris függetlensége megszűnt. Ezt a lépést elsősorban Fekete szorgalmazta Marjai József akkor miniszterelnök-helyettes teljes egyetértésével és támogatásával, hiszen a bankelnök vezetése alatt a Magyar Nemzeti Bank 1978-ra majdnem tíz milliárd dollár adósságállományt halmozott fel. Katonapolitikai szempontból a Szovjetunió, gazdaságpolitikai szempontból pedig az IMF hálójában vergődött az ország. Az 1989-es események egy ilyen komplex függőségi viszonyban érték hazánkat. A ’89-es úgynevezett Ellenzéki Kerekasztal valamennyi szereplője számára leosztotta a lapokat. Bizonyítja mindezt a parlamenti pártok vezetőségeinek összetétele is. Gyakorlatilag mindegyik parlamenti pártnak van valamilyen köze a kádárista idők Magyar Szocialista Munkáspártjához.

Az MSZP-t vizsgálva kétségeink sem lehetnek, hiszen 1989 őszén az MSZMP-ből alakultak, kihajítva a „munkás”-okat a nevükből. A kilencvenes évek közepére vezető politikusaik és gazdasági vezetőik a legbefolyásosabb szereplői lettek a hazai gazdasági életnek. Vagyis a szocialisták kapitalistákká vedlettek.

Az SZDSZ vezető embereinek jelentős része leszármazottja, vagy valamilyen módon rokonságban áll az állampárt korábbi vezetővel, olyan emberekkel, akik már a rákosi időkben élet-halál urai voltak. Itt koncentrálódott a magukat „szellemi elitnek” bemutatni igyekvők csoportja, akik az 1990-ben létrejött MDF-SZDSZ paktumnak köszönhetően a médiát bekebelezve eladhatták magukat az elektronikus és a papír alapú médián keresztül.

Az MDF az 1990-es választások után kezdett felhígulni, egyre több volt MSZMP tag lépett be sorai közé, melynek eredménye a Demokrata Fórum teljes szétesése lett, tulajdonképpen belülről verték szét, amelyhez az általa aláírt paktum adta a legnagyobb támogatást.

A FIDESZ az SZDSZ szatellit párjaként jött létre és funkcionált éveken keresztül, lényegében 1996-ig, amikor az MDF szétesésével kialakult politikai űrt, nemzeti pártként megjelenve kezdte betölteni. Az 1998-as hatalomra kerülése után a FIDESZ bedarálta a kisgazdákat és a kereszténydemokratákat is.

Így gyakorlatilag két pólus alakult ki a parlamentben. Egy pártállami érából, a gazdasági és politikai szervezeteit átmentett, mélyen a Rákosi-kádári időkből gyökeredző (MSZP-SZDSZ), nemzeti identitást soha nem képviselt, és egy a hatalom megszerzéséért, a nemzeti érzelmű szavazókat is maga mellé állító, a ’94 után keletkezett politikai vákuumot kihasználó liberális erő, melynek vezetőit maga a Kádár rendszer taníttatta külföldön (pl. Orbán Viktor), vagy biztosított számukra politikai indulást (pl. Kövér László).

Nos, ezek a tények, melyek mentén megfogalmazhatjuk a következtetést, miszerint az állampárt így mentette át önmagát. A jelenlegi parlamenti felállás szerint gyakorlatilag politikai rendszerváltás nem történt. A valóságtól függetlenül azonban a közvélemény-kutatók szerint a szavazók jelentős része mégis a FIDESZ-től várja életének javulását. Várja attól a FIDESZ-től, melyről nem lehet azt mondani, hogy valódi ellenzéke lett volna az elmúlt nyolc év kormánypártjainak. Logikusan végiggondolva a kérdés az, vajon a politikai rendszerváltást megvalósítja-e végre a FIDESZ? Ebben egyre kevesebben bíznak, ugyanis ezt 1998 és 2002 között nem tette meg, viszont a 2002-es választásokkal hatalomba került Medgyessy-kormány első dolga a nagytakarítás volt. Emlékezzünk csak Berkecz Mária esetére, aki a Millenáris Kht. egykori vezetőjeként, talán elsőként esett áldozatául Keller László egykori közpénzügyi államtitkár ámokfutásának (a pártállami időket is megszégyenítő bánásmód, testüregi motozás(ok), útlevél bevonás, magánszámlák zárolása). A későbbiekben – pláne Gyurcsány hatalomba kerülésével – ezek az eszközök szinte hétköznapivá váltak, kifejezetten az őszödi beszéd kiszivárogtatása után. A FIDESZ szavazói is bőven kaptak ütleget és gázt a gyurcsányi pribékektől 2006. október 23-án, miközben elnökük angolosan távozott.

Tehát megállapíthatjuk, hogy 1998 és 2002 között, az Orbán-kormány időszaka alatt a ’98 előtti időkben elkövetett gazdasági és politikai bűnözők felelősségre vonása elmaradt. Mintha valaki, vagy valakik megtiltották volna ezt. Amennyiben ez így van, 2010-ben sem lesz másként, ha a FIDESZ hatalomra kerül. Meg lesz szabva meddig és ne tovább.

1998 és 2002 között a FIDESZ egy kicsit túl messze ment „nemzetieskedésben”, büntetését 2002-ben nem is kerülte el. Persze nem csupán ezért járt a büntetés, de ez is egy lényeges ok, amelyet meg kell említeni. Az elmúlt nyolc évben már nem „magyarkodott” annyira a FIDESZ, cselekedeteiben semmiképpen sem. Emlékezzünk csak a székelyföldi autonómia kérdésére, vagy a Lisszaboni Szerződés megszavazására. Valamennyi mai parlamenti pártnak a legnagyobb kihívás a Brüsszelnek és a Világbanknak valamint a Nemzetközi Valutaalapnak történő megfelelés. Az MSZP-SZDSZ részéről még csak látszat-magyar nemzeti érdekérvényesítést sem lehet tapasztalni. A FIDESZ pedig pusztán szavakban állt ki a nemzeti érdekek mellett. Ez azonban úgy látszik a felületes választók szemében bőségesen elegendő. Üveggyöngyök, szavak, értéktelen kacatok. Ezt kínálják, pedig a föld könnyen idegen kézbe, külföldi kezekbe kerülhet. Ahogy a korábbi Orbán érában, úgy – amennyiben megint az következik – most sem lesz valódi politikai és gazdasági rendszerváltás, mert a FIDESZ esetében meghatározott az, hogy meddig, de annál ne tovább.

Ha azt akarjuk, hogy erről a lefelé guruló szekérről valamennyien végre leszállhassunk, megnyomorított életünkben legyen végre remény, tennünk kell érte. Oda kell állnunk az Új Erő mellé, mely biztosíthatja a tényleges változást. Meg kell adnunk az esélyt a Jobbiknak, és figyelmen kívül kell hagynunk a parlamenti pártok által kézivezérelt média hazudozásait, az eddig egyedüliként alulról szerveződő pártról. A Jobbikot támogatva veszíteni valónk nincs! A 2003-ban alakult Jobbik – melyet valamennyi parlamenti párt legszívesebben széjjeltépne – folyamatos támadásoknak és igaztalan, hamis vádaknak van kitéve valamennyi parlamenti párt által, melyek pontosan azt a médiát használják fel ellene a legintenzívebben, melynek megosztásáról az 1990-es MDF-SZDSZ paktumban döntöttek. Mindez csak azt jelentheti, hogy a politika birtokosai hihetetlenül félnek az Új Erőtől, mely a magyarság nagy százalékának utolsó reménye maradt.

A legutóbbi trükk, amit bevetnek a Jobbik ellen az a médiaszöveg, hogy nincs elég tapasztalatuk és programjuk, nem rendelkeznek szakértelemmel az ország irányításához.  Február 1-ig, amikor ezeket a sorokat írom, csupán a Jobbik mutatta be a programját, amely mindenki számára elérhető az interneten, aki veszi a fáradságot és nem szóbeszéd útján kívánja ezt megismerni. Ami a szakértelmet illeti, a jelenlegi parlamenti pártok bizonyították „hozzáértésüket, szakértelmüket”. Az elmúlt húsz évben gazdasági csődbe és erkölcsi pöcegödörbe taszították hazánkat. Jobb, ha a szakértelemről, mint fogalomról ők csak hallgatnak. A Jobbik viszont szakértői kabineteket hozott létre, melynek feladatai benne vannak a választási programban. A Jobbik vezetői járják az országot, igyekeznek minél több emberhez eljuttatni a valódi üzenetet személyes kontaktusokon keresztül, hiszen a mindenki által könnyen elérhető média – elsősorban a televíziók -, lényegében kirekeszti a valódi keresztény-nemzeti pártot a megszólalás lehetőségéből. Emlékezni kell arra is, hogy a Jobbik sem pártként született meg. A pártként való működés szükséges a politikába történő beleszólás jogának megszerzéséhez. Sajnos a hazánkban érvényben lévő választási törvény értelmében ez másként nem lehetséges.

A Jobbik programja olyan érték, melyet át kell adni minden embernek, hogy megismerhesse, megértse, önmagára nézve is hasznosnak tartsa azt. Valódi nemzeti média hiányában ez embert próbáló feladat, szinte megvalósíthatatlannak tűnő vállalkozás. Azonban mégis végre kell hajtani, nincs más út. Nagyon oda kell figyelnünk, hiszen a narancsszínű üveggyöngyöket egyre csak fényesítik és fényesítik, sok becsületes magyar ember szavazatáért cserébe.

Bella Árpád

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Tilos a gárdistáknak az éhezők és számkivetett fagyoskodók megsegítése
Védtelen magyar emberekre támadnak a fiatalkorú bűnözők (videó)
Aki sikerrel fordított hátat a multiknak
Close