Az átmeneti ember – avagy Ki lesz az újabb Keller?


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Most mondjam azt, hogy megvilágosodtam? Nem mondom, mert a szocialista nagyvárosban szocializálódott öntudatos polgár szájából ez hülyén hangozna, másrészt meg úgyis tudja mindenki, hogy nem igaz, harmadrészt meg, ha tényszerűek akarunk maradni, nem ez történt. Mindenesetre az Echo TV „Civil Akadémia” című műsorsorozatának legutóbbi színvonalas előadása, ahol Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense próbált bevezetni minket a rejtelmekbe „Médiakultúra és médiaretorika: „on-lények” digi-viziója” címmel, új felismerésekre késztetett.

Az off-lények tehetetlen vergődése az on-lények világában, ennek okai és magyarázata döbbentett rá az immáron két évtizede rendszerváltás néven csúfolt momentum egyik alapigazságára és arra, hogyan maradhattak életben és pozícióban azok, akik életben és pozícióban maradtak.

Az alapigazság pedig valahogy így hangzik: Az átmeneti kor embere a legsikeresebb!

Miért? Azért, mert ő még ismeri a régit, a meghaladottat, azt, amit éppen leváltani készülnek, ugyanakkor még képes a megújulásra, beletanulni az újba, az új információk és tudás birtokában jókor és jól helyezkedni. Mindannyian ismerjük őket, hiszen közöttünk járnak, közöttünk élnek azok az önkéntes mérvadók, akiket majd’ két évtizede – tegyük rögtön hozzá, hogy 2004. december 5-e ékesen bizonyította, hogy tévesen – politikai elitnek hívunk, s szintén majd’ két évtizede nem lehet őket elmozdítani a hatalom éléről.

Az on-lények digitális világában tehetetlenül vergődő off-lényekhez hasonlóan, az államszocializmusban otthonosan tevékenykedő Homo Kádárikusz, a barbárkapitalizmus szabadrablást minden további nélkül engedélyező, s azt alap normaként elfogadó világában, mint valamiféle partra vetett hal, csak levegő után kapkod össze vissza. Nem úgy az egykori eftársak kései, ám ügyes és okos helyezkedésekben egyáltalán nem megkésett utódai, az egykori derék KISZ-esek! Messze vezetett az út a Foximaxitól. Egykori mentoraik ma rá sem ismernének a jövő reménységeire, olyannyira túlteljesítették a tervet, hogy arra már a derék Sztahanov is elégedetten csettintene egyet, ha még élne. De nem él. Szerencsénkre.

Mindeközben mi is átmeneti korszakot élünk. A Gyurcsány-Bajnai-féle tandem még nem kotródott el, az Orbán-Pintér meg a rosseb se tudja miféle Laokóon-csoport pedig még nem ült bele a bársony fotöjökbe.

Pedig valahol fönt a magos ég alatt úgy tűnik, lassan mégiscsak megmozdulnak azok a csillagok. Azt, hogy csak az igazak és csak a jók maradnak-e, ma még nem lehet tudni, hiszen ebben az országban eddig minden és annak az ellenkezője is megtörténhetett. Vannak még tiszták? Olyanok, akik nem sározódtak be? 2006. október 23-a után vannak még békességesek? Nemigen hiszem!

Pedig az égben fönt a rostát elkezdték likasztani, s a szorgalmas angyalok a csillagok tengelyét is olajozzák már.

De vajon lészen-e csillagfordulás megint?

Talán. (Csak nehogy abban merüljön ki, hogy az ötágú hatágúra változik, mer’ akkó’ nekünk annyi!)

A viccet félretéve, a bátortalan talán-t, mint pécsi polgár mondom.

Egyes vélemények szerint a város régi-új fő hallja kendje, Páva Zsolt tevékenysége némi ízelítőül szolgál arra nézvést, mire számíthatnak a 2010-es választások után a szegfűmintás utódpárt tisztességtelenségben megőszült derék bolgárkertészei. Ha nem is csillagfordulásként, de talán egyfajta paradigmaváltásként mindenképpen felfoghatjuk – vagy talán korrektebb (a szó legszorosabb értelmében) az elkönyvelhetjük kifejezés használata – az egykor Horn Gyufa által kiejtett dicstelen mondat, miszerint „Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de jogszerű!”, felül bírálatát.

Úgy mondják mifelénk, „a tett halála a tökölődés!” Bizony, nagy igazság ez! Eddig a túlzottan felülreprezentált, ám magát sem vallási, sem etnikai kisebbségnek nem tartó, mégis mindig mindenkinek dirigáló népbutítók gyüttek, foglaltak el, tenyereltek rá gazdasági érdekeltségekre, esetenként teljes iparágakra (lásd „magyar”építőipar) terjeszkedtek, szereztek befolyást. Mostantól mink gyüvünk! És nézzék meg, micsoda összecsengés van a Pécsi Vízmű első emberének első szavai és az utódpárt prominensinek érvelése között!

„Ez nem jogszerű!”

Meg, hogy „Ki kell vizsgálni az ügyet és ha nem volt jogszerű, el kell járni!”

A félő csak az, hogy mindig jogszerű volt! Majd én legyártom a jogot, ’oszt jó napot!

És akkor erre meg bejön valami új, ami ráadásul még a népnek is kedvére való! Még akkor is, ha erre azonnal rávágják, hogy demagóg vagyok! Mer’ hát ki a rossebér kell politizálni, ha nem a népért, nem igaz? A pénztári főkönyv rubrikáiért, vagy miért?

És akkor bejön valami új, valami más! Aszongyák, leszarom, hogy törvényes-e vagy nem! Igazságos-e vagy nem?! Ez számít!

Most persze mondhatod azt, hogy micsoda felforgató ostoba szöveg ez egy jogállamban! Csakhogy megint tévedsz! Ez az ország már régen nem egy jogállam! Azt, hogy itt darab ideje már nem szolgáltatnak igazságot, nem újdonság. Most úgy néz ki, hogy lassan már jogot sem! Idáig jutottunk! Csodálkozol hát akkor, amikor az emberek tetszését váltja ki a Horn Gyufa-i mondás megfordítása? Lehet, hogy nem jogszerű, amit teszünk, de erkölcsös!

Persze erre azonnal rákontrázol, hogy mi a rossebb erkölcsös abban, hogy erőnek erejével elfoglalod a helyi vízművet? Na, de mi történik akkor, ha egy honfitársad, mondjuk egy másik magyar ember, akinek elvileg ugyanolyan és ugyanannyi joga van és ugyanannyi kötelezettség is terheli, mint téged, aszongya neked erre, hogy nem történ semmi különös, csak visszavették a lopott holmit.

Az Úr adta, az Úr visszavette.

Így jártak!

Lehet, hogy ezt már előbb is elkezdhették volna?

Az egykori KISZ-esek nyolc esztendeig tartó rémuralma alatt rengeteg biztosíték elszállt. A szó legszorosabb értelmében. Szerzett jogok ellen intéztek támadásokat, a társadalom ellehetetlenítésére tett próbálkozásaikkal pedig sokaknál kiverték a biztosítékot. Már most elkezdtek szirénázni, hogy meri a Fidesz egyáltalán felvetni az elszámoltatás ötletét?! (Figyelem!, nem számonkérésről beszéltünk, hanem elszámoltatásról, a kettő nem ugyanaz!), Hogy lehet az, hogy demokráciában nem lehet csak úgy, szabadon, úri (vagy eftársi) kényük-kedvük szerint (ha kell talicskán, ha kell off-shore ájlendbe) tonnaszám el- és kitolni a közpénzt?

Bezzeg ők!

Bezzeg Keller eftárs!

Azt lehetett, azt szabad volt!

De vajon ki lesz az új Keller? Mit fog találni az új Keller? Egyáltalán fog találni valamit az új Keller? Vagy ugyanúgy pofára fog esni, mint nagynevű elődje? Széttárja-e majd tehetetlenül a karját, és belenyögi-e majd a kamerába, hogy hát „nagyon sajnáljuk, de minden jogszerű volt? Mink megpróbáltuk, de hát annak idején ők hozták a törvényeket, ők helyezték el bennük a kiskapuk garmadát, talán majd legközelebb.”

Van még valami, amire szintén Dr. Aczél Petra segítségével jöttem rá. Most értettem meg igazán, hogy a 15%-os eredmény tükrében miért mondja el szinte minden megszólalása alkalmával Vona Gábor, a Jobbik elnöke, hogy itt nincs mese, a Jobbik bizony kormányzásra készül. Ő már tudja, ő már látja, hogy az átmenet kora lejárt. Mint ahogy lejárt az átmeneti kor embereinek az ideje is. Túllépett rajtuk az idő. Méghozzá jócskán! És ez még akkor is így van, ha ők erről nem hajlandók tudomást venni. Visszatekintve az eltelt húsz esztendőre, bátran kimondhatjuk, hogy eddig is, de most már még inkább hátrányt, mint előnyt jelentenek számunkra, meg kell hát szabadulnunk tőlük, minél előbb, annál jobb. Ki kell dobnunk a ballasztot a léghajóból, ha emelkedni szeretnénk, különben nemcsak visszahúz, de előbb vagy utóbb, most már inkább előbb, mint utóbb, még kényszerleszállásra is sor kerülhet. A földet érés pedig a repülés egyik legveszélyesebb pillanata.

„Fasten Your Seatbelt”, azaz Biztonsági öveket bekapcsolni, mert rázós szakasz következik!

JÖN! JÖN! JÖN! Az új Keller! Vagy a killer?

Szebb jövőt!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Bábel Balázs érsek aradi emlékbeszéde a Vértanúk kivégzésének 160. évfordulóján
Siklósi András: A magyar tragédia
Rádióadók közvetítik: A magyar szabadság szentjei – Az aradi tizenhármak emlék-CD
Close