KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Az aranyműves választása – avagy A rendszer zavartalan működésének, működtetésének szükséges és elégséges feltételei

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

zielBefordultunk a célegyenesbe! A miniszterelnök úr a Sztahanovista-mozgalom élharcosait megszégyenítő módon gyakorlatilag szakmányban avat. Nem tudni, hogyan, hogyan nem – szinte csodaszámba megy, de – éppen mostanra lett kész egy csomó minden! Lásd 4-es metró.

Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van! Ezt a teljesítményt egy jó darabig valószínűleg nehéz lesz felülmúlni.

Mindeközben – mintha csak valami abszurd valóságba csöppentünk volna – az ellen prominensei teátrális gesztikulációk közepette lélekszakadva rohannak a kamerák elől, nehogy felelniük kelljen az egyre kínosabb kérdésekre. Az egészben tulajdonképpen az a legrosszabb, hogy ezek kérik tőlünk a hozzájárulásunkat, a felhatalmazásunkat a soron következő négy esztendőre!

Közröhej!

Bár leginkább sírni lenne kedvünk.

Láttuk már őket, hallottuk már őket, megszenvedtük őket! Gyüjjenek, szalajtsák őket bármelyik oldalról is!

De akkor hogyan lehetséges az, hogy még mindig itt vannak?

De akkor hogyan lehetséges az, hogy még mindig itt van az általuk fémjelzett rendszer, a rendszerváltás végleg megbukott rendszere?

De akkor hogyan lehetséges az, hogy még mindig működik, még mindig működtetik, még mindig működtethetik, ezt a rendszert?!

Először nem tudtam, honnan olyan ismerős ez az egész. Aztán egyszer csak beugrott. Hoppá! Megvan!

Talán a tisztelt Olvasó is találkozott már a „Pénz, mint adósság” című filmmel. Ebben a filmben a jelenlegi kamatos kamaton alapuló hitelpénzrendszerrel és annak működésével próbálják megismertetni a nézőt. E filmben kis epizód az „Aranyműves meséje” című rajzfilmecske, amely véleményem szerint a legszemléletesebben, kristálytiszta közérthetőséggel, mindenki számára félreérthetetlenül beszél arról, magyarázza el, hogy mi alapján és meddig működtethető egy ilyen típusú rendszer.

A maga egyszerűségében hordozza érthetőségét, ezáltal érvényesül ismét „az egyszerű a nagyszerű” mondás bölcsessége.

A kamatos kamaton alapuló pénzrendszer két feltétel egyidejű megléte esetén működtethető zavartalanul. Az egyik feltétel, hogy csak az aranyműves tudja, ténylegesen mennyi arany (értsd: pénz) van a trezorban. A másik, legalább ennyire fontos feltétel: ne akarja mindenki egyszerre kivenni az aranyát a trezorból!

A lényeg tehát, az információ uralása!

Ez a kis történet jutott az eszembe, hiszen kísérteties a hasonlóság a metódusban, az ún. parlamenti demokrácia néven ismert társadalmi berendezkedés szükséges és elégséges feltételeinek tekintetében. Ezúttal is két nagyon fontos kritériumnak kell egyidejűleg teljesülnie ahhoz, hogy a rendszer továbbra is zavartalanul működjön, működhessen tovább.

A hangsúly ebben az esetben is az információ uralásán van!

Hazánkban a parlamenti demokrácia, vagyis a közvetett népképviseleti rendszer ilyetén formában történő további zavartalan működése, működtetése szempontjából az első feltétel: a választópolgárnak semmiféle rálátása és ráhatása ne legyen, ne lehessen arra vonatkozóan, hogy az éppen aktuális választás (önkormányzati, parlamenti, Európa parlamenti) alkalmával egy adott párt képviselőjelölteket tartalmazó listájára ki, hogyan és mi módon kerül fel!

Ez azért nagyon fontos kritérium, mert a választásokon a szavazópolgár már csak és kizárólag ezekből a listákból és az ezeken szereplő személyek közül választhat! Tehát semmiféle beleszólása nincs a jelöltek alkalmasságát, vagy éppen alkalmatlanságát illetően!

Arról pedig, hogy egy adott párton belül kik döntenek erről a kardinális kérdésről, az egyszerű választópolgárnak fogalma sincs, legfeljebb csak sejtései lehetnek róla, hogy nagy valószínűség szerint nem az egyszerű párttagok. Ők maximum javaslatokat tehetnek.

A másik, a rendszer jelenlegi fenntarthatósága szempontjából elengedhetetlen feltétel, hogy ne lehessen hitelt érdemlő módon reprodukálni a választás eredményét!

Ismétlés a tudás atyja, ezért mondjuk el újra! Manapság a legkisebb vásárlás alkalmával is kapunk bizonylatot (blokkot), mellyel hitelt érdemlően igazolni tudjuk a vásárlás tényét és azt, hogy vásárlásunk tárgya immáron a birtokunkba került. Amennyiben a pénztárnál ÁFA-s számla igényünket előre jelezzük, számlát is kiállítanak részünkre, mely dokumentum okiratként látja el ugyanezt a funkciót.

Mint az köztudott – és e témakörben ekképpen nyilvánul meg a dúsképzeletű nép – tanga bugyit vagy politikai eszméket árulni, egykutya, ha van rá vevő. Már pedig mindig van rá vevő!

No, mármost egyetlen olyan alkalom van csupán, amikor semmiféle hitelt érdemlő igazolást nem kapunk arról, mit vettünk, azaz hogyan döntöttünk, ez pedig a szavazás! Egy olyan országban, ahol – legalábbis történelmi léptékkel mérve – a választások után gyakorlatilag azonnal megsemmisítik a szavazócédulákat, azt gondolom, ez a momentum különös fontossággal és jelentőséggel bír.

Ez tehát azt jelenti, hogy a választópolgár – de rajta kívül senki más sem! – a választások után visszamenőlegesen, ténylegesen, nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy kire adta a szavazatát! Vagyis a választások eredménye hitelt érdemlően nem ellenőrizhető, nem reprodukálható!

A következtetések levonása, bármennyire is egyértelmű, úgy tűnik, túlontúl messzire vezetne, egyúttal óriási veszélyeket hordozna magában a mai társadalmi berendezkedésünkre nézve. Még a végén kiderülne, tulajdonképpen nem is parlamenti demokráciában, csupán a díszletei között élünk.

Mit lehet erre mondani?

Leginkább semmit.

Vagy talán csak annyit, hogy jó kis cserkészek módjára, nem árt résen lennünk!

Idézet a Polgári Hírszemle üzenetéből:

Több felől híre jött, hogy a baloldali szavazatszámlálók belső pártoktatásán arra készítik föl a szavazóköri megbízottakat, hogy a szavazóköri elnöktől kérjék el a pecsétet és ők pecsételjék le a választópolgároknak átadott szavazólapokat. Ha tehát bejön a szavazóhelyiségbe egy olyan polgár, akiről tudja a szoci megbízott, hogy jobboldali, akkor megpróbálja azt megjátszani, hogy „elfelejti” lepecsételni a szavazólapot, vagy „véletlenül” nem a kijelölt helyre nyomja a pecsétet. A pecsétnek ugyanis a mostani szavazólapokon már megszabott helye van a bal felső sarokban! Ha máshol van a pecsét, minden hiába, nem érvényes a szavazat!
A jobboldali szavazóköri biztosok ne csak a szavazatszámláláskor legyenek éberek, hanem minden pillanatban!

Ha észreveszik a csalási kísérletet azonnal hangosan jelezzék, hogy érvénytelen a szavazólap! Cseréltessék ki a szavazólapot. A harmadik „lebukás” után pedig ragaszkodjanak ahhoz, hogy a történtekről vegyenek föl jegyzőkönyvet és vetessék el a pecsétet a szociktól.”

A miniszterelnök úr ma a Hősök terén kissé rekedtesen ugyan, de arról győzködött, hogy „CSAK A FIDESZ!” Én meg szomorúan konstatáltam, hogy bizonyos állapotok sohasem változnak, maximum rosszabbodnak. Ez a „minden szentnek maga felé hajlik a keze” típusú megtestesült önzés már a korábbiakban se jött be nekem. Érdeklődéssel várom, hogy az annak idején szellemes riposztként „CSAK A NEMZET!” pulpitus-felirattal válaszoló Jobbik, ezúttal milyen üzenetet ír majd ki a szónokló nagyembere elé a képernyőkön is jól kivehető formában.

A választási rendszer megváltoztatásával tulajdonképpen most is ugyanaz történt, mint annak idején a NATO-népszavazásnál, a rendszert igazították hozzá az elérendő célhoz. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, ezt az immáron egyfordulós voksolást az egyéni jelöltekre leadott szavazatok fogják döntő mértékben dűlőre vinni. Könnyen újból előállhat olyan helyzet, hogy a választók körülbelül egyharmadának egy irányban leadott szavazata ismét kétharmados többséget fog létrehozni a falakon belül, csak ezúttal még hangsúlyosabban, mivel a listákra leadott szavazatok már nem olyan súllyal esnek majd latba, mint az előző alkalmakkor. De hát éppen ez a cél!

Még egy kétharmados négy éves ciklusba a mai ellenzéki erők nagy valószínűség szerint végleg beleroppannának, belerokkannának!

De tulajdonképpen mindegy is, hiszen példának okáért a parlamenti tevékenységből is kiderül, lásd az egyes szavazások folyamatát, amikor az éppen illetékes fő hallja kend bekiabálja, melyik gombot is kell megnyomni, hogy ezen rendszer működésének fenntartásához, fenntarthatóságához elengedhetetlen feltétel, hogy az adott párt listájára való felkerülésre az embereknek semmiféleképpen ne legyen, ne lehessen rálátása, ráhatása. Ellenkező esetben, valószínűleg nagyon hamar léket kapna az engedelmes szavazógép című koncepció.

A közvetlenül a választások elé időzített békemenetről szóló hírek majd’ félmillió résztvevőről szólnak. Kétségkívül impozáns, erőt sugárzó látvány, amikor ennyi ember végigvonul a fővároson, hogy aztán bezsúfolódva megtöltse a Hősök terét, ezt senki nem vitatja. Azonban ez a majd’ félmillió ember mindösszesen csak öt százaléka a teljes magyar lakosságnak. Igaz, némiképp kedvezőbb képet kapunk, ha a nyolc millió körüli összes szavazásra jogosult állampolgárt nézzük, de még ha hozzávesszük a gúnyhatárokon kívül rekedt honfitársainkat, akkor is azt kell mondjuk, ez csak egy látható kisebbség.

Éppen ezért fontos és szintén nélkülözhetetlen feltétele a rendszer további zavartalan működtetésének, hogy ne lehessen hitelt érdemlően reprodukálni a választás eredményét, vagyis ne lehessen le-, illetve visszaellenőrizni, hogy milyen tényleges eredmény született egy adott referendum alkalmával.

Itt tartunk most, amikor a „vezető” politikai erő (kedves?) vezetője, belerekedve a görcsös erőlködésbe, még négy évet kér tőlünk!

Érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon a lakosság hány százalékának van végleg elege a rendszerváltásnak nevezett, és jól láthatóan megbukott hatalomátrendeződés által kitermelt politikai osztályból, demokráciaértelmezésből, társadalmi berendezkedésből. A választ nem tudjuk, legfeljebb sejtéseink lehetnek. Mindaddig azonban, amíg a fentiekben tárgyalt két feltétel egyidejűleg teljesül, érdemi változásokra nem számíthatunk!

Legfeljebb csak akkor, ha mi viszont nem igazodunk az előzetes elvárásokhoz, azaz minél nagyobb számban elmegyünk szavazni, de nem az általuk elvárt helyre húzzuk be azt a bizonyos X-et!

(Akit a választás mélylélektana behatóbban és részletesebben érdekel, nagy szeretettel ajánlom figyelmébe a MONEYPULÁCIÓ című előadást, ahol többek között a kitűnő Robin Williams főszereplésével 2006-ban készült „Év embere” című filmen keresztül nyerhetünk betekintést abba, hogyan is működik valójában az a fajta nyugati társadalmi berendezkedés, melyet manapság parlamenti demokrácia néven ismerünk!)

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

[youtube=http://youtu.be/CvhD9rwaSqE]

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Az aranyműves választása – avagy A rendszer zavartalan működésének, működtetésének szükséges és elégséges feltételei

  1. 1. A szavazás eredménye a jegyzőkönyvek alapján igenis rekonstruálható! Minden helyszínen ott vannak a pártok delegáltjai, akik részt vesznek az ellenőrzésben és a szavazatszámlálásban. A jegyzőkönyvből pedig másolatot kapnak a pártok.
    2. A cikkírónak abban igaza van, hogy az egyéni jelölteket nincs lehetőségünk befolyásolni, extrém esetben még szellemi fogyatékosra is szavazhatnánk. Éppen ezért a tisztán listás szavazás lenne még a legjobb, az közelítené meg a legjobban a népakaratot.
    Ez a választás, ami most van, a Fidesz hatalmának meghosszabbítására jött létre. Úgy manipulálták, hogy ennek legyen a legnagyobb a valószínűsége. Persze, mint minden fegyver, visszafelé is elsülhet, de ahhoz nem fér kétség, hogy nem sok köze van a demokráciához.

    1. Kedves István!
      A szavazás eredménye bizony nem rekonstruálható hitelt érdemlően. Egészen addig nem, amíg az Ön vagy az én szavazatomat átírhatják másra. Már pedig ma még átírhatják, hiszen a szavazócédulák megsemmisítése után már nem tudja senki sem igazolni, hogy ő ténylegesen kire szavazott! Semmilyen biztosíték nincs arra nézve, hogy amit mi végeredményként megismerünk az vajon a tényleges végeredmény-e. ha utólag mindenki személyesen igazolható módon tudná bizonyítani, hogy kire szavazott, könnyen lehet, hogy nagyon más eredmény jönne ki a végén. Ezen mondjuk megint érdemes lenne elgondolkodni. Jelenleg csak mennyiséget tudnak igazolni, ahogy Ön írja a jegyzőkönyvek alapján, minőséget nem, pontosabban az a minőség, amit mi ezáltal megismerünk, korántsem biztos, hogy a valódi.
      Üdvözlettel: 1 öntudatos pécsi polgár

  2. Nagyot csalni nem az összeszámláláskor, a szavazókörben lehet, hanem az összesítésnél.
    Ha történetesen a Soros alapítvány ajándékoz meg bennünket egy számítógéppel, akkor meg gyerekjáték az egész.
    Már csak egy olyan programot kell ajándékba adni, ami a gép betáplálásakor azt csinál a szavazatokkal, amit akar.
    Ezt jól tudja a Fidesz-KDNP, és jól tudja az MSZP és környéke is.
    Az sem véletlen, hogy mindegyik azt mondja, hogy csak a Jobbik ne. Egy tőröl fakadnak. Bizonyos köröknek hajtják be a pénzt, és ahogy a Fidesz és a szemforgató keresztény párt csinál az zseniális. Nem csak a NAV-on át lehet a pénzt begyűjteni, hanem a nagyobb szolgáltatókat kell megadóztatni, és azok úgy gyűjtik be a pénzt, hogy észre sem vesszük.
    És még hálásak vagyunk a hatalomnak is, mert amit megemelt előtte, azt a kellő pillanatban visszacsökkenti.
    Aztán hallgathatjuk a médiájukban félóránként.
    Én a legmérgesebb a KDNP-re vagyok, mert amit az elmúlt négy évben műveltek, az gyomorforgató volt. Pont nem tőlük várta volna el az ember.
    Ami meg a sok átadást illeti, az is egy nagy szemfényvesztés.
    A négyes metrót rég át lehetett volna adni, de úgy, hogy tovább kellene építeni a Bosnyák térig, mert így nem sokra való.Azt már nem!
    Aztán be lehetett volna zárni az M0-ás gyűrűt északon, hogy ne kelljen a sok autósnak átmenni a városon. Ott már tényleg alagutat kellett volna fúrni.Az már meló lenne.
    A látszat munkákkal meg nincs nagy baj.
    Legfeljebb a munkások nem napocskákat rajzolgatnak.
    Baumag

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük