"Augusztus 20: szakrális cirkusz a népnek"
Ilyen címmel közöl cikket a NOL, a Szabad Nép internetes kiadása, augusztus 20-án.
Szégyen.
Gyalázat.
Ocsmányság.
Talán nem is érdemelne figyelmet a közismerten ballib eszmerendszerű lap, de a jóérzésű embert mégis kihozza a sodrából ez a kihívó nemzetgyalázás. Meddig mehet el okádék passzusaival a kommunista maradvány, meddig tűri meg a sajtószabadság ürügyén a magyar népet folyton lenéző, idegen eszmei tákolmány garázdálkodását a nemzet, a nép? Praktikusan: a hatóság, amelyre az ilyen jogkört a nép a választással a hatalmat átruházza. Kinek kell ez a szellemi táplálék, kinek van gusztusa erre?
Persze, tudom, vannak még jócskán emberek, akiknek minden szidalom, sározás, ami a magyar népet éri, az finom falatként mutatkozik, és feni a fogát minden morzsára. Nekik ez a jó, a csemege.
Ha a nemzetet élő organizmusként fogjuk fel, és bizonyos határok között megáll az analógia, akkor ők micsodák? Hát ők a salak, a fekália, a trágya.
Ők is hozzánk tartoznak, nem tagadhatjuk meg őket, csak szerepüket a helyén kell kezelni. A léthez hozzátartozik a salak is, amely a nemkívánatos anyagokat tartalmazza. Az organizmus széjjelválasztja a hasznost a haszontalantól, és a salakba kerül ez efféle anyag. De a DNS-el bizonyítható a származása, tehát letagadni nem kell. Ahogy a balnak az értelmét a jobb adja meg, úgy a felemelőt az aljához tudjuk viszonyítani. Az analógiának itt valahol vége is van, mert azért az élő, alkotó ember sokkal több, mint a holt anyag ellentéte. A gondolkodó, érző emberek közös nevező mentén szerveződött sokasága a nemzet, amelynek tagjait összefűzi a tudat, hogy egy fészekaljhoz tartozunk. Közösek az álmaink, a vágyaink, és közösek a gondjaink, a sirámaink. Szóval közösség vagyunk, amelynek kritériumait sokféle módon lehet meghatározni. Vannak tudati és érzelmi összetevői a közösség érzésének.
Sokfélék vagyunk. A salak azonban, salak.
Erdélyi János
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Drágáim! Különbséget kell tenni magyar állampolgár, s a magyar nemzet tagja között. Itt nem meghatározó még a nyelvtudás sem, mert magyarul gyalázzák hazánkat az idegenlelkű senkik. Ma ez a réteg cca. 10%. Meg kell akadályozni, hogy a hatalom közelébe jussanak!
Már az övék a hatalom. Úgy 70 éve. Gondoltam szólok.
A komcsi maradékok ebben nőttek fel ez adja az “értéküket” a fajtársaik köreiben – nem képesek változni.
A legtalálóbban Szolzsenyicin jellemezte őket.
H.B.
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”
Egyébként tényleg az. Augusztus 15-el más lenne a helyzet, de 20.-át 1948 után csinálták olyanná, amilyen ma.
“Szégyen. Gyalázat. Ocsmányság.”
A kedves szerző egyébként meg tudná mondani, mi ebben a “Szégyen Gyalázat Ocsmányság”? Legfeljebb csak ott tévedett az idézett cím, hogy nem szakrális, hanem szimpla cirkusz. Ócska proli szarság, vidéken meg főleg: fellép lakodalmas Pista, harmonikás Öcsi, aztán tűzijáték, oszt’ mehet haza a paraszt félrészegen, jót ünnepelt. Hogy mit, azt százból jó ha egy ember tudná elmondani. A tűzijátékot, meg a pörköltöt.
Az egész “augusztushúsz” egyébként is egy ócska hazugság. “Államalapítás ünnepe”, holott István semmiféle államot nem alapított (azt Árpádék már megalapították előtte 100 évvel). Ez egy kádár-kori propaganda hazugság (tudniillik minket itt civilizáltak az idegenek, mert egyedül a magyarok még ahhoz is hülyék voltak, hogy államot alapítsanak, de a németek meg a szlávok segítettek nekünk, akiket István hívott be.) Istvánt nemhogy a krónikák, de még a saját Nagylegendája sem nevezi államalapítónak, még a Horthy-korszakban sem volt az, ezt csak a félművelt sunyi szocialista ideológusok találták ki róla.
Most, hogy ezt már népnemzeti alapon törvénybe iktatták, persze ragaszkodik hozzá a népnemzeti pó’gár, mert azt hiszi a hülyéje, hogy ez mindig is így volt. Aki meg ezt nem hiszi el, az sorosbérenc idegenszívű… mert nekünk ez a primitív csőcselék jutott. Akik úgy gondolják, hogy ha nemzeti zászlót lóbálnak, attól automatikusan már az agyuk is “kinő”, meg felsőbbrendűek is, mint akik nem ezt teszik. Csak “sajnos” ez nem így működik….