KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Átrajzolt határok Európában – csak Trianon börtöne örök?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Ethnolingusitic_map_of_ukraine1990 óta, amióta felbomlott az ún. kétpólusú világrend, Közép- és Kelet Európa államainak határai teljesen átrajzolódtak, mi több, néhány mesterséges leviatán tákolmány el is tűnt a térképről. A teljesség igénye és a történelmi elemzés aprólékossága nélkül említsük meg a német újraegyesülést, a Szovjetunió atomjaira hullásának eredményeképpen államiságukat visszanyerő balti köztársaságok újjászületését, továbbá 1991-ben a szuverén Ukrajna megalakulását.

De a sort folytathatjuk Jugoszlávia véres háborúk árán történt széthullásával, továbbá az ugyancsak mesterségesen, a versailles-i íróasztaloknál fabrikált Csehszlovákia megszűnésével 1993-ban, végül a délszláv állam haláltusájának záró aktusaként Szerbia NATO általi bombázásával 1999-ben, illetve Montenegro függetlenedésével.

Miközben ezek a nagy horderejű események zajlottak körülöttünk Európában, egyetlen megváltoztathatatlan és örök életűnek tűnő politikai tényező volt és maradt kontinensünkön: Trianon. S ez nem valami antik sorstragédiákra jellemző megfellebbezhetetlen végzetből fakadt, hanem a magyarországi, de nem magyar lelkű és magyar nemzeti érdekeket képviselő vezető réteg magyar- és nemzetellenes politikai és ideológiai beállítódásából. Tudniillik a viharos európai fejlemények közepette több alkalommal is felvethette volna a budapesti kormányzat a határrevízió – esetleg a területi autonómia – kérdését, mégsem tette egyetlen egyszer sem.

1991-ben, Ukrajna megalakulásakor Antallék nem jelentették be Magyarország igényét Kárpátaljára, 1993-ban úgyszintén elmulasztották ezt, legalább az 1938-as Hitler és Mussolini által meghozott első bécsi döntés által érintett felvidéki területek vonatkozásában, végül Orbánék sem kötötték semmiféle revíziós feltételhez Magyarország területének a NATO által logisztikai bázisként való használatát 1999-ben Szerbia bombázásakor.

Ugyanaz a recsegő, karcos lemezről felhangzó, az unalomig ismételt és ismert szlogen hangzott el mindannyiszor: Magyarország a második világháború utáni 1947-es párizsi béke által szentesített államhatárokat szentnek, örökkévalónak és megváltoztathatatlannak ismeri el, nem törekszik egyetlen négyzetcentiméternyi elcsatolt magyar föld és az ott ősidők óta élő élő magyar testvéreink visszaszerzésére, ergo a trianoni-párizsi határokat örökéletűnek ismeri el. Mintha a történelemben bármilyen béke, alku, területi rendezés valaha is megváltoztathatatlannak bizonyult volna… Arról már nem is szólva, hogy egy felelős nemzeti kormány efféle nemzetellenes kijelentést még a legreménytelenebb politikai széljárás ideje alatt sem tesz.

S így érkezünk el napjaink ukrajnai válságához. Közismert, hogy a múlt vasárnapon a Krímben tartott népszavazás eredményeképpen 96%-os többséggel deklarálták, miszerint a félsziget nem Ukrajnához, hanem Oroszországhoz kíván a jövőben tartozni, s ezt a tényt a duma napokon belül be is fogja cikkelyezni. A krími referendummal együtt az a példátlan helyzet – akár csodának is mondhatnánk – állt elő, hogy egy világhatalom számos befolyásos katonapolitikai elemzője, közszereplője már több alkalommal is felvetette, miszerint Kárpátalja birtoka Magyarországot illeti. Kis túlzással állíthatjuk, hogy most világhatalmi támogatással kínálják fel hazánk számára a területi revíziót. Ami egyúttal történeti-politikai precedenst is teremtene arra, hogy más elcsatolt területeken élő nemzettestvéreink is joggal reménykedhessenek a jövőben abban, hogy Trianon is megváltoztatható, ami hihetetlen lelki erőt biztosítana számukra, és nagymértékben erősítené a magyar összetartozás tudatát is, a jelenlegi határokon innen és túl, illetve azokon keresztül.

Sajnos a fentebb mondottak tükrében nem kell csodálkoznunk azon, ha a szabadkőműves-bilderberges főnökei utasításait lakáj módon végrehajtó Martonyi János „külügyminiszter” sietett bejelenteni, hogy hazánknak természetesen semmiféle területi igénye nincsen Kárpátaljára, egyúttal mélységesen „aggasztja” Putyin agressziója, és reméli, hogy az orosz politika „jó útra” tér, értsd, követi a cionista atlanti és európai birodalom parancsait, tehát szembemegy a saját alapvető nemzeti érdekeivel. Itt tartunk tehát ma is. Egy – egyébként minden tekintetben – nemzetvesztő, hazaáruló és külhoni magyar testvéreinket leíró atlantista-cionista helytartóság irányítja az anyaország politikáját.

Ez a politikai marionett-alvilág, amely 1990 óta vezeti Magyarországot, még saját hatalmi-választási érdekeivel is szembemegy, ám ez legyen az ő baja. Sokkal tragikusabb ennél, hogy olyan fájó sebeket tép fel újra és újra elszakított nemzettestvéreink szívében, amelyek kétségesek, hogy valaha is begyógyulnak. Gondoljunk itt 2004. december 5-ének gyalázatára, amely miatt még nekünk, tisztességes anyaországi magyaroknak is szégyenpír öntötte el az arcunkat, s persze gondoljunk a fentebb említett eseményekre, amelyekkel a Martonyi-féle nemzetidegenek rendre kinyilvánították-kinyilvánítják, hogy voltaképpen egy idegen állam belügyének tekintik őseik földjén élő magyar testvéreink (persze, nekik nem azok) sorsát, s kiszolgáltatják őket a szerbek, ukránok, románok és tótok kényének-kedvének, önkényuraskodásának.

Végezetül Németh László szavait idézve, miszerint „Marathónnál is a reménytelenség győzött”, csak abban bízhatunk, hogy ennek a história ítélőszéke által már halálra ítélt kompániának a napjai meg vannak számlálva, s mihamarabb a történelem szemétdombjára kerülnek.

Lipusz Zsolt

NIF

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Átrajzolt határok Európában – csak Trianon börtöne örök?

  1. Aki ma Ukrajna területi egységéért áll ki, az a magyarság érdekeivel, nemzetünkkel megy szembe.
    Valójában az ukrán nácikat, a kijevi fasisztákat, a román, a szlovák, a szerb magyarüldözőket pártolja és álnokul ellenzi a székely autonómiát.
    https://www.youtube.com/watch?v=i2BPwwidqxI

  2. Ukrán nácik? Kijevi fasiszták? Emeletes marhaság ! Nem inkább a nemzetközi c i o n i z m u s előretöréséről van szó? Martonyi a megfelelési kényszer(?) hatására mondta, amit mondott!
    É b r e s z t ő m ag y a r o k !
    Charissime d’la Mancha

  3. Tisztességes csatában soha nem verték meg a Magyarokat! Mindig kellett hozzá belső áruló, minthogy most is azok vannak hatalmon!
    kató rudi

  4. Ez kristálytiszta okfejtés. Nem véletlen, hogy nem engedélyezték az Amerikától Svájcig jól működő, mindig kéznél lévő, félkatonai szervezet megalakulását nálunk, mert előre tudták mi várható. A „merjünk kicsik lenni”, a „magyarok ne merengjenek mindig a múltban” és egyéb, hasonló baromságok pedig legyenek feledve, hiszen ezeket pont azok mondják, akik bármire képesek területszerzés címén.
    Putyin nem véletlenül, mint ahogy a Duma elnöke, Zsirinovszkij – legyen bármilyen véleményünk is róla! – szólította fel a magyarokat cselekvésre. Ma még talán mindezt diplomáciai úton is lehetne rendezni, de ha elmulasszák, akár a maradék Magyarország is rámehet!!!
    Anna

  5. Az elején kezdve: a trianoni határozat már 1929-ben megbomlott, továbbá amennyiben a későbbi kormányzó nem fordít hátat a Rongyosoknak a Lajta-bánság ügyében, nagy valószinűséggel maradt volna a történelmi határ.
    1991-ben antaljózsinak nem kellett volna semmit felvetni, mert Vlagyimir Kucsma felajánlotta Kárpátalját az anyaországnak, amire elhangzott minden idők legidiótább kijelentése: Magyarországnak nincsenek területi követelései szomszédai felé! Azóta is magunk szomszédai vagyunk.
    1993-ban a Csehek lerugták magukról a Tótokat, azok ott álltak egyetlen katona nélkül, csak egy laza kirándulás kellett volna néhány századdal, de hát a volna meg a gyávaság!
    1999-ben pedig nem a szerbeket, hanem a Vajdaságot bombázta a NATO a taszári bázisról, mely miatt is szégyelhetjük magunkat a 2004-es megtagadásos szavazási végeredménnyel együtt, mely a Patrubány féle VMSz hathatós közreműködésével lett véghez víve a szégyenletes visszaváltás évében.
    Végezetül: az ország olyan szavazási cirkusz előtt áll, melynek teljesen mindegy, mi lesz a végeredménye az őslakósok szempontjából. Ma csak azért sipákolni az egykor elrabolt területekért, hogy nekik ugyan olyan rossz legyen, mint a csonkahoniaknak, aljas rosszindulat. Azon pedig tessék elgondolkodni, miért az autonómia a célja Erdély polgárságának, miért nem az Unió az őshazával?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük