KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Amikor a jelen akar ítéletet hozni a tegnapról – Horthy Miklós a valóság tükrében

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Az alábbi gondolatok aktualitását hangsúlyosan növeli az a szégyenteljes esemény, amely a közelmúltban történt Horthy Miklós Szabadság téri mellszobrának megtámadásával. A cselekedetről – ahogyan az elkövető ezt nevezte – itt a Nemzeti InternetFigyelőn is beszámoltunk. Nagyon szomorú az a tény, hogy ma Magyarországon rendkívül sokan vannak olyanok, akik egyfajta zsigeri gyűlölettől övezve tekintenek Horthy Miklós személyére, sutba dobva a történelmi tényeket, és valóságot.

Vajon mennyiben vállalhatunk felelősséget azért, hogy a II. világháborút követő szocialista – kommunista időszakban végbement történelemtanítás végzetes következményeit nem tudtuk korrigálni az úgynevezett „rendszerváltozás” után? Az akkori időszak nemzet- és Horthy ellenes történelemtanítása és propagandája még mindig nem lett kijavítva, valós alapokra helyezve. Azonban ez nem feltétlenül az írni és gondolkodni tudó nemzeti tudatukat felvállalók felelőssége, hanem elsősorban az 1990-et követő időszak valamennyi kormányáé.  Vajon jelentősen hozzájárul a valós tények, történelmi ismeretek hiánya ahhoz a végtelen gyűlölethez, mely többször is megnyilvánult az elmúlt években Horthy Miklós kormányzó személyével szemben? Meggyőződésünk, hogy sajnos igen.

A történelmi igazság érdekében most ideidézzük Zetényi-Csukás Ferencnek, a Horthy Miklós Társaság tiszteletbeli elnökének gondolatait, melyet a kormányzó úr születésének 152. évfordulóját megelőzően írt:


Magyarország egész történelme során befogadó nép volt, ez vita tárgyát nem képezheti, de mindig elvárta a kisebbségi néptörzsektől az alkalmazkodást és az ország mindenkori törvényeinek elfogadását. Mert nem a származás vagy a vallás tesz különbséget ember-ember közt, hanem a tettek és a lélek. A cselekedet és a lélek az, amely igazán emberré tesz.
Az ítélet mindenkor Istennél!

 

AMIKOR A JELEN AKAR ÍTÉLETET HOZNI A TEGNAPRÓL
-Két nappal Horthy Miklós kormányzó születésének 152. évfordulója előtt-

A Nem gondolom, hogy a kormányzó születésnapjára való megemlékezések alkalmat teremtenek a konszenzusra, vagy megegyezést hoznak a Horthy-korszak megítélésében, mert ehhez a közelmúlt és háromnegyed évszázad is kevésnek bizonyult.

Bizonyára sokan emlékeznek még, amikor 2017 júniusának végén Orbán Viktor miniszterelnök és Lázár János miniszter egymást követve kiálltak az egykori kormányzó mellett, rögtön kaptak hideget és meleget a hazai és az izraeli sajtótól.

Horváth Zoltán (Zontal) festménye

Azt hiszem, hogy ez lett volna az a történelmi pillanat, amikor a történelmi adósságunkat mindenkorra megadhattuk volna Horthy Miklós emlékezetének. Ekkor kellett volna bölcsen és határozottan kiállni a véleményük mellett, nem pedig meghátrálni Jószéf Amrani, Ronald Lauder és a honi baloldali, ill liberális pártok nyomására.

Ez is érdekelheti:  Kézbe vagy nyelvre? – avagy a ferences Tóth Damján az Oltáriszentség ellen

Magyarországon, a nemzeti kormány idején.

Sokszor írtam már, haragudni nem segítek senkinek sem és a gyűlölet tengerébe sem leszek vízhordó. A gyűlölet nem old meg semmit, csak indulatokat gerjeszt. Most sem elemzek, most sem vádaskodom, csak e tényszerűen mondom:

„1945. január 25-26-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány ülésén Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszter felvetette Horthy felelősségének kérdését. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök erre azt válaszolta, hogy „a Kormányzó a háborút mindig meggátolni törekedett, azonban félrevezették és becsapták. Február 16-án készült el a kormány a háborús bűnösök listájával: a volt kormányzó neve nem szerepelt rajta.”

Majd jött Nürnberg és a nemzetközi per, ahol a kormányzó urat csupán tanúként hallgatták meg – és el nem marasztalták – nem volt olyan magyar vagy külföldi kormány, aki vitéz nagybányai Horthy Miklóst háborús bűnösként kikérte volna.

Ma, mégis azok vádolják az egykori kormányzót, akik nem is élhetnének, ha nem ő lett volna, akkor az országunk első számú vezetője.

Vajon mi lenne akkor, ha kiderülne, hogy a magyar zsidóság legalább annyira akarta a 2. világháborúba való belépésünket, mint az akkori teljes közhangulat?
Ugye sokan meglepődnének?

Ámbátor jó tudni, hogy a honi zsidóságnak is érdeke volt a németek melletti hadban állás, ha már a semlegességünk megőrzése lehetetlen volt.

A háborúban való részvételt nem lehetett elkerülni, néhány hónappal lehetett volna elodázni, de ha Magyarország nem áll be az akkori „kényszerszövetséges” III. Birodalom mellé fegyveres erővel, akkor Hitler már 1941-ben lerohanta volna a hazánkat és elhurcoltak volna minden zsidót, s most nem lenne egy sem, aki Horthy kormányzót vádolhatná.

Erősen hiszem, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós neve rövidesen kikerül a viták kereszttüzéből, s végre az őt megillető helyre kerülhet a nemzet egészének emlékezetben!
Az igazság kimondása elkerülhetetlen.

Így hát, itt az írás végén mondjuk ki:

Nem lehet rehabilitálni azt, akit nem ítéltek el.

A nemzetközi és magyar jogrend szerint, Horthy Miklós ártatlan!


***
DR. TÖREKY GÉZA JOGI VÉLEMÉNYE (1953-ban) VITÉZ HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ÚR 1944. OKTÓBER 16-ÁN ALÁÍRT NYILATKOZATÁRÓL

„Horthy Miklós kormányzó 1944. évi október hó 16. napján kelt írásbeli nyilatkozatára, mely állítólagos lemondását tartalmazza, a jogi véleményem a következő:

Alapul azt a tényállást veszem, amelyet a kormányzó az emlékirataiban a köztudomással egyezően ad elő.

Ez is érdekelheti:  Levédia krónikása: Kompromisszumok

A Werbőczy utcai Grassalkovics (Hatvany)-palotában reggel 6 óra óta őrizetben tartott kormányzó d. u. 6 órakor német kíséret mellett összecsomagolás végett visszatért a kir. várpalotába. Ott három géppisztolyos német katona kísérte minden lépését. Ebben a helyzetben kereste Őt fel a kifosztott kormányzói lakás fürdőszobájában Lakatos miniszterelnök, akihez a vele jött Veesenmayer német követ is csatlakozott. Lakatos átnyújtotta a németek által szerkesztett német nyelvű iratot, amely a kormányzó lemondását és Szálasi miniszterelnöki kinevezését tartalmazta. A kormányzó kérdésére, hogy ez mit akar jelenteni, Lakatos azt felelte, hogy ennek az iratnak az aláírásától függ a kormányzó fiának ifj. Horthy Miklósnak a szabadsága és élete.

Köztudomású, hogy ifj. Horthy Miklóst az előző napon a németek tőrbe csalták, megsebesítették és fogságba vetették. Amikor Veesenmayer becsületszavát adta, hogy az irat aláírása esetén a kormányzó fiát szabadon bocsájtják, a kormányzó a következő nyilatkozatot tette:

„Én nem mondok le, még kevésbé nevezem ki Szálasit miniszterelnökké, de aláírom a papirost, hogy megmentsem egyetlen megmaradt gyermekem életét. Kényszerrel, géppisztolyok között kizsarolt aláírásnak nem is lehet alkotmányjogi érvénye.”

Ebből a tényállásból, amellyel a nürnbergi bírósági iratok is megegyeznek, nyilvánvaló, hogy az írásbeli szöveg nem egyezett a kormányzó akaratával és hogy annak az aláírása nem a kormányzó szabad elhatározásából származott.
Minthogy pedig minden jognyilatkozat értelmében nem a használt kifejezések betű szerint való értelme, hanem a nyilatkozatot tevő akarata az irányadó – és minthogy az aláírással egyidejűleg nyíltan tett jogfenntartó nyilatkozat kétségen kívül helyezi a kormányzónak az írásba foglalttal ellenkező valódi akaratát: már ennélfogva is semmis az írásbeli lemondó nyilatkozat.

De az összes körülmények, amelyek közrehatása mellett az aláírás megtörtént, szintén azt tanúsítják, hogy a kormányzó nem tett érvényes lemondó nyilatkozatot.

Az aláírás idején ugyanis a kormányzó saját személyében fenyegető kényszer nyomása alatt állott, mert: – fegyverszünet kérését bejelentő rádiószózatának az elhangzása után a lakásául szolgáló várpalotát a német katonaság körülzárta, megostromolta; – onnan Őt az SS Werbőczy utcai központjába hurcolták, majd német fegyveres őrizet alatt engedték csak vissza, hogy időközben kifosztott lakásából a legszükségesebb holmiját elhozhassa; – az ott történt aláírás idején három géppisztolyos őr vette körül; – végül az aláírás megtörténte után sürgősen külföldre hurcolták és ott a háború végéig német fogságban tartották.

Ez is érdekelheti:  Nyílt levél Magyar Péternek

Mindezek a tények bizonyítják, hogy az idegen megszálló hatalom kérlelhetetlen elszántsággal és fegyveres erőszakkal kényszerítette ki az akarata érvényesülését az ennek ellenálló kormányzóval szemben.

Az Ő sürgős elhurcolása arra is rávilágít, hogy a megszálló hatalom tisztában volt azzal, hogy az aláírt írásbeli szöveg ellenkezik a kormányzó valódi akaratával és éppen ezért tartotta szükségesnek, hogy álláspontja nyilvánosságra hozatalában Őt erőszakkal megakadályozza. Ha a kormányzó valóban lemondott volna, nem lett volna szükség mindezekre a kényszerítő intézkedésekre.

A kormányzó személyével szemben közvetlenül alkalmazott erőszakon kívül a megszállók azt a lelki kényszert is igénybe vették, hogy egyetlen még élő gyermekét tőrbe csalták és zsarolás céljából fogságba vetették, mely cselekményük életveszélyes fenyegetést tartalmazó jellegét kétségtelenné tette, hogy Őt elfogásakor meg is sebesítették. Ennek a helyzetnek a hatását még fokozta az, hogy Lakatos miniszterelnök az írásbeli szöveg átnyújtásakor kifejezetten utalt arra az életveszedelemre, amely a kormányzó fiát az aláírás megtagadása esetén fenyegeti. Ez is olyan kényszer volt, amely a lemondó nyilatkozat érvényességét kizárja.

Nem lehet kétség abban a tekintetben, hogy Lakatos, amikor az írásbeli szöveget átnyújtotta és az említett fenyegető helyzetet közölte, nem a saját elhatározásából cselekedett, hanem a vele együtt odaérkező és jelen lévő Veesenmayer német követ utasítását követte s maga is kényszerhelyzetben volt. Az átadott írás német szövege világosan mutatja annak német, tehát nem magyar közjogi tényezőtől származó eredetét, amit a megszálló hatalom képviselőjének, Veesenmayer követnek a személyes részvétele is kétségtelenné tesz. Az irat tartalmában és aláírásában tehát kizárólag az idegen megszálló hatalom kikényszerített akarata érvényesült.

Az eredetileg semmis és érvénytelen nyilatkozatot az sem tette utólag hatályossá, hogy azt a megtévesztett és szintén megfélemlített magyar alkotmányos tényezők tudomásul vették. Maga a kormányzó a kényszer alatt történt aláírással egyidejűleg tett jogfenntartó nyilatkozatát sohasem vonta vissza.

Mindezek alapján az a véleményem, hogy Horthy Miklós kormányzó az államfői méltóságáról nem mondott le.

Svájc, Alpnachdorf, 1953. évi október hó 3. napján.

Dr. Töreky Géza s. k.
m. kir. t. t.
a magyar Királyi Kúria
ny. elnöke”

Zetényi-Csukás Ferenc

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

3 thoughts on “Amikor a jelen akar ítéletet hozni a tegnapról – Horthy Miklós a valóság tükrében

  1. Horthy,nyugudjon békében,de soha nem lehet nemzeti hős, Ezt már 1919-ben eljátszotta,József főherceg, háta mögött megvárja hogy a fraciák csicskásai a romának és a magyar külőnitményesei eltakarítsák a Tanácsköztársaságot,és minden magyar ellenállást,pl székelly hadsereget.A kormányát a franciák elismerik,A békeszerződés alá irásának nincs semmi jogi követ következménye,a területeken már az új államok uralkodnan,máskűlőnben is Horthynak nem volt semilyen felhatalmazása hogy az Osztrák-Magyar Monarchia nevében valamit is alá írjon. Az németosztrákkok nem vállalták fől a Monarchia felelőségét.Horthy azért felelős,hogy nem engete megirni az olaszfronton árulással hadifogságba ejtettek kb 350 ezer a magyar hadsereg tagjait 1918nov 1. és nov. 4. között.

  2. Szalma Úr! Nem kicsinylem le önt, hogy nem tud helyesen írni! Viszont Otrantó hősét már nem lehet kitörölni a magyar történelemből még akkor sem, ha sokan erőlködnek rajta. Az a mondata teljesen értehetelen amit „József főherceg hátamögül” indít. Ráadásul Horthy kormányzó urunk nem írt alá semmit, amihez a Monarchia felhatalmazása kellett volna hiszen maga IV. Károly számolta fel a népeihez intézett kiáltványával azt, már október 17-én. Horthy Miklós 1918 nov. 1. és 4. között már éppen leszerelt és utazott haza Kenderesre civilként, miután mint a flotta parancsnoka átadta a horvátoknak a cs. és kir. flotta hadihajóit október 31-én amire az uralkodótól kapott határoztott parancsot. Ő pedig tartotta magát az esküjéhez!
    OLVASSON UTANA KÉREM, S NE VÁDASKODJON! Bene Gábor

    1. BENE GÁBOR ÚR RÉSZÉRE,HABSBURG JÓZSEF PUCSCSAL ÁTVESZI A HATALMAT
      2018. nov. 18. 20:36
      „Habsburg József Főherceg ,A Tanácsköztársaság megbuktatásával,ismét bele avatkozott a magyar politikába. 1919. augusztus 7-én Magyarország kormányzójává (Reichsverweser) nyilvánította magát. Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok, a budapesti antant-bizottság amerikai vezetője szemtanúként leírja, hogy a román katonaság Budapest megszállása alatt … hajtották végre az államcsínyt.” ,a puccsal hatalomra juttatott kormány már nyíltan együtt működött a román katonasággal. .Az eltelt 100 évben a valós magyar történelem megírására még nem kerülhetett sor. Ami pedig magyar nyelvi hiányosságaimat illeti talán az is oka hogy a 1940 évtől a katolikus iskolákban is Augustin Pacha Csanádi püspökünk a szín magyar faluban és a püspöksége területén a magyar nyelvű oktatást beszüntette.Az állami iskolákban pedig már előbb. Horthy Északerdélyben a román oktatást fönntartotta. Ön az az ember, akit más véleménye nem érdekel, sőt úgy gondolja,hogy sértegetésre fel van jogosítva.sajnálom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük