KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A ZSIDÓ FESZTIVÁL ELŐ- ÉS HÁTTERE

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Zsidó fesztiválok évek óta zajlanak hazánkban, nem túlzó megállapítások szerint akár az egész naptári év is annak tekinthető. Mégis van kiemelt alkalom, mint az a minap kezdődött esemény, amely nevében a zsidó jelzőt nyíltan viseli. A korábbi önméltatások szerint (értsd a minden rendű-rangú, olykor nevében a magyar jelzőt álságosan viselő sajtót és televíziót) a zsidóság mintegy reneszánszát éli a Kárpát-medencében. A XII. Zsidó Nyári Fesztivál a program szerint most az ország és Budapest szívében, a Dohány utcai zsinagógában és a Belvárosban zajlik. E jelenséget nem lehet nem észrevenni, s hogy e sorok íróját se érje az a kirekesztő vád, hogy esetleg épp erről hallgatna, álljon itt a 2009. évi nagy zsidó seregszemléről szóló tudósítás.

A fesztivált ezúttal Hiller István miniszter nyitotta meg. A hivatalos csalogató bevezetőjében ez áll: „A Zsidó Nyári Fesztivál mára Magyarország egyik legjelentősebb, leglátogatottabb, legnagyobb érdeklődést kiváltó kulturális-művészeti rendezvényévé nőtte ki magát. A társadalom olyan rétegeit is megmozgatja a nyár utolsó hetében megrendezett fesztivál, amelyek egyébként évközben kevésbé tanúsítanak érdeklődést a különböző kulturális rendezvények iránt. Az érdeklődők nemcsak bepillantást nyernek egy általuk addig alig ismert kultúrába, de annak részesévé is tudnak válni. Megismerhetik egy több ezer éves kultúra szokásait, ünnepeit illetve azokat a művészeket, előadókat akiknek köszönhetően számos különleges élménnyel gazdagodnak.” Az ünnep fényét némileg csökkenti, hogy az utolsó napi koncert, az Izraeli Filharmonikusok szerepése elmarad, mivel a zenekar éppen lemondta európai turnéját. Megmaradt viszont Falusi Mariann és mások programja, s hogy ezek milyen értéket képviselnek, azt ki-ki maga döntse el. A jegyárak viszont pl. a Budapest Klezmer Band zsinagógabeli koncertjén 4200 és 9900 között változnak. Aki az elmúlt évek hasonló rendezvényeit figyelők észrevehetik a program soványodását. Nemrég még számos magyarországi helyszínen zajlott a fesztivál, a vidéki kis- és nagyvárosok szolgáltak a zsidó ünnepléshez. Mára – a program szerint – az egyetlen helyszín Budapest maradt. E tények látszólag ellentmondanak a bevezetőben említetteknek, miszerint a „Zsidó Nyári Fesztivál Magyarország egyik legjelentősebb, leglátogatottabb, legnagyobb érdeklődést kiváltó kulturális-művészeti rendezvényévé nőtte ki magát.” Az idei alkalom egyébként a Toleráns Együttélés Fesztiválja alcímet viseli. Némi jártassággal ismét megállapíthatjuk, hogy épp azok hirdetik a toleranciát, akik magukat Übermenschnek állítják be. Az azonban mégsem tagadható, hogy a zsidó fesztivált zsidók rendezik, és zsidó érdeket, jobb esetben a zsidó kultúrát szolgálja. Az őszi rendezvénnyel nem véletlenül esik egybe a Szépművészeti Múzeumban utolsó hetében lévő tárlat, ami a Jeruzsálemi Múzeum „kincseit” mutatja be. Szemtanúknak azt sem kell bizonygatni, mekkora – félig üres, lesötétített – tereket foglal el az egyébként csekély értéket felvonultató tárlat. Méltó (vagy méltatlan) párja a holokauszt múzeumok válogatásainak.

Bár a fesztivál épphogy elkezdődött, így mérlegét megvonni nem lehet, de már most fel kell vetni egy kérdést: lehet-e valós az, ami a programból kiviláglik, hogy csak Budapest az országos fesztivál helyszíne. Nehezen elképzelhető, miközben egyre több a nyilvánvaló bizonyíték, hogy az országban fizikailag, gazdaságilag és ennek jeleként kulturálisan is zsidó megszállás folyik. A nevezett fesztivál zsidó hátterét nem kell bizonygatni, de az előtérben levő egyéb rendezvények némelyikéről tudni kell, hogy azokat is zsidó érdek mozgatja. Néhány éve még Debrecen is fennen hirdette a maga Zsidó Fesztiválját. 2009-ben az utolsó augusztusi hétvégén itt azonban címe szerint Jézus fesztivál volt. Ha valaki nem hinné, hogy a Jézust keresztre feszítő zsidók utódai most Jézus nevében rendezhetnek fesztivált, annak elég a közelmúltra visszatekinteni. Az első ilyen alkalom szintén az új évezredben, 2002-ben volt Debrecenben. A Jézus fesztivál tarka és hangos menete az időközben Kossuth nevétől megfosztott egyetemtől vonult a tömegdemonstrációkra átépített főtérig, a Nagytemplomig. A több ezres menethez vidéki buszok szállították a csoportokat, tagjaik fehér egyenpólót viseltek Jézus fesztivál felirattal. A vonuló tömegben csak amerikai, izraeli és magyar zászlót lehetett látni. Mégsem kérdezte senki: miféle összefogást, egyúttal kirekesztő politikát sugall a három zászló együttese. Ha ugyanis nemzetközi a rendezvény, akkor hol a többi nemzet lobogója, ha magyar, mit keres itt a másik kettő? Az USA, izraeli és magyar zászló volt már együtt a HIT gyülekezete imatermében, ahol legutóbb stílusosan csak az izraeli lengett diadalmasan. Ugyanekkor virágkarnevál idején is volt egy másik jelenség, ami a protestáns Debrecenben megütközést keltett: a karneváli menet a Nagyállomástól egy „Jézus bevonulása Jeruzsálembe” című kompozícióval haladt a Nagytemplom lépcsőihez. Visszatérve a Jézus fesztiválra, annak narancssárga alapra festett reklámja, főtéri díszlete azonos volt azzal, amit 2002-ben már megismerhettünk, így a zsidó háttér nem igényel további bizonyítást. A HIT gyülekezetének szertartása immár harmadik alkalommal jelent meg a debreceni Kossuth téren, az elsőnél éppen a feldúlt, átépítés alatt álló Kossuth téren zenéltek – jeléül annak, milyen érdek szerint is épül át a terület. A második, immár látványos felvonulás Jézus zászlaja alatt 2002-ben esett meg, ahol a tömegben csak elvétve voltak debreceniek, a buszok a környékbeli „alternatív” gyülekezetekbe szervezett csoportokat szállították ide. Hasonló ez a sajnálatosan ismét időszerű budapesti, a másságot, homoszexualitást hirdető, magyarságot, nemzetet és kereszténységet gyalázó felvonulásokhoz, ahol a résztvevők többsége kamionostól együtt szerte Európából érkezik, hogy a helyi tömeget „gazdagítsa”. A debreceni események a történelmi egyházak távollétében zajlottak, de azok utólag sem tiltakoztak ellene. A harmadik, az imént idézett alkalom 2009-ben volt, időben egybeesve a pesti Zsidó Nyári Fesztivállal. Ezt immár hét kisegyház, szekta rendezte, akik csakis a város engedélyével, és a nagytemplomi egyházi vezetés hallgatólagos beleegyezésével csinálhattak dáridót a Kossuth téren. A rendezvényről a lakosság előre nem értesülhetett, plakátjai csak a főtéren voltak és a következő szervezőkről szóltak: Debreceni Baptista Gyülekezet, EPK Debreceni Élet Gyülekezete, Trinity Baptista Gyülekezet, Üdvhadsereg Debreceni Gyülekezete, Debreceni Szabadkeresztény Gyülekezet, Shalom Nyitott Bibliai Gyülekezet, Új Remény Baptista Gyülekezet. A zsidó jelenlét a Shalomban nyilvánvaló, a többiben rejtett. Amint manapság szokás, az esti főtéri „istentiszteleteket” számos hangos program kísérte, alkalmi vidámpark dodgemmel, ugrálóval, sörözdével és sütögetéssel, esti koncertekkel. Mégis magát a szertartást kell kiemelni, ahol civilruhás lelkészek hadaró, agitáló, lehengerlő stílusban hosszan hirdették az „igét”, a kísérő zenekar és a hallgatóság viselkedése is pontosan megegyezett azzal, amit bárki hetente láthat az ATV vidám vasárnapjain. A résztvevők együttes éneklése – a több csoport ellenére – bizonyította, hogy nem most tanult énekek szóltak, hanem nagyon is elő voltak erre készítve. A prédikálóknak nem kellett attól tartaniuk, hogy lesznek-e elegen a téren. A kikiáltó stílusú beszédek alatt a háttérben vígan folyt a sörözés, beszélgetés, gyermekszórakoztatás, na és működött a bazár. Mindenki látta-ette, mi szem-szájnak ingere. A közönség csápolása, karlengetése, átszellemülése a HIT gyülekezete szertartásait idézte. Az est megkoronázása pedig a helyi újság, a Hajdú-bihari Napló és a Rádió Max FM 106 közös nyári média roadshowja volt, amit Halász János helyi alpolgármester, országgyűlési képviselő köszöntött. A fentiekhez így nyíltan is áldását adta a város és az ország, az önkormányzat és az országgyűlés, de a történelmi egyházak sem emeltek szót ellene. Így vonulhatott be a zsidóság a cívisvárosba, és zárta azt a három hónapos programdömpinget, ami a Jézus fesztivállal és a roadshow-val végződött. A helyi tudósítás szerint is házibuli hangulatú, tízezernyi rajongót megmozgató eseményen, a Jézus fesztivál kíséretében volt arcfestés, keleti zene, erotikus mozdulatok, hastánc és önvédelmi műsorok a színpadon, báj, kecs és divatbemutató… Akinek még ennyi bizonyíték sem elegendő, annak álljon itt a végső tanulság: Jézus fesztivál volt, Jézus Krisztus nevének említése nélkül. A hosszas szertartás végén maga a zongorista szólt a mikrofonba: Akarjátok-e tovább dicsérni az Urat? – amire kitörő taps volt a válasz. Az ószövetségi és a szabadkőműves szóhasználat részesíti előnyben az „Urat”, mint a világmindenség teremtőjét, ugyanígy dívik a „hites gyülekezetekben”.

A fentiek ismeretében nem mondhatjuk, hogy ez évben ne lett volna zsidó fesztivál Debrecenben, sőt az köztéri méretében még a budapestit is felülmúlta. A pesti rendezvények gettószerűen zárt védelmet, biztonsági szolgálatot igényeltek, de az események mindkét helyszínen jogfolytonosak. Debrecenben 2001-ben Kósa Lajos védőszárnyai alatt épült át a főtér, most a másik országgyűlési képviselő, Halász János ünnepelt a tömeggel. A hatalom és a média összefonódását bizonyítják a mindkettő által hangoztatott jelszavak: 2001-ben MIÉNK A TÉR, most pedig MEGTÖLTÖTTÜK A KOSSUTH TERET. Kik mondják, kikről? E címek mára már nem is kétértelműek. Egyértelmű bizonyítékai annak a liberális, szabadkőműves jelenlétnek, ami hol orosz, hol amerikai, hol kommunista, hol demokratikus jelszavakat hangoztató köpönyegforgató zsidók aknamunkájáról szól. A nyíltan zsidó budapesti fesztivál mellett a debreceni úgy kerül előtérbe, hogy álságosan Jézus nevében zajlik, mint tudjuk: Jézus nevének említése nélkül.

A helyzet kulcsa tehát Debrecen, ahol a Jézus Fesztivál helyszínén, a főtéren is óriásplakátok hirdetik a közeli MODEM-ben a Messiások kiállítást, ami szerencsére a bukás határán áll. Távolról sem látogatják annyian, mint amit reméltek, és főleg ahhoz viszonyítva, amilyen országos reklámot kapott. A Messiások anyaga nem a jézusi történetről szól, hanem a kiállítás földszintjén a Kis magyar pornográfia, az emeleten pedig a modern művészet védőszárnyai alatt megbecstelenítő, lelket borzoló kiállítás és videók láthatók. Csak a gyanútlan vagy perverz érdeklődésű lehet rá kíváncsi. A történet mégsem egyedi: nemcsak a protestantizmus gyalázata a Jézus fesztivál vonulata, de a katolikusok is felháborodhatnak a püspökszobortól megtisztított pécsi tér Mahler ünnepén vagy a szombathelyi karnevál menetének vonulásán a püspöki palota előtt, ami látványosan a Szentháromság szobor melletti lacipecsenyézéshet vezet. Valamennyi közös gyökerű, a háttérben a láthatatlan szálak összefüggnek.

A fentiekről, a látott előtérről és az eltitkolt háttérről alig van tudósítás. A tudatlanságot tetőzi, hogy a média ma , bármily jogosan is, de mégis a szomszédos országok elnyomott magyarságával foglalkozik, mintegy feledtetve az itthon történteket. S ha tüntetnek is szegedi dómban, értelmiségi körirat születik a fővárosban a szlovák nyelvtörvény ellen, kevesen veszik észre, hogy a magyarság és kereszténység gyalázása éppen mai határainkon belül a legveszélyesebb. Változás pedig akkor lesz itt, ha majd a jót akaró, tettrekész magyarok ezrei jönnek, pl. Bösztörpusztáról, s a céljait megvalósító Magyarok Szövetsége töltheti meg a Kossuth teret, a magát felsőbbrendűnek érző zsidóság pedig a pusztába, az önmaga által épített gettókba menekül.

Dr. Nagy Attila

orvos, közíró

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük