A világ legfelelőtlenebbül herdáló népe – avagy Szórjuk szét Frutti helyett
A magyar különleges nép. Isteni adomány birtokában van. Mi vagyunk az egyetlen nép, amely valamiért, valakiért is tud küzdeni. A többiek csak valami, vagy valaki ellen. Éppen ezért kettős a mi keresztünk. Nem csak magunkat, a többieket, a többi más népet is fel kell emelnünk. Ezért kaptuk meg élettérül az oltalmazó Kárpát Hazát. És ezért van az, hogy a felemelő népnek mindig túl kell élnie, muszáj életben maradnia, mert ha mi kipusztulunk, kipusztul velünk együtt az egész emberiség is.
De mit teszünk mi?
Felelőtlenkedünk. Herdálunk, és két kézzel lökjük, mit lökjük, taszítjuk el magunktól az Istent és az ő ajándékát. Pedig tudhassuk, hogy ennek előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, nagy ára van és sose lesz jó vége.
Isteni ajándék az, hogy itt vagyunk, hogy itt lehetünk, hogy ide születtünk, hogy magyarnak születtünk. Ha ezt megértjük, megéljük és átéljük, rájövünk, hogy nekünk feladatunk van itt ezen a világon, méghozzá nem is kis feladatunk, újra felemelni az egész emberiséget, visszahelyezni arra a polcra, ahova való, mammon világából visszavezetni Isten világába, ahol a pénz helyett végre az ember, az Emberfia mérettetik meg ismét. Ő lesz újra az etalon, újra hozzá kell viszonyítani majd mindent, újra az számítson majd, hogy mennyire igazságos, mennyire emberséges a dolgok folyása, az események történése, ne pedig a gazdasági folyamatok csereeszközéül szolgáló jelrendszer legyen a kizárólagos igazság letéteményese. Elég volt a mindent pénzben és mindent pénzzel mérünk ördögien sátáni világából. Ahogyan azt csodálatos nyelvünk is útmutatásként közli velünk, csak a tapasztalanabbja, vagy a tudatlanabbja nem veszi észre, a pénz, vagyis mammon világa az élettelen, a halott világa, hiszen a nevében is benne van: ördögi. Ördög, azaz a dög (a hulla), az élettelen őre. Őrzi a dögöt, a halottat. Amilyen gyorsan csak lehet tehát, magunk mögött kell hagyni ezt a világ számára csak pusztulást és rombolást tartogató globális méretű, mindenre kiterjedő leépülést.
De mit teszünk mi?
Felelőtlenkedünk. Herdálunk, és két kézzel lökjük, mit lökjük, taszítjuk el magunktól az Istent és az ő ajándékát. Pedig tudhassuk, hogy ennek előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, nagy ára van és sose lesz jó vége.
Muszáj lesz most már összekapaszkodnunk, egyik magyarnak a másik magyarral, nem pedig egyik magyarnak a másik nem tudom én kivel. S azért kell így tennünk, s nem másként, mert az egyik magyar ember legtermészetesebb szövetségese a másik magyar ember. A más nációból való ember az nem szövetségese, még csak nem is barátja. Se jó, se kevésbé jó. Ahogyan azt egy öreg és bölcs barátom mondta, „politikában nincs barátság, ott csak érdekek vannak”.
A mi dolgunkat helyettünk senki sem fogja elvégezni. A minket ért sérelmeket csak mi magunk hozhatjuk helyre. Viselkedjünk hát sokkal felelősségteljesebben, gondosan őrizzünk meg minden fentebbről valót, erőnkkel, szorgalmunkkal és tehetségünkkel sáfárkodjunk a ránk bízott feladathoz méltóan, ellenkező esetben nem leszünk képesek annak elvégzésére. Ha pedig felelőtlenségünk miatt nem leszünk képesek elvégezni ezt a kétségkívül nem könnyű, ám annál nemesebb feladatot – először a magunk, aztán az emberiség felemelését –, akkor bevégezzük. Nem csak mi, hanem mindannyian.
Szorít bennünket az idő, bár kaptunk még egy kis haladékot. A mi dolgunkat helyettünk senki sem fogja elvégezni, pedig immáron dologidő van, jó ideje.
De mit teszünk mi?
Magyarkodunk!
Állítólag!
Pedig aki ilyet állít, az vagy műveletlen, ez esetben sürgősen nézzen utána annak, amit mond, mielőtt mondja, vagy ha nem műveletlen, akkor kétségkívül ostoba, mert ostobaságokat beszél. A magyar ember ugyanis nem tud magyarkodni! Nem tud, mivel ő tokkal-vonóval – ha szabad ezt a szóhasználatot használnom – gyárilag MAGYAR! Ezért nem tud magyarkodni! Magyarkodni csak a nem magyar tud, amikor utánozza vagy majmolja a magyart! És mostanság egyre többen próbálják majmolni a magyart!
Hol hirdettek eddig nemzeti rock együttesek ismert számaiból mobiltelefonra készült csengőhangokat a kereskedelmi televíziók? Elárulom: sehol. De most ez is megképződött!
Jó Ha Figyelünk!
Hazánk egyik nehéz feladatra vállalkozott országjáró nemzetmentője említette múltkori találkozásunkkor, hogy figyeljünk oda az eztán következő történésekre, mert a népszámlálásokkor magát sem vallási, sem etnikai kisebbségként megjelölni nem hajlandó, és túlzottan felülreprezentált, sok esetben még magyarul is beszélő tőketulajdonos népség magyarabb lesz a magyarnál. Az ő hatékony közreműködésükkel már dobra verték az országot, a herdálás azonban úgy tűnik, folytatódik tovább zavartalanul. A kevéske megmaradt közöst hordják, hordatják szét, amíg még tehetik, az utolsó percig. Azután utánuk az özönvíz.
Mi mindenképpen vizesek leszünk, mégis meg kell próbálnunk az ár ellen úszni! De legalábbis megkapaszkodni valamiben, hogy túléljünk! Még akkor is, ha a két gyökértelen kaszt – az internacionalisták és a kozmopoliták – mindent megtesz annak érdekében, hogy a Föld forduljon ki a sarkából, és semmilyen viszonyítási (értsd: biztos) pont ne legyen.
Az igazság szabaddá tesz! Mondjuk ki, mondjuk el hát mindenütt, mindenkinek, ahol csak tehetjük! Kevéske megmaradt kincsünket – ami pénzben nem mérhető, tehát igazi értéknek bizonyul!(tehetség, kreativitás, átlagon felüli munkabírás, csodálatos anyanyelvünk és még sorolhatnánk) – ne herdáljuk el, hanem ragaszkodjunk hozzá, őrizzük meg a lehető legnagyobb gondossággal, hiszen tovább kell adnunk ezeket az utánunk jövő nemzedékeknek.
Az igazság nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés! Hiába kiabálnak többet, hiába kiabálnak hangosabban, a hazugság attól még hazugság marad!
Ne adjuk el magunkat! Üveggyöngyökért meg aztán végképp ne! A herdálásnak meg, mielőtt végleg elfogyunk minden tekintetben, vessünk végre véget, de mégpedig azonnal!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
