Hirdetés

A történelmet mindig a győztesek írják!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

kenyszer_zubbony

Fodor Gábor aggódik. Nem másért, mint a történelem megmásításának, meghamisításának szándéka miatt. A FIZESS!!! meg akarja változtatni az emlékezés – ha tetszik (ha nem) – politikáját. Lásd a bizonyos nagy vihart kavart „idegenrendészeti eljárás” című kijelentést. Az ember nem is tudja hirtelen sírjon-e vagy nevessen a szervilizmus, a szolgalelkűség olyan megnyilvánulása láttán, amit ez a két leszerepelt, látszólag ellenérdekelt, ám ennek ellenére egygyökerű politikai oldal produkál a totális néphülyítés nagyszínpadán.

A narancsos tömegpárt – a gengszterváltás óta megszokott és tőlünk elvárt túlbuzgó „jó tanuló” módjára jócskán túlteljesítve, illetve fel sem merült vagy nem támasztott igényeket is teljesítve – kétségbeesett és görcsös igyekezettel próbál megfelelni egy olyan, hazánkban egyelőre még jócskán kisebbségben lévő népcsoportnak, amely magát még nemzeti kisebbségként sem hajlandó megnevezni. Népszavazások alkalmával például sem vallási, sem etnikai, sem semmilyen más kisebbségként nem hajlandóak magukat feltüntetni. A homályban tartás, a titkolózás egyébként nem idegen ettől a kisebbségtől. Példaként említeném az Index által néhány éve lehozott kitűnő összefoglaló anyagot, amely a fővárosi ingatlan beruházásokkal foglalkozott. Egyetlen ország van, amelyről nincs adat, az összes többiről van, részletesen, erről az egyről nincs, csak becslésekre hagyatkozhatunk, mondja az anyag, de a befektetett összeg meghaladja az összes többi országét. Minimum érdekes.

Van sejtésünk arról, hogy melyik országról írták ezeket az Index anyagában?

Visszatérve a narancsos tömegpárt görcsös megfelelési kényszerére. Van ez a kisebbség, meg a szervezete (Mazsihisz). Mindenhatónak, mindenekfelett állónak tűnik. A kegyeit eddig úgy tűnik nem sikerült elnyerni. A napvilágot látott információk szerint mindösszesen háromezres tagsággal bír. Talán ezért van az, hogy újabban megjelentek olyan hangok, amelyek megkérdőjelezik, hogy ez a szervezet képviselné az ország zsidóságát. Megint azzal szembesülünk, hogy kevés kivételezett helyzetben lévő, ha tetszik, egyenlőbb az egyenlőknél tartja kézben a gyeplőt?

Ne felejtsük el, épp a minap lehettünk szem- és fültanúi Bokros Lajos csodatévő képességének e téren, hiszen 14 tagú pártjával képes volt mérvadó tényezővé válni, valahogy sikerült beevickélnie magát a baloldali összefogásba!

A dolog tényleg tragikomikus. Gondoljanak bele!

70. évforduló. Ugye milyen szép, kerek, jubileumi szám?

Hogyan? Hogy nem az? Tényleg nem az!

De emlékezzünk! De építkezzünk! De emlékművezzünk!

Mit lehet erre mondani? Azt, hogy nagyon akarják! Meg azt, hogy nagyon nem akar összejönni nekik!

Mindeközben Fodor Gábor aggódik. Nem másért, mint a történelem megmásításának, meghamisításának szándéka miatt.

De mi van akkor, ha a politikai ellenlábas – ki tudja, tán volt egy tiszta pillanatuk (ne vegyük el tőlük az esélyt) – nem megmásítani, meghamisítani akarja a történelmet, hanem elérkezettnek látja az időt arra, hogy – mondjuk úgy – bizonyos korrekciós tényezők beépítésének helyt adjanak? Volt erre már példa, igaz, jóval kisebb csinnadratta közepette, de azért mégis csak volt.

Ott van példának okáért az Auschwitzi tábor az áldozatok számát illetően többszörösen korrigált emléktáblája. Indultak valahonnan 6 millió áldozat környékéről, mára valahol másfél milliónál tartunk. Mai divatos szóhasználattal élve azt mondanánk erre, hogy „ez azé’ gáz, de az áldozatokra való tekintettel, mondjuk inkább azt, hogy ez bizony rendkívül kínos!

Talán éppen ez, és az ehhez hasonló kínos momentumok azok, amelyek megkérdőjelezhetik Fodor Gábor aggódásának jogosságát.

Talán éppen ez, és az ehhez hasonló kínos pillanatok azok, amelyek ismét ráirányítják a figyelmet a modern parlamenti tömegdemokrácia egyik feldolgozhatatlan és megmagyarázhatatlan ellentmondására. Itt élünk egy ún. teljes jogú, európai uniós tagállamban, amelyben állítólag szólás- és véleménynyilvánítási szabadság van – legalábbis nekünk ezt mondják, mi több, lassan már átesünk a goebbels-i sulykolás kategóriájába –, közben pedig tabutémák sokaságába botlunk, ahol még kérdéseket feltenni sem szabad, mert már az is szentségtörésnek számít! Nem tudom megfigyelték-e, de az ún. politikailag korrekt közbeszéd elharapózásával valahogy egyre több és több lesz ezekből a tabutémákból! Szinte napról napra! George Orwell az 1984-es „újbeszél” (Newspeak) atyja minden bizonnyal megnyalná a szája szélét elégedettségében. Egyre több olyan megfogalmazás és szóhasználat van, ami manapság már nem szalonképes, már nem komilfó, mi több, mára odáig is eljutottunk a szólás- és véleménynyilvánítás hazájában, hogy szavakat tiltsanak be! Egyelőre még csak a kétharmados többséget biztosító falakon belül, a Törvényhozás Házából tiltották ki a valaha szebb napokat látott, és annak idején kriminalisztikai szakkifejezésként indult „cigánybűnözés” szót, de ahogyan a történéseket szemléljük, ki tudja, mit hoz a nem is oly távoli jövő?

Legalább a történelemmel egy idős az alapigazság, mely szerint a történelmet mindig a győztesek írják. Darab idővel (jó sok darab idővel) később aztán csak kiderül, a nagy világégésben az Európába bevonuló amerikai katonák is legalább annyi, ha nem több nőt erőszakoltak meg, mint Vörös Hadseregbeli kollégáik. Csak ezt eddig nem volt ildomos szóba hozni, mert hát karórák tömeges elzabrálása, valamint a megszállt területeken élő nők megerőszakolása a köztudatban (no és az iskolai történelemórák tananyagaiban) ugyebár a barbár szovjeteknek volt fenntartva, mint külön bejáratú, és magától értetődő, hogy úgy mondjam, alapértelmezett privilégium!

Ugyanakkor az is aggodalomra adhat okot, Fodor Gábor aggódásának hitelességét illetően, hogy a rendszerváltásnak hazudott időszakot átélő magyar honpolgár él a gyanúperrel, Fodor Gábor aggódása inkább szól a kényelmes status quóból fakadó és annak köszönhető haszonélvezet fenntartásának, mint az igazságnak.

A médiamanipuláció, párosulva a tömegek tudatlanságban (értsd: kordában) tartásával és megspékelve a fogyasztói létezés mammonita haszonelvűségén alapuló gátlástalanságával aztán odavezet, hogy példának okáért a politikai, amelyről Arisztotelész mintegy két és fél évezrede még azt írta, hogy

az erkölcsileg legmagasabb szintű emberi tevékenység” a köz ügyeinek az önzetlen szolgálata”,

mára erőteljesen prostituálódott. A görög bölcstől jócskán eltávolodva térben és időben a nem is oly távoli múltban a következő meghatározással találkozhatunk:

„A politika a hatalom megszerzésének, megtartásának és gyakorlásának a tudománya és művészete.”

Az eldurvult, már korántsem európainak nevezhető, a régi uniós diktátumok helyett újakat magára erőltető, állítólagosan rendszert változtató Magyarország mindennapjaiban már ez a megfogalmazás is túl finomkodónak tűnik számunkra, a művészet szó helyett önkéntelenül is a hadviselés fogalom alkalmazása tűnik helyénvalónak számunkra.

Érdekes dolog ez. Önhittségünkben, önteltségünkben – legjobb példa erre a politikusi garnitúra oldaltól függetlenül – meg vagyunk róla győződve, hogy a kizárólagos igazság letéteményesei vagyunk. Miközben ha csak ezt a két meghatározást vesszük górcső alá, azonnal kiviláglik, mennyivel butábbak és ostobábbak vagyunk, lettünk Arisztotelésznél és koránál. Nézzék meg, évezredekkel ezelőtt a politikához, mint fogalomhoz az emberektől elvárható legmagasabb minőség az erkölcs és az önzetlen szolgálat párosultak, szemben a modernkori mainstream definícióval, ahol a régmúltat összehasonlítva a jelennel, már csak amolyan hitvány utánzat, lebutított torz tükörkép érzése van az embernek, de legalábbis mindenképpen hiányérzetünk támad Hellász gyakorlatával szemben.

Ugyanakkor egy szörnyű kettősség is béklyóban tart bennünket, amikor Fodor Gábor inkább a status quo kényelmességéből, mint az igazságért való kiállásából fakadó aggódását látjuk. Az uralkodó politikusi garnitúra mindenkitől mindig (legfőképpen gazdasági téren) a szüntelen és állandóan növekedést, vagyis az állandó változást várja el, mi több, kötelezően elő is írja, ugyanakkor az ő esetükben (status quo) a változatlanságot tartja kizárólag elfogadhatónak (lásd a történelem meghamisítás, átírása) még akkor is, ha esetleg a tények, vagy újonnan felmerülő bizonyítékok mást mondanak.

Az Apple cég esetében látjuk, hiába vagy világelső, hiába adsz el irtózatos mennyiségű árut a világban, ha nem tudod újra és újra meghaladni az előző terminus eladási adatait, azaz nem tudsz állandóan növekedni neked annyi, elkaszálnak a tőzsdéken! Tipikus kisgömböc effektus, lám a népmeséink már előre vetítették ennek az életszerűtlen világnak a szükségszerű halálra ítéltetését, s mi mégsem vagyunk hajlandók tanulni belőle! Pedig ez a produkció eddig csak a rákos sejtnek sikerült, de neki is csak ideig-óráig, mert aztán – a gazdaszervezettel együtt – maga is belepusztul ebbe.

És ahogy maga Fodor Gábor esete is jól példázza, az elején kell nagyon meghajtanod, ott kell nagyot alakítanod, hogy tűz közelbe kerülhess, aztán a többi már megy magától, onnantól fogva már vigyáznak rád. Hogy ne járhass rosszul. És nem is jársz. Még akkor is visznek magukkal, ha nem szólsz egy szót sem. Ahogy Komár Laci énekelte annak idején a „Táncoló fekete lakkcipők”-ben: „Visznek ők, ha benned nincs erő”. Lám, a Fideszből szép reményekkel indult langaléta égimeszelőt – szintén „nagy létszámú” (talán csak papíron létező?) pártocskát dirigálva most is ott találjuk a baloldali összefogás listájának elején!

A történelmet mindig a győztesek írják!

A nagy kérdés az, meddig olvasod még?

Talán épp most jött el az ideje, hogy egy másik, mások által megírt, új könyvet vegyél a kezedbe!

Mindenkinek jó olvasást, jó szórakozást, de még inkább, leginkább jó gondolkodást kíván:

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás