A teremtő ember fogságba jutása – azaz: hogyan váltunk kiszolgáltatottá!

Olvasom Lovas István remek írását („A bolha esélye”), s eltűnődöm. Erről beszélünk már évek óta sokan. Nem vagyok gazdasági szakember, de azt régóta világosan látom, hogy az a hitel, amelyiknek a törzstőkéje szinte évek alatt sem csökken, bár a hitelfelvevő rendesen törleszt, az megöl, megfojt!

Magam is megdöbbenve láttam, hogy a jónak hazudott kölcsönt hiába törleszti a kölcsönvevő, csak nem akar véget érni, s ha kellően hosszú futamidejű a hitel (hogy állítólag kedvezőbbek legyenek a törlesztő részletek), a felvevő sokszorosát fizeti vissza a kölcsönadónak. Ja, kérem, így könnyű,… munka nélkül lehet hiperprofitra szert tenni!

Már pedig a munka, azaz teremtő, termelő tevékenység nélkül szerzett haszon csak látszat érték! Amíg valaki nem a „semmiből”, azaz a puszta alapanyagokból állít elő „valamit”, tehát használati tárgyat, fogyasztható élelmet,… vagyis értéket, addig az illető nem gazdagszik, csak látszat-nyereséget termel. A pénz fialtatása (termelő tevékenység, azaz munka nélkül) nem teremt valódi új értéket, azaz használható eszközöket, lakható épületeket, ehető élelmet. A pénz pedig nem ehető meg, sem lakni nem lehet benne, de még földet művelni sem lehet vele! Holott – minden ellenkező híresztelés ellenében – ezek a megtermelt javak, eszközök, élelmek az igazi értékek. Ha egyszer a termelő azt mondja: pénzért nem adok semmit, a sok pénz ellenére a magát gazdagnak hívő szegénnyé válik.

Ezért volt utálatos (de később megtűrt) a kommunizmus idejében az önállóan gazdálkodó paraszt ember, mert minden külső segítség nélkül volt képes olyan értékeket előállítani, amivel egész családja számára megteremtette a biztos megélhetést. Tehát nem volt kiszolgáltatott, azaz zsarolható! S ennek az elvnek, életvitelnek feladásával váltunk egyre inkább a pénzügyi-gazdasági maffiózók martalékává, foglyává. Vissza kell szerezni a termelő munka becsületét, értékét!

Ma egy városi ember (sőt már a falvakban is) kénytelen munkába állni, s hatalmas teremtő erejét, energiáját (tudását) fillérekért (azaz hiperprofitért) bérbe adni, mert már rabságban van, hiszen a közüzemi díjakat, a telefon, TV és egyéb kényelmi szolgáltatások díjait fizetnie kell! Pedig ezek nélkül igenis teljes életet lehet élni. Nem azt akarom ezzel mondani, mint tették azt anno, a „gyerünk, vissza a természetbe” gondolattal, de mégis tény, hogy az élet fontosabb, mint a közüzemi díjak! Ez a mai világ nagy csapdája!

Lehet egészséges egyensúlyt teremteni a kettő között, de csak mindenkire kiterjedő önmérséklettel, és a kapzsiság, a harácsolás (mindkettő súlyos bűn a Teremtő szemében!) visszafogásával. Csak így lehet valódi, fenntartható fejlődést elérni. Ez pedig csak az ember és Isten közötti kapcsolat újrarendezésével érhető el!

S úgy látom (mint egyszerű, gondolkodó ember), hogy HATALMAS ÉRTÉKVÁLSÁGBA KERÜLT AZ EMBERISÉG!

Amíg árucsere kereskedelem folyt, valódi értékek (termékek) cseréltek gazdát. A mai MAMMON-világban azt akarják elhitetni (sőt, már sikerült is), hogy a pénz érték. „Ha pénzed van, mindened van!” – sulykolják az emberekbe. Pedig ez nem igaz. Ez a hitetés sátáni, mert a hazugságot akarja valóságként beállítani. Ezzel szemben én azt mondom, ha csak pénzed van, te vagy a legszegényebb! Hadd tegyek ehhez egy személyes illusztrációt! Egyik rokonom (Romániában) rettentő puritán életet élt, s a pénzét a padláson gyűjtötte. Halála után derült ki, hogy az összes vagyona semmit sem ér, mert közben az infláció és a pénzcsere miatt elértéktelenedett. „Fektette volna be okosan!” – mondják most sokan, de a példa igazolja, hogy a pénz semmi, mert lám, a gazdasági válság miatt a befektetett pénzek is értéktelenedtek. Akik visszaemlékeznek a II. Vh. alatti időkre, tudják, hogy akkor is csak értékekkel lehetett élelemhez jutni. Aranyért (nagy érték van benne, mert sok-sok munkát követel a kitermelése!), festményekért, zongoráért, valódi ritka porcelánokért,… Ezekben mindben munka, azaz energia, teremtő erő, tehát érték van!

A pénz csak értékmérő, azaz virtuálisan hordoz értéket. Addig tartja meg, amíg van mögötte megtermelt érték! (Ezért lenne fontos egy országnak az ún. aranyfedezet, mert abban érték van!) Gyorsítja az árucserét, azaz a kereskedelmet, de önállóan nem teremt értéket! Éppen ezért a fedezet nélküli hitelkihelyezés lényegében hamis pénz kibocsátást jelenti, hiszen nincs mögötte érték. A fedezetlen hitelezéssel a bankok gyakorlatilag privatizálták a pénzkibocsátást, vagy legalább is részben átvették az állam privilégiumát, ami egyenesen vezet az elértéktelenedéshez!

Ma végre történik valami. Hazánknak sikerült a pénzügyi világmaffia tyúkszemére lépnie! Nem szabad róla leszállni! A bolha és az elefánt harca talán egyenlőtlennek látszik, de azt azért tudni kell, hogy a harc közben a bolhát nagyon nehéz eltalálni, és menekülés esetén egy pici résen is meg tud szökni!

Hazánk mind a földet, termál és ivóvízkészletet illetően, mind emberi tudást figyelembe véve erős ország! Nem szabad elhinnünk, hogy csak az EU-ban lehet élnünk! Végre bíznunk kell magunkban, teremtő erőnkben, hatalmas szellemi és kulturális értékeinkben. Először teremtsük meg az élet biztonságát itthon. Azután kereskedhetünk a világban. Mert ha így maradnak a dolgok, ahogy most vannak, örökös kiszolgáltatottságban tengődve, vergődve és dobálódva pusztulunk el!

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

Czakó István, 2010.07.21.

Talán az egyik lehetséges megoldás (kapcsolódó anyag):

Egy falu, ahol hat éve nem kellett adni szociális segélyt (forrás: MNO)

Nemzeti InternetFigyelő