A szép szavak megölik a forradalmat


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Leginkább akkor veszélyesek a tüzes mondatok, ha nem párosulnak tettekkel.
Nagy kárt tudnak okozni, akkor is, ha ismert emberek, politikusok lelkesítenek, mert náluk általában elmarad a cselekvés. – Sajnos ez utóbbi körben nagyon kevés kivételt tudok megemlíteni.
Cikk: Póka László

Póka László
Póka László

Néhány példa arra, ahol a tettek, vagy maguk a későbbi szavak bizonyították a szép szólamok hazugságait:

– „A pénzintézetek csőbehúzták, megtévesztették az embereket a devizahitelekkel…” —- Egy évvel később 256 Ft-os átváltással kőbe vésték az uzsorások véres hasznát.

– „Korrupt politikusok takarodjanak a közéletből…” —- Néhány hónap után egy a korrupcióban évtizedeken át súlyosan érintett személyt neveztek meg lehetséges vezetőként egy korrupció ellenes szervezet élén.

– „Ezek a törvények nem vonatkoznak ránk…” —- De ha a rendőrség azt mondja, hogy menjek el, hát elmegyek.

– „A politikusok és a bankárok öngyilkosságba hajszolták embereket…” –— Beszéljünk szépen velük, mert hát mégiscsak így tudnánk megkérni őket, hogy tárgyaljunk.

– „A bankok csaltak, átvertek, törvényt sértettek…” —- Amit felvettünk azt azért vissza kell fizetnünk egy normális kamattal.

– „Ki fogom végeztetni a csalókat…” —- Menjünk el Brüsszelbe jogorvoslatért. Addig is menjetek haza a közlekedési szabályok betartásával.

– „Mostmár mindenkinek cselekedni kell…” —– De ha megérkeznek a rendőrök, akkor ő pucol el elsőnek.

– „Keményen kell fellépni…” —- Tudjátok, az nem lenne jó, ha a főnököm meglátna a tévében.
-„Mindenkinek ki kell menni az utcára…” —- De neki azért van legalább öt egy kifogása, hogy miért nem jön….

Sokan be tudják azonosítani a fenti gondolatok elkövetőit. Fontos, hogy vegyük észre a jövőben is, ha valaki mást mond, mint amit cselekszik.

Nem az a baj, ha valaki nem mer bevállalni, vagy még nem mer bevállalni határozott fellépést. Az nagyon veszélyes, ha úgy tudjuk, hogy igen, de mégsem.

Ennek van egy gyakorlati oka. Ha az akcióban résztvevők pontosan tudják, hogy kire miben számítanak, akkor úgy építik fel az eseményeket.
A szabálysértést, előállítást vállalókon kívül minden megmozdulásnál szükség van olyanokra, akik a felháborodott tömeget biztosítják, akik fényképeznek, akik összeszedik az elejtett eszközöket, akik értesítik a családtagokat, jogászokat, sajtót, és kellenek olyanok is szép számmal, akik várják a fogdánál azokat akik megtették.
De tudnunk kell előre, hogy ki mit vállal.

Több ok miatt is veszélyes, ha valaki szavakban forradalmár, de tettekben megalkuvó.
Kettőt emelek ki.

1. Ha fényt adunk a szájhősöknek, akkor mások is azt hiszik, hogy ennyi elég. Úgy gondolják, hogy szép és-vagy kemény szavakkal győzhetünk.
– Milyen sokszor halljuk meg aktív ellenállóktól is: „de hát olyan szépen beszélt…” – Pont ez a baj, hogy csak beszélt.
Mivel az éles, és hangosan megfogalmazott gondolatok miatt többnek tűnik az ellenállás, sokan úgy gondolják, hogy rájuk nincs is szükség.
Pedig van. Minél több a csak dumáló, annál nagyobb szükség van csendes cselekvőkre.
Az üresen ékesszólók miatt sokakban felmerülhet, hogy csak az számít ellenállónak, aki szépen beszél.

Nem, aki csak beszél, az nem ellenálló, hanem ellenség.

2. A szavaknak összhangban kell lenni a tettekkel. Különben hamis lesz.
Ez elsőre általában nem is érzékelhető. A legtöbben maguk is elhiszik, hogy jót tesznek, ha tapsolnak a szájhősöknek. Aztán csak azt veszik észre, – vagy észre sem veszik – hogy úgy elmúlt. Elmúlt a hév, elmúlt a vágy, elmúlt a tenni akarás. Akik észrevették, azok sem tudják megmagyarázni miért. Csak nincs. Már hiába hívnak, már hiába nehéz, már hiába fosztottak ki, már hiába tudom, hogy tenni kellene… Az elindulás nem megy.
– Mert ez csak egy érzés. Egy megmagyarázhatatlan érzés. Ez az, ami csak belül dolgozik.
A hamisság észlelése.
A hamisságé, mely elfolytja a tüzet, mely megöli a forradalmat.

Pont ezt használja ki a hatalom.
– Hogy sokan keresik a bálványokat, az helyett, hogy magát emelné fel.
– Hogy sokan szeretnének valakinek csápolni, akik jól megmondja, az helyett, hogy ő maga mondaná el.
– Hogy sokan szeretnék, ha más oldaná meg, az helyett, hogy maga csapna oda.

De helyetted senki nem tud cselekedni.

Amíg nem állsz készen a tettekre, legalább nem hirdesd, hogy elég, ha csak szavakban vagyunk határozottak.

Egyik alkalommal, amikor beszélgettem Tilk Lászlóval, – aki csendes ellenállóként, tanácsadóként sokat segítette az utunkat – elmesélt egy történetet.

Így vezette fel: “Laci, Ti, akik rendszeresen, kitartóan akcióztok, – ő így hívta megmozdulásainkat – nagyon vigyázzatok nehogy úgy járjatok, mint a piacosok. Mindig időben mérjétek fel, hogy ki az, aki úgy gondolkodik, mint Ti. Ki az, akinek hátat lehet fordítani.”

Most megtaláltam a történetet Laci bejegyzései között. Legyen ez e bejegyzés végszava azzal, hogy megelőzéssel, határozottsággal, beszélgetéssel elkerülhetjük, hogy mi is így járjunk.

Tanmese évezredek homályából 

A fejedelem, hogy hatalmát demonstrálja megrendel Indiából egy hím elefántot. A megbízás úgy szól a beszerzőknek, hogy a leghatalmasabb elefántot szerezzék be, ami jól kifejezi a hatalom erejét.
El is mennek a meghatalmazottak Indiába, jól körülnéznek és meg is találják a Leghatalmasabb Hímet. Nem olcsó. A fejedelmi kincstár sem korlátlan, így megveszik, ám a gondozóját már kispórolják az üzletből.
Hazaérkeznek. A fejedelmi tanács tanácstalan, hogy akkor most hova is legyen a hatalmi jelkép, így abban maradnak, hogy az legyen szabad. Azaz ő döntse el, hol kíván tartózkodni.
A hím elefánt él is a lehetőséggel és körbe bolyongja a fejedelmi fővárost, majd végül úgy dönt hogy a nagy piac illik hozzá, kaja is van meg nem unalmas. Mindig történik valami. Működésbe is lép. Hol ezt, hol azt a zöldség sort rendezi át, ám a változatosság kedvéért más árus utcákat is meglátogat. Aztán mikor rájön a hímgörcs, semmit nem kímél. Mindent lerombol dühében, amit csak ér.
Először csak bámul a nép, mert ugye egyszerre a legnagyobb elefánt sem lehet ott mindenhol, hol itt, hol ott keletkezik hatalmas kár.
Egy idő után a kereskedők köreiben elfogy a türelem, és nagygyűlést szerveznek, ahol kifejtik, hogy ez már tűrhetetlen, amit a Fejedelmi Szimbólum művel. Gerjed a népharag. Hogy mit is képzel az a Fejedelem? A kereskedők gerjesztik a hangulatot és a dolgok odáig jutnak, hogy alakuljon képviselet, delegáció, akik a nép nevében a Piacról jól elmennek a Palotába és közlik a fejedelemmel, hogy ez így nagyon nem lesz jó, mert …
Meg is alakítanak egy népes küldöttséget, mely megválasztja a vezetőjét és a népes Méltóság Menet a Piacról meg is indul. Ahogy közelednek a Palota felé a menet egyre ritkul. Eltűnnek a kísérők, majd a menet utolsó sorai sorra foszlanak. Mire a Palota Kerthez ér a menet és a vezető visszatekint, már csak 12 követője van a választmányból. A palota ajtajánál, ahogy visszapillant méltóságos meneteléséből, már csak három követőt lát. Aztán amikor a trónteremhez ér és visszapillant, már senki nem áll mögötte, ám nincs mit tennie, mert az ajtónállók már penderítik is befelé a trónterembe.
A teremben szemben a bejárattal ül hatalmas és aranyos trónján a fejedelem. Jobbján a papság, balján a nemesség, karéjban pedig a testőrség. A fejedelem protokollnak megfelelően először szól, és nyájasan fordul a népi vezetőhöz: Üdvözlünk kedves Juszuf alattvalónk. Már tudunk rólad. Bemutatjuk kíséretünket – és a körül levőkre mutat – egyben sajnáljuk, hogy neked ugyanerre nincs módod. Ám kicsire nem adunk, így nagy érdeklődéssel várjuk, hogy közöld velünk, tolmácsold a népakaratot a Fejedelmi Szimbólum dolgában, mert úgy értesültem az általa okozott károk kapcsán az indulatok már az egeket verik. Mi is lenne akkor a javaslat?
A népvezér erősen meg van szeppenve. Hirtelen nem is tudja, mit mondjon, majd feltalálja magát: Ó dicső fejedelem, mindegyik fejedelmek legnagyobbika, amit jól prezentál a Hatalmas, Fejedelmi Szimbólum, a legnagyobb szabad elefánt. Csak azért bátorkodtam színed elé járulni Ó Isten után Leghatalmasabb, népünk akaratát kifejezni, mert mi a Piacról úgy gondolnánk, ez a hatalmas hím elefánt nem tud magával mit kezdeni, így sürgősen kéne már neki egy nőstény.”

http://nemadomahazamat.hu/

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “A szép szavak megölik a forradalmat” bejegyzéshez

  1. Gyakorlati példákon keresztül Póka László nagyon jó párhuzamot vont a szavak és a tettek között, felhívva a figyelmet, hogy a beszédek, szép szavak, peticiók ideje lejárt, tettekre, cselekvésre van szükség!
    Tudnunk kell, hogy kire számíthatunk, kik és mennyien vállalják be a szabálysértési eljárással és az előállítással is járó ellenállást a további ellenállások megtervezése és sikere miatt.
    A Nem adom a házamat elszánt, aktív harcosai arra biztatnak minden Sorstársunkat, hogy bízzanak magukban, bízzanak saját erejükben és képességeikben és ne féljenek ellenállni, bátran vállalják fel a tisztességtelen, trükközö-csaló és kifosztó bankok elleni harcot!
    Tudatosodjon minden SeVizahitelesben: mi már nem adósok vagyunk, hanem károsultak és kártérítést követeleünk!
    A bank halála a pénz hiánya, ne fizess, perelj, tiltakozz!

  2. Voltam néhány tüntetésen, amit a jobbik szervezett, Budaházy György szabadlábra helyezéséért. Voltak szép, gyújtó hangú beszédek, többször majdnem belekiabáltam a szónok szavába, hogy “Akkor menjünk!”. Nem tettem, nem mentünk. De szép beszédek voltak. Budaházy pedig bent volt még vagy 2 évig.
    2006 őszén, a sárga zászló alatt is szép beszédek voltak. Aztán a főszónok adott az erőszakoskodónak 24 órát. Aztán adott 3 napot. A lelkesedés elmúlt, a tettvágy kialudt és a hatalom maradt még 4 évig.
    A tettek beszélnek. Igaza van Póka Lászlónak.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Dr. Léhmann György: Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van…
BLOG – A baloldal utolsó cafatait is a várfalra tűznék!
A cselekvők magánya a megalkuvók sortüzében – Amikor az összefogás maga az árulás
Close