Jelen írásom egy sorozat része, mely sorozatnak a célja bebizonyítani, hogy a Szentkorona Eszme az élet minden területén alkalmazható, és Magyarország, de talán egész Európa egyetlen esélye a túléléshez, ha időben elkezdi alkalmazni, használni úgy, ahogyan azt eleink is tették, méghozzá sikerrel! Sorozatom minden fejezetének végén olvasható két felhívás, kinek van füle, hallja!
Ebben a részben az állam fennállásának jogfolytonosságáról lesz szó, mert ennek igen fontos szerepe van témánk szempontjából.
A Szentkorona Eszme hosszú távú érvényesülése a jogfolytonosság, azaz a hatalom folyamatosságának elismerését jelenti nemcsak kormányok, választási időszakok, hanem történelmileg különböző rendszerek között is, ha azok megfelelnek a szentkorona-gondolat, a történeti alkotmányosság követelményeinek. Az utolsó alkotmányos korszak Magyarország idegen nagyhatalmi megszállásával megszűnt 1944. március 19.-én, s ez az alkotmány nélküli, illegitim állapot súlyos és kevésbé súlyos, azaz a hatalom hitelességét és elismertségét nélkülöző időszakokkal eltartott a Szovjetunió megszálló haderejének 1991. júniusi kivonulásáig. Ezért a magyar államnak a történeti alkotmányból és az alkotmányosság elveiből következő kötelessége az (lenne!), hogy kimondja az 1944. március 19. előtti alkotmányjogi állapottal, állammal és joggal való alkotmányos folytonosság ünnepélyes kinyilatkoztatását és az államforma megállapítását (azaz a királyság folytatását vagy a köztársaság kikiáltását.) De ez utóbbit csak népszavazás útján lehetséges. A jogfolytonosság megállapítása nélkülözhetetlen azért is, mert az alkotmánybíróság még az idegen megszállás megszűnése előtt mondta ki először – ezért érvénytelenül – a korábbi önkényuralommal való folyamatosságot. A mostani politikai rendszer legitimitása ezért nyitott kérdés…
Magyarul: Az alkotmánybíróság még a szovjet hadsereg hazánk területén való állomásozása idején mondta ki, hogy a magyar államiság (tehát a jelenlegi köztársaság) folyamatos a népköztársaság (azaz önkényuralmi rendszer) államiságával – azaz úgy érvénytelen az egész, ahogy van!
Az akadályoztatás megszűnését követően kell a magyar nemzetnek kinyilatkoztatni, hogy a Szentkorona Eszme jogfolytonossága fennáll, s erről nem szükséges népszavazást tartani, mert ez a legitim magyar állam újrateremtésének az alapja.
A legitimitás azt jelenti, hogy az állam teljesen megfelelő formában, a jogi követelményeket minden vonatkozásban teljesítő körülmények között, a folyamatosság – jogfolytonosság – törvényes keretei között működik, ami az alapja az alkotmányos rendezett közállapotoknak.
Ezzel szemben a legalitás azt jelenti csupán, hogy az állam az éppen fennálló – saját maga által alkotott jogszabályoknak megfelel. Érezzük, saját ösztönös jogérzékünkkel, hogy ez lényegesen kevesebb a legitimitáshoz képest. Na, erre hivatkozik a mai magyar állam, hogy (miután alkotmány már nincs!) az alaptörvénynek megfelelően van ez, meg megfelelően van az! Ez a jogi tartalom (ha van műszaki tartalom, akkor van jogi tartalom is! – a mérnökemberek értik pontosan, miről beszélek!) siralmasan kevés!
Siralmasan picinyke ez az érvelés. Micsoda súlya van egy brit bíró ítéletének, amikor azt úgy hirdeti ki, hogy egy mondjuk ötszáznegyven éves jogi precedensre – egy akkori ítéletre – hivatkozik! Ez így van! Mindenki láthatja! És punktum! Kész! Vita nincs!
Ehhez képest a magyar államiság alapja, hogy nehány hónapja a mostani hatalomgyakorló úgy gondolta, hogy leír nehány önmaga által fontosnak tartott gondolatot, és elé írta, hogy „Alaptörvény”! Ez oly kevés, mint mackósajtban a brummogás!
Ennek a hiánynak a pótlása lehetséges a Szentkorona Eszme felélesztése újbóli használata által, a jogfolytonosság helyreállításával, a megalapozott államforma megalkotásával és kihirdetésével, alkalmas közszereplők megválasztásával!
Lehetséges ez? Feltétlenül igen a válasz, csak sokunknak kell mondanunk, tennünk, és ugyanazt, egyszerre! Akkor az érvényességet, és a hitelességet már nem is kell magyarázni! Ugye, hogy a Szentkorona Eszme sok mindenre önmaga ad választ, hogy saját magát szabályozza, csak megfelelően kell alkalmaznunk!
A Szentkorona Eszme azon jogelvei, melyekből a fenti gondolatok eredeznek, a következők:
Az egyetemes nemzetet megtestesítő állam örök szabadsága. (Hungaria semper libera)
A Szent Korona hatalmának megosztása
Ellenállás joga (ius resistendi et contradiscendi)
alkotmányos jogfolytonosság elve
törvénysértés jogot nem alapít
Mindezek ma sajnos nem így működnek, de a Szentkorona Eszme szerint így kellene, mert ez következik belőle. Csak következetesen, kompromisszumok nélkül gondolkodjunk, akkor egyértelművé válik a világ előttünk!
Folytatom! (A Szentkorona Eszme jogfolytonossága) ________________________________________________________________________
Felhívás!
Politikusok, közszolgálati dolgozók, közfeladatot ellátók, kinevezett közalkalmazottak, választott társadalmi funkcionáriusok!
Az a dolgotok, hogy a magyarságért, a magyar emberek közösségéért tegyetek, ne magatokért! Ezért kötelességetek a Szentkorona Eszmét alkalmazni, és azt mindenkor, mindenkivel betartani és betartatni! Ne feledjétek!
Magyarok!
Nektek az a dolgotok, hogy a Szentkorona Eszme szerint szemetek a választott emberek tevékenységén legyen! Jogotok, de egyben kötelességetek is az ellenállás joga – Ius Resistendi – szerint megakadályozni, hogy a Szentkorona Eszme sérüljön, vagy bármely vezetőtök a magyar nemzet ellen tehessen! Éljetek és tegyetek e szerint! A Szentkorona Eszme útmutatást ad az élet minden területén, hogy mi a teendő! Éljetek vele!
Budaörs, Csíki-dűlő 2017. év Jégbontó (Böjtelő) havának 1. napján
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
